A mai nap legnagyobb achievementje, hogy a nappali rész nagyobbik hányadában rajtam volt a gyűrűm. Zavart is rendesen. De legalább emberek között menő.
Reggel prezentáltam a főnökségnek egy minimítingen (ez tök cuki szó) hogy mi az ábra az új projektben, az eredmény persze az lett, hogy mindenki agyba főbe dicsért hogy wow milyen cikkeket lehet ebből írni nemsokára, és utána egyből kaptam is a lebaszást hogy ezt miért nem mondtam eddig, és hogy mik folyhatnak még abban a laborban amiket nem mondok el, és bűntudatom van, mert miattam szigorodnak a kísérletvezetési regulák az egész laborban, köszönjétek koppánynak gyerekek.
De lehet hogy ez is csak a kolleGinával függ össze, akivel ma töltöttem az első munkanapot, additív infó még róla hogy macbook airje van és nem fél használni, valamint hogy még tőlem is lelkesebb, vagy nagyon szeret angol szakcikkeket olvasni, de becsületesen leirodalmazta a témát, nem is tudom hogy most erre mit mondjak. A fészpalm az volt, amikor Csabi egyből kezesbáránnyá változott, amikor Gina főzött mindenkinek kávét. Szó nélkül. Pedig saját bevallása szerint nem szokott, és nem is él vele. Kávét bazmeg. Én egyszer elmentem kávéért az egyetemi postára JT kedvéért, de csak azért hogy benyaljak és tovább maradhassak egy kicsit kísérletezni. Megtanulok kávét főzni akkor most már én is.
Egyébként agyfasz egy nap volt, Józsi megsértődött és elviharzott, én meg hülyén éreztem magam, mert én voltam az egyedüli aki a pártját fogtam amíg a többiek szívatták, a többiek akik szívatták viszont a konzulenseim. Úgyhogy inkább kimaradtam a dologból és végeztem a méréseket.
Aztán M megmentette a napom és elmentünk kajálni, de ez az egész nap úgy ahogy van már eeh, meg kéne írni egy jelentést is holnapig, de a tökömnek sincs hozzá kedve, elegem van mindenből, hülye nap van ma.

Holnap meg változik a menetrend, fogok biztos holnap is kurvaanyázni meg elmenni a halál faszára olyan titokzatos szellemjáratokkal, amelyek eddig nem is léteztek, meg abszolút fogalmam sincs hogy akkor most már mi jár merre és mikor, és hogy az miért van hogy a járatokat ritkítják meg átszervezik meg új villamost vesznek a már meglévő, de bevált és megbízható helyett hogy minden olyan nagyon új és modern és eu-konform legyen, és mégis mindig csak a tróger csotrogány tetvescigányszagú ötvenéves ikarusz fost küldenek autóbuszok helyett ami esik szét és nem bír elindulni, és amiben mindenki örömére az utastérbe van bevezetve a kipufogó és a motortérben hallható zaj, vagy pedig a kedvencemet, azt a rábát vagy mi a szart, amin ha egyedül akarsz ülni és nem akarsz leszállásnál átpaszírozódni egy idős néni valagán, akkor tetű módon kívül kell ülnöd két helyet elfoglalva, mert rohadtul nincs egyes ülés, de még csak állóhely sincs baszki, sőt, még babakocsinak sincs hely, mert faszkalap módon csóró lehajtható deszkák vannak a helyén ülés gyanánt. Mégis kevesebben férnek el abban a konténerben mint egy konszolidált autóbuszban, és nekem van bűntudatom bazmeg, mégsem tehetem ki táblán a homlokomra hogy azért ülök tahó módon kint mert le szeretnék majd valahogy szállni. Van viszont sok szép hosszú zöld cső amik az utastér kétharmadát behálózzák és nem fér el tőlük semmi, meg egy kibaszott fehér redva erjedtgeci-sárga tábla középen, és ha előre nézel azt látod rajta felmázolva hogy dugnálak szintia. Az egyetlen értelmes hely leghátul van, bal oldalt, és hátrafelé néz, mert odáig a nénik általában már nem jutnak el, de ha le akarsz szállni, akkor az egyetlen hely ahonnan ülésből eléred a jelzőt és ezt a melletted ülő látja, viszont kurva kicsi ott a hely ülni, egyszer le akartam szállni, de azt vettem észre hogy beszorult a lábfejem, érted, az én csutka lábaim sem férnek el, beszorult a kibaszott lábfejem, meg se mozdult, úgy éreztem magam mint akit frontális ütközés után egészben nyelt el a műszerfal, most ez mi hogy ilyen körülmények között kell utaznunk? Most az mi hogy fél órákat várok egy ehhez hasonló élményre? Ég a pofám bazmeg amikor írom nekik sorra az íméleket, hogy hellószia képzeld ma szétesett alattam egy busz, ma belepett a hó miközben zárva volt minden ablak, ma pedig valaki odaszart az ülésem mellé és szétkente. Mostezmi?

like a sir

Az unokaöcsém így a sokadik hét környékén már végre egyre értelmesebb fejeket vág.Már csak a cilinder meg a monokli hiányzik.

Ha arra kértek volna, hogy állítsam össze az ideális, eszményi nő DNS-ének bázissorendjét, pont így állítottam volna össze, mint ahogy neki van.

Ma egyébként rútul beégtem BP és JT előtt, mert amikor a hematit stabilizálásáról volt szó biokompatibilis közegben, akkor nátrium-citrát helyett nátrium-ciklamátot mondtam. Ami egy édesítőszer. Instállom.

Vissza kell vinnem ma reggel a szimfinek Szokolay operakottáját, mert "bírósági ügy lehet belőle". Röhögnöm kell bazmeg. Tűzre való az, a fűtőértéke többet ér mint ami bele van írva. Többek között ezért is léptem le a szimfiből, mert mindig amikor a karmester azt mondta hogy kérne egy apró szívességet az ütősöktől, az azt jelentette, hogy heteken keresztül szopnunk kell egy megalomán szánalmasan olvashatatlan irományával, aki bár még életében nem látott hangszert (nem ritkán még a nevüket sem tudja), szentül meg van győződve arról hogy ő egy operatörténeti zseni. Ez így összességében azzal jár, hogy bár a karmester minden melléütött hangért fújni kezd, mi minden gálán szénné röhögjük magunkat a zenekari árokban, pláne azon a szerencsétlenkedésen amit az énekkar művel, óvodás gyerekek bazmeg, és kirakják oda énekelni őket mert jaj de cukik, hát azon sírva lehet röhögni, de komolyan, már amikor nem basz fel az ideg hogy a folyosón is úsznod kell a sok gyerekben, mert egymáson hömpölyögnek. A hangzavart meg egy idő után már simán ignorálja az ember. És nyáron szoktak lenni ugye a próbák, amikor odakint süt a Nap és jó idő van és mindenki boldog, mi meg étlen-szomjan szívjuk a saját metánunkat széndioxidunkat a föld alatt egy sötét és hideg lyukban. És mindezt valami nevetséges aprópénzért. Jó, néhány romantikusabb felépítésű harmónia gyakran okozott nekem flow-élményt amíg jártam a próbákra, nem is akármilyet, de ez az érzés messze eltörpül (törptörp) amellett, amit M társaságában érzek minden percben, úgyhogy választottam, és inkább ő.
Meg igazából a társaságot se nagyon bírtam ott. Túl barátságos mindenki. Az nekem baj.
Pedig egy kicsit menő volt szimfonikusokkal játszani.

Egyébként a BSG online játékban már hármas szintű vagyok, egy saját kezűleg felturbózott MK2-es Vipert vezetek Sagittaron jelzéssel (HUJHUJ SAGITTARON!), és thyliumbányászat közben már többször rajtamütöttek heavy raiderek, de elintéztem őket. Egyszer egy aszteroidamezőben hirtelen mellettem termett egy kisebb báziscsillag-szerű izé, meg aztán mégegy, kereszttűzben az utolsó másodpercben sikerült elugranom FTL-lel egy random legközelebbi bolygórendszerbe, tisztára megörültem hogy woot de filmszerű volt ez, pont úgy utánam süvítettek el a rakéták is meg minden. Aztán véletlenül pont egy másik cylon rajtaütés közepébe érkeztem, a játék során akkor haltam meg először. Sok embert veszítettünk aznap. Respawn után első dolgom volt megkeresni Tyrolt három csillagrendszerrel odébb a Pegasuson, és felfejlesztetni vele a fegyverrendszert és a javító automatikát. Azóta próbálkoznak a kenyérpirítók, de szívós vagyok.
Ja, wowkocka lettem, csak nem wowwal és nem addiktíven.
És legalább nem vagyok egy megkeseredett fasz aki csak a munkában leli örömét és leszólja a gémereket.
Na elmúlt dél, nézzük mi történik IRL.

Most ebbe' mi a pláne...