2012. szeptember 6., csütörtök

Szürkés idő volt ma. Az összefüggő felhőrétegen csak néha kukkantott keresztül egy-egy zsenge napsugár. Együtt ebédeltünk fűszeres sült krumplit, amire sajt volt olvasztva. Ezt követően megajándékoztam egy 1000 darabos pacis kirakóval. Szülinapja alkalmából. Ami egy hónapja volt. Bűntudatom van, amiért a gyökér muzikeresek még nem küldik az effektpedált, amit neki szántam. Később a várkertben megmutattam neki, hogy milyen ízű a barna sör. Épp egy csapat biztosúr sétált el mögöttünk, de mi természetes módon viselkedtünk. Igazából rettentő fontos volt hogy megkóstolja, tanulási célzattal, hogy ilyen ízű a barna sör. Szerintem át lehet érezni.
Nem erről akartam írni, hanem arról, hogy szeretem, arról a mindent elemésztő érzésről akartam írni, ami akkor fog el, amikor majdnem hozzáérek, de mégsem, mert kissé félek megérinteni, félek attól hogy hirtelen eltűnik, hogy szertefoszlik mint valami köd, vagy mint az ikrek a mátrix kettőben, félek hogy fájni fog neki, félek, hogy baja esik tőle. Egy tünemény, a báj elemi kvantumja, nem e világból származik, hanem valahonnan máshonnan. Onnan, ahol a lányok a lelkük legmélyéig örökre megmaradnak kedvesnek és elbűvölőnek, onnan, ahol genetikailag van kódolva az értelmi szépség. Mert az van, hogy máig nehezen hiszem el, hogy ilyen létezik, egy nő, egy olyan nő, amilyennek egy nőnek lennie kell, a megtestesült, eszményi ember, egy műalkotás, és nem Isten teremtette, hanem halandó szülte e világra. Ő az az ember, aki a létezésével már most jobbá tette mindenki sorsát, egy szelíd mosolyával megváltja az emberiség összes bűnét, és én rajongok ezért az emberért. Ez sokkalta túl megy az örök hűségen, túl megy minden emberi érzelmen, egy homéroszi költeményben találom magam amikor reá nézek, a márványból faragott félistenek közt, ahol nem létezik más, csak tökéletesség.
Ő M, és tökéletes, és én szerelmes vagyok a mérhetetlen tökéletességébe. És féltem őt, jobban féltem mint bármit amit félteni lehet e világon. Ő az, akitől a létezés értelmét nyeri. Az életcélom volt megtudni, hogy létezik. Megtartom őt a világ legboldogabb nőjének, ő nem érdemel annál kevesebbet.