Megható szürkeárnyalatos videó, amitől állítólag potyogni fognak a könnyeim.

Pár dolog eszembe jutott:

- Ha valaha neadjisten enyhe testi deformitásom lenne valami trauma következtében (kihullott haj, fél szem, fél láb, stb.), azzal lehetne a leginkább a kedvemre tenni, ha a körülöttem levők legalább egy kis időre elfeledtetnék velem ezt az állapotot. Azzal, hogy mindenki utánoz (levágják a hajukat), pont ellentétes hatást váltanának ki és folyton erre emlékeztetnének már azzal is, hogy rájuk nézek.

- Igazán nemes gesztus, ha valaki levágatja a haját ami majd újra kinő, de én nemesebb gesztusnak tartanám mondjuk az anyagi vagy természetbeni támogatást, aminek következtében nem hogy ténylegesen közelebb kerül a gyógyulás, de a pénz (és ezen gondolatsor) placebóhatása sem elhanyagolható.

- Ha mondjuk arról forgattak volna filmet, hogy egy rákos pácienst nem kemoterápiával, hanem egyéb, a legújabb kutatások alapján fejlesztett célzott rákterápiás klinikai módszerrel kezelnének, akkor potyognának a könnyeim a meghatottságtól. A videó hatására többen állnának kutatói pályára, és akkor hamar túlhaladhatnánk a kemoterápiás módszereket, és szép lenne a világ.

Találtunk egy párkapcsolati (is) mémet, s úgy döntöttünk, hogy együtt kitöltjük. Én (M) gépelek, Koppány az ágynak nekitámaszkodva ül, és diktálja nekem a válaszokat. Ő nem tudja én mit írok, HÁH!!

Utolsó csók:
M: Megkérdeztem Koppányt de nem is válaszolt:(
K: Félmásodperce!!!

Utolsó telefonhívás:
M: A vonalason hívtak minket tán két napja (Koppány szülei), hogy boldog karácsonyt kívánnak nekünk.
K: Add ide a mobilom és megnézem. * megnéz* Anyától ma 11.17-kor, de nem vettem fel, mert épp zabáltam, vagy mit csináltam nálatok a konyhában.

Utolsó sms:
M: Anyától, hogy a nagynénémnek szimpatikus Koppány, mert aranyos fiú. Ma találkoztak először.
K: Szintén anyától ment, hogy mikor érek ma haza.

Utolsó zene amit hallgattál:
M: A Porcupine Tree Stupid Dream albumára vagyok most rákapva napok óta, biztos onnan valamelyik szám.
K: Öööö... Szerintem amit nálad hallgattam, az nem tudom mi volt.

Utolsó sírás:
M: Amikor K-val voltam valamelyik nap, akkor belekönnyeztem a boldog életembe :)
K: Az... nem tegnap volt valamelyik neonos cikken?
M: Áááááh, tényleg. Amikor besírtunk a röhögéstől azon a hülye life-hu-s cikken két napja :D

Randiztál már valakivel kétszer?
M: Pont kétszer? Hát izé.
K: Óóó, hogyne! Többször is. *hatásszünet* Veled.

Voltál már megcsalva/megcsaltál valakit?
M: Hát... nem.
K: Hát, lehet kicsit kemény lesz, de... Nem randizom akaratgyenge emberekkel. És én sem vagyok az.

Megcsókoltál valakit megbánás nélkül?
M: Szerencsére csak úgy. :)
K: Szerintem gáz, ha valaki valaha ilyet tett *irónia* Najó, ez a kérdés gáz.

Elvesztettél valaki fontosat?
M: Még nem, de attól tartok, ez hamarosan bekövetkezik, nem tudom mikor.
K: Igen, a nagyapámat.

Voltál már depressziós?
M: Nem is tudom, szerintem orvosilag ez a kifejezés ez ritkán aggatható bárkire is (egy hosszú rosszkedv még nem depresszió), így a válaszom nem. Vagy max. rövid ideig, még régen.
K: Hm, nem. És nem is tervezem.

Voltál már annyira részeg hogy hánytál?
M: Nem, de szakesten majdnem sok volt az a sok sör. Mondjuk az nem a részegségtől lett volna, hanem attól, hogy túl sok folyadék volt a gyomromban.
K: Velem az csak a részegség után fordult elő, rendszerint.

Szexeltél?
M: :)
K: Szerinted? :D Közöd?!

Hány emberrel szexeltél az életben?
M: Igazából elkezdhetnék terézanyáskodni vagy filozofálgatni hogy most szex vagy szeretkezés vagy egyéb szinonímái nem mindegy, de biológiai értelemben véve egy emberrel, és úgy tervezem, hogy ez így is marad.
K: Egy. És én erre büszke vagyok.

Szereztél új barátot?
M: Azt hiszem nem. A legújabb barátság az Koppánnyal alakult, de ez igazából szerelem is. A szerelmem a legjobb barátom.
K: Always.

Sírásig nevettél?
M: Pár napja majdnem bele is fulladtam, úgy szakadtunk hajnalban.
K: Az előző sírós kérdés nem erre vonatkozott?

Találkoztál olyasvalakivel aki megváltoztatott?
M: Igen.
K: Nem.

Kiderült ki az igazi barátod?
M: Igen.
K: Nem értem a kérdést. Kérek anyától ágyneműt.

Kiderült, hogy beszéltek rólad?
M: Nem azért, de ezek annyira logikátlanul összetett kérdések... Egyébként igen, volt már ilyen.
K: Írj nekem is ilyet. Brotaufstrich Páte á tartiner.

Mit csináltál utolsó szülinapodon?
M: Épp Nagykanizsa fele tartottunk Koppánycsaláddal.
K: Órára mentem.

Mikor keltél ma fel?
M: Tíz körül szólt apa, hogy keljünk, mert két óra múlva vendégsereg.
K: Tízkor, ugye akkor?

Egy olyan dolog, amire nem tudtál várni:
M: Hogy Koppány mikor szándékozik már komolyabb utalást tenni arra, hogy bejövünk egymásnak, még kapcsolatunk kialakulásakor. :)
K: Bitch please, én semmire nem tudok.

Utolsó alkalom amikor az összes tesód láttad:
M: Ma.
K: Mondjuk most az előbb.

Egy dolog amit változtatnál az életedben:
M: Szerintem ilyen nincs. Illetve hát... egészséget adnék azoknak, akiknek már nemigen van. 
K: Nope.

Mit hallgatsz épp most?
M: Ha jól hallom, Koppány idősebbik öccse épp a karácsonyi ajándékát hallgatja, egy David Gilmour szólóalbum. Koppány vette neki, de szerintem azt nem tudja, hogy én választottam, mert tudom, hogy a kései Pink Floydot szereti.
K: Pink Floydot.

Mikor szexeltél utoljára?
M: (Láttam marv a válaszodat, és áá, nem is tudtam, hogy más is használja a bagolyszámlálást :D). Egyébként ha megint nem teszek különbséget a finom kifejezések között, akkor az elmúlt egy napban.
K: Közöd?

Kimegy az idegeidre?
M: Nem megy ki :D
K: Aki ezt a mémet kitalálta.

Leglátogatottabb honlapod?
M: Mármint amit én látogatok? Facebook, blogger, mostanság howrse.com és howrse.hu.
K: Maunacastos blogom. Mármint, amit az enyém, és hogy rajtam kívül ezeket látogatták meg sokan.

Kedvenc színed?
M: Élénkkék.
K: Kék. (Zöld)

Beceneved?
M: Itt a blogon csak M, régen még Ayu is voltam.
K: Pic? :)

Kapcsolati állapotod:
M: Jegyes.
K: Online? =D

Csillagjegyed?
M: Oroszlán.
K: Kígyótartó.

Férfi vagy nő vagy?
M: Nő?
K: Hátööö. Ezek után már én se vagyok biztos.

Általános iskolád?
M: Négyes.
K: Volt belőle kettő.

Középiskolád?
M: Herman.
K: Nyolcosztályos elit gimnázium.

Szemed színe?
M: Kék, közepén szürke.
K: Zöld.
M: És arany foltocskákkal benne. :)

Magasságod?
M: 162.
K: Há mit tudom én. Mi vagyok én, hogy folyton méregessem magam.
[M: 175 körül van :)]

Odavagy valakiért?
M: Igen! :)
K: Meg vissza is.

Mit szeretsz önmagadban?
M: Az ítélőképességemet.
K: Nem tudom. Másoktól kéne megkérdeznem, hogy mit szeretnek bennem.

Tetoválások:
M: Néha gondolkozom rajta, de Koppánynak nem tetszene.
K: Pfffff.

Bal vagy jobb kezes vagy?
M: Jobb.
K: Kétkezes.

Épp most:
Mit eszel?
M: Ovolmaltinekrémmel kent házi kalácsot.
K: A maradékot a fogaim közül.

Mit iszol?
M: Egy sört kérek a kettes asztalhoz!
K: Skótwhiskey-s krémlikőrt (lol, tényleg azt kezdte el inni).

Kire/mire gondolsz?
M: Most épp semmire. Meg kéne enni még egy töltött káposztát.
K: Erre a sós popcornra a kezemben, és arra, hogy mindjárt meg fogom enni.

Mit hallgatsz?
M., K.: Ez má volt.

Mire vársz?
M: Nem tudom.
K: Arra, hogy véget érjen ez a szar.

Szeretnél gyerekeket?
M: Majd igen, később.
K: Pfdgdílgkppppggggfffff hahahaha. Tőled, mémkérdező?

Szeretnél házasodni?
M: Igen. :)
K: *Ásít*.

Munkahely?
M: Remélem majd abban az épületben, ahol Koppány is fog.
K: Nanotechnológiai kutatólabor, egy közelebbről meg nem nevezett.

Ajkak vagy szem?
M: Mindkettő.
K: He?

Ölelés vagy csók?
M: Mindkettő, egyszerre.
K: Mi a f*sz van?

Alacsonyabb vagy magasabb?
M: Magasabb.
K: Az IQ-d?

Idősebb vagy fiatalabb?
M: Idősebb.
K: Pedo vagy nekro?

Romantikus vagy spontán?
M: Romantikusan spontán :)
K: Miért, a kettő nem lehet együtt?

Szép has vagy szép kezek?
M: Aranyos poci és férfias kezek.
K: Szép segg!

Érzékeny vagy érzelmetlen?
M: Van olyan szó hogy érzemetlen? Mármint, így helyes? Amúgy érzékenyebb, négyszemközt.
K: Ilyen szó nem is létezik.

Fellángolás vagy komoly kapcsolat?
M: Komoly.
K: Miért, a kettő nem lehet együtt?

Idegennel csókolóztál?
M: Ez kimaradt.
K: Nem sokáig volt idegen.

Túlságosan részeg voltál?
M: Nem...?
K: Mivan??

Elhagytál valamit?
M: Az eszemet lassan.
K: Kezdem elhagyni.

Szexeltél?
M: Aargh.
K: Pic, ez fárasztó Pic.

Összetörted valaki szívét?
M: Ki tudja...
K: A tiédet fogom. Széttrancsírozni.
(a mémkérdezőnek szólt of course)

Voltál már lesittelve?
M: Nope.
K: Nemm. Nem voltam.

Kiütöttél már valakit?
M: Nem.
K: Még nem. MÉG nem.

Sírtál amikor meghalt valaki?
M: Igen.
K: Nem.

Falaztál egy barátnak:
M: Pf, nem tudom, a barát akarta, aztán végül nem lett rá szükség.
K: Vakoltam is.

Hiszel magadban?
M: Igen.
K: Erre mit lehet válaszolni?

Hiszel a csodákban?
M: Igen.
K: Akkor lesz csoda, amikor vége lesz ennek a szarnak, és hiszek benne, hogy egyszer vége.

Hiszel a szerelem első látásban?
M: Nem, szerintem az kialakul.
K: Nem. Mi az a szerelem első látás?

Hiszel a mennyországba?
M: Nem tudom, az állatok mennyországában igen. Hm. Esetleg az emberekében is.
K: Én a helyesírásban hiszek -_-

Hiszel a mikulásban?
M: Nem. Nem. Nem tudoooom.
K: Minek kell benne hinni? Létezik. Joulupukki.

Hiszel a "csók első randin"-ba?
M: Elfáradtam.
K: Szerintem olyan nem létezik. Az csak mese.

Hiszel az angyalokba?
M: Mindig lemarad az a hülye n betű.
K: Nem vagyok benne biztos. Az életem egy hazugság.

Az összes exed közül ki érdekel?
K: Hát nem a tieid :D

Ha vissza mehetnél az időben mikorra mennél?
M: A dínók közé, ahol még nincsenek emberek, parasaurolophuson lovagolnék, tököm.
K: Mielőtt úgy döntöttem, hogy kitöltöm ezt a szart.

Ha kívánhatnál egy dolgot a világból mi lenne az?
K: Píszjó.

Félsz a szerelemtől?
K: Miért kéne tőle félni?

Szereted ahogy kinézel?
K: Elég, ha más szereti.

M: Haha, és én ezt most a te blogodba posztolom! :D

Az élet nagy kérdései.

Ez az új hobbim.

Igazából gyűlölöm a valentin-napot, de egy mémnek nem tudok ellenállni, úgyhogy M és én egymást kézen fogva úgy döntöttünk, hogy egymástól függetlenül kitöltjük, és együtt közöljük. Íme.

1. Vannak/voltak furcsa közös szokásaitok valamelyik pároddal?

K: valamelyik párommal lolmiafasz, egyébként pedig rengeteg közös szokásunk van, amiről mindenki ítélje meg hogy furcsa-e vagy nem. De a legnépszerűbb, amit legtöbben emlegetnek, az a hegytető-projektünk, aminek keretében minden évszakban lefotózzuk magunkat ugyanazon a földrajzi kooordinátán, és ebből albumot csinálunk, és kifészeljük.

M: Valamelyik??? :D Előbb eldöntöm, melyik párommal :D

Na jó, igazából bármelyiket is választom, valószínűleg a női stylemagazinok szexrovatainak olvasása lenne a standard válasz, de mentségünkre szóljon, hogy ugyanazon célból olvassuk, mint a horoszkópokat.

2. Volt egy évvel ezelőtt barátod?

K: Barátom eddig is volt mindig. Esetleg barátnőm. Az is volt tavaly ilyenkor, már régóta.

M: Melyik barátomra gondolsz? Igen, plusz ezen kívül egy igazi szerelmem is. Blő.

3. Hogy ismerkedtél meg a pároddal? Ha nincs éppen, akkor a neked tetsző személlyel?

K: Van éppen, és az interneten ismerkedtünk meg. Először blogon keresztül, aztán fészen keresztül, aztán igényünk lett inkább személyesen ismerkedni, úgyhogy úgy folytattuk. Elvileg akkor láttam őt először, amikor megtaláltam véletlenül a blogját egy mémkeresgélés közben. Gyakorlatilag meg a H7-emen, 5 évvel ezelőtt, amikor ő is beült a szellemvasútba amit mi üzemeltettünk a padláson.

M: Igazából blogon keresztül, pedig megvolt az esély arra is, hogy random összefussunk a Hermanban évekkel ezelőtt. Lehet össze is futottunk, nem is egyszer. Fura visszagondolni.

4. Mennyi párkapcsolatod volt eddig?

K: Az ideális válasz erre, hogy egy, ami most van. És én csak az ideális válasszal szolgálhatok.

M: Höhö, egy.

5. Mennyi ideig tartott a leghosszabb kapcsolatod?

K: Eddig már 695. napja tart, és semmi jele, hogy ez a szám valaha is megállna a növekedésben.

M: Erre sajnos nem tudok válaszolni, forever alone vagyok:(

6. Mi az első dolog, amit megnézel valakin?

K: A melleit seggét a tekintetét. És hogy értelmesen nézzen ki, ne úgy mint egy szellemi fogyatékos guminő.

M: Hogy Koppány-e.

7. Mi a véleményed a kapcsolatokban a korkülönbségről?

K: Szerintem ez is szellemi érettségtől függ, nem a valós fizikai életkortól. Vannak emberek, akiknek hatvan évesen sem adnék még párkapcsolatot a kezébe. Egyébként fiatalon is az 5-6-7 év különbség teljesen normálisnak számít szerintem akkor, ha ők később is együtt lesznek, mert 50 évesen ez már egyáltalán nem számít soknak. De erről már posztoltam.

M: Hát... személyektől függően valamennyi biztos kell. Legalábbis nekem csak a tinédzserkorom elején tetszett egy korombeli fiú, onnantól kezdve csak az idősebbeket nézegettem titokban. Nem bántam meg nagyon, hogy nekem kimaradt az a stádium, mikor velem egykorúakkal kavarok. Ellenben kicsit úgy hiszem, hogy a túl nagy korkülönbség sem jó, főleg nem fiatal korban. Gondolok itt a 10+ korkülönbségre.

8. Lehetséges, hogy fél évig úgy járj valakivel, hogy nem csalod meg?

K: PFFFF lol MI A FASZ?! :D most ez komoly? Én ezt mindjárt abbahagyom :D

M: Nagy a dilemma :/ Nagyon. Legszívesebben ideírnám, hogy néha nehezen tudok dönteni Koptschek testrészei között, de az olyan szexista lenne, úgyhogy nem írom :/

9. Mikor éreztél utoljára féltékenységet és miért?

K: Nem szoktam, csak ha idegen fiúk szólnak hozzá / néznek rá / gondolnak M-re. Általában a tökeit szoktam letépni annak, aki ezek közül valamelyiket elköveti.

M: Amikor egy nagydumás lány kicsit több érdeklődést mutat a vőlegényem irányt, mint amennyit kimerít a "hozzá se szól"-fogalom. Szerintem tök féltékeny típus lennék, de szerencsére nem igazán van rá példa, hogy eme tulajdonságomat előtérbe hozom.

10. Van valaki, aki tetszik most?

K: Igen, itt fekszik éppen mellettem, és a metropolos keresztrejtvényt tölti ki bőszen, amíg rá nem kerül a sor a mémkitöltésben.

M: Van! :)

11. Van valaki, akiért mindent megtennél?

K: Igen, érte mindent. Ezért hívják szerelemnek, nem?

M: Van!

12. Van valaki, akit sosem fogsz elfelejteni?

K: Hacsak nem szenvedek súlyos amnéziát valami neurológiai sérülés következtében, nem látok rá esélyt hogy őt valaha is elfelejteném. Egyébként ez tipikusan olyan kérdés, mint amikor az író már a tízesnél kifogyott a feltehető kérdésekből, ezért ilyen elvont klisés szarokat kérdez.

M: Van. :)

13. Milyen az az ember, akit a leginkább attraktívnak tartasz?

K: Pont ilyen. Most be is fejezte a keresztrejtvényt, úristen, vagy három percig tartott. Egyébként a világ legkedvesebb teremtése, és szöszi, kék szemű, és valami iszonyúan kurvajó teste van, de ezt nem részletezem, mert még a végén valaki rágondol, és annak az előbb mondtam, hogy mi jár. És imádom a hangját. Megnyugtat. Meg az illatát, mert vonzó. Meg azt, hogy meleg és puha, és hozzá lehet bújni.

M: *control c [Koppány személyleírása]*, *control v [Koppány személyleírása]*.

Legyen férfias, és kedves.

14. Milyen az az ember, akit a leginkább visszataszítónak tartasz?

K: A leginkább visszataszító. A részeg csöveseket a villamoson például gyűlölni szoktam, de nem értem hogy mit keres ez a kérdés egy valentin napi mémben.

M: Idétlen (rossz értelemben), ízléstelen, szemét.

Eredetileg azt akartam írni, hogy azt, aki ilyen kérdéseket tesz fel mémben, és még komolyan is gondolja.

És az asszonynak ilyen körülmények közt kell kibírnia nap mint nap. Nincs könnyű hivatása, de tűri, és én ezért nagyon büszke vagyok rá.

Szürkés idő volt ma. Az összefüggő felhőrétegen csak néha kukkantott keresztül egy-egy zsenge napsugár. Együtt ebédeltünk fűszeres sült krumplit, amire sajt volt olvasztva. Ezt követően megajándékoztam egy 1000 darabos pacis kirakóval. Szülinapja alkalmából. Ami egy hónapja volt. Bűntudatom van, amiért a gyökér muzikeresek még nem küldik az effektpedált, amit neki szántam. Később a várkertben megmutattam neki, hogy milyen ízű a barna sör. Épp egy csapat biztosúr sétált el mögöttünk, de mi természetes módon viselkedtünk. Igazából rettentő fontos volt hogy megkóstolja, tanulási célzattal, hogy ilyen ízű a barna sör. Szerintem át lehet érezni.

Nem erről akartam írni, hanem arról, hogy szeretem, arról a mindent elemésztő érzésről akartam írni, ami akkor fog el, amikor majdnem hozzáérek, de mégsem, mert kissé félek megérinteni, félek attól hogy hirtelen eltűnik, hogy szertefoszlik mint valami köd, vagy mint az ikrek a mátrix kettőben, félek hogy fájni fog neki, félek, hogy baja esik tőle. Egy tünemény, a báj elemi kvantumja, nem e világból származik, hanem valahonnan máshonnan. Onnan, ahol a lányok a lelkük legmélyéig örökre megmaradnak kedvesnek és elbűvölőnek, onnan, ahol genetikailag van kódolva az értelmi szépség. Mert az van, hogy máig nehezen hiszem el, hogy ilyen létezik, egy nő, egy olyan nő, amilyennek egy nőnek lennie kell, a megtestesült, eszményi ember, egy műalkotás, és nem Isten teremtette, hanem halandó szülte e világra. Ő az az ember, aki a létezésével már most jobbá tette mindenki sorsát, egy szelíd mosolyával megváltja az emberiség összes bűnét, és én rajongok ezért az emberért. Ez sokkalta túl megy az örök hűségen, túl megy minden emberi érzelmen, egy homéroszi költeményben találom magam amikor reá nézek, a márványból faragott félistenek közt, ahol nem létezik más, csak tökéletesség.

Ő M, és tökéletes, és én szerelmes vagyok a mérhetetlen tökéletességébe. És féltem őt, jobban féltem mint bármit amit félteni lehet e világon. Ő az, akitől a létezés értelmét nyeri. Az életcélom volt megtudni, hogy létezik. Megtartom őt a világ legboldogabb nőjének, ő nem érdemel annál kevesebbet.

Igazából a legújabb kedvenc tárgyam a gitárom. Annyira gyönyörű, annyira letisztult, annyira egyszerű. Annyira klasszikus, annyira funkció cenrikus. A két humbucker pickup brutális eleganciája, a háromállású kapcsoló, a hangerő és effekt potméterek nikkelezett, jelöletlen puritanitása, a könnyű, matt fekete gitártest minőségi egyszerűsége, a rózsafa fogólapon fehéren világító, mégis diszkrét bundjelzések. Ezt a gitárt gitározásra építették és nem villogásra, mégis, ez a gitár tiszteletet parancsol ott, ahol megjelenik, mint egy vadállat, egy egzotikus, ragadozó nagyvad, amit láncon próbálnak visszatartani, szemet gyönyörködtet, az érzést pedig még jobban erősíti a hangolókulcsok alatti Cort felirat. De ez is csak addig tart, amíg meg nem szólal. Abban a pillanatban elfelejted, hogy néz ki. Az üreges test eleve felerősíti a hangját, a szirének énekét amit elektronika nélkül is kiad, sok éves gyári, beszürkült, rozsdás húrokkal. Ezekkel a húrokkal ezen a gitáron olyan rockot lehet zúzni, hogy belehalsz. Belehalsz, ott helyben. Félek rá új húrokat venni, mert nem tudom előre felmérni a következményeket. Ez a gitár aláz. Ez a gitár büntet.

Tavaly vagy mikor találtam egy cikket EISZen, ahol egy kutatási anyag éppen azt részletezte, hogy hogy nézne ki a tökéletes gitár, ha nem a kinézete lenne a lényeg, hanem hogy minél jobban lehessen rajta gitározni. Hát az összes gitár közül az enyém áll hozzá legközelebb.

Pont egy éve történt az, hogy betrollkodtam egy kiscsajnak valami lánclevélre fészen azt, hogy ln{exp(arctg[-pí]^(-3/2)))}. Ő meg erre visszaszólt, hogy biztos csak vetítek.

Azóta őt úgy hívom előttetek, hogy M, és ő életem társa, és elképesztően szeretjük egymást.

:-)

Btw, best pickup line ever.

Most ebbe' mi a pláne...

Van egy szint, ami felett már nincs kétség egyikőtökben sem. A dolgok leegyszerűsödnek, a világ egyértelmű lesz. Minden ami közbejöhet, olyan bagatell hülyeségnek tűnik, és amikor egymás pupilláján néztek keresztül, nem csak a múltat és a jelent, de a jövőt is tisztán látjátok, úgy ahogy közösen elterveztétek. Minden olyan természetes, mindig így volt, és mindig így lesz, az idő egészét át lehet látni egyetlen pillantással, és a konklúzió az, hogy jelentéktelen. Mert egyszerűen tudod, hogy ő is azt érzi és azt gondolja éppen amit te, nem csak valami hasonlót, hanem pont azt. Érzed magadban belül, hogy nő a pupillája, ahogy tágul az orrcimpája és gyorsul a pulzusa, ennyi hormon ritkán szabadul fel egyszerre, a szimpatikus idegrostok hatása egy időpillanatban fut végig mindkettőtök testén, a kezed után nyúl és megszorítja, és te abban a pillanatban arra gondolsz, hogy soha többé nincs szükséged semmi másra, de erre viszont van. Függő vagy, minden értelemben. És ez mégis így helyes, és nem kell megbeszélned vele semmit, ezt mindketten tudjátok, ezen közösen mentetek keresztül, de ezzel még nincs vége, még közel sincs. Idáig tartott, hogy bármin is egyedül menj keresztül. Az élet két emberes munka, és ti egymást választottátok. És egymást választjátok minden újabb percben. Összetartoztok. Ezt vagy érzi valaki, vagy nem. Én mindenesetre most először örülök annak, hogy élek. Azt akarom hogy boldog legyen.

karácsonyi mém

Monától csórtam.
1. Csomagolópapír vagy ajándéktasak?
Papír. Van abban valami izgalmas, amikor nem tudod hogy mi lehet benne és kibontod.
2. Igazi fa vagy műfenyő?
Mű. Kisgyerekkorom óta műfenyőnk van, és nekem nagyon tetszik és nincs vele baj, és környezetkímélő. Nem tartok feltétlenül igényt igazi fára.
3. Mikor díszíted fel a fát?
-tjük. 24-én délután.
4. Mikor bontod le a fát?
Valamikor húsvét előtt :D
5. Szereted a tojáslikőrt?
Nem. Inkább baileys. De nem tudom mi köze van a karácsonyhoz.
6. Kedvenc ajándékod, amit gyerekként kaptál?
Nekem mindegyik tetszik. A lényeg hogy hasznos legyen.
7. Van „betlehemed”?
Miért, lennie kéne?
8.Kinek a legnehezebb ajándékot venni?
Mindenkinek az btw, hetekig agyalnom kell rajta mindig, aztán úgyse azt veszek.
9. Kinek a legkönnyebb ajándékot venni?
Magamnak. Legó.
10. Legrosszabb karácsonyi ajándékod?
Nincs olyan ami kifejezetten rossz. Inkább olyan van, amivel nem tudok mit kezdeni. Azt rendszerint kiteszem a polcra, és porfogónak jó.
11. Elektronikus vagy postai képeslap?
Levlistás BK ímél.
12. Kedvenc karácsonyi film?
Jurassic Park, hell yeah.
13. Mikor kezdesz vásárolni?
Általában a karácsony előtti második héten. Mostanában egyre inkább rászokok a korai vásárlásra, nincs akkor tömeg és az jó.
14. Ajándékoztál már tovább karácsonyi ajándékot?
Nem. Olyat is lehet?
15. Kedvenc karácsonyi étel?
A joghurtos milka szaloncukor.
16. Színes vagy sima fények?
Régen színes volt de kigyulladt vagy mi, úgyhogy pár éve csak ilyen sárga van, de nekem az is tetszik. Smooth.
17. Kedvenc karácsonyi dal?
A Trans Siberian Orchestrától minden.
18. Elutazol karácsonykor vagy otthon maradsz?
Itthon sajnos.
19. Csillag vagy angyalka csúcsdíszed van?
Hengerszimmetrikus izé.
20. Mikor nyitod ki az ajándékokat?
Remélhetőleg még ma este valamikor.
21. Legidegesítőbb dolog ebben az időszakban?
Minden amit a tévében és a rádióban és egyéb médiafelületeken megy.

Vannak emberek, akiknek a szex hiányzik. Így, tárgy nélkül.
Nekem M.
Nélküle nem tudok elképzelni semmit fizikai ill. szellemi szinten.
Nekem egyébként M olyan, mint másnak egy Monet-festmény. Nem azért mondom róla hogy kibaszottul tetszik, mert a többiek is azt mondják, hanem mert nekem tényleg tetszik, és kell nekem, és elloptam. Érted, nálam ő az eszményi szépség megteremtője mint Adynál a Léda, csak nekünk máshogy lesz vége, mert mi megmutatjuk a világnak, hogy kell ezt csinálni. (Nem tudom hogy őt akartam-e írni, zenén kívül sose voltam jó művészetből, de tény, hogy központi szerepet foglal el az életemben (aka minden 2. poszt róla szól) (aka minden 2. gondolatom róla szól)). Mi megmutatjuk hogy kell ezt csinálni, nem erőlködve, nem hisztizve, nem attention whore módra kétnaponta műbalhézva, hanem csak lazán, nevetve, hónapok évek múltán is egyre mélyülő érzelmekkel (nőktől kérdezem hogy ők is szoktak-e sírni a pasijuk miatt a boldogságtól), mintegy természetes mellékhatásaként ennek az egésznek, mert azt két ember érzi, ha egymásnak lettek teremtve. Komolyan úgy érzem, azon kevesek közé tartozom, akik másoknak igazi, működő párkapcsolati tanácsokat tudnak adni. Csak az a kár, hogy nincs kinek. Az emberek hülyék. Nem tudják, mit hagynak ki ezzel. Inkább nézem tovább a dragonballt, de előbb beteszem az összes címkét, amiben a fasz szó szerepel. Akit meg irritál ez a poszt, tekerjen az oldal legaljára.

Ma amúgy hihetetlenül rocksztár voltam. Kezdődött ugye azzal, hogy reggel bementem tízre vizsgázni. Volt ott egy lány, legyen az álneve Dalma (most persze megint azt hiszitek, hogy az igazi nevét állítom be álnévként. Vagy mégsem?), na ő olyan, hogy mindenki másnak a füzetében van mondjuk öt oldalnyi anyag egy adott témából, de ő úgy jön vizsgázni, hogy egy köteg kinyomtatott papírral, egy lexikonnak is sok lenne, fénymásolatok a legszakabb szakkönyvből, és ott bújja vizsga előtt. Mindenki más azon gondolkozik hogy mi lehet az a tápfej sapka, de ő meg már szelvényátmérők szerint osztályozza a leöntött acél féltermékeket. Szóval személyesen könyörögtem neki, hogy azért ne nagyon égessen le minket vizsgán.
Aztán hirtelen - mintegy közjátékként - találkoztam Levente anyukájával. Kölcsönösen meglepődtünk hogy mit keresünk ott.
Aztán bementem vizsgázni. Dolgozgatunk szép csendben, körmölünk a papírra mint állat, fél óra múlva megszólal a tanár. Na, hol tartotok? Dalma megszólal, még az első feladatnál. A másik srác megszólal, a másodiknál. Megszólalok én szelíden, készen vagyok mind a hattal.
- Igen? O_o <-- ilyen fejet vág mindenki
- ömm... ja. Csak a lényeget írtam le...
Jólvan. Két másik ember abbahagyhatja, ők majd szóban folytatják. Kimennek. Lássuk a medvét. Elveszi a papírom, aha, igen, ez jó, itt mit akartam írni, hát végülis igen, oké. Ez nem pontosan így van, de végülis lehet, miért ne, oké. Látom rendes vagy, készültél. Harmincból huszonkilenc és fél pont. Akkor lássuk a féléves feladatot. Igen, itt minden jó, de a végén a karbont úgy magában beadagolni kicsit költséges, jobb lenne ha a másik két ferroötvözővel vinnéd be, és azokat valahogy kiegyenlítenéd. De amúgy jó. Ötből négy pont.

Hát így esett, hogy délelőtt kaptam egy kurvanyagy ötöst. Aztán a dékániban segítettem felrakni egy "masszív" képet, de mivel a szaki a létrán fúrt, a másik két képet tartó markos legény meg egyenként is fél méterrel volt magasabb nálam, kineveztem magam inkább projektkoordinátornak, és lestem ahogy szenvednek. Aztán átmentünk a laborba beágyazni néhány mintát meg unatkozni, meg a többieket kérdezni hogy hol tartanak a tédékával, hát már a java megvan, igen? az fasza, na és neked menyi a készültségi állapotod, hátizé már elkezdtem írni.
Aztán a városba mentem sürgős jelleggel, ahol találkoztam Mmel, aki szokás szerint elbűvölően cuki volt és egyúttal szexi is, mint mindig. Azt imádom nagyon benne, hogy egyszerre vagyok képes testileg is ráizgulni másodpercek alatt, meg intellektuálisan is. Kéz a kézben végigsétáltunk a városon, beszélgettünk, ölelkeztünk és boldogok voltunk, kürtőskalácsoztunk, halak megint nem voltak a Szinvában. Versenyezni szoktunk hogy a papírzacsit ki tudja messziről bedobni a kukába, már 3-1-re vezet. Igazából én hihetetlenül mélyen szeretem ezt a lányt. Ilyen szívből jövően. Tudod, amikor érzed a zsigereidben valamiről hogy egész eddigi életeden végigkísért ez a szellem, ez az eszme, ez is ilyen, érzem hogy még akkor is végig őt szerettem, amikor éppen nem voltam szerelmes senkibe. Mert ez így olyan természetes, ez mindig így volt. És amikor jön az aha-effektus és rájössz hogy ilyen is van, akkor egyúttal arra is rájössz, hogy igen, én ezt tudtam végig. Na gyerekek, én ezt tudtam végig. Van egy lány aki megérdemli mindezt, és még sokkal többet, csak győzzem megadni neki. Hihetetlen ez az egész. Régebben gondolkoztam hogy a "különleges" szó elég jól leírja-e azt a jelenséget ami ő maga, de a "csodálatos" szerintem megfelelőbb.
Aztán hazakísért, mert tudta hogy sokat kell gépelnem. A villamosra felszállt razziázni vagy nyolc ellenőr, de minket kihagytak, biztos mert látszott rajtunk hogy badass arcok vagyunk.
Én meg itthon leültem a gép elé és neteztem, aztán miután M is hazaért, úgy gondoltam, ideje lenne elkezdeni írni az idei TDK-t, aminek holnap van a leadási határideje. De olyan nehéz elkezdeni... Közben neptunon megnéztem, hogy a minügy ami miatt annyit paráztam, kettes lett, rájöttem hogy én bizony egy kibaszott rocksztár vagyok, kettes baszki, enyém lett a második legjobb, ilyen a világon nincs, akárhogy is nézzük, úgy jöttem el onnan hogy ennyi volt, bukó, kettétört a karrierem, mehetek a híd alá csövelni, erre megadja a kettest, ez a nap egy ajándék. Arról már nem is beszélve, hogy az előbb a tédékába képes voltam utolsó irodalmi hivatkozásnak berakni a saját korábbi munkám, ahh, that's life, így csinálják a nagyok, csak figyeljetek.
Aztán most átolvastam ezt a posztot megint, ami tartott vagy negyed óráig, mert a középső részen hosszan elmerengtem.
Szóval írtam ma vagy 25 oldalt (ctrl c), a holnap kissé húzós lesz, a holnapután is, a jövő hét is, meg az azutáni, 3 beadandót, egy szakdolgozatot, egy TDK-t és egy jelentést kell megcsinálnom egy héten belül úgy, hogy egymást érik a vizsgák, de nem baj, én élvezem most az életet. Nagyvigyor. Megcsináltam a mai mémet, most pedig megyek alszani.

Minden perc után, amit Mmel töltök, egyre jobban vágyom rá. Nem arról van szó, hogy mellette epicnek érzem magam, hanem hogy mellette tényleg EPIC is vagyok, mindketten azok vagyunk, az a sorsunk hogy mi legyünk a legEPICebb pár a történelemben.
Most pedig az EPIC oldalbordámat megdobom pár képpel, hogy ne nyígjon :)

Gondolkoztam hogy publikus-e, de achievements in life: egy nő miattam sírt a boldogságtól. Ráadásul nem is akárki. Az, akitől a legjobban számít. Nem mindenkivel esik meg az ilyen egy élet alatt. A tündérek könnye is sós ízű.
Meg kéne alkotni azt az igeidőt a magyar nyelvben, ami egyszerre jelenti a jelent és a jövőt is, én meg egy létigével alkalmaznám a boldog életre. Amikor valamire azt mondod hihetetlen, akkor az valójában nem hihetetlen, csak új és furcsa. De ez, na ez tényleg hihetetlen. És mégis van.

Hazafelé a buszon pedig találtam két tízest egymástól úgy fél méterre. Beleolvadtak a szürke padlóba, de a röntgenlátásommal kiszúrtam és 10 percen keresztül szemeztem velük és azon filóztam, hogy vajon a civilizáltság fokmérője lenne-e otthagyni őket, aztán végül leszállás előtt amikor mentem az ajtóhoz szépen felvettem mindkettőt, hogy ne cigire vagy piára költődjenek más által. Utánam a nénik a padlót kezdték vizslatni mielőtt leszálltak.

Meg ma életre keltettem a tamagocsimat, egész működőképes lett ahhoz képest, hogy az lcd-panelt tartó szivacspöckök szétporladtak az ujjaim között amikor szétszedtem. Aztán amikor a csavarhúzót beleállítottam a kezembe, rájöttem hogy még mindig nincs ehhez türelmem.

(21.47.34) koppa'ny: nézzük meg, van-e a boldogságunknak határa, jó? :)

Kezdeném azzal, hogy a Steve Jobs ügy kapcsán meg nekem is van ám véleményem, melyet meg lehet tekinteni a fészen, ha valakit érdekel. Erről ennyit.

Most szépen elmondom, mi volt ma. Kezdjük az elején. Reggel pont álom közben keltett az óra, ami köcsög dolog, várhatott volna még pár percet igazán. Megint el akartam késni reggel, de most se jött össze, mert most is 25 perccel hamarabb érkeztem. Skacok, ha én azt mondom hogy most direkt lógni fogok, az azt jelenti, hogy 25 perccel óra előtt már ott állok az ajtóban. Weird. Mi van, ha nem akarok elkésni?
Szóval volt egy laborgyak reggel, fémeket szakítgattunk puszta kézzel, semmi érdekes, utána mentem az idei első ütőórámra, asszem talán most lehetek nyolcadikos belőle, de ötödik után már nem számoltam úgyhogy nem tudom. Csak annyit tudok, hogy már hivatalosan nem tanulhatok ott mert kurva drága lenne, és hogy egy olyan kottát kaptam, ami már harminc éve ott porosodott a teremben, és én voltam az első aki kinyitotta és játszott belőle. Swing, baby. Swing, yea. Swinget szeretek a legjobban dobolni. A fíling miatt. Adja. Átjön. Kincseket lehet találni ott a kottaszekrényben.
Aztán amikor kiéltem magam, mentem a hermanba, és ott az udvaron csináltam a jövő heti mérésjegyzőkönyvet az udvaron, amíg vártam. Tisztára el is felejtettem, mennyire hangos tud lenni egy csapat ötödikes. Aztán jött M mert vége lett a napnak, elmentünk a városba, loptunk (v)ettünk kürtőskalácsot is, és megetettük a halakkal. Szeretik. Aztán néhány "pihenő" és egy kitérő után nagy nehezen eljutottunk a népkertbe is, ahol ücsörögtünk, gesztenyékkel fociztunk, meg fekete filccel mosolygós arcot rajzoltunk rájuk, meg a falevelekre is, meg egy bükk maghéjra. Tök kemény szó az, hogy maghéj. Ha diósgyőrben vagy akárhol pofákat vágó gesztenyéket és egyéb növényi részeket láttok a városban, akkor igen, azok mi voltunk. Kopirájtolt ötlet. Aztán elköltöttünk egy romantikus vacsorát egy előkelő étteremben, azaz megettünk két happy meal menüt, kapott ő is olyan szép sárga zenélőset mint az a gyerek ott a másik asztalnál, a dobozából meg össze akartam rakni azt a hupikéktörpöt, de elvesztettem a türelmem és széttéptem az egészet, ő meg halálra röhögte ezen magát. Aztán hazamentünk, tök fílinges tud lenni hogy esti fények vannak és csendesen esik az eső, mi meg ott kabátban öleljük egymást a használaton kívüli megállóban, mert ott van tető. Ez már ősz. Szeretem a csendes őszi esőt. Igazából vele minden helyzet tök romantikus, akármit csinálunk. Szeretem ezt a lányt. Szerelmes vagyok belé. És ebben az a legjobb, hogy ezt ő is tudja. És ő is belém.
És nevetni szoktunk a többi lúzeren. Egyszer láttunk egy szerelmi édeshármast, csupa fiúból. Egyszer meg egy párt, akik vagy fél órán keresztül ültek mint két kuka, és csak annyi közük volt egymáshoz, hogy fogták egymás kezét a fiú fogta a lány kezét, és közben mindketten ellentétes irányban bámultak ki a fejükből. Szörnyű, mit össze tudnak egyesek bénázni. Pedig ez tök egyszerű. Úgy kezdődik a recept, hogy meg kell találni az igazit. Ha úgy érzed nem ő az, minek vagy vele? De ez fordítva is igaz. Aki amiatt rinyál hogy jaj így meg úgy nem jött össze neki, az túlbonyolította ezt az egészet, ez az oka. Az emberek problémát csinálnak maguknak mindenből. De ez egyszerű, ez alapszabály. Az instant örökké tartó boldogság receptje. Látom a jövőnket. És nagyon szép.
Gagyi poszt lett, nem is ezt akartam írni. Jólvan, álmos vagyok.

Az előző posztban úgy hangozhatott, mintha nekem is problémáim lennének. Vannak is amúgy, pénzügyi, tanulmányi, határidők, konferenciák, túrák, időbeosztások, zéhák, szakdolgozat, jelentés, kialvatlanság, munka, minden faszság, mégis van időm, M-re mindig van időm, ha nincs akkor csinálok magamnak, ő az aki egyenesben tart*, ő a tömény boldogság emberi megtestesítője, és összességében sose volt még olyan kevés problémám, mint amióta vele vagyok. Nem tudom már mit csináljak ezzel a lánnyal, ha feleségül venném, az is kevés lenne. Mi más dimenziókban szoktunk találkozni, olyanban amelyikben mindig éppen naplemente van és az mindig szép, mindig pont úgy süt rá a Nap hogy még szebb legyen tőle, mindig vannak halak, babakocsit toló anyukák, és kislevelű hárs, és én ott akarok élni, abban a párhuzamos világban. Szal hepinesz van.

* hehe

A cikk szerzője minden bizonnyal nem hallott még róla, hogy ÉN vagyok a legboldogabb most, a 21 éves koppány a havi tizenötezres keresetével. Meg az M-mel, aki őt várja minden nap suli után.

Több dolog is volt ma. Délben bedzsavaltam az aurára, ami hót unalmas volt, nem is értem hogy telt el olyan hamar, aztán amikor szünet lett, akkor fénysebességgel szaladtam a vécére könyvtárba, ahol éppen az aktuális Hit & Run akció ötödik órája tartott, ami azt jelenti, hogy a legjobb könyveket az idős tanárok mind lenyúlták. Mindig ez van. Utálom az idős tanárokat. Nem elég hogy az évek során fáradságosan begyűjtött karókat juttatják eszembe, de még a legjobb könyveket le is nyúlják, amikor azok már mind megvannak nekik otthon, meg betéve tudják a szövegüket is, akkor meg mi a herének az nekik, minek? Ajh. Nekem meg jut egy ötvenéves szakadt minőségbiztosítási almanach cirill nyelven, mi? Anyway, bezsákoltam ilyen módon egy '86-os kiadású keménykötésű, színes, fényespapírú Computers in today's world-öt. Mutattam BP2-nek, kérdezte minek az nekem. Megmutattam neki a Knowing a Computer Can Be The Fastest Way to a Woman's Heart című cikket a tizenkilencedik oldalról, azt mondja ja, így már oké.

Szóval végül úgy gondoltam hogy fuck this, kiültem a kertbe egy padra, és elkezdtem olvasgatni. Aztán hopp, nem megjelent hirtelen egy Kitty? Hát de. Úgyhogy utána vele beszélgettem. Fura. Az ember azt hinné, hogy ha valakijét eljegyzik/feleségül veszik, az illető megváltozik. De nem. Kitty pont ugyanolyan, mintha éppen öt évvel ezelőtt látnám duplamagyar után. Szóval kedves volt, feldobta ezzel a napomat.

Aztán mentem M-ezni. A délutáni szokásos. Igényem van rá. Hiányzik, ha kihagyunk egyet. Szegénynek nem volt túl jó napja, kicsit mintha azt se tudta volna hol van, de próbáltam segíteni. Végérvényesen eldöntöttem, hogy a kedvenc testrészem rajta ezen a héten az angulus mandibulaeja lesz. Vettem neki M&M's-t. A bogyók fel voltak hasadva, és kicsit porzott a belsejükben a csoki. Hazafelé a buszon aztán rájöttem, hogy ez valószínűleg a szállítás közbeni hősokktól van, ugyanis a folyékony csokibelső hőtágulási együtthatója minden bizonnyal nagyobb, mint az azt körülvevő keramikus jellegű máz, ezáltal a nagy belső nyomás következtében a külső réteg megrepedezik, a csoki lassú hűlésénél pedig (számomra) ismert jelenség, hogy az emulzió destabilizálódik, és a komponensei szegregálódnak, így alkotva megfelelő csíraképző helyeket rekrisztallizációnál. És ezért porzik a belseje.

Ami pedig M-et illeti, ma rossz kislány volt, mert kiszívta a nyakam, ami most valami hihetetlenül kikúrt módon lila, de nemt'om, lehet hogy ez még végülis menő is. Együtt akarok már élni ezzel a lánnyal. Ő a másik felem. A hiányzó darab a turbórágó-gyűjteményemből. Én nélküle nem is léteznék. Az, hogy mi együtt vagyunk, a legtermészetesebb dolog a világon, ugyanolyan mint hogy süt a Nap, vagy hogy nő a fű, ez mindig így volt és mindig így lesz, mert ennek így kell lennie, akkor van a világ egyensúlyban, meg minden ilyen blabla. Most egyensúlyban van. Most nyugodt vagyok. És boldog. És vigyorgok minden hülyeségen. És ez tetszik. És látá koppány, hogy ez jó. Most is írtam neki egy monológot gtalkon arról, hogy milyen érzés szerelmesnek lenni belé, de nehéz leírni ezt az egészet, de még dolgozom az ügyön.

Aztán meg dolgozni is kell, de valaki kitörölte a téridő-kontinuumból a 012-es kísérletemet. Órák óta keresem, de se jegyzőkönyv, se képek, se dokumentáció, de még a mintadarabok sincsenek meg, pedig azokat haza szoktam hozni és bedobozolom, egyedül onnan tudom hogy létezett, hogy a laborfüzetemben benne van, és a füzetem meg kívül áll a téridő-kontinuumon, mivel azt az Isten én teremtettem.
Hű, 11 van basszameg, megyek aludni. Csumesz.

Tegnap az volt, hogy én meg M kéz a kézben elmentünk kutatókéjszakni.
Megnéztük BP-t az egyetemi éjszakában, hogy ugyanazokat a leharcolt vén konzumhölgyeket kísérleteket futtatja-e megint, amiket már akkor is csinált amikor a nyílt napon ismerkedtem a vidám (haha) jövőmmel évekkel ezelőtt. És igen, még mindig azokat csinálja futtatja. Ha a legközelebbi nyílt napon is azok lesznek, leírom ide őket.
Aztán körbenéztük az aulában, de pár CT-felvételen (M nagyon lelkes volt, karira kap tőlem egy CT-t, mert jókislány volt) és ütvefúrón kívül mást nem találtunk (btw, mi olyan cseszett érdekes egy bosch fúrón? és mi olyan cseszett érdekes 20 bosch fúrón?!). Aztán átmentünk a kémiába, ahol az egyik volt tanárom robbantgatott mindenféle robbanékony gázt kéjes vigyorral az arcán, na az nekem tetszett. Csak az nem, hogy a közreműködő bartókosok folyton bénáztak. De gondolatban nyertem vagy hat világító pálcikát a szívem választottjának aki ott állt mellettem.
Aztán átmentünk a munkahelyemre, ahol egy csomó érdekes dolgot mondtak a kollégáim az embereknek, az is érdekes volt. Csak szerintem rövid. Próbáltam úgy tenni mint aki senkit és semmit nem ismer, de aztán amikor megérkeztünk a helyszínre, ezt bebuktam. Aztán utána mindenki kezdett lelépni mert késő éjjel volt, úgyhogy lassan mi is leléptünk.
Jé, itt egy dobszerkó a szobámban.
Szal hazajöttünk, ettünk melegített baconos krumplit, aztán ágyba bújtunk. És aludtunk is. Hajnalban.
Most persze biztos mindenki azt gondolja hogy végigdugtuk az éjszakát aztán durmoltunk mint ahogy akkor szokás amikor valakik járnak, de ez így nem igaz. Mi nem járunk. Mi szeretjük egymást. Nagy különbség. Na jó, ezt a részét nehéz leírni, úgyhogy kimásolom ide amit gtalkba írtam róla.

csak memorizált pillanatok vannak, de azokat nem lehet leírni
azt fényképezni se lehetne, mert mindegyik csak egy fíling
ilyet miért nem lehet leblogolni? (fílingeket)
ez a faszság
azt a vigyort akarnám leírni, ami az arcodon volt amikor kétvállra fektettelek
és lefogtam a kezeidet
(reggeli birkózás. barátságos mérkőzés hazai pályán. ez azután volt, hogy reggel pizsiben úgy néztünk ki, mint a friss házasok)
azt akarom leírni, ahogy a hasamra hajtottad a fejed reggel, mielőtt zuhanyozni mentél
azt éreztem, hogy akkor és ott éppen a leghelyesebb dolog történik, ami a világban történhet
nem az afrikai éhezők megsegítése, nem a nukleáris fegyverek leszerelése, nem az hogy ajándékba adnak egy kiscicát egy gyereknek, hanem az, hogy a hasamra hajtottad a fejed, és hallgattad a szívverésem. (a világ egy pillanatra megfagyott, és minket figyelt. engem, ahogy ezen gondolkozom, és téged, ahogy a hasamon pihensz.)

Aztán most itt ülök és ezt írom, hazakísértem Met,és talán aludnom kéne mert nem sokat aludtam, de nem is vagyok nagyon álmos, meg ennem is kéne de éhes sem vagyok, még nem épültem fel teljesen de már egészséges vagyok, szerintem bennem legalább hat különböző koppány szuperpozíciója lakik egyszerre. Jövök még ha lesz valami.