Kicsit ambivalens módon állok a jogsihoz egyébként.

- Egyrészt félek a tanfolyamtól. Az utóbbi fél évben még egy sztenderd újrakezdő franciaórára sem voltam hajlandó három hét után bejárni, és továbbra is tartom magam ahhoz, hogy én már kiöregedtem az iskolából, képtelen vagyok két órán keresztül egy helyben ülni egy tök idegen tanteremben, és azon stresszelni, hogy ne szólítsanak fel, aztán ha meg felszólítanak, akkor negyed óráig azon stresszelni felszólítás után, hogy fel lettem szólítva. Nem nekem való ez, és nehezen szánom rá az időt és az energiát.

- Másrészt nem hiszem, hogy a tanuláson kívül bármi is nehézséget fog okozni a folyamat során. A napi rendszeres belvárosi biciklizésből adódóan ismerem a kreszt, off-road motorvezetésben is van párszáz órám benne, állítottam már gyújtást és tudom hogy mi az a kuplung. De az ultimate érvet minden áldott nap látom magam előtt, vagyis azt, hogy a körülmények ellenére kik birtokolnak vezetői engedélyt. Tegnap például láttam embereket, akiknek hárman összesen sem volt annyi kognitív képességük, hogy az érzékenyebb személyes adatokat, mondjuk az igazolvány számát kiblőrözze valamelyikük a jogsi-csoportképről, amit a facebookra felraktak. De ez csak egy kontextusból kiragadott példa volt, mindenesetre nagyon megnyugtató a tudat, hogy ők kaptak így jogsit a kezükbe. Akkor talán nekem is menni fog.

Következő a jelenet:

> Záróvizsga. Néma csend a teremben, hét méltóságteljes, öltönyös professzor komoly arccal méregeti a hallgatót.

> A megszeppent hallgató velük szemben ül, némileg zavart a tekintete, de próbál koncentrálni. Egyik kezében egy pálcikákból összerakott játék, másikban egy papírlap. A kettőt próbálja összerakni, a papír szélei mentén húzogatja, ide-oda forgatja, egymásba szuszakolja a kettőt, mint egy óvodás, aki most lát először legót.

> A professzorok továbbra is némán figyelik a jelenetet. Csak a papír surrogása hallatszik, ahogy a hallgató próbálja egymáshoz illeszteni a kezei tartalmát, de látszólag nem sikerül neki. Segélykérő pillantást vet az egyik professzorra.

Két nap alatt ez volt az a hosszú másodpercekig tartó pillanat, amely annyira szürreális volt, hogy ott a teremben kiszakadt belőlem egy hirtelen nyerítés. Nem akartam, de nem tudtam megállni.

(Szegény hallgató csak a sztereoizoméria síkjait próbálta megkeresni a papírral a másik kezében tartott molekulában, egyébként ügyes volt és sikerült neki.)

Olvastam olyan kósza kommentet valahol, hogy valaki, aki eddig barlangban élt, azt állította, hogy a Magyar Posta háza táján minden nominálisan működik. Hát én az ilyesmit nem tudom megítélni, de tény, hogy november 4-én rendeltem egy vajákos medált, ami a regényben (és a játékban) rezeg, ha szörnyek vannak a közelben, és azóta nem érkezett meg. Még jó, hogy nem ajándékba rendeltem, hanem magamnak. Szerintem éppen a logisztikai központban rezeg szakadatlanul, de legalább a kínaiak visszafizetik az árát is, merthogy ugye nem érkezett meg. Azt még elhiszem, amikor a posta "véletlenül" komplett mobilokat és egyéb értékes műszaki cikkeket "hagy el" (volt már ilyen nekem), de hogy egy kis hüvelykujjnyi értéktelen bizsu mütyűrt, na az érdekes.

Na mindegy, egyébként arról akartam posztolni, hogy ez vagyok én, amikor hazaesek a nap végén, a disznó meg a nyuszim, aki épp ki van engedve, és éppen meditál, és nem érti pillanatnyilag, hogy mi történik, amikor rávetem magam és gyöntölni kezdem.

Meg ma elvertük M jegyzettámját, ami azt jelentette, hogy bementünk egy igencsak korlátozott választékkal rendelkező könyvesboltba (az egyetemibe), és volt kb. fél óránk, hogy könyveket vegyünk (relatíve nagy értékben). Muszájból, mert a pénzt most vagy soha el kell baszni, mert különben elvész. Így szereztem jobb híján egy közepesen vágyott Philip K. Dick kötetet.

Na, átestem életem hatodik (hatodik? nem tudom már követni, lehet hogy inkább hetedik) záróvizsgáján is. Most nem sok mesélni való sztori adódott, hacsak nem az, hogy a biofizikus professzor egyszer véletlenül a szék mellé ült, és hogy harmadszorra is megbuktattuk azt a lányt, akinek ezzel akarjuk finoman jelezni, hogy nem neki való az egyetem.

Jó, liberálisabb lelkületűek ezen most jól felháborodnának, hogy hát majd ő azt eldönti hogy neki való-e, de igazából ők nem hallották, ahogy a lány a felelete második percében azt mondja egy záróvizsgán, hogy elektrosztatikus spektrum, aztán még következetesen vagy háromszor, és nem tűnik fel neki a sok felhúzott szemöldök és a megfagyott levegő.

Továbbra is úgy gondolom, hogy a molekuláris bionika BSc záróvizsga úgy kábé a záróvizsgák alját súrolja követelményileg és minőségileg, azt meg egy plusz adalék, hogy a felkészüléshez lehet könyvet használni. Egyszerűen nem lehet a rutintalanságra fogni azt, hogy valaki ennek ellenére sincs tisztában alapfogalmakkal, és elég nehéz megérteni, hogy hogy jutott el így a záróvizsgáig. Vagy egyáltalán a könyv vonatkozó fejezetéig a felkészülés alatt. Lehet, hogy kegyetlenül hangzik, de büszke JATÉs emeritusok szelleme vett körbe engem, amikor a betétlapra a buktatás indoklását írtam.

És ezek most azok voltak, akik folytatnák MSc-n. Holnap a másik társasággal folytatjuk.

Kicsit lemaradtam ezzel a mémmel, de azért próbáljuk meg. Advanced fokozat lesz, ugyanis abszolút nem emlékszem arra, hogy mi történt abban az évben. Egyetlen jelentősebb eseményt vagy dátumot se tudnék kiemelni, azt se tudom, hogy bármit véghez vittem-e.

Mi olyat tettél 2016-ben, amit eddig még soha?

Saját nyuszit neveltem. Meg ezzel kapcsolatos egyéb teendőket tettem, amit amúgy nyuszi nélkül vagy lehetetlen, vagy őrültség.

Betartottad az újévi fogadalmaidat? Fogadsz valamit 2017-re?

Nem. Nem.

Született valakinek gyereke a környezetedben?

Igen. Ja, tavaly? Úgy nem. Meg idén sem. De az elmúlt évtizedben már igen.

Halt meg valaki, aki közel állt hozzád?

Nem.

Milyen országban jártál 2016-ban?

Ausztria, Horvátország, Olaszország.

Mit szeretnél 2017-ben, ami hiányzott 2016-ban?

Elköteleződés dolgok megtanulására.

Melyik 2016-os dátum marad örökre az emlékezetedben?

Az összes megmarad, csak dátum szerint nem tudom őket rendezni.

Mi volt a legnagyobb sikered 2016-ban?

Megnyertem egy országos fotópályázatot egy mikroszkópos képemmel.

Mi volt a legnagyobb kudarcod?

Az, hogy lusta voltam, és magamhoz képest alig dolgoztam. A holdjárón is, meg úgy amúgy is. Meg hogy csak harmadszorra sikerült rendesen felszerelni a polcot a konyhában. Ennél nagyobb kudarcélmény nem ért, vagy nem fogtam fel, hogy az.

Mi volt a legjobb dolog, amit vásároltál?

Vagy a trigger modul a dobomhoz, vagy a 3-as raspberry. Mindkettő a szívemhez nőtt.

Kinek a viselkedése érdemel elismerést?

Az alsó szomszédé, hogy még azután sem veri bele a fejem a falba, hogy sokadszorra áztatjuk el a lakását.

Kinek a viselkedése háborított fel?

A miskolci kutatóké, akik az én TEM-képeimet lopták el és használták fel a saját cikkükhöz.

Mire ment el a legtöbb pénzed?

Nagyságrendileg azonos kategóriát képvisel a étkezés, a rezsi és a vonatozás.

Melyik dal fog 2016-ra emlékeztetni?

Remélem egyik sem, nem szeretek évekre emlékezni.

Tavaly ilyenkorhoz képest boldogabb vagy szomorúbb vagy?

Nem tudom. Beállt egy dinamikus egyensúlyi állapot, másrészt meg van egy nyuszi, akit bármikor lehet gyöntölni. Szóval boldogabb.

Híztál vagy fogytál?

A testtömegem is dinamikus egyensúly szerint változik. Szerintem híztam, ami jó. Úgy gondolom magamról, hogy az bizonyos határok között rám fér.

Gazdagabb vagy szegényebb vagy?

Gazdagabb, de kell is, mert egyre több pénzt kell költeni mindenre. Se egy esküvő nem olcsó, se egy ló, egy autó meg pláne nem akkor, ha még vezetni is meg akarok tanulni.

Mit szerettél volna többet csinálni?

Az olvasással egy kicsit le vagyok maradva, és pokemonnal játszani is többet szerettem volna (nem a GÓval, hanem a régiekkel). Illetve vannak még ilyen mikrohobbijaim, amikre szerettem volna még időt szánni.

Estél szerelembe 2016-ban? Volt egyéjszakás kalandod?

Örülök, ha az éjszaka nem túl kalandos és ki tudom magam aludni reggelig.

Ami meg a nőket illeti... sok-sok éjszakát eltöltöttem M társaságában a Borderlandssel. Kéne a második része is, csak az meg drága.

Mi volt a kedvenc tévéműsorod 2016-ban?

Valószínűleg a Rick and Morty a legzseniálisabb dolog, ami tavaly történt a tévével.

Van olyan, akit most utálsz, de tavaly ilyenkor nem utáltad?

Nem, aki most utálok azt már tavaly is utáltam.

Mi volt a legjobb könyv, amit idén olvastál?

Ha számít az, hogy a végére értem-e, akkor a SEVENEVES. Még az utolsó pár száz oldalt leszámítva is kiemelkedő minőségű olvasmány.

Hány éves lettél az idén, és mit csináltál a szülinapodon?

Szerintem 27, és nem emlékszem. Valószínűleg vettem levegőt, és talán ettem is, de az is lehet, hogy aludtam is. De az biztos, hogy ittam, és hogy a pupillám is szűkült meg tágult valamelyest aznap.

Hogy írnád le az öltözködési stílusodat ebben az évben?

Rákaptam az olyan kapucnis pulcsikra, amiken cippzár fut középen. Ezen kívül farmert hordtam, és szokás szerint valami olcsó futócipőt, mert az jó.

Melyik ismert ember jött be idén a legjobban (mint pasi/csaj)?

Az szimpatikus trollmutatvány volt, ahogy Mariah Carey szétbaszta azt a szilveszteri koncertet. Nem követem a bulvárt, úgyhogy egyebekről nem tudok nyilatkozni.

Ki volt a legszuperebb ember, akit idén ismertél meg?

Nem is tudom, hogy megismertem-e új embereket. Remélem, hogy nem.

Illetve akit megismertem, arra nem mondhatom, hogy szuper, mert nem ismerem annyira, hogy eldöntsem. TEhát voltaképp mégsem ismertem meg.

Mi az a tanulság, amit le tudsz vonni 2016 történéseiből?

Az, hogy ha függetlenítem magam az emberi társadalomtól, akkor még akár boldog életem is lehet.

Hát ez jó szar mém lett.

Nálam is akad durrogtatni meg robbantgatni való bőven, és örülök annak, hogy a 365 közül az évben van egy fél nap, amikor a durrogtatni és robbantgatni valót legálisan lehet durrogtatni és robbantgatni anélkül, hogy a fél városrész feljelentene a picsába vagy pánikba esve hívná a TEKet. Azt hiszem, hogyha bárkinek durrogtatni és robbantgatni valója akad, akkor az a minimum, hogy évente egy alkalommal egy fél napos időintervallumban ingyen és legálisan megtehesse ezt az otthona környékén.

Ugyanakkor aki durrogtatni és robbantgatni akar, az tegye azt felelősséggel, minél távolabb az olyan helyektől, ahol a fény-, hang- és hőhatás az élőlényekben vagy tárgyakban kárt tud okozni. De ez egyébként minden potenciálisan veszélyes dologra ugyanígy igaz.

És ugyanezért nem érv a

"- az illuminált alkalmi, mindenféle előképzettség nélküli "pirotechnikusok" kezében a rakéták ön- és közveszélyesek

- a hozzá nem értő használatkor a lakott területeken rendszeresen keletkeznek tűzesetek, melyek jelentős anyagi kárral és esetenként emberéletben esett kárral is járnak".

A részeg és/vagy hozzá nem értő ember kezében akár egy vattapamacs vagy egy vizespalack is veszélyes. Ez alapján ugyanígy petíciót lehetne írni a konyhakés, az autó és a gáztűzhely használatának betiltásáról is.

Aki meg részegen/belőve direkte a kár maximalizálására törekszik (például neadjisten embereket dobál petárdával), arra nem az az adekvát válasz, hogy akkor tiltsuk be a petárdát, hanem basszuk úgy orrba az illetőt, hogy cselekvőképtelen legyen az est további részére.

Ugyanez a problémakör merül fel a fegyverek betiltását célzó kampányoknál is. Az egy eszköz arra, hogy azonnali és végérvényes módon élőlényeket fosszunk meg a jövőjüktől (ezt nem én találtam ki, de adom), és nincs ezzel baj, erre lett kitalálva. A baj az őket használó emberekkel van. És lehet ezt még fokozni az atombombáig.

További adalék, hogy a szilveszterre előre fel lehet készülni, mert adott az időpontja. Eleve megütném azt, aki nem tereli kellően biztonságos, hangszigetelt, meleg helyre az állatokat/ nyugdíjasokat/ gyerekeket, holott az esemény időpontját egy évre előre lehet tudni elég nagy pontossággal.

ÉS mondok még valamit: én ilyen alapon a dohányzást, az alkoholt és a meggondolatlan házasságot tiltanám be, vagy korlátoznám egyetlen (fél) napra az évben, hasonlóan szubjektív hátterű, de megindokolható okokból. Azok kumulatíve több kárt okoznak, csak sajnos nehezebb ellenőrizni őket.

Nem tudom vágjátok-e azt az örök klasszikust, hogy a rasszizmus szívás, de ma Cegléd környékén egy kövérkés néni profi módon eljátszotta. Komolyan, vérprofi előadás volt.

úgy kezdődött, hogy felszállt a vonatra, bejött a fülkébe, megkérdezte, hogy leülhet-e. Mondtam neki, hogy hát persze, miért ne, volt még egy csomó hely velem szemben. Aztán a következő másodpercben meglátta mellettem ezt:

, és megfagyott benne a szar. Abban a szent pillanatban sarkon fordult, kimenekült a fülkéből,  közben motyogott valamit, izomból behúzta maga mögött az ajtót, majd az üveg túloldaláról, biztonságos távolságból még meggyőződött róla, hogy nem képzelődött-e az előbb, vágott egy ilyen fejet:

, aztán lendületesen továbbgurult.
Nénik.

Ha igazán bele akarunk vágni a méregtelenítésbe, akkor szerintem fontos hozzávaló még a vese, a máj és az epehólyag, azok nélkül viszonylag nehéz méregteleníteni egy emberi testet. Nem azt mondom, hogy megoldhatatlan, de a leves meg a nyersétel (nyers hús? nyers tészta?) önmagában nem fog sokat segíteni a fentiek nélkül.

Sőt, azokkal együtt sem.

Ja, az agyat majdnem kihagytam.

Bár láttam már olyat, hogy valaki anélkül is viszonylag jól funkcionált, az idézett cikket is egy olyan ember írta.

Azt mondjuk nem teljesen értem, hogy ha rám tör az éhség, akkor miért innom kell. Az evés és ivás közti különbséget tudtommal legkésőbb már az óvodában megtanítják, ha valakinél az valamiért kimarad.

Az a másik dolog is összezavart, mert egyébként a vegyszerek és permetezőszerek nagy része organikus. Illetve nem tudom, hogy akkor kizárólag organikus dolgok fogyasztásával az ásványi sókat és fémeket hogyan pótoljunk a szervezetben, bizonyára fémorganikus vegyületekkel és egyéb szerves sókkal. Például szappannal, kőolajjal és csomósodásgátló anyagokkal.