Életünk első lakógyűlésén vettünk részt pénteken. Amikor öt perc után odáig eszkalálódott az esemény, hogy egy nő totálisan agresszívan kiakadt azon, hogy bár ő nem itt lakik és sose jelezte senkinek, de sokallja az évi 4000 forintot a garázsért amit itt bérel, ésmerthogy a másik lakásban is bérel, és ott 200 forinttal olcsóbb. Ez volt az a pont, amikor valami olyasmit súgtam asszonypajtásnak, hogy shit just got real.

De ekkor még nem volt reális a shit. Ó, nem. Még csak ezután jött az, hogy valaki mindig elzárja az első emelet fűtését a pincében, de a rohadék persze nem mer most jelentkezni. Meg jött az, hogy az autók mindig a kocsibejáró mellé állnak a sárba, meg hogy a lépcsőkön a csúszásgátló gumi széle rondán van levágva, meg hogy kórházszínű zöld a lépcsőház belülről, miért nem lehet végre lefesteni valami vidámabbra.

Aztán jött a nő, az új lakó, aki oltári módon maszkulin jelleggel akadt ki azon, hogy az ő tárolója mennyire kicsi, egy kibaszott dobozt nem tud letenni, kié a legnagyobb tároló, hadd nézzünk már be és hasonlítsuk össze a kettőt. Nos, a legnagyobb tároló -jelentem- az enyém (miénk), benézhet ha akar, de egyébként minden emeletnek van saját tárolója, és így járt, örüljön hogy egyáltalán van neki. A dobozait meg kiteheti az erkélyére, mert neki az van. Szóval benéztünk közösségileg mindkét tárolóba, de eléggé beégett szegény, mert kiderül, hogy a miénk kábé 3 négyzetméterrel nagyobb, pont annyival, ahánnyal többen lakunk az emeleten.

Mindegy.

Egyébként rövid úton kiderült, hogy ő volt az, aki az első emeleti nénik fűtését folyton elzárta (csak amikor ez volt a téma akkor éppen lapított, mint szar a fűben), de az sose derült ki, hogy miért baszta a csőrét a köcsög fűtőcső odalent. De igényei azok lennének, baszod.

Mindegy.

A jó hír az, hogy kiderült, hogy a lyuk hátul a budi falán az az elszívás lenne (ami az idők kezdete óta nem működött, nekünk be is van falazva egy kartonnal, mert az egyetlen funkciója az volt idáig, hogy azon jöttek be a pókok), csak ez sose volt világos számunkra, borsodiak számára. De meg lesz javítva.

Meg igazából jó volt látni, hogy nem csak minket zavar a buzeráns szomszéd részeg ajtócsapkodása hajnali egykor, meg hogy délután kettőkor már talajrészegen zavarja haza a csaját (velem egykorú, de mindent elárul a nyomorult ízléséről az, hogy kitapétázta az egész emeletet Archerrel), hanem úgy kábé mindenkit.

De most már végre van itt egy nyuszi, akit lehet simizni, és akkor minden agyfasz elszáll. Bocsi hogy egy hétig alig blogoltam, de nyusziztam.

Ezzel szemben nézzünk pár tényt:

- A VR az a technológia a játékiparban, ami a leginkább gyerekcipőben jár még. Ebből következően bármi, amit az elkövetkező években gyártanak ilyen platformra, a leggagyibb, legkezdetlegesebb, legkiforratlanabb termékek közé fog tartozni utána az idők végezetéig.

- A Half Life egy olyan széria, ami nem engedheti meg magának még csak azt sem, hogy a következő epizódja jó legyen. Az nem elég. A legjobbnak kell lennie a világon, újabb játéktörténeti mérföldkőnek, bugmentesnek, hibátlannak és kiforrottnak. Meg kell reformálnia az ipart, ahogy a Felezési Idő előző két része tette azt. Ha nem így történik, akkor szó szerint gémerek milliói fogják elhozni a földre az apokalipszist.

- Személy szerint nemigazán vágyom rá, hogy valami újabb slágerfos, néhány éven belül elavuló perifériát kelljen beszereznem egyetlen olyan játék miatt, amihez valószínűleg egy minimum ipari teljesítményű új PC-t is be kell majd szereznem. Én gép előtt ülve akarok játszani, úgy ahogy eddig is, nem pedig bukósisakban hadonászni, mint egy kibaszott buzi.

- Az előzőekből következően én inkább örülök Chet határozott nyilatkozatának. A half life sem érdemli meg, meg a fogyasztók sem, hogy aztán virtuális buzulás legyen az egészből. Abba lehetne hagyni tehát a nyígást.

Esküszöm, ez a gumikarikalövő izé a legjobb játék, amit a legó óta feltaláltak. Én most ezzel elvagyok napokig.

Szakközepes diákként biztos sok tapasztalata lehet arról, hogy a több száz fős előadókban mi alapján azonosítják a hallgatókat. A neptun-kód a leglogikusabb, legreálisabb rendszer amit erre ki lehet találni, pláne ha a 25. leggyakoribb nevet viseli az illető. De akkor Dániában név szerint szólítják a tisztelt hallgatókat, vagy ott egyszerűen csak nincs több száz fős előadó?

A kormány bevezette a tandíjat, ezért a családi kupaktanács eldöntötte, hogy tandíj+30E forintért inkább külföldre megy. Seems legit.

Amúgy én is a keretszám-mutyi ellen vagyok teljes mellszélességemmel, csak feltűnt ez a pár irracionalitás a cikkben.

Az Adobe 2005-ben vásárolta meg a Flasht. Azóta gyakorlatilag havi rendszerességgel adnak ki hozzá frissítést, ami biztosítja, hogy ha eddig nem akadozott a youtube a legújabb, legfrissebb, legbabább natív firefoxon ami csak létezik, akkor most térdelj le gyermekem és helyezd a szádba az szent pélót, mert kurvaisten hogy akadozni fog mint a szemét.
Gyakorlatilag nyolc éve képtelenek megírni úgy egy beágyazott médialejátszót, hogy az ne akadozzon. Képtelenek megoldani, hogy ha éppen tölt is, vagy ha éppen megszakad a netkapcsolat egy pillanatra, vagy ha streamel, hogy attól a lejátszás homogén és folyamatos legyen. hogy független folyamatként történjen. Ez egy számítástechnikai szingularitás, ez egy olyan dolog, amit a tudomány mai állása szerint nem lehet megoldani.
Ha tendert írnának ki arra, hogy ki tud előbb ilyen alkalmazást fejleszteni, vagy legalább egy olyat ami nem bassza fel az egyszeri ember idegeit a plafonig az ótvar minőségével, akkor elmennék hétvégén a Tropicariumba, bebasznék a cápamedencébe a bohóchalak és egyéb tengeri jószágok közé egy netbookot, és bazmeg ők nyernék meg. A legújabb firefox, a legújabb flash, mi a fenét akarsz még?! 720p, PFFFFFFFFF, én már 480-ról sem merek álmodni, az előző verzió érdekes módon még azt is vitte. Igaz hogy minden második indításnál meghalt és magával húzta a halálba a teljes firefoxot, de legalább nem akadozott úgy, mint egy alkesz kolis mérnökinfós vizsgaprogramja, aki hatodszor veszi fel a tárgyat és hangosan röhög ha pináról van szó.

A díszkohásznak rengeteg jellegzetes ismertetőjele van. A legfontosabbak, a teljesség igénye nélkül:
- Csak azokra az órákra járnak be, amelynek közvetlen köze van a kohászathoz, mint fizikai munkához a kohóműben. A többi mérnöki vagy tölteléktárgyat hanyagolják. Ha bejönnek órára, akkor rendszerint utolsóként érkeznek meg, pedig ők laknak a koliban.
- Amikor az oktató bármit is mond a szakestekkel vagy az etanollal kapcsolatban, ők azok, akik felnevetnek, ezzel azt a hatást érve el a hallgatóság többi részében, mintha őket egyedül csak az a téma érintené.
- Ha az oktató bármilyen gyermekien egyértelmű dolgot is mond vagy kérdez a nanotechnológiával kapcsolatban (pl mit jelent a nano- előtag, mekkora mérettartományban beszélünk nanóról és miért, stb.), akkor vigyorogva sandítanak rám, a köztudottan ősnanósra, hogy miért nem jelentkezem, biztos azért mert nem tudom.
- De a legjellemzőbb: soha, ismétlem: soha nem látni őket makkegészségesen. Állandó jelleggel másnaposok, folyik az orruk, és olyan hangon köhögnek, mintha éppen rohadna a tüdejük. Feltehetően a kolis/bagós életstílus velejárói.

Ezen elvek közül nem mindegyikkel értek egyet. Többek között ennek köszönhető, hogy nem vállalok közösséget a kohászok ezen vállfajával. Ezért nem is viselem a suliban a valétagyűrűm.

Ja, meg akartam javascripttel hóesést szimulálni truetype csillagkarakterekből, de képtelen működni a kód, és miután vagy jó két órát szenvedtem vele, a láblécbe beraktam egy telibekúrt csillagot, azt mondtam hogy az ott jó lesz, úgyhogy mindenki szépen képzelje ide most télen, hogy az itt szállingózik, jó? Koppány és a HTML.

A minősége nem tudom miért ilyen, de remélem felismerhető. Zene. Vagy negyed óráig gyakoroltam, mire sikerült hiba nélkül négyszer egymás után.

Az asszonynak igaza van, én sem szeretem amikor a suli kurvái próbálják leutánozni a szerelmet. Amikor nekünk integetnek, hogy nézd csak, én is boldog vagyok, három hét után megdugattam magam valami tahóval (mert ugye ezzel mindent meg lehet oldani - ez egy idézet), akinek fél év múlva már a nevére sem fogok emlékezni, és valószínűleg én is csak egy leszek a sok rongy közül akit felpróbált. Bár ezekről a farkakról is megvan a véleményem.

(12.46.01) Ayu: http://koptschek.blogspot.hu/2009/12/igy-irtok-ti.html ha most írnál ilyet, mindenki wudut készítene belőled

(12.46.07) Ayu: akkor valahogy még nem volt divat leszólni ...

(12.46.08) Ayu: érdekes

Két lehetőség van, lehet pukkadozni a posztjaimon hogy mennyire nincs igazam és mennyire nagyra tartom magam, illetve lehet röhögni a poénjaimon, ha van, úgy mint régen, lehet gyakorolgatni azt, hogy hogy kell velem örülni a sikereimnek, de az az egy dolog biztos*, hogy nekem régen is ugyanilyen volt a stílusom, csak mostanában már egy fokkal boldogabb vagyok egy nő miatt.

És ha felhúzod magad ezen a poszton mert offenzívnak érzed, akkor olvasd el inkább még egyszer, és ne láss bele többet, mint ami leírtam. Egy pár FunFacts, rólam:

#1 Kritikát blogolok sok mindenről, boldogságot, meg ezen kívül még a napi történteket, a gondolataimat, és hogy mitől lettem olyan, amilyen, és hogy ennek mi a következménye.

#2 Ezeken kívül sikeres, gazdag, jól kinéző rocksztár tudós vagyok, tele szakmai és személyes sikerélményekkel, és emiatt büszke is vagyok magamra. Nem nagyképűsködés, just facts.

#3 M és én szeretjük egymást, és bár tudom hogy azt mindenki szívesebben olvasná, de azért nem blogolunk párkapcsolati problémákról, mert nincsenek.

 

És innentől én nem vagyok hajlandó ezzel a problémakörrel foglalkozni többé, megyek inkább szerelni a motoromat, mert már itt a nyár közepe, és még idén nem volt beindítva, a gumitömítések tropák, és szükségem lesz egy új kuplungra. De szerencsére az elektronika még vállalható, és a gyújtásmegszakítás sem mászott el. De legelőször is megbüfiztetek egy babát.

* független szakértők is megerősítik

Az utóbbi időben rászoktam arra, hogy a falamra posztolt nyálas és béna faszombölcsességekhez nem trollkodok be semmit, egyszerűen csak egy-egy kommentben kijavítom a helyesírási hibákat.

Arra jöttem rá, hogy én gusztustalannak tartom a kontextus nélkül, csak úgy magukban lebegő női szájakat, amiket mondjuk rúzspromóció céljából fotóztak. De így, minden nélkül, a rücskös, fényes, mázas női szájat sehogy sem tudom elvonatkoztatni a ténytől, hogy az is csak a tápcsatorna egyik nyílása, ami indokolatlanul ki van színezve valamiért színes, lipidekben emulzifikált porral. Persze egy vonzó női arccal együtt már más a rám gyakorolt hatás, de így egymagában meglepő módon rendkívül visszataszítónak találom.

Egyébként az a bajom, hogy nincs dolgom. A SPION-projekt most leállt, nem is tudom miért, sok időn keresztül be volt fagyasztva, de én már folytatnám tovább, lehetne is. Az AERO-projekt meg még gyerekcipő, hobbi-szinten ötletelünk róla. Unatkozom itthon, eredményeket akarok már végre gyártani, még mielőtt ellepik a labort a nyárigyakra özönlő kicsik, akik csak azt látják majd, hogy egész nap ott ténfergek és nem csinálok semmit. Csinálni akarok végre valamit.

Meg agyfasz kapok, mert nem tudom, miért vonták le kétszer a mjúz-jegyek árát a számlámról, azokét a jegyekét, amik nem két forintba kerültek.

Észrevettétek, hogy a ne kötelezd el magad fiatalon, próbálj ki mindent, előtted van az élet dumát rendszerint olyanok nyomatják, akik már több "partneren" átmentek, mindegyik után rájöttek hogy hülyék voltak, de a sokadik után is ezzel a szlogennel próbálják önigazolni magukat, tele van problémával az életük és ezt nyíltan vállalják is, sőt, büszkék is rá, mert hogy kinek nincsenek problémái (pl. nekem), éppen függetlenek, vagy válságban van a kapcsolatuk egy olyan emberrel, akivel nem szeretik egymást, rinyálnak arról hogy nem jó a szexuális életük (és csodálkoznak hogy vajon miért), közeledik a kapuzárás, és nem döbbennek rá, hogy a legfontosabb dolgok hiányoznak az életükből?

Nem leszek alkesz hippi, aki évekkel később is csak ugyanezt fogja hajtogatni mindenki másnak, mert a saját életét rekordidő alatt tette tönkre. Én már egy évvel ezelőtt elköteleztem magam egy életre, és M lesz az, akit néhány éven belül nőmül fogok venni. Ez el van döntve, ezen nincs mit megkérdőjelezni, nincs értelme vitának hogy jól meggondoltam-e. Nem vagyok dedós, nyilván akkor mondok ilyet, ha jól meggondoltam. Én nem akarok mindent kipróbálni, én nem akarok mindent megtapasztalni, nem akarok titkolnivaló egyéjszakás ügyeket, nem akarok kínos kérdéseket az ágyban hogy én hanyadik vagyok neked és te nekem, nem akarok idegenekkel ismerkedni csak hogy "tapasztalatot" szerezzek. Én csak M-met akarom magam mellett tudni egy életen keresztül. Én csak ezt akarom, biztonságos, nyugodt és termékeny életet. Nem az lesz a legnagyobb eredményem a halálos ágyamon fekve, hogy megfektettem harminc különböző nőt, hurrá, büszke lehetek magamra.
Az elköteleződés szerintem igenis fontos. Akár fiatalon is. Egyetlen embert kell találnod, akiben körülményektől függetlenül hinni tudsz. De ne úgy, hogy kipróbálsz előtte tízet.

get over it

A mi szerelmünk nem rózsaszín. A mi szerelmünk hófehér, egyszerűen csak tökéletes, a maga valójában, sallangmentesen, a legtökéletesebb ami valaha létezett, a természet egyedi, meghatóan gyönyörű csodája. Nem kell erőlködnünk. Miért is kéne. Ez teljesen természetes. Alapállapot. A mi szerelmünk nem nyálas. Nem kell bizonygatnunk, sem beismernünk magunknak. Ez nyilvánvaló, és magától értetődő. Ez nem véletlen. Ez nem szerencse. Ez két ember döntése, kettőé, akik abszolút és totális felelősséggel tartoznak egymás iránt. Odáig vagyunk érte. Tökéletesen fel tudunk oldódni egymásban, és csak együtt tudunk létezni. Nálunk ez a szerelem.
Ez nem egy tinipicsa faszomdráma. Aki arra kíváncsi, tudok ajánlani más blogokat. Ez egy szerelmi történet, aminek szép az eleje, szép a közepe, és vége pedig nincs. Aki erre kíváncsi, az maradhat, és nem fog csalódni.

Vissza kell vinnem ma reggel a szimfinek Szokolay operakottáját, mert "bírósági ügy lehet belőle". Röhögnöm kell bazmeg. Tűzre való az, a fűtőértéke többet ér mint ami bele van írva. Többek között ezért is léptem le a szimfiből, mert mindig amikor a karmester azt mondta hogy kérne egy apró szívességet az ütősöktől, az azt jelentette, hogy heteken keresztül szopnunk kell egy megalomán szánalmasan olvashatatlan irományával, aki bár még életében nem látott hangszert (nem ritkán még a nevüket sem tudja), szentül meg van győződve arról hogy ő egy operatörténeti zseni. Ez így összességében azzal jár, hogy bár a karmester minden melléütött hangért fújni kezd, mi minden gálán szénné röhögjük magunkat a zenekari árokban, pláne azon a szerencsétlenkedésen amit az énekkar művel, óvodás gyerekek bazmeg, és kirakják oda énekelni őket mert jaj de cukik, hát azon sírva lehet röhögni, de komolyan, már amikor nem basz fel az ideg hogy a folyosón is úsznod kell a sok gyerekben, mert egymáson hömpölyögnek. A hangzavart meg egy idő után már simán ignorálja az ember. És nyáron szoktak lenni ugye a próbák, amikor odakint süt a Nap és jó idő van és mindenki boldog, mi meg étlen-szomjan szívjuk a saját metánunkat széndioxidunkat a föld alatt egy sötét és hideg lyukban. És mindezt valami nevetséges aprópénzért. Jó, néhány romantikusabb felépítésű harmónia gyakran okozott nekem flow-élményt amíg jártam a próbákra, nem is akármilyet, de ez az érzés messze eltörpül (törptörp) amellett, amit M társaságában érzek minden percben, úgyhogy választottam, és inkább ő.
Meg igazából a társaságot se nagyon bírtam ott. Túl barátságos mindenki. Az nekem baj.
Pedig egy kicsit menő volt szimfonikusokkal játszani.

kedves felvételizők

Ti, akik még most döntitek el, hova jelentkeztek!
Így a felvételi utolsó napján mondhatnám, hogy válasszatok ritka és keresett műszaki szakmákat, legyetek kutatók, tudósok, mérnökök, orvosok. Legyetek egyedüli szakértői a területnek. Konstruáljatok ti is olyan szerkezeteket, melyeket más nem tud, és melyek valóban megkönnyítik és jobbá teszik az életet ezen a világon. Konstruáljatok szerkezeteket, melyek hasznosak, melyekkel fejlődik minden. Értsétek meg a természet működését, és legyetek közvetlenül hasznosak a számára.
Mondhatnám, de nem teszem, nem vagyok én hülye. Engem a tudomány fejlődésén kívül még a pénz érdekel, és nem akarok konkurenciát majd magamnak. Eddig jól haladok, mert még nincs.
Szóval menjetek inkább büfészakra, sírjatok a keretszámok miatt, és a művelődéstörténészként spórolt pénzeteken vegyetek majd tőlünk karbonszállal borított fémhab autót öntisztuló szélvédővel, és nanoezüst gyógyszert.

Csináltam új vagány madaras képeket, az albumba vezető link pár poszttal lejjebb van valahol. Ezek most jobbak lettek, jobb volt a fény.

Kicsit tudományosabban szemlélve a problémát (Occam borotvája) pedig nyilván arról lehet szó, hogy ő is félrekúrja a nejét, és ezzel próbálja igazolni magát.

Most meg az lett volna, hogy hónapokkal ezelőtt a lelkemre lett kötve, hogy idejében el kéne kezdenem aludni. De úgyis az lenne, hogy hajnali kettőig csak forgolódnék és azon gondolkoznék hogy csesszemeg ha ennyire nem vagyok álmos ennyi erővel akár netezhetnék is, úgyhogy kötöttem most magammal egy piszkos alkut, és addig fogok netezni, míg be nem alszom.

És akkor itt ragadnám meg az alkalmat és kívánnék boldog karácsonyi ünnepeket a latex gumikesztyű gyártó vállalatok vezetőinek, és szívből kívánom hogy ugyanabból az anyagminőségből készült gumióvszereket használjanak hátralévő életükben, mint amilyenből a kesztyűiket gyártják. Köszönöm.

Megírtam a blekkbox pályázatot, határidő előtt két perccel (M83 hallgatása megkétszerezte a tempómat), ráadásul valami kurvajó saját ötletet találtam ki, úgyhogy most végre fucking badassnek érzem magam.
És ha itt lenne most a nőm, már rég nem lenne rajta ruha.

Megérkezett a két bírálat a cikkemre, major revisiont javasolnak, idő kérdése és megjelenik, yippe ká-jéj motherfucker!