Nektek még régi, elavult ébresztőórátok van, amibe elemet kell rakni, és mindig ilyen fülsértően csipog, pont, amikor a legjobb részhez érne az álom? Hú, de ciki.
Amióta jó idő van (az kábé egy hét), azóta a következő történik reggelente:
Az órám ki van kapcsolva, mert nem akarom hogy csörögjön. A házunk melletti erdei ösvényen minden reggel valamivel negyed hét után egy fácánkakas sétál le egészen a kerítésig, ott aztán csipeget párat. Majd ezután, pontban negyed hét után öt perccel felfigyel, kukorékol egyet (igen, jól írtam, kukorékol, majdnem úgy, mint a kakasok, csak kicsit máshogy), ezután megcsattogtatja a szárnyát, és közben, hogy el ne repüljön, a lábával kapaszkodik a fűbe. Ezután megint figyel egy kicsit, majd ugyanezt a rítust elvégzi még négyszer, de előfordult már, hogy ötször, és ezután szépen lassan visszatotyog az ösvényen az erdőbe.
Amióta jó idő van (az kábé egy hét), azóta a következő történik reggelente:
Az órám ki van kapcsolva, mert nem akarom hogy csörögjön. A házunk melletti erdei ösvényen minden reggel valamivel negyed hét után egy fácánkakas sétál le egészen a kerítésig, ott aztán csipeget párat. Majd ezután, pontban negyed hét után öt perccel felfigyel, kukorékol egyet (igen, jól írtam, kukorékol, majdnem úgy, mint a kakasok, csak kicsit máshogy), ezután megcsattogtatja a szárnyát, és közben, hogy el ne repüljön, a lábával kapaszkodik a fűbe. Ezután megint figyel egy kicsit, majd ugyanezt a rítust elvégzi még négyszer, de előfordult már, hogy ötször, és ezután szépen lassan visszatotyog az ösvényen az erdőbe.
0 komment:
Megjegyzés küldése