2011. október 17., hétfő

Hogy lehet azt elérni hogy ne pánikoljak?

2011. október 15., szombat

Gondolkoztam hogy publikus-e, de achievements in life: egy nő miattam sírt a boldogságtól. Ráadásul nem is akárki. Az, akitől a legjobban számít. Nem mindenkivel esik meg az ilyen egy élet alatt. A tündérek könnye is sós ízű.
Meg kéne alkotni azt az igeidőt a magyar nyelvben, ami egyszerre jelenti a jelent és a jövőt is, én meg egy létigével alkalmaznám a boldog életre. Amikor valamire azt mondod hihetetlen, akkor az valójában nem hihetetlen, csak új és furcsa. De ez, na ez tényleg hihetetlen. És mégis van.

Hazafelé a buszon pedig találtam két tízest egymástól úgy fél méterre. Beleolvadtak a szürke padlóba, de a röntgenlátásommal kiszúrtam és 10 percen keresztül szemeztem velük és azon filóztam, hogy vajon a civilizáltság fokmérője lenne-e otthagyni őket, aztán végül leszállás előtt amikor mentem az ajtóhoz szépen felvettem mindkettőt, hogy ne cigire vagy piára költődjenek más által. Utánam a nénik a padlót kezdték vizslatni mielőtt leszálltak.

Meg ma életre keltettem a tamagocsimat, egész működőképes lett ahhoz képest, hogy az lcd-panelt tartó szivacspöckök szétporladtak az ujjaim között amikor szétszedtem. Aztán amikor a csavarhúzót beleállítottam a kezembe, rájöttem hogy még mindig nincs ehhez türelmem.

2011. október 14., péntek

Who else does that? - [Fixed]

(link)
Az este folyamán romantikusan eljegyeztem M-met a mekiben egy hepimíles dobozból kiperforált rózsaszín papírgyűrűvel, ami kicsinek bizonyult az ujjára és el is szakadt. De attól még érvényes. Utána meg kifestőztünk kék meg lila ceruzákkal, meg egymás fejére ragasztgattunk matricákat, meg papírból bajuszt csináltunk. Utána meg arcot adtunk a kólás szívószálnak. Ő az a lány, akivel el tudnék tölteni egy életet. Vagy többet.
Nem értem egyes fiatalok miért hívnak faszinak, amikor alig két évvel vagyok idősebb, mint ők. Na jó, maximum három.
Négy.
Öt.

Hat.

Ú baszki, öreg vagyok.
Azt álmodtam, hogy meg kellett győznöm a buszon azt a nőt, hogy nem, nem bökdöstem meg a kisbabája orrát. Ami így persze nem igaz, de azt úgyse hinné el, hogy a kisbabája bökdöste meg orral az ujjam.

Tegnap meg végigfertőztem legalább három különböző gépet egy gépelemek tanszékről származó vírussal a pendrájvomon, de én végig amiatt izgultam, hogy az automata vírusirtó nehogy leszedje valamelyiken, mert haza akartam hozni a gyűjteményembe. Végül sikerült kimenekíteni. A sal.xls egyik cuki mutációjáról van szó.

2011. október 13., csütörtök

Most eszembe jutott, hogy egyszer amikor kicsi voltam, zongora óra után apa megígérte hogy hazavisz, de nem jött értem. Három és fél órát vártam rá, aztán majdnem felszálltam egy villamosra, de pont akkor megérkezett. Sírtam is.
(21.47.34) koppa'ny: nézzük meg, van-e a boldogságunknak határa, jó? :)