Újabb cikk jelent meg a BOONon Lyukóról, mostanában nagyon pörög a téma, és igazából nem is nagyon értem hogy mi a cikk célja, a szimpátiakeltés, vagy az elgondolkodtatás. Nem linkelem be, ezek mind egy kaptafára mennek, a lényegüket ez a fél bekezdés nagyszerűen összefoglalja:

Nem akarok több szót vesztegetni a témára, itt már minden releváns gondolatot kiadtam magamból.

A fészen láttam, hogy az egyik ismerősöm a PCW-nél lett valami toborzó-középvezető, vagy nem tudom. Azt sem tudom, hogy igazából mi ez a cég és mivel foglalkozik, de ha van külön toborzó részlege, és annak is kell valami vezető, akkor gondolom van akkora a cég, hogy informatív honlapja is legyen. A gugli pedig valamiért az alábbi hármat adta ki releváns találatoknak.

- pc world

- philippine commission of women

- preston city wrestling

Nem tudom, hogy mit higgyek. Összezavarodtam. Inkább nem folytattam a keresést.

A mai nap mindfuckja díjat kapja:

Az uránt, plutóniumot, meg hasonló radioaktív fémeket a (rajz)filmekben mindig úgy ábrázolják, hogy zölden világít. Pedig valójában ezek narancssárgán világítanak. Ha meg víz veszi őket körbe mondjuk egy atomreaktor belsejében, akkor pedig a Cserenkov-sugárzás miatt kéken. Honnan jött egyáltalán a zöld?

A mélyen tisztelt miniszterelnök úrnak szeretném üzenni, hogy az utolsó háromszáz forintomat hétfőn költöttem el temetési koszorúra, azóta pedig maradék rakottkrumplin és mirelit-rántottsajtos toastkenyéren élek az ország első számú kutatóegyetemén, úgyhogy legyen szíves megbaszni magát a vörösborával együtt. Örülök hogy ilyen jól megy neki az adómból, és telik spontán esti borozásra. Annak már kevésbé, hogy azt hiszi, nekem is.

Az összes sajtóorgánumban lejött ugye a hír, hogy összevesztünk a MŰI-vel. Pontosabban a hátunk mögött furkálódtak, ami akkor derült ki, amikor nem mehettünk el a gateway to space kiállításra, és rákérdeztünk az illetékesnél, hogy ez mégis mi és miért.

És amikor az illetékes szart a fejünkre, akkor nyíltan kérdeztünk rá.

Namármost, a politikai kommentelőkön túl, akik abszolút nem értik ezt az ügyet és nem is érdekli őket, a teljes mellszélességgel mellettünk állókon túl, és leszámítva azt a drogos félkegyelműt, aki a konspirációs elméleteit tukmálja mindenkire habzó szájjal, és azt mondja magáról hogy akkor ő már szkeptikus (bármit is jelentsen ez, remélem nem a facebookos csoportot leíró kifejezés, mert rájuk bármi igaz, de a szkepticizmus pont nem, inkább a félművelt tahóság), van az a fajta kommentelő, aki azt látja be ebbe az egészbe, hogy azért nem vesznek minket komolyan, mert nem vagyunk igaziak.

Hogy kamu a projekt.

Mondjuk szerintem a most következő dolgokat már milliószor leírtam, de leírom akkor még egyszer, kifejezetten a gyengébbek kedvéért.

A projekt nem kamu.

Ezt onnan tudom, hogy én is napi szinten dolgozom benne. Hosszú évek óta, a két dolgos kezemmel, no pénzért, meggyőződésből. Gépészeti vezetőként úgy 10-15 mérnökből álló csapatot irányítok, akik szintén napi szinten dolgoznak a projekten, szintén a két dolgos kezükkel, szintén no pénzért, szintén meggyőződésből. Konkrét tervrajzokat rajzolnak, konkrét csavarokat rögzítenek a konkrét kibaszott holdroveren ők is, mint mindenki más. Rendszerint hétvégente is, mert olyankor nem kell dolgozni menni.

Persze a pesti panel kényelméből könnyű olyan okosságokat felbüfögni, amit a startup alapítása utáni első meetingen elvetettünk. Hogy miért olyan alakú a kerék. Meg a napelem. Meg úgy az egész. A kedvencem az volt, aki a porviharokat kezdte emlegetni a Holdon. Hogy biztos még arra se gondoltunk. Gagyik vagyunk.

Igen, ez megtörtént.

Ki is gyűjtöttem a többi közé.

A másik vád a pénzlehúzás.

Jaja, kurva luxusban élünk mind. Abból a kábé napi ezresből szoktuk a céges bulikat tartani, ami adományból bejön. Megmondom, hogy a gépész csapatból hányan kolis egyetemisták: mind. Konkrétan leselejtezett, hulladék alkatrészekből tákoltunk össze egy robotot, ami a Csendes-óceán közepén fel tud menni egy kibaszott vulkán tetejére úgy, hogy te közben végig otthonról nézed a foteledből, és mondod neki hogy mit csináljon. Tudom hogy képes rá, mert dokumentálva van, és tudom, mert én voltam a kibaszott repülésirányító közben, és a dokumentáció egy részét is én írtam. Többször is megtette.

Borzasztóan sértő, hogy vannak, akik nem ismerik el ezt a munkát. Akik fikázzák ezt a teljesítményt, fikázzák vele együtt az ember hobbiját és egyébként még beszélni se tudnak rendesen az elvonási tünetektől.

A Puli mögött valós teljesítmény, termék, csapat, és a teljes GLXP áll. És mindenki lenyugodhat, oka van annak, hogy egy vérre menő technológia verseny közepén nem tesszük közkinccsé a legutolsó tervrajzunkat is.

A MŰI meg igazából elmehet a picsába, nem nagyon vagyunk rá kíváncsiak hogy miért utálnak minket, igazából egyáltalán nem is vagyunk kíváncsiak rájuk és a sóhivatalukra, egyszerűen csak tele lett a tökünk, és rájuk akartuk borítani a vécécsészéjüket. Sikerült is.

Rendeltem kínából egy phabletet (dejól megy má), és az egész délutánomat azzal töltöttem, hogy megpróbáltam feltörni a rendszerét, mert nem tetszett az a rengeteg kanji feliratos bloatware, amivel telepakolták.

Aztán délután négy körül tudatosult bennem, hogy a tudomány mai állása szerint feltörhetetlen. Úgyhogy nézőpontot váltottam, és a kanjis bloatwaret inkább elrejtettem, hogy ne legyen szem előtt.

Idetartozik, hogy végre kipróbálhattam a Fallout Sheltert, mert ezen ugye röccenés nélkül elfut. Az senki nem mondta, hogy igazából akkor is üzemel a játék a cloudban amikor éppen ki vagyok belőle lépve, és azt sem, hogy a szomjazás fogja jelenteni a legnagyobb problémát. Így miután már fél napja állandósult állapotban a szomjhalál szélén egyensúlyoz a teljes Vault 791, úgy döntöttem, hogy a sorsra bízom a további eseményeket, és legközelebb csak holnap este nézek feléjük.

Szóval egyébként egy K3 nótot szereztem, és mivel a tokja még nem érkezett meg, ideiglenesen az egyik zoknimban fogom hordani. Reméljük elfér a lábamtól. Mert baszomnagy.

Kápéban már csak egy húszeurósom maradt. Fogok tudni majd azzal fizetni délben a kisboltban?

Ez a kérdés sokkal súlyosabb dolgokat vet fel, mint hogy ebédhez jutok-e.

akkor én is

A cica helyébe egy nyuszit kell odaképzelni.

dedukció

Nekem annak idején (két évvel ezelőttig) vágyam volt, hogy kohómérnökként mégis valami fura helyen, mondjuk egy biotechnológiai laborban dolgozhassak, mert nekem perverzióm az, hogy interdiszciplináris legyek. (Valójában nem is tudom, miért kolloidkémiából diplomáztam, amikor az informatika közelebb áll. Az elmúlt két hetemet azzal töltöttem, hogy autostart vnc-szervert hegesszek a raspberry alaplapomra.) Szóval ez ma is eszembe jutott, hogy dejó lenne különböző helyekre elkerülni, aztán realizálódott bennem, hogy éppen egy geobiológiai tanulmányi versenynek vagyok a zsűrisegédje. Az OTDK helyi szekciója.

Más.

A szomszéd csaj biciklijének a kosarában van egy üres doboz zero kóla. Valószínűbb hogy vette, mint hogy kapta. Ez esetben ő pazarolt, mert fajlagosan sokkal drágább a kis aludobozos mint a PET, és 100%, hogy az üzletben ahol vette, lehetett kapni PET-tel is. Ezen kívül trehány is, hogy így tartogatja az üres dobozt, és képmutató is, mert azt próbálja elhitetni magáról, hogy egészségtudatosan iszik cukormentes kólát, miközben ott van a kosárban egy doboz cigaretta is mellette. Ehhez már pusztán csak érdekes adalék, hogy a lépcsőházban picsa módjára szokott viselkedni, nyilván így passzol a fiújához, akiről csak annyit tudok, hogy agresszívra szokta magát inni, semmivel nem különb, mint egy átlag random faszfej, és szereti az archert, mert vele tapétázta ki a lépcsőházi közös villanyóránk szekrényét. (Nem láttam még olyan embert, aki egyszerre bizalomgerjesztő és szereti az archert, de ez nyilván szubjektív megfigyelés.) Szóval nem beszéltem még vele élőben, de így a pasija és a biciklikosara tartalma alapján nem gondolok sokat róla.

Elképesztő DAFAKK számomra az, hogy 26 évesen kell megtudnom, hogy klinikai betegségként, neurológiai rendellenességként van számon tartva az, amit kisgyerekkorom óta szoktam csinálni elalvás előtt. Még wikipedia oldala is van, meg minisztériumi irányelve a diagnózisról.

Jelentem egyébként hosszú évek tapasztalata alapján, hogy nem káros az egészségre, csak néha nehéz velem egy ágyon aludni.