A mai este, röviden:

- Részt vettünk egy oltári Klusters koncerten az ifiházban. A bandában az öcsém dobol, és szintipopot nyomnak, de nem garázs-, hanem professzionális szinten, nemsokára jön a debüt albumuk. Az öcsémről még nem sokat meséltem itt a blogban, pedig ő nagy zenész és híres. Előttünk valami tehetségkutató szereplői kornyikáltak és riszálták magukat, de hát az röhej volt, azon nagyon röhögtünk, direkt rossz ütemben tapsoltunk hangosan, meg a kezünket lóbáltuk, meg ilyesmi.

Egyébként ott találkoztam Deneevel, aki szintén régen volt már itt említve, de ő is nagy ember lesz, mert vele epic gitáros rockbandát fogunk alapítani. Meghívott egy sörre.

Meg összefutottam még egy sráccal, aki Sándor, és állítólag egy 8-10 évvel ezelőtti balatoni táborban találkoztunk, és együtt jártunk évekig a csillagvizsgálóba Spockot játszani, és arcra meg beszéldstílusra tényleg rémlik is, de nagyon meglepődtem hogy felismert, és hogy állítólag nagy hatással voltam rá annó, stb. Durva.

- Aztán hazajöttünk (M és én), és csináltunk állati finom házi hamburgert, mindent beletettünk ami hamburgeren belül vállalható, és jóllaktunk vele. Nnnnyami.

- Aztán most, miközben minden szar rágcsálnivalóval még jobban degeszre zabáljuk magunkat, (after eight meg mindenféle classy sznob szar), lieró drinking gémet fogunk játszani. A szabály egyszerű: ha meghalsz, iszol. Csinált finom limonádét, azzal hígítjuk a tequila likőrt, az ízük nagyjából ugyanolyan, de nem akarunk olyan hamar beállni tőle.

Egyébként úgy volt, hogy ma teniszezni megyünk, de hát na.

Aha, szóval akkor az előző havi keresetem azért volt feleannyi, mint vártam, mert a másik feléből fedezte Orbán Viktor Úr azt a tájékoztató spamet, amit minden magyar állampolgár postaládájába kiküldött, és nem szól ugyan semmiről, de minden bizonnyal fontos volt hatmilliót kinyomtatni a szép, sötétkék hátterű, színes, vigyorgó fejű idilli, "szeretem a munkám és ezért vigyorgok a tökéletesen fehér fogsorommal" stockfotókkal tűzdelt brossúrából, és postázni. Igazából felkúrja az agyam, hogy erre basszák el a pénzem, amiből a családomat tudnám etetni. Erre bazdmeg, hogy a munkát népszerűsítsék, mint valami kommunista kiáltványban. Népszavazásnál még oké, de legközelebb már akkor havi hírlevelet fogok kapni minden szarról?

Igen, éppen ímélt írok a miniszterelnöknek, hogy legközelebb elég lenne családonként egy ilyen lófasz, vagy küldje ímélben, ma már mindenkinek van ímélje, XXI. század baszki, akinek meg nincs, az amúgy is leszarná amit írnak.

Egyébként előző éjszaka azt álmodtam, hogy az égből, meteoritokként lezuhant borostyánköveket keresgéltünk egy rakás csöves aranyásóval együtt a sivatagban alkonyatkor, de a határőr rendes volt, és megengedte, hogy egy busznyi mélységben átmehetünk keresgélni a mexikói határon is. Dafak.

És akkor mi van, ha a beiratkozásra nem viszek magammal igazolványképet? Akkor felcsinálnak? Kitiltanak? Négy évvel ezelőtt vittem magammal, a téós csaj után kellett rohangálnom az összetaposott, cipőnyomos képemmel, mert az enyémet még ott, a teremben elhagyta. Akkor mi történik, ha ilyen fiatalkori emlékekkel a hátam mögött én kurvára nem viszek magamról képet?

Régen írtam, de az elmúlt napok legizgalmasabb eseménye amúgy is az volt, hogy elszakadt a D-húrom, úgyhogy el kellett mennem venni készletet. Ezt követte életem első gitárhúrozása, yeey. De előrelátó voltam, és egyből két csomaggal vettem. Holnap meg M és én elmegyünk teniszezni. Még mindig hihetetlenül szerelmesek vagyunk egymásba, és én pedig még mindig nem járok dolgozni, de majd úgyis ráérek a jövő héten, ha visszajön Józsi, és együtt kitaláljuk, mi legyen az aerogél-projekttel, ami (nem) meglepő módon nagyszerűen üzemel rizspelyva helyett kohászati szilíciummal. Nagyszerűen üzemel, már csak  egy olyan metódust kéne kidolgozni, amelynél nem megy tönkre a kísérlet. Ja, az sokat segítene, ha nem kéne kidobni az egészet a kukába.
A rocksztár karkötőm még nem mertem megmutatni a családnak.
Éjjelente, hajnali kettőkor titokban asztrobiológiás könyvet olvasok.
Amikor M itt van, akkor pedig lierózni szoktunk.
De egyébként nagyszerűen elvagyok itthon úgy, hogy semmit sem csinálok.

Buláj.

A kozmetikusképzőben nem tanítják, mennyire visszataszító, ha egy nőnek festve van a szemöldöke?

Nézem a videót, amin az angol járókelők csodálkoznak, hogy azon a fémlapon, amit hidegebbnek éreznek, hamarabb megolvad a jégkocka, mint a falapon a másik kezükben. És nem értik a jelenséget, én meg itt ülök és megállás nélkül fészpalmozok.