A gecinagy éjjelilepke csendben belopózott az otthonomba, majd reggel, zuhanyzás közben, hátulról támadt rám. Rövid dulakodás után semlegesítettem. Nem volt ideje elárulni a megbízót.

Most meg már kurvára elegem van az egész világból.
Az volt ma, hogy reggel nyolcra kellett bedzsalnom a suliba, hidegben, sötétben, mert a metesek - szokásukhoz híven - rettentő faszául pont úgy szerveztek meg egy tanulmányi kirándulást, hogy nem a metes napra, hanem mondjuk a matekra rá (mer' mé' ne), amiből két hét múlva zéhát írunk és másodszor vettem fel, mert kurva nehéz tárgy, és ott szerettem volna lenni órán, de őket ezek szerint nem érdekli a leendő kollégák tanulmányi beosztása, ők akkor mennek amikor kedvük tartja, és akkor teszik kötelezővé a n+1. nóném istenhátamögötti kis szar acélgyár megnézését, amikor akarják, világos.
Szóval két órás volt a buszút valahova ki a faszba szlovákiába. Meg kell mondanom gyerekek, hogy az a hely egy putri, egy kibaszottnagy szemétdomb, tele cigánnyal. A többiek azzal hülyültek már 10 perc után, hogy onnan látszik egy faluban hogy ki a gazdagabb, hogy kinek van több szemete az udvaron, meg hogy itt biztos államosítják a szemetet és közvagyonba foglalják vagy miafasz.
Tehát végül négy óra után megérkeztünk a mini acélműbe ott kint valahol a pusztán. Ott elmondták hogy minden új, és minden működik, kivéve az elektrokemencét. Ez már a harmadik acélmű amiben járok, és működő elektrokemencét még nem láttam. Bevált technológia, aha, biztos. Igen, kívülről így kábé annyira volt szép, mint egy modern art szobor. Okcső. Láttunk hengerművet is, ott hengerlik az acélt, jéé nézdmá', ott megy és világít és süvít. Fasza. Kábé húsz másodpercig érdekes, a huszonegyedikben meg megfordul a fejedben, hogy mi a tökömet keresel még itt. Én konkrétan majdnem elaludtam az egész túra alatt. A szerda az a nap a héten, amikor kialudhatom magam, és vidáman mehetek délután órára. Ezérthát amikor valaki indokolatlanul felzargat szerda hajnalban és olyan szavakkal fenyeget, hogy de kötelező, meg aláírásfeltétel, akkor azzal nálam két dolgot ér el: 1) kurvára felcseszi az agyam ezzel a stílussal, és 2) egész nap kómás leszek nem is kicsit. De a legnagyobb gondom mégis az volt, hogy rohadtul nem éreztem a vége felé már a lábam. Szóval így összességében nagy luxus volt elbaszni erre egy matekot, az legalább hasznos is lett volna. Elegem van az okoskodó metesekből, a professzorok meg kockás pamutzakóban voltak, zöld vászonnadrágban és valami gusztustalanzöld ingben. Bírom amikor a kis bőr csuklószütyőjüket cipelik, esetleg valami harmincéves bőr aktatáskát, és szandálban mennek az acélműbe. Meg amikor megállok az oktató mellett, bámulok ki a fejemből, és ő mondja a dolgokat, és aztán hozzám fordul, hogy ugye?..., aztán várja hogy bólogassak hogy ugye, aztán meg szemrehányóan, hogy pedig ezt már tanultuk, perszebazmeg, de én kurvára beteg voltam két hétig, és nem érdekel ez a szar, az egyetlen dolog amit biztosan tudok ebből az egész szakirányból, az az, hogy én cseszettül nem ilyennek akarok kinézni ennyi idős koromban, mint ti.
Lejártam a lábam, leszakad a gerincem, telement dzsuvával a hajam, és kihagytam egy fontos matekot, holnap meg elvárják hogy bemenjek nyolcra bakker mert ugye eredetileg holnap lenne a met nap, de nekem meg már elegem van az egész világból, mindenki hagyjon engem békén a faszságaival, egy vicc ez az egész ami itt folyik, egy rossz favicc, csattanó nélkül. A nőmet akarom, meg egy kétszemélyes repjegyet valahova akárhova, csak ne valami alja szláv országba.

M szerencsés lány, hogy a fiúja ennyire hihetetlenül nagyon szereti.

--
Mobilkészülékről küldve

Mióta M-mel vagyok, azóta jöttem rá hogy a campus mennyire tele van picsákkal.

A labor-otthon-labor távot délelőtti menetrenddel 64 perc alatt teljesíteni pure rocksztárságra vall.

Az előző posztban úgy hangozhatott, mintha nekem is problémáim lennének. Vannak is amúgy, pénzügyi, tanulmányi, határidők, konferenciák, túrák, időbeosztások, zéhák, szakdolgozat, jelentés, kialvatlanság, munka, minden faszság, mégis van időm, M-re mindig van időm, ha nincs akkor csinálok magamnak, ő az aki egyenesben tart*, ő a tömény boldogság emberi megtestesítője, és összességében sose volt még olyan kevés problémám, mint amióta vele vagyok. Nem tudom már mit csináljak ezzel a lánnyal, ha feleségül venném, az is kevés lenne. Mi más dimenziókban szoktunk találkozni, olyanban amelyikben mindig éppen naplemente van és az mindig szép, mindig pont úgy süt rá a Nap hogy még szebb legyen tőle, mindig vannak halak, babakocsit toló anyukák, és kislevelű hárs, és én ott akarok élni, abban a párhuzamos világban. Szal hepinesz van.

* hehe

Az embereknek problémáik vannak.

A legizgalmasabb dolog ami ma történt velem, az volt, hogy másfél órát vártam Szlávára a labor előtt elromlott a szpészem az alá szorult sok kosztól közel jött hozzám egy mókus. Úgy volt, hogy én éppen a biciklimnek támaszkodtam, és nem mozdultam meg, ő meg így (mutatom, pont így ~~~) hullámozva odajött, megnézte magát a laborajtó üvegében, aztán megszaglászta a lábam meg a biciklim kerekét, szerintem azt se vette észre hogy én élek vagy valami, mert a húsz méterre lévő koliablak kinyitására viszont összerezzent. Én meg nem mertem megmozdulni ugye mert rohadt félelmetesek a mókusok hogy nehogy elijesszem. Aztán elment, felmászott a közeli fenyőfára és ott garázdálkodott.
Hát igen, ez rendkívül érdekes és tanulságos esemény volt. Aztán bementem a laborba ahol egy jó negyed-félóráig totálisan egyedül voltam és dolgoztam, olyan voltam mint egy kutató aki éppen kutat. Aztán megjött Szláva, úgyhogy utána már ketten voltunk olyanok mint a kutatók. Három órával később véglegesen vákuum alá helyeztük a cellát és beállítottunk neki egy 42 órás hőntartást, hogy legközelebb csak hétfőn kelljen vele foglalkozni. Az első kísérlet, aminél karbonszövetet használok. Mint a karbonszál, csak szövet. Nem lenne jó ruhának, hideg lenne, mert túl jó a hővezetése. De sálat lehetne belőle csinálni, és KarbonSál® néven kellően kurvadrágán forgalomba hozni. Mindegy.
Aztán amikor kész lettem, haza bicajoztam. Tíz kiló notebookkal a hátamon hegynek fel, fain volt. Nincs lábam. Aztán meg most az előbb x-faktor közben epres ciniminist rágcsáltam, és közben M-mel beszéltük ki a béna énekeseket a hátuk mögött, és a tőlük is bénábban megrendezett emberi műdrámákat és hatásosnak szánt gagyi rendezői beállításokat. Szerintem a stábnak van külön CD-je, amin szomorú és szívbemarkoló háttérzenék vannak mp3 formátumban. És valaki aki még nézi rajtunk kívül, megmondaná hogy miért a nyilvánvalóan rosszakat tartják bent? És hogy Geszti hogy csinálta hogy órákon keresztül duckfészben volt a szája? És hogy hogy nem röhögi el magát senki hatásszünet közben?