Amikor ma reggel beléptem a Bölcsészkar épületében a portásfülkébe, azt a portást találtam, aki mindig furcsán szokott engem méregetni, mintha gyanús lennék neki valamiért. Nem teljesen értem egyébként ezt a testbeszédet, évek óta abban a szent portásfülkében szoktam felvenni a Raman-labor kulcsát, és évek óta tőle, és ennek ellenére minden reggel úgy néz rám, mintha sose látott volna még, és egyébként is mit keresek ott, biztos valami rosszban sántikálok, és el akarom lopni a kulcsot, vagy ami még rosszabb, a nyolcvan kilós műszert a laborból. Vagy lehet, hogy csak tönkre akarom tenni direkt, mert én egy ilyen punk fiatal vagyok, aki azért tesz le műszerkezelői vizsgát, hogy megkaphassa a kulcsot ahhoz a műszerhez, amit aztán pár hónappal később direkt tönkre akar tenni.

Vagy hát nem értem, milyen perverz gondolatok merülhetnek még fel a fejében ezzel kapcsolatban.

Mindegy, nem szoktam ezt egyébként magamra venni, ez a szokásos rituálé kettőnk között, ő csúnyán néz és húzza a száját, én aláírom ami alá kell, megkapom a kulcsot, aztán szevasz.

Igen ám, de ma reggel szürreális élményben volt részem, a portás váratlanul shittesztelni kezdett engem.

Miközben átadta a kulcsot, hirtelen megkérdezte, hogy az OSL-labor nevében az O az az oszcilloszkópra utal-e.

Először nem értettem a kérdést, annyira hülyén hangzott. Milyen labor, mire? Miután elismételte, bevallottam neki őszintén, hogy életemben nem hallottam ilyen nevű laborról az épületben, de nem hiszem hogy azt jelentené, mert oszcilloszkópot a villamosmérnökök használnak, az épületben székelő bölcsészek és a földrajzosok pedig köztudottan nem villamosmérnökök, így tippre biztos valami röntgenanalitikai laborról lehet szó, és biztos, hogy nem oszcilloszkópokról. Meg az egy táskányi kis cucc, arra minek külön laborhelyiség?

Szóval mondtam neki, hogy nem tudom, sose voltam ott, de nem hiszem.

Erre totál leolvadt az agya, hogy mégis hogy történhetett az meg, hogy én nem tudtam, hogy a Természetföldrajz tanszéken van egy OSL-labor, és megint gyanúsan kezdett engem méregetni.

Mondtam neki, hogy úgy, hogy ott még soha nem voltam, mert nekem csak a Raman-laborba van bejárásom, azért szoktam tőle mindig csak azt a kulcsot felvenni, és nem másikat.

Erre mondta, hogy van kormeghatározó gépük is.

Nem említettem neki, hogy történetesen azt már láttam, és hogy pont az egyik nálam végzett hallgatóm működteti a radiokarbonos labort. Ehelyett csak annyit mondtam, hogy igen, C14.

Erre bólintott, mint akinek sikerült valamennyire elnyernem a bizalmát, és ideadta végre az a szájbakúrt kulcsot.

Vazeg.

És úgy húzza a száját, mintha ő szarta volna az egyetem alapkövét.

A másik portás sokkal jobb fej, az egyetlen nyamvadt szó nélkül nyomja a kezembe egy másodpercen belül, ő képes volt néhány év alatt megtanulni, hogy ha engem meglát, akkor a Raman-kulcsért jöttem. És még a Lidlben is felismer és köszön. Ettől többet nem várok el egy portástól.

Az emberek ezt a videót megmosolyogják, az ázsiai lány teljes zavarban meséli a srácnak, hogy nem érti miért kell felállnia, de fel kell amikor megszólal a hang, tényleg kicsit vicces. Kutatók hada próbálja megfejteni a rejtélyt, hogy vajon pontosan mi motiválhatja a lányt, hogy ő is felálljon ok nélkül, mint a többiek. Csoportnyomás és miegymás, megvan ennek a tudománya. Ezer éves dolog ez, mégis lehet róla jópofa videót feltolni youtubera.

Mindeközben mától a Fülöp-szigeteken az életével játszik az, aki nem áll fel a többiekkel a moziban, amikor megszólal egy hang.

A valóság nem annyira jópofa.

Régen volt egyetemista poszt (tegnap), most lesz egy.

Életem utolsó érdemjegyeit kaptam meg ma. Illetve egy még lesz majd, amit a doktori szigorlatra kapok, de az még odébb van.

Most döbbentem rá, hogy kimaxoltam az iskolarendszert.

És arra is, hogy a PhD-képzés volt az egyetlen egész életem alatt, amit színötösre teljesítettem. (Jó, ez mondjuk nem egy nagy érdem, de menőn hangzik.)

Az összes internetek már egy hete ezen a témán pörög, így gondoltam én is véleményt nyilvánítok, mert érintve érzem magam.

Merthogy vannak kommentelők, akik azt állítják, hogy aki R&D-pályát választ, az a könnyebbik utat választja, mert csak ülni kell és mereszteni a seggünket a klímás irodában, miközben a GDP-t meg a kétkezi munkások termelik helyettem. És én ezt egy kicsit magamra vettem.

Nem nagyon, csak kicsit, mert azzal természetesen tisztában vagyok, hogy aki ilyet állít, az egy egyszerű, mezei faszkalap, akinek seggfájása van attól, hogy a tudósok szerinte lenézik őt és a munkáját.

Egyébként nem nézik le, csak egyszerűen túl idióta ahhoz, hogy megértsen néhány összefüggést. De ezzel nincs semmi baj, hiszen éppen azért raktáros.

Először mutatok egy pályázatot, amire az elmúlt héten kaptam meg a felhívást, és ami -a kommentekkel szemben- gyönyörűen ábrázolja a valóságot. Röviden arról van szó, hogy a DHL önjáró targoncát akar építtetni a raktáraiba. Aki megtervezi neki, az 15k eurót nyerhet.

Ennyi.

Ennyit ér több száz raktáros munkája, 15k eurót, amit egy marék mérnökhallgató néhány heti munkával kiráz a csuklójából, aztán továbbrepül a következő pályázatra, hogy legyen pénze sörre még a diplomaosztó előtt.

A kommentekből az is látszik, hogy a raktárosoknak halovány fogalmuk sincs róla, hogy egy docens/kutató mit is csinál és ahhoz mekkora teljesítmény kell. Nem hogy pontos fogalmuk nincs róla, de hozzávetőleges sem. Fordítva ez már nem teljesen igaz. Sose raktároztam, de elég konkrét elképzelésem van arról, hogy mit igényel az a munka.

Aki raktáros, az mondaná, hogy oké, akkor menjek és próbáljam ki, lássuk hogyan bírom. Nos, mennék én, hogyne mennék ennyi pénzért, de van két apró gond. Az egyik az, hogy akkor engem senki nem tudna itt helyettesíteni. A nagyobbik gond az, hogy ő sem. Mondanám, hogy próbálja ki, milyen doktorjelöltnek lenni, de nem tudná, mert ezt sok-sok évnyi gürizéssel lehet kiérdemelni. Mármint nem a titulust, hanem a lehetőséget, hogy tovább dolgozhassak, fokozottabb tempóban, rabszolgaként tartva, éhbérért. Ide nem elég a nyolc általános, de néha még önmagában az egyetemi végzettség sem.

És el is jutok ezzel a második észrevételemhez; hivatástudat is kell ehhez a melóhoz, amit én végzek. Elkötelezettség. A tudat, hogy nem vagyok olyan egyszerűen pótolható, és az ehhez kapcsolódó felelősségérzet. Nem azért nincs kedvem elmenni raktárosnak egy fél évre, mert büdös a fizikai munka. Azért nincs kedvem, mert tudom, hogy az alatt a fél év alatt legalább 4-5 hallgató írta volna nálam a szakdolgozatát olyan témákról, melyek fejlesztik az ipart, és a lögybölődő gazdasági fostenger egyre emelkedő szintje felett tartják ennek az országnak a fejét. Azzal, hogy dobozokat pakolok, nem fejlesztem az ipart. Azzal én csak a saját összekuporgatott fizetésemnek örülnék, miközben mindenkinek azt hazudnám, hogy én szarom a GDP-t.

Mondok én valamit.

Az általam lepublikált és levédett ipari technológiákkal nagyságrendekkel több GDP termeléséhez járultam hozzá a PhD képzésem elmúlt három évében, mint száz raktáros ugyanennyi idő alatt.

Ha egy docens nem állami alkalmazásban állna, hanem kimenne az iparba dolgozni, szintén egy raktáros fizetésének a többszörösét keresné, de ez meg a másik.

Na. Hur-durr.

radar widget androidra

Az utóbbi időben rá vagyok kattanva a meteorológiai radarra a térség fölött, és eldöntöttem, hogy a gyors hozzáférhetőség kedvéért kiteszem egy egész képernyős widgetre.

A WetterOnline appja egész tetszetős, és neki van egyedül olyan beépített funkciója, hogy radarképet lehet kitenni widgetre, ami sajnos még a fizetős verziónál sem frissül, így meg nem igazán látom, hogy mi értelme van egyáltalán.

Már éppen arra készültem, hogy egyszerűen lekódolok egy appot, ami a MET honlapjáról faék egyszerűséggel letölti az aktuális radarképet, amikor megláttam, hogy erre már létezik app, mármint képek megjelenítésére. Kis trükközéssel nagyon szépre lehet varázsolni, és 10 percenként frissül.

De attól még lehet, hogy veszem rá a fáradságot, és írok egy jobbat, a MET-en iframe-be ágyazva van azért jobb felbontású kép is.

smalltalk-frázisok, amik triggerelnek engem

- "...és mit fogsz csinálni a PhD után?"

Közvetlenül utána? Hazamegyek, egy napig katatón állapotban nyáladzva fogok nézni egy kikapcsolt monitort, miközben az élet értelmén gondolkozom, aztán az azt követő hetet egy szobába zárva fogom tölteni ipari mennyiségű chips és kóla, a számítógépem és a steam-könyvtáram társaságában.

Csak viccelek, már másnap reggel bemegyek dolgozni, mert a főnök már keresni fog egy bírálni való cikkel.

Két lehetőség van egyébként: vagy elmegyek az iparba dolgozni, vagy az egyetemen maradok dolgozni. Nem azért járok 9. éve egyetemre (uramisten), hogy aztán a futószalag mellett végezzem, de nekem az is rémálmom emellett, hogy egy gyár fejlesztő részlegébe legyek bezárva, és gumiminták keménységét mérjem egy ilyen kis kallantyús asztali szarral negyven évig minden nap, ugyanott, ugyanúgy, és hogy az jelentse az egyetlen izgalmat, amikor valamelyik nap hirtelen határérték alatti szakítószilárdságot mérek, mert a Béla kezében aznap reggel megszaladt a lágyító. Ez nekem ugyanaz, mint a futószalag, vagy az árufeltöltés. Mondjuk ettől hálistennek csak mérsékelten kell tartanom, tudományos fokozattal a tapasztalat szerint eleve laborvezetővé tesznek, így küldhetek másokat magam helyett a szalag mellé (mondjuk kapásból azokat, akiknek csak BSc-papírjuk van). Nekem kell a kihívás, kellenek új feladatok, megoldandó problémák nélkül létezni rosszabb, mint a halál.

Szóval ne kérdezd meg ezt tőlem, mert nem tudom, és egyelőre nem is érdekel.

- "mondd, te ki választanál" / "véres kardot hoztam" / "Felnégyelni!" / egyéb István a király idézet

Sokadszorra sem vicces, se nem találó, és ökölbe szorul a kezem ha ilyet hallok, ütésre készen. Láttam én is egyszer, nem tetszett, szerintem kifejezetten lapos, és a rocktól is elég távol áll, lépjünk túl rajta, semmi közöm nincs hozzá, és amúgy is szarok rá. Nem érdekel az sem, ha fejből tudod a szövegkönyvét, az nem fog azon segíteni, hogy egy másodvonalas rockopera az egyetlen, ami a nevem kapcsán beugrik. Meg eleve milyen már az embernek a neve kapcsán jópofizni? Eleve milyen már, ha az embernek a neve a beszédtéma?

A szerző csak a saját nevében beszéljen, én például napi rendszerességgel találom magam felnőttként olyan helyzetben, hogy a kovalens kötésről kell számot adnom (sőt, igazából még attól is durvább dolgokról!). Ahogy adóznom is legalább évente kell, és azért nem esek pánikba tőle és nem lóbálom sikítozva a karjaimat a fejem fölött, mert felnőttként megtanultam adózni is. Ugyanúgy, ahogy felnőttként megtanultam vécét kidugítani és vízvezetéket szerelni, megtanultam azt is, hogyan kell kitölteni egy adóbevallást, és azt is megtanultam, hogyha mégsem boldogulok vele, akkor hogyan tudok segítséget kérni.  A legtöbb felnőtt első alkalommal megtanulja, aztán pedig évente használja ezt a skillt, nem felejtődik el úgy mint a mohácsi csata dátuma vagy a kovalens kötés ha nem használják, ezért értelme sincs idő előtt megtanítani egy gyereknek.

(Bár azért szerintem inkább mindenki használjon kovalens kötést, mert az fontos többek között az aminosavak szintéziséhez is.)

Úgyhogy nem, nem érzékelem a problémát. Vagy nem azt a problémát írtad itt le, ami valójában a probléma.

Azért fontosabb "az atomok molekulája"(?) meg a történelem évszámok szerint bemaflázása, mert attól lesz valaki értelmes ember. A hétköznapi élethez fontos ismeretek azok alapvető ismeretek, akit érdekel az egészséges táplálkozás, az utánanéz, akit meg nem, az hamarabb meghal és kész. Viszont értelmes, termelő munkát végző felnőtt nem attól lesz valaki, hogy ki tudja törölni a seggét, azt már minden gyerek tudja. Hanem attól, hogy azon kívül tud még mást is, ami nem szükséges feltétele az életképességnek. Attól lesz valaki értelmes ember, hogy olyan dolgokat is tud, amiket mondjuk egy idomított majom már nehezen sajátítana el.

Ennek a bekezdésnek nincs sok köze a valósághoz. Mondok egy megdöbbentő tényt: csupa hülye rohangál az utcákon, iskolarendszertől függetlenül. Az emberek nem félnek attól, hogy hülyék lesznek, sőt, egyenesen büszkék rá, ha azok, és valóban rájuk lehet sózni bármilyen hitelt, de ennek szintén nincs köze az iskolarendszerhez. Olyan embert viszont ritkán látok, aki az utcán megállítva hirtelen akár csak egyetlen fontos eseményt tudna említeni a 17. századból.

DIY UV-VIS-NIR spektrofotométer Pt II.

Képekkel gazdagon megtámogatott poszt következik.

Megérkezett Tel Avivból a diffrakciós rácsom, nem is voltam rest leellenőrizni a rácsparaméterét, mivel a csomagban nem írták le, azt pedig nem hiszem el, amit az interneten írnak az izraeliek.

A diffrakciós rács pásztázó elektronmikroszkópos felvétele BSE-detektorral. A polimer lelöki magáról az elektronnyalábot, de a rácsos szerkezet kis nagyításnál is egyértelműen látszik.

Nagyobb nagyításoknál pedig lemérhető, hogy a rácsparaméter pontosan 1 mikron. Ideális választás a spektroszkópunkhoz.

A diffrakciós rács UV-VIS spektruma. Jól látható, hogy a transzmittancia 300 nm feletti hullámhosszoknál nőni kezd, az infravörös tartományra pedig már a 80%-ot is eléri. Igaz ez így csak az UV-A tartományt fedi le, de ettől jobb rácsot egyelőre nem találtam ilyen árkategóriában. Végülis erre már rá lehet fogni, hogy ezzel azt is látni fogom, mi a szemnek láthatatlan.

Meg megérkezett a kamerám is Los Angelesből, a C600, üveg optikával és kiszerelhető infra-szűrővel. Egyből szét is kaptam, mint blöki a lábtörlőt.

Ez a CMOS-szenzor, a kamera lelke. Óvatosan kell vele bánni, nem szabad sokáig szabad levegőn hagyni.

Ez pedig a leszerelt optika, az a pirosas árnyalatú üveglap az infra-szűrő. Az objektív manuális fókusszal van ellátva (gyárilag fix, de szétszerelve kiderült, hogy csak össze van ragasztózva a csavarmenet, így végeredményben manuális), amit ha leszerelek, akkor arról az oldalról sikerülhet kitörni a szűrőt. Kifeszegetni nem tudtam, mert nagyon patent módon ült a helyén, és szükségem se volt rá a későbbiekben, úgyhogy nemes egyszerűséggel kitörtem.

Már csak egy apertúrát kéne szerezni, és indulhat a banzáj. A legközelebbi dolog amit venni fogok, az szerintem egy mosogatógép lesz, de annak nincs köze az előbbiekhez, és az kevésbé izgalmas.
Ja, meg tegnap és ma ismét záróvizsgáztattam, de semmi különösebb esemény nem történt. Azon kívül, hogy volt, aki nem tudott felrajzolni egy szén-dioxidot.