Én most, így alvás után kezdek rádöbbenni a tegnapi nap jelentőségére. Magára a ballagási ünnepségre konkrétan egy dolog miatt fogok emlékezni egész életemben:
mikor már mindenki szállingózott ki a teremből a kálájával és az ajándékokkal, odajött hozzám Cs. Csilla és "olá baránője" (nemtom a nevét sajnos), és elmondták, hogy ugyan nem nagyon ismerjük egymást, de nekik nagyon de nagyon fogunk hiányozni, és kérték, hogy öleljem meg őket.
A kérésüket teljesítettem is, és arra gondoltam, hogy milyen jó is lenne, ha nem mennék sehova a Hermanból. Valahogy le kéne bukni, de nagyon. Remélem még nem késő.
Továbbá a nagypapámtól kaptam annyi összeget, amiből bőven kitelne egy új laptop, de itt van a számítógépem, és nemtudom, mit tegyek. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy egyelőre számlát nyitok és berakom, és ha majd tényleg kell laptop az egyetemen, akkor kiveszem és megteszem, amit kell.
Kaptam még Márai-könyvet, egy óriási magyar zászlót, egy félmilliós karórát, és tudtátok, hogy a boci fehércsoki hátulján így szól a reklámszöveg: "Az együtt töltött időt kedvenc csokink még szebbé varázsolja" ?
Szóval döbbenet. Mióta ide jártam, mindig tudtam, hogy eljön ez a nap, de reméltem, hogy inkább nem. Az a baj, hogy az osztálytalálkozók nem segítenek, mert én konkrétan azt akarom, hogy reggel bemegyek, kinyitom a törifüzetemet, és bent ülök törin az osztálytársaimmal együtt. Meg magyaron. Meg mniden órán. Hú, de nagyon unatkozom most.
És a szüleim, meg mindenki más is máig abban a hitben él, hogy Zsuzsi NEM röhögte el a ballagási beszédet, hanem csak sírt a szomorúságtól, csak éppen nevetésnek tűnően sírt. Hehe.
mikor már mindenki szállingózott ki a teremből a kálájával és az ajándékokkal, odajött hozzám Cs. Csilla és "olá baránője" (nemtom a nevét sajnos), és elmondták, hogy ugyan nem nagyon ismerjük egymást, de nekik nagyon de nagyon fogunk hiányozni, és kérték, hogy öleljem meg őket.
A kérésüket teljesítettem is, és arra gondoltam, hogy milyen jó is lenne, ha nem mennék sehova a Hermanból. Valahogy le kéne bukni, de nagyon. Remélem még nem késő.
Továbbá a nagypapámtól kaptam annyi összeget, amiből bőven kitelne egy új laptop, de itt van a számítógépem, és nemtudom, mit tegyek. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy egyelőre számlát nyitok és berakom, és ha majd tényleg kell laptop az egyetemen, akkor kiveszem és megteszem, amit kell.
Kaptam még Márai-könyvet, egy óriási magyar zászlót, egy félmilliós karórát, és tudtátok, hogy a boci fehércsoki hátulján így szól a reklámszöveg: "Az együtt töltött időt kedvenc csokink még szebbé varázsolja" ?
Szóval döbbenet. Mióta ide jártam, mindig tudtam, hogy eljön ez a nap, de reméltem, hogy inkább nem. Az a baj, hogy az osztálytalálkozók nem segítenek, mert én konkrétan azt akarom, hogy reggel bemegyek, kinyitom a törifüzetemet, és bent ülök törin az osztálytársaimmal együtt. Meg magyaron. Meg mniden órán. Hú, de nagyon unatkozom most.
És a szüleim, meg mindenki más is máig abban a hitben él, hogy Zsuzsi NEM röhögte el a ballagási beszédet, hanem csak sírt a szomorúságtól, csak éppen nevetésnek tűnően sírt. Hehe.
3 komment:
de tényleg nem röhögte el! szerintem
Pedig úgy hangzott. Én tényleg nem tudom eldönteni.
madj megkérdezzük
Megjegyzés küldése