Ha tényleg ő a technológia istene, akkor remélem könyörtelen isteni haraggal sújtott le arra a szerencsétlen lélekre, aki 50%-os JPG minőségben merészelte kirakni az internetre a képét. Nem OMG, hanem inkább LOL.

Ma délelőtt elvezettem Makóra, meg vissza. Ijesztő volt az eszeveszett kilencvenes sebesség.

Meg ma délután pontban négykor bezárták nálunk az ETR-t, ezzel az utolsó bástya is leomlott a felsőoktatási rendszerünk végvárain, hogy helyét a barbár neptun vegye át. Azt hittem, hogy örökre megszabadulok attól a vödör trágyalétől, ha elköltözöm a világ végére, de még ide is utánam jön basszameg. Érdekes módon négy óra tíz perckor még szabadon lehetett használni az ETR-t, utána viszont bejelentkezni már nem lehetett, viszont aki még előtte bejutott, azt nem dobta ki egyből, hanem bent maradhatott.

Elmondhatom magamról, hogy talán én voltam az utolsó ember, aki ETR-t használt ezen az egyetemen. A végsőkig kitartottam. Az utolsó percek szívszorító eseményeit tökjól összefoglalja ez a facebook-beszélgetés.

Ez a kislány 1 vagy 2 évvel járt M alatt a hermanba, (az is lehet, hogy pont akkor jött amikor végzős voltam,) de úgy tűnik, az elit minőségű oktatás ellenére mégiscsak a testéből sikerül megélnie. Nincs persze ezzel baj, a szolgáltatási szektorban mindig lesz igény arra amit ő nyújt, különösebben meg se kell erőltetnie magát, az pedig legyen az én problémám, hogy egyre öregebbnek érzem magam attól a gondolattól, hogy ő tegnap még oroszlánkirályos hátizsákba pakolta bele az emeletes tolltartóját, ma meg már azt nyilatkozza bikiniben a kamerába, hogy nagyon kefélne már valakivel, de valahogy majd csak kibírja ezt a pár hetet. Viszont az érdekes, hogy vajon honnan tudja, hogyan viselkedne hosszú távú kapcsolatban, ha még nem volt olyanban?

az ötezres játszma

Indítanék egy túlélős valóságshowt.

Az lenne benne, hogy párosával lehetne jelentkezni rá, mondjuk összeszokott, dörzsölt szerelmespárok lennének, vagy belevaló kalandvágyó testvérpárok, akik folyton egymást basztatnák az első kétségbeesett sírásig, ami amúgy a tizedik percben jönne el, de ez spojler. Vagy mondjuk idősebb kommandós a vejével, mert le akarja tesztelni, hogy milyen puhány tacskót sodort a lánya mellé az élet, vagy épp ellenkezőleg. Meg persze lenne celebkiadás is, Vajna és Vajnáné, meg ilyenek, igazából mindegy hogy kik ezek, csak fontos, hogy legyen csoportdinamika a játékosok között, ne totál idegenek kerüljenek egymás mellé a nyolcas trolibuszról, hanem régóta egymás mellett lévő emberek, akik ki akarják próbálni magukat valami új és merőben szokatlan szituációban, kíváncsiak a saját tűréshatárukra, vagy csak kíváncsiak rá, hogy mennyire válik el a szar a víztől.

A műsor úgy kezdődne, hogy a két játékos bekerülne egy 35 négyzetméteres belvárosi panellakás nyolcadik emeletére. Amit tudni kell még, hogy nincs lift, és hogy a lakás mindennel fel van szerelve, ami csak kellhet; szobatisztaságra képtelen ölebbel, állott dohányszagú falvédővel és nyikorgó padlóval, kommunista időkből ránk maradt, gusztustalan virágtartóval, benne egy halott dudvával, opálosan áttetszővé kopott ötven éves üvegpohárral, meg egy Lehel hűtőszekrénnyel, aminek már sárgásbarna és büdös a belseje.

Na és a játék igazából arról szólna, hogy adnak nekik egy ötezrest, hogy abból kell élniük egy hétig.A lakásban található eszközöket használhatják, meg elmehetnek a legközelebbi coopig vagy teszkóig, vagy ha gondolják, akkor a sarki Betti ABC-ig is elég, csak az kicsit drágább.

És akkor az történne, hogy elkezdenék számolni a boltban hogy mi mennyibe kerül, de persze valamelyikük elbaszná a számolást, és az csak ilyen drámai zenével, lassítással és nagytotálban derülne ki már a kasszánál. Meg elkezdenének veszekedni azon, hogy a kétféle leértékelt párizsi közül melyiket válasszák. Aztán persze a gyengébbiknek megtörne a lelke, és kicsapná a hisztit, hogy nem érdekli, ő márpedig megveszi azt a mogyorós milkát, a párja meg hiába próbálja sírva meggyőzni, hogy de akkor két napig éheznek majd mind a ketten. Igazi dráma. Aztán valamelyik nap hirtelen elfogyna a vécépapír, onnantól borulna a pénzügyi terv, mert ezt a költséget nem tervezték be.

Szóval izgi lenne, na. Aztán ha sikerül életben maradniuk, akkor utána új emberré válva, lelkileg megtisztulva hazamehetnek.

A tököm kivan már ezzel a clickbait faszsággal. Megspórolok mindenkinek öt percet, és három mondatban összefoglalom, hogy mi történt:

- Hibás szenzor az ISS-en, de senki nem törődik vele, mert nem fontos.

- Iskolás fiú észrevette a mérési hibát, azt hitte fontos, úgyhogy szólt.

- Megsimogatták a fejét.

Ez nem awkward, maximum a srácnak. Meg az IFLS-nek, hogy úgy adja el a sztorit, mintha a NASA nem tudott volna erről a problémáról, meg mintha olyan kurva fontos dologról lenne szó. De, a NASA tudott róla, csak leszarta, mert a faszt érdekel egy hibás szenzor a sok száz másik közül. Redundáns a rendszer, számítani lehetett rá hogy besül az egyik. Vannak nekik most ettől nagyobb gondjaik is.

Én régen kartonból csináltam magamnak laptopot. Aztán pár hónap múlva lett egy igazi helyette.

Nem olyan régen pedig kartonból megcsináltam egy phabletet is, amit kinéztem magamnak. Aztán pár hétre rá abból is lett egy igazi. Szóval nem annyira céltalan baromság ez, mint amilyennek tűnik.

Témaindító poszt.

Több kérdés is felmerül egymás után, de a leglényegesebb talán az, hogy milyen elvi megfontolás mentén rak ki egy egyetemi mesteroktató személyes adatot egy nyilvánosan elérhető egyetemi szerverre. Ha kutatási anyag, az érthető, kell a tárhely. Ha poresz, az is érthető, jobb, ha nem otthon van tárolva. De családi fotók?

Az egyetem alatt végig nyilvánvaló volt, hogy kik azok az alkesz tróger kolisok, akik közel kerültek a húsos fazékhoz, és valahol sejthető is volt, hogy a fontosabb tisztségek betöltői a HÖKben nem csak valami tanulmányi ösztöndíj-kaliberű díjazást kapnak, de én a mai napig reménykedtem azért. Mertem remélni, hogy mondjuk nálam nem keresnek sokkal többet valéta pénztáros, meg SZÖB-elnök, meg egyéb bullshit ruhatáros tisztséggel, maximum valami kis alamizsnát, ösztöndíjkiegészítést, ami jól jöhet, ha az ember hó végén zsömlét akar venni meg tejet.

Nem, most világosan kiderült, hogy simán behúztak rendszeresen 130-140 rugót karácsonyi jutalomként ezek a pöcsfejek, és amíg Szegeden mondjuk 60k-t kapott a kari HÖK-elnök, addig Miskolcon ennek több, mint a háromszorosát. Baszki, négymillió az csak félmillióval kevesebb, mint amit a sokat szidott Török Márk összeszedett.
Itt szeretném jelezni, hogy a tanulmányi ösztöndíj nálunk kitűnő tanulóknak kb. 15k körül mozgott, és egyszer rémlik, hogy kaptunk karácsonyi jutalmat is, 10k-t. A TDK első helyért 20k járt, a debreceniek körbe is röhögtek minket. De mi örültünk neki, mint a szar. És ezalatt a valéta pénztáros másfélszer annyi karácsonyi jutalmat tett zsebre, mint amennyit egy doktorandusz összegürizik egy hónap alatt. Brutál.

Mondjuk ezek az emberek meg is érdemlik a sorsukat.