A konteók alapja, hogy mindenki és minden ellenség, pláne az, ami a javunkat szolgálja. Betegjogi képviselő? Gonosz. Gyógyszeripar? Még gonoszabb. A vakcina? Káros. Bill Gates adakozik? Hatalmat akar. 5G? Zombit csinál belőlünk.

Szegényeknek nem könnyű, folyamatos szenvedés nekik az élet, mert a fejükben az egész világ összeesküdött ellenük és csak ártani akar nekik, és nem lehet meggyőzni őket ennek az ellenkezőjéről, mert bármit is mondunk, minden hazugság, a logikával meg csak zavart akarunk kelteni. 

De nem tudom azt mondani, hogy nem érdemlik meg azt, amit az élettől és a társadalomtól kapnak. Keményen megdolgoznak érte.

Oké, két nagyon fontos kérdésem van:

- A gazdasági bűncselekmények elkövetői miért mindig pucéran buzulnak otthon? Akárhány videót nézek meg ilyen elfogásokról, az illetőn mindig minimális ruha van, vagy legfeljebb félmeztelen, még napközben is. Ez miért van?

- Az első rendőr pajzsot tart maga elé, mindenki mögé sorakozik be. A gyanúsított egy szál faszban áll előttük. Ennyire nem látszik, hogy van-e nála fegyver? Vagy a fecskéjét elnézve négy rendőr is kevés eldönteni?

poke go highlights

A mai jeles napon sikerült elérnem a (korábbi) végső, 40-es szintet a Pokemon Go-ban, így 5 évnyi játék után (volt benne azért 1 év szünet). Ennek örömére beteszek ide egy albumot a legmókásabb screenshotjaimból, amiket a játékban lőttem mindenféle bugokról meg vicces jelenségekről. És sajnos mivel a Blogger rendszere a több évtizedes fejlesztés eredményekébben mostanra már primitívebb, mint egy mogyoróvesszőre tűzött seggtörlő tengeri szivacs, kénytelen vagyok simán belinkelni az albumot ahelyett, hogy ideilleszteném alább valami közepesen fancy galériában. Enjoy!

A meska kívánságdoboza még mindig a legszórakoztatóbb dolog a világon.

(Volt már róla szó itt és itt is.)

Mit mondott a titokzatos fiatal nő a k?ptalantóti liliomkertben? Tudnom kell! MIT MONDOTT??

Lol oké, nyugodj le haver, nem akarok bajt, már itt se vagyok.

Fú bazz, mekkora ötlet, milyen eredeti és vicces ajándék! Sokat gondolkoztál rajta?

Összeházasodtunk tegnap, szűk családi körben (Σ 20 fő), szabadtéren, az eredetileg kiválasztott helyszínen, az eredetileg kiválasztott szolgáltatókkal, annyit megtartva az eredeti elképzeléseinkből, amennyit a járványvádelmi szabályok nagyjából megengedtek. Tehát alapvetően a teljes lakodalmat engedtük el, meghatározatlan időtartamra, és csak a szertartás volt meg.

Izgalmasan kezdődött a nap, hajnalban kellett kelni, hogy mehessünk virágot lopni a bábony melletti bekötőút menti bokrokról. Az olyan jól ment, hogy nagyjából háromszor annyit sikerült, mint amennyire valójában szükségünk volt.

Én pedig igazából három hónapja fogyókúráztam, ami szintén sokkal jobban ment, mint amire számítottam, és így végre belefértem a ruhámba, amit másfél éve vettem, sőt, az általános közérzetem és egészségem is sokat javult az azelőtti állapothoz képest, ha lehet ilyet mondani.

Szép menyegző volt. Olyan volt, amilyet szerettünk volna.

A hivataltól meg kaptunk egy emléklapot, amin semmilyen személyes dolog nem szerepel, így bizonyára csak  kiemeltek egyet a nagy tételben nyomtatott kötegből.

És most divat-percek:

Az esküvőmre ezt az órát kezdtem építeni magamnak még évekkel ezelőtt egy Vostok 650541-ből, amin azóta tulajdonképpen már csak a számlapját hagytam rajta, minden mást cseréltem körülötte, kezdve a 090-es tokkal, a milanese-szíjjal, az egyedi bezellel és mutatókkal. Különlegessége a hátsó fedél, aminek az ábráját és feliratát én terveztem, és lézer helyett egy elektronmikroszkóp fókuszált ionnyalábjával lett rámarva a fedélre (most mit tegyek, az volt kéznél ¯\_(ツ)_/¯ ).

Gyűrűnk az nem lett új, ugyanaz a volfram-karbid karikagyűrű marad, amivel kilenc évvel ezelőtt eljegyeztem. Nem hiába lett ez kiválasztva annak idején, pont ugyanolyan fényesen néz ki most is, mint akkor, egyetlen karc sincs rajta. Kiállta a próbát. (Én már korábban megnéztem röntgenspektrométerrel anyagösszetételre, úgyhogy nem volt kétségem.)

Egyéb kiegészítőm nem volt.

Természetesen sztereofotók is készültek, de azokat még fel kell dolgoznom, azt a fotós már nem vállalta a többi 831 kép mellé. Olyan fotók készültek, amiken mindenki nagyon meg fog lepődni amikor meglátja, aztán meg azt fogja mondani, hogy hát minket ismerve ezeken egyáltalán nem lepődött meg.

Aztán meg holnap végre oltást is kapok, ha minden igaz, aztán meg nászútra megyünk, ahol egy nappal többet maradunk a tervezettnél, mert M véletlenül másik szobát foglalt le mint amit akartunk, de annak időközben kibaszták az ablakát valakik, úgyhogy sűrű bocsánatkérések közepette felajánlottak egy másik, pont nekünk való szobát egy ajándék éjszakával.

Kellett vagy 8 másodperc, mire leesett, hogy ez egy olyan cucc, hogy ha ki akarsz fotózni az ablakon, akkor így mindenestül odatolod az üveghez, és nem fog akkor becsillanni körbe a szoba az ablaküvegben.

Még szerencse, hogy pár évtizede már feltalálták a polárszűrőt, így nem kell ilyen lámpaernyőket felvinni a hetvenötödik emeletre.

A járványidőszak legkringébb termése, az a könyökpuszi meg a sípcsontrugdosás. Ha nem foghatsz kezet, akkor ne fogj kezet, az amúgy is egy idejétmúlt, felelegesen bizalmaskodó maszkulin szokás, nem lesz kár érte, ha örökre kihal ezután, de ne hozzunk már be helyette olyat, hogy mindenféle végtagjainkat ütköztetjük össze csak a végtagütköztetés miatt, mert egyrészt kurva kínosan néz ki, másrészt nincs több jelentősége, mint a maszkon keresztül odamondani, hogy szia. Nem lesz kár érte, ha a járvány után ez is kihal a gecibe, és az emberek egyszerűen csak köszönnek majd egymásnak, amikor találkoznak, és senki nem fogja elvártnak érezni, hogy hozzányomja valamelyik testrészét a másik ugyanazon testrészéhez.

Tíz év ismeretség (és a járvány miatt két évre elnyúlt szervezkedés) után egy hét múlva végre elveszem M-et feleségül. Nem tudom, hogyan kell egy ilyet bejelenteni, úgyhogy csak úgy mondom. Részletekkel később jelentkezem.

LELEPLEZŐS MÉM!!

 Semmi leleplezős nem lesz benne, ez csak egy clickbait cím.

1. An unforgettable day in my life.

Sok ilyen van, de ami mostanában gyakran eszembe jut, az az a pár nap, amikor elkezdtük megmászni a Tátrát két éve, átverekedtük magunkat a Sucha Belán, még az eső is esett közben (YEEEE!!), így tiszta Jurassic Park fíling volt (csak dínók nélkül), aztán meg sok-sok kilométert sétáltunk a folyó feletti pallókon, ott a legnagyobb kihívás a szelfiző városi fehérnépek folytonos kerülgetése volt, találtunk egy fél pár magassarkú cipőt az egyik hegyi patak partján, és egy felbontott durexet szintén a nagy sziklás semmi közepén. Aztán hullafáradtan, az autótól pár száz méterre végül betértünk este valami ranch-stílusú éttermet, ami az egyetlen étel-vételező hely volt az egész környéken, és ahol értelemszerűen a világ legjobb kajáját adták, aztán már a parkolóban összefutottam a toitoiban egy méretes tarantulával, de akkor már semmi nem tudott igazán megijeszteni. Na az aztán egy nap volt.

2. My favorite snacks

Ha sósat kell mondani, akkor a pikáns paprikás chio, ha meg édeset, akkor a tripla kakaós pilóta keksz.

3. My biggest fashion accessory

Úgy méretre legnagyobb, vagy legértékesebb? Ha méretre, úgy van egy zsebórám, eredeti Ruhla, patent állapotban, még valamelyik első műanyag hátlapos szériából, ami a '60-as években kuriózumnak számított. Lehet, hogy ez egyben a legértékesebb is, de én fillérekért szereztem valakitől, aki nem tudta, mennyit ér.

4. My biggest celebrity crush

Allison Mack mellett nem tudtam elmenni, talán ennek az is lehetett az oka, hogy a Smallville-ből ő volt az egyetlen, aki volt annyira dekoratív, hogy lehetett huzamosabb ideig nézni. Egy idő után viszont eldöntöttem, hogy ő nem is annyira jó nő, mint amilyennek a sorozatból tűnik.

Aztán évek múlva meg ugye elítélték valami országos méretű szex-szektás botrányban.

5. One Hobby I would like to learn

Régen szerettem volna megtanulni hegedűlni. Most már nem szeretnék. Pedig az a legkevésbé költséges az összes olyan hobbi közül, amit szeretnék megtanulni.

6. My OCD habits

A könyveimnek a polcon szigorúan sorban kell lenniük szerző, tematika és kötet szerint. AKKOR IS, HA NEM FÉRNEK EL. Egyszer más összeszakadt az egész szekrény úgy, ahogy van, így nekiálltam egy pár szögvassal. De ez csak a regényekre és novelláskötetetkre vonatkozik, a természettudományi témájúakra és szakkönyvekre nem.

És ami 1000 oldal alatt van, az nem is igazi regény, csak valami kis szösszenet.

És igen, azok ott a polcon eredeti, PlayOn-kiadásű Vaják kötetek szépen sorban. A vaterán 65 ezerért láttam egy hasonló szettet, de az enyém nem eladó.

7. If I could eat one last meal

- Ikeás húsgolyók krumplipürével meg azzal a barna szósszal és áfonyadzsemmel, utána két Daim-torta.

- Belfrit Camembert menü fűszeres krumplival és salátával.

8. Working on my fitness

Nem zabálok annyit mint egy mocskos disznó, szabályozott keretek között étkezem szabályozott mennyiségű, szabályozott fehérje- és szénhidrátttartalmú kajákat, ezen kívül technikai sportot űzök. És igyekszem minél kevesebbet stresszelni, az már az én koromban fontos.

9. What I spend money on

Oh my god.

Ebben a hónapban semmire, mert kapásból elköltöttem a teljes havi fizumat egy új EUC-re.

Egyébként kaján és rezsin kívül amúgy is arra szoktam, órajavítós, fényképezős és EUC-s kellékekre. Legutóbb például megrendeltem egy tök új 2409A Vostok szerkezetet, mert egy elgörbült hegyű csipesszel tönkrebasztam az egyik órám hajszálrugóját mókolás közben, aztán mire megérkezett, meg is sikerült javítanom egy régebben kukázott szerkezet tökéletesen ép rugójával.

Aztán végül kapott tőlem egy új, 650-es tokot. Meg is érdemelte, mert cserébe gyönyörű.

10. My favorite recipe

Szerintem a tojásmentesen panírozott KFC-csirke az, de egy vörösboros marhapörit most eléggé betolnék.

11. The best part of each season

Az évszakoknak nincsenek is részei. Ez full kamu, csak az évszak-lobbi akarja elhitetni a birkanéppel.

12. A life lesson I’ve learned

Én nem tanulok az életttől. Az élet tanul tőlem.

13. My inspiration to blog

Semmi nem inspirál, különben gyakrabban írnék ide.

14. What’s inside my closet?

Ruhák minden mennyiségben. És remélem, hogy nem egy pók.

Van ember, aki a ruhásszekrényében nem ruhát tart? Hanem mondjuk pókot.

15. Let me brag a minute.

Nem nagyon akarok kérkedni semmivel, viszont megragadnám az alkalmat, hogy megjegyezzem, hogy örülök annak, ha van olyan, aki a posztok ritkulása ellenére ezt a blogot még ennyi év után is kitartóan olvassa.