infó

Hmm... lássuk csak. Balázzs igazat szólt. Holnap infó. Elkerülhetetlenül közeleg, alattomosan lopózik felém, semmi nem állíthatja meg, mint egy kór, ami megtámad és felemészt, mint az univerzum összeroppanása vagy épp kihűlése, nyilvánvalóan be fog következni, nem lehet elkerülni, nem is érdemes megpróbálni. Feleim! Ne álljatok ellen! Hiába minden!
Mit tehet ilyenkor egy ember? Egy ember, kinek nincs hatalma semmi fölött, képtelen ellátni még saját magát is, ha arról van szó. Egy ember, aki ki van szolgáltatva a végtelen entrópia hatalmának, akit kénye-kedve szerint dobál a végtelen idő föl s le.
Egy dolgot tehet. Felkészül a fenevad érkezésére, mint az áldozat, aki tudja, immár nem nyerhet csatát. Nem. Csatát nem. De a tudás az övé, egy pillanatnyi az örökkévalóságból, mert ő már tudja, amit a fenevad még nem. Tudja, mi lesz a csata kimenetele. És akkor majd, a küzdelem hevében, a porban fetrengve, halálhörgés közepette, de eszébe jut a megoldás, nyöszörögve próbál hangokat artikulálni szilánkokra tört pofacsontjával, majd visszahanyatlik a porba, amelyből lett, és amely végignézi izzadt, alázott testét az embernek, aki ekkor már nem él, már nem lélekzik, csak egy dolgot gondol csupán:

" Tanulni kellett volna tán..."

(Én írtam, ilyen szabadversszerű szösszenet. Ennyi telik tőlem az egész napos gépelőttülés után. Pfff... még blogot írni sincs kedvem. Mi lesz így velem holnap? Majd úgyis kiderül. De hülye vagyok, hogy nem bölcsésznek megyek...)