Most Bari olvasókorszakos videójáról jutott eszembe az a tanulság nélküli történet, amikor még alsóban Ildikó néni kiadott valami matekpéldát, valami bazihosszú szöveges feladatot, amit én harminc másodperc alatt megoldottam, és szóltam neki, hogy készen vagyok. Erre ő tök komolyan megkérdezte, hogy villámolvasó vagyok-e. Én egészen addig nem hallottam ezt a kifejezést, de sejtettem hogy azt jelentheti amire gondolok, úgyhogy ugyanolyan tök komolysággal válaszoltam, hogy igen.
Mondtam, hogy tanulság nélküli.
Azóta már rájöttem persze, hogy nem létezik villámolvasás, hacsak az nem az, amit a vizsga előtti éjszaka művelek a 800 oldalas általános kémia könyvvel.
Mindenesetre Bari a legelső közeli ismerősöm, akinek szépirodalmi műve jelenik meg nagy publikum előtt. Igazából ajánlani tudom csak, mert miután olyan jól belemélyedtem a lassú folyású, nagy ívű scifi-eposzokba, elég jól felrázott a már-már bedrogozott módon pörgős stílusa (és ez jó!!), és egyébként a lerágott csont jellegű robotos scifikhez képest meglepő módon nem is klisés, hanem elgondolkodtató (volt olyan rész, amit háromszor is el kellett olvasnom, hogy teljesen magamévá tehessem az eseményeket). Az egyetlen baj az volt vele, hogy rövid. Simán elolvastam volna még a többi 300 oldalt, ha lett volna.


