TRIGGERED

- „Mennyit keresel?” - Nem tudom, máshol hogyan mennek a dolgok, de egy intézmény egy irodájában az ugyanolyan beosztású emberek logikus módon nagyjából ugyanabba a bérkategóriába esnek. Ezért nagyjából ugyanannyit amennyit én.

=> azért nem kérdezem meg másoktól hogy mennyit keresnek, mert ennek a kérdésnek munkatársak között nincs értelme

- „Őszintén szólva” - Ebbe a két szóba csak az tud belekötni, aki direkt bele is akar. Aki meg bele akar, az meg nem a munkatársam, mert rákenek egy szexuális zaklatást és kirúgatom a picsába.

- „És azt hallottad...?” - Már az aktuális reggeli beszélgetést se lehet elkezdeni, mert az érzékenyebb lelkűek triggerelődnek és hiperventillálni kezdenek az első mondat után. Az ilyen embernek nem való munkahely. Maradjon otthon az ágyban fekve, és dögöljön ott éhen.

- „Jól áll rajtad ez a nadrág.” - Ha annyiszor pereltem volna, ahányszor ezt megkaptam, akkor már nem ezt a blogot írnám, mert minden bizonnyal közutálatnak örvendenék, és mindenki szidna engem, mint a szart. Rozsdás csákánnyal verném fejbe azt a picsát, aki nem tud megkülönböztetni egy bókot egy szexuális zaklatástól.

- „Mindig csak a baj van veletek!”- !!!TRIGGER WARNING!!!

Bezzeg ha a főnök mondja, akkor az konstruktív kritika. Vagy már ő se mondhatja?

- „Elnézést, hogy zavarlak...” helyett „Elnézést, volna rám egy perced?”

Mi a fasz van? Ezt nem értem, ezt valaki magyarázza meg. Ha sürgős aláíratni valóm van, amit odadugok az éppen tárgyaló főnök elé, akkor miért jobb a második, mint az első? Nem, nyilvánvalóan nem volna rám egy perce sem, de azért szakít pár másodpercet, hogy ne álljon meg az élet. És igen, nyilvánvalóan zavarom, amikor másokkal tárgyal.

- „Munkahelyet váltanék. Nem tudsz valakit, aki új munkaerőt keres?” - Őszintén szólva pont a főnök lenne az első, akinek ezt a kérdést feltenném. Ő tud jó lehetőségeket, és nem egy éretlen picsa, hogy ezen besértődjön.

- „Azt hiszem...” - jejjzusatyaúristen, még a végén bizonytalannak fogok tűnni. Akkor mi lesz? AKKOR MI LESZ?!

Inkább nem folytatom, mert itt mindenki triggerelődni fog, és habzó szájjal kalimpálva fog szexuális zaklatást hörögni, ha levegőt veszek. Inkább megosztom az aktuális félévi órarendem.

Brutális módon zsúfoltabbnak néz ki, mint az eddigi féléveim, de hát nem vagyok már kiscserkész. Azt a hétfői óraütközést nem tudom hogy fogom megoldani, illene ott lennem mindkét órán, ha már én tartom őket. Valójában csak az a szerdai duplafrancia lesz az, amin nem oktatóként veszek majd részt. Izgi lesz megint jegyzetelgetni a padban meg minden.

Bírom az ilyen idős bácsikat, akik még azután is szentül meg vannak győződve arról, hogy új természeti törvényt fedeztek fel a newtoni mechanikában, miután már nem csak a szakemberek, de a kókler csalók (Egely) is a fejüket rázva hümmögnek a témán.

De tényleg bírom, valószínűleg én is hasonló bácsi leszek majd, csak én a diót meg a krumplit valszeg inkább boltban veszem majd, ezért robotépítgetés közben fogok mindenféle goldberg-gépeken agyalni, amik megcsinálják helyettem a pirítóst meg behúzzák a függönyt. Ő viszont energiát nem sajnálva (LOL) megalkotta a valóságban a tökéletes számítási feladatot, amit oda lehet adni a félév végén a műszakis hallgatóknak a Bevezetés a fizika alapjaiba I. második zéháján. Oldják meg, bizonyítsák be a feladat kapcsán a termodinamika második törvényét. Riszpekt.

A bácsi ártatlan, csak annyi a bűne, hogy nincs képben szegény a tudomány (és a valóság, és a fizika) működésével. Ami önmagában nem olyan nagy probléma, én is ilyen voltam, csak nála hetven évvel fiatalabban, és sokkal csóróbban. És rengeteg embert ismerek, aki még mindig ilyen.

blogtárs-kereső

Túlzás nélkül állíthatom, hogy hosszú évek óta hajt engem az elhatározás, de hiába túrom fel könyékig a közvetlen blogoszférám kapcsolati hálóját, egyszerűen nem találom meg, amit és akit keresek. Vagy mert nem létezik, vagy mert el van bújva.

Pedig olyan szívesen olvasnék olyan blogot, amire a következők mindegyike teljesül:

- életkortól függetlenül fiú/férfi a szerzője(!)

- nem valami elvont beauty-, fanfictionös-, fotós-, egyéb tartalom nélküli blogot vezet, nem hiszi magáról hogy olyan nagy művészlélek, nem mániája egyetlen nyelv vagy ország sem amit nem is beszél rendesen és valójában sose volt ott, nem beszél általánosságokról (szeretek zenét hallgatni és olvasni. bitch pelase, azokat mindenki szeret), és nem hiszi magáról azt, hogy őrült pszichopata partiállat csak azért, mert már volt rockkoncerten és ivott boroskólát.

- viszont igaziból is ért valamihez, és/vagy csinál valami tényleg érdekes dolgot, amiről lelkesen tud posztolni

- és emellett gyakran ír sulis/munkahelyi sztorikat is (ez indikátor arra nézve, hogy egyáltalán szereti amit csinál), vagy rövid reflexiókat mindennapos eseményekre, érdekesebb hírekre, benyomásokra, ahogy mondjuk én szoktam

- nem löki ki a blogoszférának az első anális/orális élménye részleteit, hanem a hasonló, visszaélésekre felhasználható érzékeny és személyes témákat inkább diszkréten megtartja magának

- igényes és olvasmányos stílusban frissíti a blogját, és azt sem kéthetente, hanem annál azért rendszeresebben

Ha tudtok ilyet, légyszi segítsetek. A hitem az már régen elveszett, de szeretnék a webkomikokon (és a tieiteken) kívül több értelmes blogot olvasni.

Köszike.

ezt meg kellett mémesítenem így hajnalban

Ez konkrétan én vagyok most, amikor eszembe jut, hogy a 12 millió dollár értékű roverünket jövőre majd be is kell valahogy szerelni majd a leszállóegységbe.

Pusztán kötekedésből jegyzem meg, hogy a Szovjetúnió űrhajósait kozmonautáknak hívják. Az amerikai érdekszférába tartozó űrhajósokat hívják asztronautának, így a kis lelkes szovjet gyerekek minden bizonnyal sosem akartak asztronauták lenni.

Ha precíz akarok lenni, akkor hozzáteszem, hogy a kínaiak pedig a tajkonauták. Érdekes módon csak a Gravity óta nyilvánvaló az átlagemberek számára, hogy nekik van saját űrállomásuk is,

Hangsúlyozom, hogy bár papírom van asztrobiológiából, a változócsillagokhoz kevésbé értek, pláne az F-típusú fősorozatbeli nem is tudom milyen típusú változókhoz, (abban sem vagyok biztos hogy ennek van-e már kategóriája). Viszont így abszolút laikus tippre egy ilyen fényességváltozás számomra vagy valami elképesztő műszeres felbontási hibáról, vagy egy elég erősen excentrikus pályagörbéről tanúskodik, amelyre pont nagyjából az apocentrum felől látunk rá. Érdekes lenne megnézni a többi észlelt objektumhoz tartozó görbe karakterisztikáját is, hogy hasonlók-e.

A cikkekben ugyan egyszer sincs leírva, de eléggé nyilvánvalóan egy Dyson-gömbre gondol mindenki, aki vad fantáziákat sző a mérési eredményekről. De ha én Dyson-gömböt akarnék építeni, akkor a földi, newtoni (és relativisztikus) fizika alapján minél kisebb excentricitással próbálnám azt meg, mert úgy könnyebb. De mindegy, laikus vagyok, nyilván jobban tudják azok, akik ezzel foglalkoznak.

Szükségem van a segítségetekre. Mindenkiére, aki ezt olvassa.

A szitu: Fotópályázat, konferenciakiadványon szereplő fotót kell bepályázni, ami majd meghatározza a kiadvány arculatát, bármit is jelentsen ez (a konfikiadványok kivétel nélkül fehér háttéren fekete szöveggel íródnak, szóval ezt nem igazán tudom hova tenni).

Szóval ha már ezt idáig elolvastad, akkor leszel szíves itt a blogomon jobboldalt rámenni a FOTÓALBUM linkre, és az albumból kiválasztani azt a három képet, aminek szerinted lehet esélye. Ha kiválasztottad a három legjobbat, akkor kommenteld be ide a poszt alá, hogy tudjam.

Akinek a tippjével nyerek, az vendégem egy sörre / borra / túrórudira / egyéb szabadon választott élelmiszerre.

Köszönöm szépen előre is.

miért kapcsolják ki egyesek az adatforgalmat a mobiljukon?

Örömteli dolog az, ha valaki sose volt kolis illetve sose lakott albérletben 26 éves kora fölött sem, mert mondjuk olyan jó állást szerzett vagy nem tanul tovább és nem akar még több diplomát ésvagy tudományos fokozatot, de tényleg, fény és üdvösség tölti el a lelkemet, áldásos szinergia. Ezek szerint eggyel több embernek jött be az élet, az is valami már.

De 4-5 k HUF az basszameg nálunk egy heti élelmiszer ára. És a hónap végén az azért már nem mindegy.

Vannak emberek, akik simán kidobnak ennyit az ablakon, mert nekik nem jelent gondot, úgyhogy mindjárt meg is adom nekik a számlaszámom. Nekem rendszeresen ennyin múlik, hogy haza tudok-e utazni meglátogatni a szüleimet, vagy nem.