A privát használatra készült meztelen fotóimat immár az egész világ élvezheti, de bízzam rájuk még a pénzemet is, mert az biztonságban lesz. Aha, seems legit.

Odahaza az volt a szokás hétköznap éjjelente, hogy szakestekre jártam, itt pedig az lesz hétköznap éjjelente, hogy LAN-partikra járok, a második emeleti alkalmazott kémia laborba. Ma az UT és a CS volt terítéken, és bár előbbivel előtte sose játszottam, azért egy olyan közepes mennyiségű fraget sikerült gyűjtenem, ami azért nem elkeserítő teljesítmény. Ráadásul egyedüliként egy tehén skinjét aggattam magamra, plusz szórakozási faktort nyújtva a többiek számára is. A CS-ben már nem lehetett úgy skinelni, ott azzal vívtam ki egyszer többek tiszteletét, hogy rambó-módra rohantam és henteltem mindenkit aki mozgott, illetve egyszer egy gránáttal is sikerült valakit spectatorba küldenem a kör végéig. Aztán most éjfél előtt elkezdtünk hazaszállingózni, miközben poénosan azzal hecceltük egymást, hogy sietünk haza doktorit írni. És valóban.

A fészen a szkeptikus társaságnál valami idióta troll elkezdte szapulni a Pulit. Tudjátok, azt a projektet, ami egy holdjárót akar a Holdra juttatni, amibe én egyedül legalább 600 munkaórát öltem eddig a szabadidőmből, és amiben gépész csapatfőnök vagyok, és ami egyébként egy teljesen legitim startup cég, ami mindössze erőforráshiánnyal küzd, mivel kizárólag önkéntesek dolgoznak benne.

Mármint vicces azt nézni, hogy egyesek úgy vitatkoznak róla, mintha homeopátia lenne vagy asztro-show, holott én ebben a pillanatban is, hétfőn este tízkor is szakmai dolgokról meetingelek a csapattal és valós mérnöki problémákat oldunk meg. Kicsit szomorú, hogy egy ilyen jó kezdeményezés (a szkeptikus társaság) is lassan olyanná kezd válni, mint a pincsikutya, ami postás híján most a saját farkát kezdi kergetni. Szerintem ha valaki szkeptikus azzal kapcsolatban hogy mit is csinálunk, akkor kérdezzen, és mi válaszolunk. Ha értelmes a kérdés, és van értelme válaszolni rá. Tulajdonképpen ennyi lenne. Szkeptikusnak mondják magukat, és szó nélkül elfogadják egy troll fröcsögését.

Mivel az első ösztöndíjam még nem jött meg, mert a téós néninek eddig még büdös volt felvinni a phd-sok adatait a rendszerbe (hamarabb lett belsős tanszéki mailcímem, mint egyáltalán etr-azonosítóm, ez már mi), ennek következtében lassan pont fél éve nincs bevételem és élünk ketten az én addig megmaradt pénzemből, csak időközben kibéreltünk és berendeztünk belőle egy közepes méretű albérletet az ország másik végén. Azonban mivel én nem így terveztem a pénzügyeket (túl optimista voltam), most ott tartunk, hogy azt is meg kell fontolunk, hogy mikor van pénzünk zsemlét venni, és mikor nincs. Nagyjából víz-kenyér kombón élünk (azért ennyire nem siralmas a helyzet, de majdnem), viszont amikor ma megláttuk a teszkóban, hogy az ezer darabos giccses lovas kirakó le van értékelve, azt nem tudtuk ott hagyni. Nekünk az kell. 3D-s, van hozzá olyan 3D szemüveg is amivel nézni kell, és ennél giccsesebb szart még ember nem rakott ki, de majd most mi. Holnap korán kéne kelni, de nem bírjuk otthagyni félkészen.

Hát nem gyönyörű?

A Star Wars 2000/2 17. számának a Skippy című részében van egy panel, amin az R2-es egység a Tatooine-on vándorolva azon gondolkozik, hogy hatalmas gravitációjuk miatt az ikercsillagoknak nem lehetnek bolygóik. Én ezt már akkor is hülyeségnek tartottam, simán el tudtam képzelni, hogy létezik stabil pályagörbe körülöttük, de elfogadtam hogy így van, hiszen 10 éves lehettem, nálam okosabb emberek rajzoltak képregényeket, ki vagyok én hogy vitatkozzak velük.

Ma már persze tudom hogy nincs így. Ez az egész sztori most csak azért jutott eszembe, mert néhány Kepler távcsővel dolgozó kutató éppen most, a napokban bizonyította be, hogy az exobolygók legalább fele többes csillagrendszerben kering.

Így bízzon meg az ember a képregényekben.

Túl vagyok az első tanszéki értekezletemen, ahol azon túl hogy mindenki megismerhetett engem (meg még két új lányt), a rezgésekről is volt még szó. A rezgésekről, melyek rejtélyes helyekről érkeznek. De hót komolyan, rezeg az egész fizkém épület, és utána kell nézni hogy mitől.

Meg a vegyszerraktárnak is bemutatkoztam, meg ő is nekem. Az ismerkedési fázisban vagyok éppen, már legalább 5-6 ember archoz tudok keresztnevet párosítani, és még több olyan van, akinek az arca is legalább ismerős már. Nem könnyű ez a dolog. Nemsokára meg kurzust is fel kell vennem majd, ha végre lesz EHA-kódom. Most pedig egyelőre zenét hallgatok és irodalmat kutatok.

Bár nem volt különösebben eseménydús, azért lejegyzésre érdemesnek tartom. Reggel nyolckor én voltam az első a tanszéken, mert aztán kiderült, hogy doktoranduszi privilégium az, hogy elég 9-re, vagy még később bemenni. Aztán kaptam saját asztalt, saját szekrénnyel, kérésre gyártottak nekem UTP-kábelt a saját internethez (a 100 megabites egyetemi gerinc velőfolyadékát szívom), saját labor-részt (!!!!), saját vadonatúj számítógépet pályázati keretből, saját tanszéki e-mail címet, és belépési kódokat és kulcsokat az egész épülethez. Az amit még nem kaptam, pedig szükségem lenne rá, az egy EHA-kód (etr-es neptunkód), de állítólag nem kell miatta aggódnom, mert október elejéig lehet még tárgyakat felvenni.

Mindenki tök kedves volt velem, mindenki pesztrált engem és elárultak műhelytitkokat, tegezhetem a titkárságos nénit, csütörtök reggel pedig tanszéki értekezletre vagyok hivatalos, szerintem ennél menőbb dolog nem létezik a világon.

A munkaidőm egyelőre kutatási terv összeállításával telik szépen lassan, de nem lesz ez mindig így, mert winter is coming, az már most látszik. Nem tudom, otthon Miskolcon hogyan folynak ezek a dolgok, de itt 5 impakt alatt szóba se állnak az emberrel. Csak hogy szemléltessem, ez pedig pont öttel több, mint amennyivel a jelenlegi felsőoktatási államtitkár rendelkezik. Mondjuk ez nem az intézményt jellemzi, hanem inkább a felette álló szervezetet, de a lényeg az, hogy ez nem lesz könnyű menet. De majd motivációs plakátokat és gifeket tömök a saját arcomba.

Mindenki attól a hírtől van oda, hogy feltörték egy csomó híres színésznő mobilját, és közzé tették a rajtuk tartott pucér képeiket, és hogy ez jaj de csúnya dolog volt, és sajnálatos eset és jaj.

Én egészen idáig attól voltam oda, hogy mi értelme van annak, hogy valaki pucér képet tartson magáról a mobiljában, de most furcsa módon kárörvendést és elégedettséget érzek. Na jó, igazából nem is furcsa módon.