Ma azt vettem észre, hogy az irodában az íróasztalomon puszta véletlenségből a legjobb retro vibe uralkodik, ami emberileg kivitelezhető.

(A lila fényt a növénylámpám adja, amivel egy dalmát harangvirágot akarata ellenére tartok életben.)

Vettem egy teljes spektrumú lámpát a haldokló dalmát harangvirágomnak az irodában, és azzal tegnap óta én vagyok a legmenőbb az egész E épületben, mert mindenki azt hiszi, hogy az openoffice közepén termesztem a füvet.

Volt az ügyletben némi rizikó, mert elég shady helyről sikerült jó áron beszereznem a világítótestet, amit a honlapja így mutat be:

Maradjunk annyiban, hogy a 6063-as alumíniumot a szakmában bilialunak hívják, bár ha magas minőségű, akkor igazi prémium bilit lehet belőle mélyhúzni. A hőelvezető képessége olyan, mint bármelyik másik alumíniumé, de az is biztos, hogy a Titániumot magyarul csak simán titánnak hívják, és hogy az alumíniumnak ugyanolyan fémszíne van, mint a titánnak, akármilyen színre is van oxidálva rajta a rérteg. És pont ugyanannyira is rozsdásodik az alumínium, mint amennyire az alumínium amúgy is rozsdásodni szokott. Semennyire.

Az, hogy nem hagyományos tűzgátló anyaggal van kezelve a csatlakozás, akár még red flag is lehet, hiszen a hagyományos tűzgátló anyagokról azt lehet tudni, hogy tüzet gátolnak. Ami nem hagyományos, az nem így viselkedik? Kicsit azért izgulok emiatt.

De pozitívum, hogy szabványos foglalatba illeszkedik a menete. Ettől többet nem is kell tudnia.

választás 2024

Soha senki: - Tehetek a néniért/bácsiért bármit?

Nyuggerek: - Jaj csillagom, az én időm már lejárt, én már csak a síromat gondozgatom, nekem erre a hátralévő kis időre már igazán nem kell semmi!

Nyuggerek: *elmegy a fideszre szavazni a következő 50 évre*

Ha választás, akkor rendkívüli események. Így megy ez már évek óta, időnként visszatér, mint a Halley-üstökös, és olyan biztos alapvetés ez, mint az alapvető fizikai kölcsönhatások. Hogyha egyszer mégsem így lenne és elmaradna róla a poszt, akkor joggal feltételezhetitek, hogy történt velem valami.

A legelső jegyzőkönyvezett esemény kapásból tökéletesen megmutatja az ország jelenlegi állapotát, ugyanakkor azt is, mi megy manapság eseményszámba kishazánkban:

Bennfentes forrásokból tudom, hogy szavazókörönként a legelső szavazó neve felkerül egy extra dokumentumra, mivel ő hitelesíti a szavazókör felkészültségét vagy mit. De a csávó úgy látom mégis elintézte, hogy másodikként is felkerüljön a neve valahova. Huncut.

A klasszikus poén, a szavazások történetének Szeszélyes Évszakok-díjas alakítása egészen délutánig váratott magára, akkor próbált ugyanis valaki a személyi igazolványával voksolni. Minden évben, menetrend szerint. Úriember ilyesmire már nem is fogad.

Na de a lényeg az, hogy kissé lacklusternek éreztem az aktuális választást, mert a korábbi évektől eltérően nemigazán történt most semmi kirívó, senkit nem harapott meg veszett kutya a fülkében, és a mozgóurna sem borult ki autósüldözés közben. Összefoglalva talán az mondható, hogy ma az elesések és elszakított plombák napja volt.

De komolyan, nem tudom hogy kik gyártják a plombát, de a tippem az lenne, hogy talán nem zsenge tavaszi kankalinból kéne gyártani, amit hamvas szüzek könnyeivel sodornak zsineggé, hanem valami strapabíróbb anyagból, mondjuk madzagból. De ez csak tipp, nem értek hozzá.

Voltak persze nagyon durva esések, ez eleve borítékolható (haha), amikor a  fideszes néni zászlóalj szavazni indul úgy, hogy igazából egy lépcsőfokot sem tud sherpák és oxigénpalack nélkül megmászni, de érdekes módon a bizottsági sérülések főleg akkor történtek, amikor valaki elhagyta a szavazóhelységet. Például kimegy az udvarra. Klasszikus minek ment oda.

Ami még érdekes trend volt, az az áram és a világítás hiánya (semmi extra, csak Magyarország napjainkban). Aminek javítását extra világítástechnika felszerelésével többé-kevésbé sikerült is mindenhol foganatosítani. Vagy ahol nem, ott az lett a mondás, hogy innentől az úgy jól van, és ott bassza meg a kurvaélet.

Ugye, nem kéne annyira meredni arra a papírra, és akkor nem lesz baj, hogy sötét van. Ennyi meg egy bambi, Mari néni, oda tessék húzni az ikszet.

Máshol enyhén szürrealitásba fordult ugyanez a téma, mert előbb zseblámpák(?) kerültek elő, később pedig talán egy Ganz-MÁVAG dízelmozdony, bár ezt a jegyzőkönyv pont nem részletezi, pedig én igazán kíváncsi lennék rá, hogy a faszomba tud segíteni a MÁV azon, hogy nincs áram. Jó, az mondjuk tény, hogy felsővezetékszakadás témájában ők már profik.

Egzotikus különlegességként megemlékezünk taljánországba szakadt hős honfitársunkról, aki a liftbe ragadt negyed órára, de ez nem szegte kedvét, és leszavazott. Innen is hálásan köszönöm neki!

Az idei választások highlightsa viszont mindenképpen az volt, amikor a mozgóurna cafatokra szakadt, majd kölcsönkért celluxszal próbálták menteni a menthetetlent. Az a baj, hogy nagyon is el tudom képzelni azt a basszamegelést, ami lezajlódhatott.

De legalább az a kurva plomba egyben maradt!

Ennyi volt idén, köszönöm a figyelmet, a korábbi évek legfontosabb eseményei alább, a címkére kattintva elolvashatók. Találkozunk legközelebb!

Ja, és még egy: Nem tudom eldönteni, hogy ebben a reportban engem az xy választópolgár zavar jobban, vagy az az undorítóan modoros kifejezés, hogy leszavazott. Ezt tuti Gen X írta.

Mancika megkapta a hírt azzal a felszólítással, hogy posztolja a közösségi oldalakon, és úgy volt vele, hogy mi a here az a triatlon, ilyen szó nincs is, biztos csak félrehallotta, úgyhogy biztos Trianonról van szó, amely fájdalmában amúgy is minden magyar osztozik. De főleg az újszülöttek, ők ugye eredendő trianonnal születnek. Meg aztán lehet akármilyen sportos is valaki, harminc felett már nincs férfiember, aki ne úgy kelne ki reggel az ágyból, hogy a sajgó dereka mellett hirtelen a trianon is beléhasít. Van, hogy hamarabb jelzi a frontot, mint a migrén.

Meg amúgy is versenyt csak ebből érdemes rendezni, a magyarságból és nemzettudatból, és aki veszít, az többé nem méltó az állampolgárságára. Triatlont meg rendezzenek és futkossanak rajta a buzik a kis picsanacijukban.

(Facén is volt belőle hír, de azt nap közben javították.)

Az egyik új kedvenc, konteóba átcsúszó scientific factem az, hogy egy nyilvánosságra került CIA-dokumentum szerint egy kegyetlen szovjet kísérlet eredménye bebizonyította, hogy a nyulaknak vannak telepatikus képességeik.

Persze a pontos paraméterek és eredmények mind titkosítva lettek, szóval ezt mindenki annyira hiszi el, amennyire szeretné, a CIA egyébként is híres arról, hogy minden faszságot bekajál, én mindenesetre szeretem azt hinni, hogy a nyuszik megéreznek tőlük távol történő eseményeket.

Szovjet tudósokhoz méltó módon a kísérlet tényleg kegyetlen, saját felelősségre ajánlom elolvasni:

- Tessék, a doboz már nem kell, és adok még ilyen matricás füzetet is.

- Köszi, nagyon fog neki örülni! - mondom vigyorogva, miközben átveszem az órási doboz műanyag dínót, amit a céges marketplacen hirdetett meg a gyártó kolléga. Az ő gyereke már kinőtt a dínókból, én pedig egy tábla csokiért cserébe öt percen belül lecsaptam a zsákmányra.

Még mindig vigyorogtam, amikor eljutottam a dobozzal a laborig. A legszebb parasaurolophust asszonypajtás kapja, nem is kérdés. Magamnak egy sassy fejet vágó, aránytalan diplodocust nyúltam, jól fog kinézni a monitorom mellett. A technikusom a legértékesebb darabra ment, egy gyűjteményi minőségű lego raptorra a férje számára. A kutató kolléga birtokába némi növényzet mellett egy masszív ankylosaurus került, DnD-ben kap majd szerepet valami izmosabb ellenfélként, egy másik pedig már bele is állította a cserepes tujába otthon a sajátját, és leforgatta vele a Jurassic Park híres csodálkozós jelenetét. A szervizesek pedig kaptak egy játék kalapácsot és egy minőségi, Fisher-Price akkus csavarozót (elsőre nem is vették észre a többi szerszám között). Igazam volt, mindenki örült neki.

A maradékot hazahoztam, azt már az unokaöcséim fogják bezsákolni. A matricás füzetet is megmentettem nekik.

Akkor állj ki az utcára, bazeg, és meglátjuk, mekkora lesz az az érzékelhető közönségigény. Van egy tippem rá, érdekel?

Kezd már a hócipőm tele lenni a magukat viccesnek gondoló humoristákkal, akiknél a szórakoztatás peakje egy közepesen fáradt orbán-paródia. Karácsonykor már láttam Kiss Ádám kollégát egy hasonló alakítás után égő arccal lekullogni a színpadról, de Somogyi pedig különösen idegesít, ahogy minden egyes videójában olyan mimikával és hanghordozással szövegel, mint aki éppen túlélt egy sztrókot. Az autójából. Biztos azért mindig onnan, mert olyan gecire nagy a közönségigénye.

Hisztizik, hogy a politikai paródiákat nem engedik a színpadra, így nem tud fellépni.

Mi lenne András, ha helyette mesélnél mondjuk egy viccet, ahogy minden rendes telibekúrt humorista. Tudod, közvetíts inkább humort. Lehet, hogy azt engedik.

Nem, nem erre akart utalni, hanem arra, hogy szerinte Győzike és Tóth Gabi helyett majd inkább ő akarna lenni a kultúra. Az kom gec. Ahhoz előbb fel kéne lépni, nem?

2023 pár mondatban

Én most csak egy ilyen rövidítettet fogok tolni, a legfontosabb pontokkal.

A komolyabb betegségektől, kudarcoktól és egyéb szomorúságoktól tavaly megmentett a jóságos atyaúristen engem, úgyhogy idénre csak annyit tudok kívánni, hogy legyen szíves, és tartsa meg ezt a jó szokását.

Mi volt a legnagyobb sikered 2023-ban?

Az, hogy tavasszal konkrétan fizetésemelést sikerült alkudnom magamnak. Mármint nem csak simán kapni, hanem még volt pofám fintorogni amikor adni akartak, és kialkudtam magamnak egy fokkal jobbat. Nem tudtam előtte, hogy ilyet lehet, nem is számítottam rá, hogy bejön, így abszolút derült égből sikernek érzem.

Ehhez részben kapcsolódóan a "mi olyat tettél az évben amit eddig még soha" kérdésre most eszembe jutott, hogy például részvénybe fektettem.

A legnagyobb pénzügyi siker szerintem az év végi Archive-koncert volt az Akvárium egyik kisszobájában, azt a mai napig emlegetjük, hogy az bizony kibaszott magas ár-érték aránnyal rendelkezett.

Kimagasló ár-érték aránya van annak a kiló brazildiónak is, amit az utóbbi hetekben ettem meg. Abból vettem még két kilót, és ezennel hivatalosan is előlépett a kedvenc ehető diófélémmé.

Egyéb, pénzben nehezen kifejezhető első cselekedeteim:

- porral oltóval oltottam igazi tüzet (szervezett keretek között, Fire Marshall lettem a melóban, mint Dwight az Office-ban)

- reptéren éjszakáztam átszállások között (Milánó Malpensa, egy elég hideg márványperemen aludtam egy fotocellás ajtóval szemben, nem volt túl kellemes, de élménynek élmény).

Az év legjobb vásárlása számomra a minolta, és a hozzá kapcsolódó kiegészítői voltak. A bőrét (is) én cseréltem ki rajta a két kezemmel.

Ha már kézműveskedés, végre sikerült megvalósítanom egy nagyon letisztultan csinos, nyárias, de alapvetően primitív szerkezetű karórát. Több éve készültem rá, a mutatókat asszem Szingapúrból rendeltem, szokásom szerint én raktam össze a darabjaiból, itt figyel a képen a szőrös kezemen. A szíja a legolcsóbb így kinézetre is, de meglepően kényelmesnek bizonyult, így megtartottam.

Hova utaztál el?

Messzebre merészkedtem, mint eddig bármikor, és a Kanári-szigetekig repültem a családdal. Meghatározó élmény volt mindannyiunknak, óceán meg vulkán meg minden. Nekem még úgy is, hogy az elromlott Olympussal fotóztam végig az egészet, de az csak itthon derült ki előhívás után. Mindenesetre hazacsempésztem onnan egy pálmafát, amit szintén az év legjobb vétele címre pályázik. Ilyen kis tuja volt eredetileg odaát:

Aztán most jelenleg meg ilyen final boss

Kólás palack for scale. Így most télen kicsit viharvertnek néz ki, de nyáron kifejezetten bírta az irodai légkört. Túlzás nélkül a legjobb kollégám.

Aztán igaz, hogy a Großglockernél már harmadszor voltam, de jó volt újra látni nyáron az egyik legszebb gleccsert, amíg még egyáltalán létezik. Sajnos egyre csoffadtabban néz ki, és nem tudom, meddig nevezhető még gleccsernek. Mindenesetre az is egy meghatározó utazási élmény volt.

Könyvek.

Szánalmasan kevés kedvem volt idén olvasni, de az legalább egy olyan tevékenység, amit valami furcsa berögződés miatt Sieglindéhez hasonlóan tűpontosan vezetek. Szerintem a pálmát Michael Crichton repülős incidenses regénye viszi, az Airframe. Kicsit furcsa volt a pilótás szakzsargont magyarra fordítva olvasni benne, de a cselekmény élvezeti értékéből az semmit nem vont le.

Tervek és vágyak.

Hát. Le szeretném győzni az irreális félelmem, és újra megtanulni autót vezetni, de ezúttal át is menni az utolsó vizsgán. Itt majd mindenféle súlyos mentális gátakat kell leküzdenem, de én már azt is egy lépésnek érzem, hogy eljutottam odáig, hogy idén ezt újra el szeretném kezdeni. Meg az is egy súlyos döntés volt, hogy ne sajnáljam rá az ocsmány mennyiségű pénzt, amibe ismét kerülni fog, de ezen a döntésen már fejben túllendültem.

Meg mellette némileg kevesebb mentális erőfeszítéssel el kéne menni rendszeresen testmozogni valamit. Eddig főleg társaság hiányában nem mentem, de úgy néz ki, hogy ez is meg fog oldódni.

És a végére ajánlok egy dalt is az évből.

Illetve kapásból kettőt. A spoti szerint ezeket hallgattam idén a legtöbbször. Az év abszolút különlegessége volt, hogy nyáron volt szerencsém egymás után élőben is hallani őket.