romulus

Elég jó film az új Alien, mert többféle módon is bánt, miközben nézed. Például pár spojleres gondolat, amiktől időnként frászt kapott a fizikai szemléletem:

- Bolygó körüli pályára nem lehet úgy állni, hogy az ember csak simán felfelé megy, szükség van horizontális irányú sebességkomponensre is. Nem véletlenül ívben lőnek fel rakétákat.

- A bolygók gyűrűrendszere nem viselkedik úgy, mint egy smirglipapír. Inkább úgy viselkedik, hogy 1-2 nagyobb szikla per négyzetkilométer.

- A CRT monitor nem fog egy füstölgő lyukkal tovább üzemelni, miután belelősz. Sokkal inkább szilánkosra robban, mivel vákuum van benne.

+ Az űrben végre tényleg nem terjed a hang. Ha már így a franchise szlogenje évtizedek óta ezt visszhangozza.

Egyébként nem, a célkövető okosgéppuska nem sztenderd felszerelése a kutatólaboroknak, már ha ez bárkiben felmerült.

Elolvastam a Ragadozó Városok című könyvet (megérdemli, hogy leírjam a szerző nevét: Philip Reeve: Mortal Engines, 2001). A kicsit young adult szájízű nyitány után váratlanul élvezetessé és kalandokban bővelkedővé vált, elég sok szereplővel, akiknek mind meg is volt a funkciójuk, nem csak töltelékek voltak. Volt íve a sztorinak is, a karaktereknek is, és fordulatok is voltak. Azt olvastam a neten, hogy attól young adult, hogy a végső szerkesztésnél annak idején kitörölték a politikával foglalkozó részeket a könyvből. Hát, ha csak attól lesz valami teljesen adult, hogy politika van benne, akkor részemről inkább a Buci Maci felé fordulnék. Fiktív politikáról meg olvasson az, akinek nincs még elege az igaziból sem.

A finálé részben kissé tragikus, de ugyanakkor satisfying is. Nem számítottam rá, hogy tetszeni fog, igazából csak azért vettem meg egy leárazáson, mert éppen fikaolcsó volt. De végülis simán tetszett. Olvastam már sokkal-sokkal szarabb young adult szennyeket is (helló Brandon Hackett!). Ez viszont elég jól össze volt rakva, és át volt gondolva. Rendesen meg volt magyarázva az elsőre nevetséges alapfelállás, hogy miért gurulnak hegynyi méretű, lánctalpakra átépített világvárosok a kiszáradt óceánok helyén, ki volt fejtve a szisztéma, és hihető is volt. Tőlem ez óriási dicséret.

Aztán hülye voltam, és megnézem a belőle készült Mortal Engines (2018) c. hollywoodi mozifilmet is. Ekkora egy rakás melegen gőzölgő trágyát már régen nem láttam. Sejtettem én, hogy nem lett egy jó film, mert gyanúsan gyorsan eltűnt a süllyesztőben amikor bemutatták, de örülök annak, hogy a könyvet olvastam el hamarabb, mert ezután a film után nemhogy az alapművet nem lenne kedvem soha a büdös életben elolvasni, de filmeket se lenne kedvem nézni egy jó ideig, az biztos. A sorrend az jó volt, de a regény vége és a film első 10 perce után inkább meg kellett volna állnom, mint egyszeri bányászfalunak a Nagy Északi Vadászmező szélén.

Akkor innentől SPOJLEREK: a könyvben a medúzát egy Londont üldöző, de nála is nagyobb gurulóvároson tesztelik először, amikor észlelik, hogy a fagyi vissza készül nyalni. A fegyver neve pedig onnan származik, hogy a sugara lávakővé olvasztja az embereket, meg úgy mindent, amit eltalál. A regény közepéig egyébként nem világos, hogy mi ez az egész, mert egyébként minden szereplő titokban próbálja tartani, aki bármit is tud róla, és ez a kis rejtély nagyon jót tesz az atmoszférának. A filmben ezzel szemben a főszereplő vígan meséli el már az expozícióban, sőt, még valami videófelvételt is mutat a használatáról, mintha köztudomású lenne, nézzed, haha, így olvad magmává egy város. Ész megáll, de mindegy is.

A fináléban aztán az irányítóteremben a főellenség bácsi merő véletlenségből a saját lányát döfi le a főhős lány helyett, mivel fun fact, de a lánya nem csak egy rinyáló szőke biodíszlet, mint a filmben, hanem a regény alatt aktív főhőssé érik ő is (eleve plasztikbombával megpakolt táskával, mindenre elszántan megy a medúzához, miután az előző percekben egymás után tragikus módon elvesztette a szerelmét! és a kutyáját!!! is), és a döfés elé ugrik, hogy megmentse testvérét az apjuktól. A medúza mindeközben éppen parancsot vár a billentyűzeten keresztül, amire a döféstől a lány véletlenül rátenyerel, az értelmetlen parancstól pedig a rendszer összeomlik, és mivel az egész a távoli jövőben játszódik, a mérnökök nincsenek hozzászokva a 21. századi rendszerhibákhoz, úgyhogy a második legjobb megoldást választják, és sikítva menekülnek. A protagonisták eredeti terve egyébként az volt, hogy csak simán rábasznak egy kis C4-et és felrobbantják a gecibe, de ez mennyivel jobb már így. Percekkel később a halott lányát a bűneit megbánva és sírva a karjaiban tartó apát elhamvasztja a túltöltődött medúzából kicsapó ívkisülés, ami aztán szépen lassan apránként egész Londont le is olvasztja.

A nagy fal pedig sosem kap találatot.

Shrike-on, a terminátor gépemberen pedig a regény közepén konkrétan áthajt egy egész város. És túléli. Azért az már eléggé hardcore. Aztán a regény végén meg elkeseredésében beleállít egy kardot a főhős fiú, amitől meg rövidre záródik az áramköre, és így ér véget terminátor pályafutása. A fiú ettől lesz hős, nem pedig attól, hogy Rey Skywalker módjára hirtelen már abban a pillanatban tud repülőt vezetni ahogy botkormányhoz ér a keze, mert nem tud. Épp csak a levegőben tud tartani egy lufit. A filmben berepül egy X-szárnyű siklórepülővel a város közepébe megtorpedózni a magját? Khm, mintha ezt már láttam volna valahol.

Ezek a fenti dolgok sokkal menőbbek, mint néhány faszság, ami még a filmben volt:

- A medúzát konkrétan egy pendrájvval kell leállítani, ami valahogyan karcolások nélkül túlélt 10.000 évet, de aztán a hősnőnek 10 évig nem jutott eszébe megtalálni, hogy valójában végig nála volt a kedvenc medáljába rejtve. Mármint addig biztos nem hallotta, hogy végig ott csörömpöl benne valami a nyakában, érted. Már bocs, de az, hogy egy hibás parancstól csak simán lefagy mint egy fostos microsoft program, még 2001-es sztenderdek szerint is sokkal hihetőbb, napjainkban meg aztán pláne.

- A polgármester semmit nem tud arról, hogy mit építenek a katedráliásban, meg hogy a városa amúgy milyen irányba megy és mi célból. Szenilis a bácsi, vagy mi van? Nem ő lenne a polgi? Bárki besétálhat a kormányos terembe parancsokat kiadni? A regényben konkrétan ő volt a legnagyobb főgeci.

- Shrike (a terminátor, akinek végig egyetlen célja a főhős lányt megkeresni és legyilkolni) a filmben hirtelen megdöbben attól, hogy programjának célja, leendő áldozata, a lány szerelmes, és a döbbenettől... meghal? Kikapcsol? Leállítja a saját rendszerét? Nem tudom, valaki légyszi magyarázza meg, hogy mit láttam. Összecsuklik, de előtte még öt perces jelenetben, hullákkal és tűzzel körülvéve azért hősies aláfestő zene kíséretében elmondja a lánynak, hogy innentől akkor mégsem akarja majd őt üldözni. Aztán meg lepereg a szeme előtt, hogy milyen boldog élete(?) volt. Na jó, most egy perces néma csendben gondolkozzunk el azon, hogy ez mégis milyen retkes buziság ez. Ez most komoly? Elég lett volna a film elején megkérni, hogy "Lécci ne", ő meg azt mondta volna, hogy "ja, ok", és akkor nem irtott volna ki falvakat a semmiért? A könyvben egy konkrét város sem tudta megállítani, miután átgurult rajta. Egy gépkatonát én is pont úgy képzelnék el, mint akit vagy egy présgép, vagy egy olvasztókemence, vagy valami egyéb kreatív megoldás tud csak átpaszírozni a pokolba. Mi a faszt érdekli a terminátort az, hogy Sarah Connor éppen szerelmes-e? Érthetetlen volt, hogy ha ennyire nem tudnak a karakterrel mit kezdeni, akkor egyáltalán miért rakták bele a filmbe.

Ja, és ha már a "Mortal Engines" önmagában egy Shakespeare-idézet, akkor szerintem egy fokkal költőibben is le lehetett volna fordítani magyarra annál, mint hogy Ragadozó városok. Még csak nem is ezt jelenti.

spojler

 A "Te hol voltál, amikor a 9/11 megtörtént?"-hez hasonlóan be lehetne vezetni a "Te mikor jöttél rá, hogy az Obi-Wan sorozat egy rakás gagyi?" kérdést.

- Rögtön az elején, amikor az inkvizítorok úgy jelentek meg, mint egy csapat cosplayező fiatal?

- Közvetlenül utána, amikor hárman sem érezték meg egy jedi jelenlétét úgy, hogy ott ült tőlük két méterre?

- Amikor a 10 éves Leia még futni is alig tud, de alázza az erdőben a három marcona zsoldost?

- Amikor nem tudnak átugrani vagy megkerülni egy derékmagasságú sorompót?

- Amikor Darth Vader becsicskul egy kis parázson jártástól, ezért egy csigatempójú robotnak van ideje elmenekülni a mozgásképtelen Obiwannal?

Számomra az volt, amikor a második epizód végén elmenekülnek, és a Birodalom és az Inkvizíció teljes nyomozói kapacitása sem elég arra, hogy kiderítsék az egyik teljesen automatizált szállítóhajójuk útitervét és úticélját, így nem tudják kideríteni, hol száll majd le.

Szólhattak volna előre, hogy ez valami paródia lesz, és akkor úgy állok eleve hozzá.

Te mikor jöttél rá, hogy az Obi-Wan sorozat egy fos?

spojleres kép az új Mátrixból

Nemcsak a franchiset, hanem a kémiát is sikerült rebootolni.

D A R K

Nem értem a DARKot, és most rantelni fogok egy jót.

Értékelem a lassú kibontakozást, ha a cselekmény szempontjából indokolt. De az, amit ebben a sorozatban művelnek, az nem indokolt. Az első három epizód alatt próbáltam megszeretni, vagy legalábbis érezni azt, hogy mivé fejlődhet a sztori, de én már a harmadik epizód után erősen sejteni vélem, hogy Mikkel, az eltűnt kisfiú lesz az a faszi, aki a legelső epizód legelső jelenetében felakasztja magát. Ezt onnan következtettem ki, hogy ő az egyedüli, aki Mikkel eltűnésének idején nincs a képben, márpedig ha lenne akár csak egyetlen ember is, aki képben lenne, akkor nem lenne bonyoldalom.
Aki látta a sorit, megerősítheti, hogy így lesz-e vagy nem így. Közepes összegben mernék fogadni, hogy így.

És ez a fő problémám az egésszel. Az indokolatlan titkolózás, a félszavakban kommunikálás, az irreális viselkedések és döntések, amikkel mind csak tupírozzák a cselekményt, ami egyébként eddig nulla.

Mondok egy példát, ami abszolút nem spojleres:

Az atomerűmű-igazgató elkíséri a női utódját egy barlanghoz az erdőben az erőmű mellett, egy tinitumbli-színvonalú bölcselet kíséretében átad neki egy kulcsot a kerítéskapuhoz ("Amit ismerünk, az csak egy csepp, amit viszont nem ismerünk, az a tenger." - mi a jó kurva faszomat jelent ez, és mi köze van most bármihez is), aztán a nő lebotorkál tűsarkúban és kiskosztümben a barlangba, fakó színek, kísérteties hangok és idegtépő zene, a nő zavarodott, döbbent arca nagytotálban, a lámpája pásztázó fénye, ahogy a kamerát vakítja, aztán hirtelen megtalálja azt, amire senki nem számított volna, azt, amire az egész jelenet kulminálódott: egy rakás sárga hordót, nukleáris hulladékkal.
Most azon kéne megdöbbennem, hogy a hulladékot a föld alá gyűjtik?
Vagy min? Az új igazgatónő nem számított erre, hogy az erőmű deponálja a hulladékát? Édes faszom, hogyan lett ő igazgató? Hát ez kurvára megdöbbentő, valóban.

És mindez három kurva percen keresztül tartott, ami legalább tíznek tűnt.

Ez a jelenet - így három epizód után ki merem jelenteni - az egész sorozat ars poeticája, ebben minden benne van. A túlnyújtott, de végül semmire se kifuttatott dráma, a műrejtély, amire nem hogy választ nem kapunk, de úgy egyáltalán már a kérdés se világos, és a ráncolt homlokkal, jelentőségteljesen görög lírában és faszombölcsességekben párbeszélő szereplők. Ha szerencsénk van. Ha nincs, akkor egy hang nem hangzik el senkitől, csak a tekintetéből kell kitalálnia a másik szereplőnek, hogy mire gondolhat éppen a költő. És előre elárulom, hogy nem fogja. Nem azért, mert nem érti, hanem mert a másik igazából semmire se gondol, csak bambul ki a világba.

Másik spojlermentes példa: Néha történik valami, amitől madarak halnak meg repülés közben, és hullanak le az égből (valamiért éjszaka is, pedig akkor nem is szoktak repülni). Oké, értem, esemény történik ami hat az állatvilágra. Nagyon rejtélyes, meg minden. De a legnagyobb rejtély az, hogy miért kell erre epizódonként 5-10 percet szánni a 45 perces játékidőből. De most komolyan, ki a faszomat érdeklik a döglött madarak 4-5 jeleneten keresztül. Elsőre is értem, hogy miről van szó, eléggé a számba van rágva, nem kell még bele is öklendezni, mint egy madárfióka csőrébe.
Persze ezeket az eseteket senki nem kommentálja szóban, egy kumma hangot se hallunk döglött madarakról, senkit nem érdekel a miért és a hogyan, mindenki csak csodálkozik egy sort amikor megtörténik, döbbenten néz percekig, aztán meg örökre elfelejti, mintha soha nem is lett volna. Mondanám, hogy hatásvadászatról van szó, de bennem sokadjára már semmilyen hatást nem váltott ki. És az egész településen egy ember sincs, akiben akár csak felmerülne, hogy a madárállomány hirtelen bekövetkező teljes pusztulása az nem egy normális dolog. Lehet, hogy náluk ez a normális.

A másik problémám az, hogy a szereplők annyira, de annyira jellegtelenek, hogy képtelen vagyok akár csak a neveket megjegyezni, nemhogy még azt is, hogy kinek a kije. Mikkel nevét csak azért tudom, mert az első két epizódban mindenki ezt kiabálja az erdőben koslatva, de hogy az ő testvéreit, szüleit, barátait hogy hívják, az meghaladja a képességeimet (az apja Ulrich, ennyit tudok még), ahogy az is sok nekem, hogy egyáltalán arcot párosítsak a Hannah névhez. Vagy Charlotte nevéhez, hiába mutatják jelentőségteljesen hosszú másodpercekig nagytotálban a nevét egy füzetborítón, egyszerűen fingom nincs, hogy az meg ki a faszom, volt-e jelenete, sőt, hogy egyáltalán láttuk-e már valaha valami kapcsán. (A nevet is csak azért tudom most, mert újrapörgettem az epizódot, egyébként két perccel később már elfelejtettem hogy mi is volt.)

Volt a második epizódban egy érzelmileg nagyon erős jelenet két megtört férfi között éjszaka a szakadó esőben, amit csak azért találtam végtelenül dagályosnak, mert csak a legutolsó pillanatban esett le, hogy az egyikőjük az, akinek a fiáról szólt az előző másfél óra, és itt nem egy mezei csöves találkozik egy tilosban házkutató rendőrrel, hanem két megtört apa, akik ugyanúgy veszítették el a fiaikat, így van közös érzelmi kapcsolódási pontjuk. Nagyon mély.
Ja, nem.

Ebből a kapocsból semmi nem jön át, ha előre tudtam volna, akkor se lett volna hatásosabb a jelenet, mert nincs értelme és értéke, semmit nem tesz hozzá se a szereplőkhöz, se a kapcsolatukhoz, se a cselekményhez. Ez egy filler, csak annak is szar.

És még egy utolsó példa: Az egyik szereplő képtelen felismerni, hogy a 33 évvel azelőtt elűnt öccsének a hulláját találta meg az erdőben. Egyszerűen nem ismeri fel, hiába együtt élte le vele az élete első felét, nem ismeri meg se az arcát, se a ruháját, se a cuccait. Én meg hiába ordítom neki a képernyő elől már öt perc után a megoldást, a csávó hiába rendőr, de a jelek szerint nem a legélesebb Sherlock a fiókban. Ilyen egyszerűen nincs, hogy az ember nem ismeri fel a testvérét.
Ilyen nincs, és ezt nem vagyok hajlandó bevenni.
Még csak nem is gyanús neki, de valamelyik későbbi epizódban biztos rá fog jönni valami nagyon drámai módon és negyed órás jelenetté húzva, de azt már nem várom meg. Időpocsékolás.

spoiler alert

Szerintem ha a regényfolyamot vesszük alapul, akkor egészen rendben van a sorozat. 

Az első három epizódot láttam még eddig.

Legalábbis én az alapján pont így képzeltem el nagyjából mindent, csak egy fokkal élénkebb színekben.

Amiben kétségeim támadtak:

- Yennefer fiatalkoráról csak sejtéseim vannak, ez a rész nem rémlik a könyvekből. Vagy csak én olvastam figyelmetlenül. Az mondjuk rémlik, hogy ő elég jól titkolja mindig, hogy mi volt, mielőtt találkozott Geralttal.

- Ha valaki olvasta a könyveket, akkor minden jelenet első 5-10. másodpercében leesik, hogy ki kicsoda, és mikor játszódik az adott szitu. Konkrétan ha Yennefer fiatal = nagyon rég járunk, mert a varázslónők lassan öregenek, és Yennefer már a sztori fősodor elején is minimum öreg, csak fiatallá varázsolja magát. Ha Geralt még nem ismeri Yennefert = szintén nagyon rég járunk, mert ők elég hamar pajtások lesznek egy Dzsinn-ügy kapcsán. Ha Calanthe a királynő Cintrában, és Cirilla az ő hercegnője, akinek a szülei már nem élnek = a regényfolyam ~3. köteténél járhatunk, mert ez akkor történik, a háború elején. Az ilyen kikacsintásokat, hogy Foltest a húgát piszkálja a varázslónő-bálon, szerintem azon nézők kedvéért tették be, akiknek még ismeretlen a cselekmény vagy a szereplők.

Hint: Geralt és Yen látszólagos életkoráról ne próbáljunk becsülni, mert a varázslónők is, és a vajákok is nagyon lassan öregednek, és az nagyon félrevezethet. Cselekményből viszont nagyon jól lehet becsülni, mert a könyvek cselekményét elég hűen követi a képernyő, már amennyire ezt meg lehet tenni.

- Triss szerintem is lehetne szebb. Vagy legalább nem ennyire jellegtelen kinézetű. Ő is varázslónő, for fucks sake, legyen már tartása.

- Yennefer jellemfejlődése renegát punk varázslónővé egészen jól meg lett alapozva, a motivációi hitelesek, annak ellenére, hogy erről nem esett szó sehol eddig.

- Kökörcsin a könyvekben is Kökörcsin, és csakorlatilag ugyanaz a szerepe, mint a Shrekben Szamárnak, amivel nincs is semmi baj. Ő a két lábon járó comic relief. Geralt egyébként mind a 8 köteten keresztül úgy viselkedett vele, mint egy IoT-lábtörlővel, akitől az ember kedvesen megkérdezi a reggeli időjárást, miután beletörölte a lábát. De ezzel sincs semmi baj, mert Kökörcsin ezt szereti. És ja, engem végig nagyon idegesített, de annál jobban örültem azoknak a fejezeteknek, amikben befogta a pofáját.

- Vitán felül Keszeg a legjobb szereplő. Mindig és mindenhol.

- És a végzet tényleg központi téma, de végig az egész történeten. Ami azért érdekes, merrt néha direkt próbálnak vele packázni, ellenállni neki, vagy direkt végzet-irányba evezni, ami vagy sikerül, vagy nem.

- Cirinek a sikítozós skilljét azt nem értem. Az ő speciális skillje az, hogy kontrollálhatatlanul teleportálni tud. Miért nem ezt rakták be?

De a zenék lehetnének játékosabbak. Ott jobban hozták a hangulatot. 

Szóval a könyvek és a játékok fanatikusaként szerintem a sorozat eléggé rendben van. Aki látott már tölem krtikát, annak feltűnhet, hogy ilyet ritkán mondok, de most ez a sorozat megérdemli.

- Elolvasom a Terrort.

- Gecijó könyv, igényes fordítással, talán a tavalyi legjobb olvasmányom.

- Letöltöm a sorozatot, a könnyebbség kedvéért szinkronnal.

- Elkezdem nézni.

- A magyar szinkron legelső két mondatában az ANTarktiszt magyarázza a narrátor, miközben a képen világosan látszik mindkétszer az Arktisz felirat.

- Már bocs, de ez mi a retkes PICSA?! Ez az igénytelenségnek valami új foka lenne?

Eléggé sláger most a Bandersnatch kapcsán ez interaktív jellegű megoldás, hogy a fogyasztó választja ki, hogyan folytatódjon a sztori, és hogy az egyik kalandkönyves kiadó már be is perelte emiatt a Netflixet, mintha ez az ő kizárólagos találmánya lenne.

Tegyük félre azt, hogy évezredek óta nagyjából így mesélnek mesét az anyukák esténként a gyerekeiknek, és tegyük félre azt is, hogy ennyi erővel a Jóban-rosszban stábját is keményen perelni lehetne, miután nézői petíció hatására visszahozták az egyik előző epizódban kiírt pap karakterét.

Egyesek már a tartalomfogyasztás forradalmát vízionálják ettől a megoldástól, én pedig remélem, hogy minél hamarabb véget ér ez az elborult divat, és a feledés homálya borul rá jó sokáig. Ötletesnek elég ötletes megoldás persze, hogy a kalandkönyves történet egy kalandkönyves jellegű alkotásban jelenik meg. Értem én, meta az egész, de én nem a saját döntéseim miatt akarok izgulni, hanem az írói történetvezetésre vagyok kíváncsi, arra az ívre, amit el akarnak nekünk mesélni. Azt akarom látni, hogy az író hogyan döntött a történet sarkallatos pontjain, nem pedig azt, ahogy én döntenék, mert azt tudom magamtól is.

Aki olvasta a könyvet, annak lehet körülbelüli elképzelése arról, hogy az előzetesben bemutatott 10 másodpercnyi akciójelenet (spojler: a film elején), kb. 5-6 lövés és három oldalnyi izgalom az összes, ami a könyvben előfordul. Nem is tudom már pontosan hogy miről szól, de az mély nyomot hagyott bennem, hogy a könyv ez geciunalmas volt. Annak hatására jöttem rá, hogy a True Detective volt a maximum, ami Nic Pizzolattotól tellett, és hogy hiába próbálja annak a hangulatát utánozni, történetet írni nem tud.

Igen, mert az teljesen hihető volt az Interstellarban, hogy kvázi egy kisrepülőgéppel elhagyják az 1.3 G-s bolygót, miután kicsorgott a víz a hajtóművekből. Gyors számolásom alapján ehhez 37,6 Mach tangenciális irányú sebességre lenne szükség. Az elég szép teljesítmény ahhoz képest, hogy még a lágyabb, földi körülmények között is legalább másfél ezer tonna hajtóanyag kell egy mezei űrsikló felemeléséhez. És ugyanezt megcsinálják még egy másik bolygón is legalább kétszer. A NASA úgy fejlesztette ki mindezt, hogy egy nulla költségvetésből gazdálkodó földalatti szervezet.

Abszolút hihető. (Nem.)

Ahogy az is, hogy Cooper keresztül esik egy forgó fekete lyuk eseményhorizontján anélkül, hogy spagettitésztává nyúlna.

A Marsiról is meg volt a véleményem még korábban.

Az Apollo 13-at azt most olvasom. Azt egy űrhajós írta, de már így is lekörözi a mezőnyt. Az előbbiekhez képest a Gravity már nem is tűnik akkora elborult faszságnak.

Legjobb tippem szerint a Prometheus című filmben 47:28 és 47:33 között látható eszköz a folyosón elég határozottan egy JEOL gyártmányú JEM-1010 transzmissziós elektronmikroszkóp (és határozottan nem egy 1011-es modell, mint ahogy a JEOL wiki-oldala állítja, ki is javítom mindjárt).

De vajon miért raktak az űrhajón a folyosó közepére egy olyan mikroszkópot, amit a nyolcvanas évek végén gyártottak utoljára?

Szerintem meg hátborzongatóan troll dolog. A színészt eddig is nagyon szerettem, de most ezzel szintet is lépett a szememben, mert nagyon frappánsan rámutatott arra a problémára, hogy mennyire könnyen tönkre lehet tenni akárki karrierjét egy random váddal, függetlenül attól, hogy az megalapozott vagy alaptalan. Mármint érted, odamegy hozzá valaki, hogy azt hallotta, hogy gyerekeket fogdosott. Erre ő azt válaszolja, hogy nem emlékszik, mert be volt állva és/vagy lőve, és amúgy is meleg. Szerintem ez zseniális, és sose hittem volna, hogy a celebvilágban bárki is lesz annyira troll és bevállalja ezt, aztán meg jön Kevin Spacey, és húz egy ilyen Charlie Sheen figurát, csak még jobban. Ezek után az sem érdekel, ha tényleg meleg, de élvezet nézni hogy mindenki totálisan felkapta ezen a vizet és hőbörög.

Blade Runner

A fasznak ül be valaki úgy Blade Runnerre, hogy negyed óránként nézegeti a mobilját, hogy mikor lesz már vége. Hangosan bezabálja a popcornt már a film előtti 20 perces reklámblokk vége előtt, rángatja a lábát és vele együtt az egész sor széket mint egy idegbeteg pöcs, fészkelődik, mobilozik, de legfőképpen az idegeimre megy ha mellettem ül. Aki ennyire látványosan nem tud mit kezdeni magával, az üljön be a pappa piára vagy valami szarra.

A Blade Runner folytatása sem egy olyan film, amire csak úgy random beül az ember. Erre vagy a fanok ülnek be, vagy azok, akik ha nem is tudják, de legalább sejtik, hogy mire számítsanak. Műértők, akik kibírnak három órát ülve, és ha a film netán kissé vontatottabbnak bizonyul mint a halálos iramban nyolc (vagy tököm se tudja mennyi), akkor annak ellenére is élvezik a filmet, mert értik, hogy mit akar kifejezni.

A Blade Runner 2049 egy művészfilm. Egy színházi előadás, monumentális díszletekkel és határozott stílussal. Ha lövés dördül benne, akkor az rendszerint indokolt, és talál. Erre a filmre így és ennek megfelelően kell beülni, nem úgy mint egy darab tahó fasz.

Nna.

Egyébként elképesztő királyság a film, nekem nagyon tetszett. Ne hallgassatok azokra a kritikákra hogy üres meg unalmas, azokat is olyan emberek írják, akik nem tudnak értékelni egy jó filmet, mert nem láttak még egyet sem. Ez a film ez jó.
Meg azt már itthon olvastam róla, de tényleg feltűnt közben is, hogy Magyarországon forgatták, mert

SPOJLER

abban a szeméttelepes jelenetben amikor a csövesek egyből nekiestek a lezuhant autójának, Miskolcot véltük felfedezni. Aztán még konkrétabb lett ez a sejtés pár perccel később, amikor egy csapat rongyos gyerek tapogatta végig, hogy van-e nála bármi érték.

A Justice League trailere egy nagy szar.

És ha ez a trailer a filmet reklámozza, ahogy az a trailer feladata lenne, akkor ez alapján a film is egy nagy szar lesz. Nem az idétlen és érdektelen módon szar, mint a Marvel-filmek szoktak lenni, hanem az unalmas és gagyi módon szar, amilyenek a DC-filmek szoktak. Lássuk, minden megvan-e:

- híres oldschool zenészek híres zenéjének remixe odaerőszakolva, akkor is ha hangulatilag és hangnemében sem illik oda - pipa (lásd még Valerian, Ghost in the shell, Kong, stb.) (Beatlesért extra pont jár)

- ütemes dübögés zenében, ezzel egyidejűleg mozgóképen is ütemes lövöldözés/bunyó, mintha filmekben ezeken kívül semmi mást nem lehetne ütemesen csinálni - pipa (lásd még Valerian, Ghost in the shell, Kong, stb.)

- zene lekeverve egy-egy kontextusból kiemelt, "vicces" egysoros vagy hatásvadász beállás idejére - pipa

- első ránézésre is akkora gagyi CGI, hogy leugrik a képernyőről, én meg szekunder szégyent kapok tőle - pipa

Jó, ez most a divat a trailereknél, filmek terén is hozza a DC a szokásost, innentől én őszintén remélem, hogy beleáll a földbe a Justice League majd, mint a bot, és a stúdiónak örökre elmegy a kedve az igénytelen képregényfilmektől, mert kezd már kurvára elegem lenni belőlük. Lapozzunk.

IFLS-en ehhez foghatóan barom cikket még nem nem láttam, ez nekem még új. Kit érdekel, hogy mit gondolt 3 meg 9 évesen az interjúalany? Ez az "ülök a kávézóban" stílus egy bulváros önéletrajzban még elmegy, itt viszont ciki. A tökömet sem érdekli, hogy hova utazgatott, és miért lett zsidó. A pusztán elméleti kutatásait meg felteheti a polcra egymás mellé. Az egész arra megy ki, hogy nézd meg, ő eyg kutató, és emellett még vallásos is. Woah.

Hát faszom. Meg se tudom számolni, annyi ilyen embert ismerek a közvetlen környezetemben. Csak azok nem rakják ki a proceedingseket meg az impakt nélküli salátacikkeket a publikációs jegyzékükbe, hogy töltsék a helyet. (Jó, mondjuk az a Nature Nanotechnology az mondjuk menő.) De ez alapján a tudományos teljesítmény alapján a következő Darwinnak nevezni őt több, mint erős állítás.

Ja igen. Ha már tudományos teljesítményről szól a cikk, nem ártott volna hivatkozás. Akár csak egy is. A téma egyébként érdekes amit kutat, a cikkből viszont rettentő bagatell hozzáállás érződik, de feltételezem ez már a csajszi hibája, aki azt hitte magáról, hogy lejegyez egy beszélgetést egy MIT-kutatóval, és akkor ő már újságíró, nem pedig csak egy magát annak képzelő blogger.

Nem tudom, ki mennyire vágja az új Alien-film legújabb trailerét, de csak úgy mondom, hogy az a rover ott:

konkrétan egy volt rivális GLXP-csapat, az Audi által meglehetősen erősen szponzorált Part-time Scientists Asimov nevű holdrovere. Ők szintén nem tudtak tavaly év végéig önálló indítási szerződést felmutatni, így hivatalosan kiestek ők is a versenyből, de úgy tűnik, hogy ők eleve nem is a Holdat célozták meg ezek szerint, hanem egy tök idegen bolygót, ami tele van élienekkel és Michael Fassbenderekkel, geci! Ekkora orbitálisan szopatósan arcpirító menőséget idén még nem láttam!

Eddig hat ismerősöm ismerőse jegyződött el karácsony alkalmával, számoltam. Eddig. Szubjektív fenntartásaim vannak ezzel a dologgal kapcsolatba egyébként, de ez legyen az én problémám.

Levert valami kórság most az utóbbi két napban, viszont sikerült végignézni a Westworldöt, és most erről lesz szó. Abszolút spojlermentesen. Igazából a kommentblogos kibeszélő alatt néhány faszparaszt verte ki nálam a biztosítékot, úgyhogy most azt kiírom magamból.

1) Az elején még jó volt, de ami később jött, az katyvasz lett. Átláthatatlan a történet, még az írói sem értik.

Ez a típusú sorozatnéző a személyes kedvencem, a Lostnál különösen sok volt belőlük, és tobzódtak egymás értetlenségében. Megnézi az első két részt, az még oké, bár vannak benne fura dolgok, aztán megnéz az ötödik évad közepéről egy részt, abból persze egy másodpercet se ért, még a szereplők se ismerősek, és akkor ebből elkönyveli, hogy ez értelmetlen.

Vagy a másik lehetőség, hogy benyomja a tévét, hogy facebookozás közben duruzsoljon valami a háttérben. Közben elmegy enni és pisilni, kiteregeti a ruhákat, aztán legközelebb már csak az epizód végén néz vissza rá, hogy kikapcsolja, és utána azt mondja magáról, hogy nézte.

Komolyan, az ilyen embereknek még a Barátok közt se való. Aki ennyire nem tud sorozatot nézni, az miért próbál úgy tenni, mintha tudna? Menjen, és nézze a bebeTV-t, az nem lesz neki katyvasz.

A Lostot is sokan szapulják az érthetetlensége miatt. Pedig azzal is csak annyit kellett csinálni, hogy le kellett tenni elé a seggünket, és nézni, és értelmezni. Aki emiatt támadja, az vagy nem nézte, vagy nem tudta értelmezni, amit lát. Előbbi esetben alaptalanul hőbörög, utóbbi esetben pedig funkcionális analfabéta.

2) Szar, mert nem olyan, mint a Trónok harca.

Még az a szerencse. És nem is olyan, mint a Kuzej Günej, ami szintén szerencse. Aki trónok harcát akar látni, annak azt tudom tanácsolni, hogy menjen és nézzen trónok harcát ahelyett, hogy hülyét csinál magából mindenki előtt az interneten.

3) A fegyverek működése azért fizikai képtelenség, mert... (és még ez 10-20 kommenten keresztül)

Ha egy sorozatban már csak abba lehet belekötni, hogy mi fizikai képtelenség ami benne történik, akkor az egy jó sorozat.

Mindenesetre komolyan nem értem, hogy miért kell ezen fennakadni. A fegyverek működése az egy axióma, amin nincs mit magyarázni. Adott a működésük, ez van, és amúgy is totálisan mellékes a működési elvük. Tudom, én előszeretettel szoktam belekötni fizikai bakikba a filmekben, azzal viszont egyetértek, hogy egyes apróságokat érdemes feláldozni az élvezhetőség oltárán. Apróságokat. A fegyverek működése a Westworldben lényegtelen apróság.

meg ha már filmek, akkor

Kardhal.

A film, amiben Travolta az első percben arról löki egyből a monológot, hogy menyire hiányolja a realizmust a hollywoodi filmekből.

Aztán a 29. percben Hugh Jackman, miután szó szerint évek óta nem ért klaviatúrához, pontosan egy perc alatt feltöri a védelmi minisztérium rendszerét egy tök idegen laptopról egy diszkó közepén, miközben éppen egyszerre szopja egy csöcsös kurva a farkát és nyomnak fegyvert a fejéhez.

Igen.

Na, kicsit áteffekteltem azt a jelenetet, hogy valóságosabb legyen.

A 9gagen mindenki a földhöz veri magát a Flashtől, hogy mekkora jó sorozat, ezrét rászántam magam, hogy megnézzem a pilotot, és én is értékeljem. Röviden: nem. Hosszabban meg spojleresen kifejtem lentebb:

Nem viccelek, 2 perc sem telt még el a pilotból, de ennyi bullshitet és klisét én még nem láttam egy rakáson ennyi idő alatt. Ez még sorozatnál is csúcsteljesítmény.

5.00: Ez egyszerűen szar. Nem csak klisés, de hiteltelen is. Szar. Miért nézem én ezt?

6.37: Ú de friendzoned by the néger chicka. Meg is érdemelte a kis buzi.

8.54: Eddig egy zavaros, kapkodó zagyvaság az egész. Még 30 perc van hátra, de nagyon erősen fontolgatom, hogy hagyom a picsába az egészet. A háttérben a hírekben arról van szó, hogy az eső nincs hatással a részecskegyorsító használatára (WHAT?), de egy csapat aktivista már a leállítását követeli (WHAT?!). Ez nem egy atomreaktor, baszod. Csak egy gyorsító, ami annyira veszélyes, mint az a három atomnyi gáz, ami benne kering. Nem értem ezt a filmet. Nem értem benne az eseményeket és a logikát.

13.21: "az elektronvoltmérők kiakadtak". Létezik az a kifejezés, amikor valamiről bebizonyosodik számodra hogy mennyire jó és szükséged van rá, és akkor azt mondod, hogy "engem ezzel megvettek". Na, velem most ennek pont az ellenkezője történt. Számomra most lett világos, hogy ez egy nagy rakat értékelhetetlen fos, ami nekem semmi pénzért nem kell.

15.54: Ha hozzám így jönne bankot rabolni valaki, hogy integet és pára keletkezik, én képenröhögném. Komolyan ez a lúzer lesz a boss? Pont a főhősnek való.

16.12: "-Úgy látom jól vagy. Jól látom? -Igen." Hát a dialógusokon legalább nem ültek sokat az írók.

19.14: Az egyik tök ismeretlen szereplő most mondta, hogy vége az ígéretes biomérnöki karrierjének. Nem tudom ki, ez, de abszolút el vagyok veszve. Miért van vége? Mitől és hogy? Mióta, és nekünk ehhez mi közünk? Nem értek semmit ebből. Miért nem keres állást akkor ahelyett, hogy egy tabletet nyomogat?

19.27: HÖHE, hogy áll már az a szemüveg baszod. Értem én hogy nyomorék, de annyira, hogy egy napszemüveget se tud rendesen magára rakni? :D

Viccet félretéve, szerintem nettó igénytelenségre vall, hogy egy ilyen jelenetet nem tudtak volna még egyszer felvenni, rendesen.

21.49: Amikor a gyerekkori emlékeiről mesél a főszereplő, az kínos. Ez az egész jelenet kínos. Nem érzelmes, nem megható, kínos.

22.07: A főnök leveszi a szemüvegét, hogy jobban hallja a történetet. Shit just got real.

23.01: A csaja összejött egy másik haverral (nem lehet elítélni, itt mindenki lúzer), és PONT látta ahogy smárolnak, és utána a csaj PONT látja hogy látta őket. Nem csak a dialógusokon nem tököltek sokat az írók. Hanem úgy semmin sem.

26.23: Ez a niga nem hiszi el a történteket meg az időjárásirányító gonosz arcot, de legalább jól kiosztja a főhőst. Ő az egyetlen szimpatikus szereplő, ez az egyetlen szimpatikus jelenet. Én is ilyen stílusban vonnám felelősségre ezt az egész sorozatot, hogy mi a faszt nézek éppen.

28.04: Mik azok a diagramok, amik ott a háttérben pörögnek összevissza a képernyőkön? Mit ábrázolnak és mi a jelentőségük?

32.06: Anyagmérnökként végeztem, de még nem hallottam azt a kifejezést, hogy "tripolimer". Az mi? És egy tűzoltó-védőruhának miért kell aerodinamikus kialakításúnak lennie?

32.56: A bűnöző 9 hónapja ugyanott lakik, ahol legutóbb is elkapták. Aztán amikor megint elkapják ugyanott (mert ott lakik), akkor mindenki meglepődik, ő is és a zsaruk is, hogy megtalálták. U mad?

34.30: A csaj egy perc alatt átprogramozott egy rakás műholdat, hogy időjárási anomáliákat keressenek. De amikor arról van szó, hogy egy tornádóval mit lehetne kezdeni hogy elmúljon, ja hát azt nem tudja. Szerintem angrybirdsezzen tovább a tabletjén.

36.56: A golyó elől meg sem próbált elfutni. U mad?

38.05: A fél város látta őt gyorsan futni, még a néger csajszi is. "De nem beszélhetünk neki a képességedről, hogy megóvjuk őt. Megígéred?" Kérdés merült fel egyébként bennem is: Mitől kell őt megóvni, amitől másokat nem? És attól hogyan óvódik meg, hogy fogalma sincs valamiről ami egyszer megmentheti az életét, de másoknak igen?

41.47: A rejtélyes nyomorék csávó nem is nyomorék (ÚÚÚ MEKKORA FORDULAT), és egy titkos szobában egy nagyon rejtélyes eszközzel HOLOGRAMON OLVASSA A METROPOLT (ÚÚÚÚÚÚ MEKKKORA FORDULAT!!!). A holnapi számot. Mert az úgy annyira jövő. De hogy miért olvassa, az nem derül ki.

De mindegy is, leszarom. Nem tud érdekelni. Azért olvassa, mert kellett valami az utolsó harminc másodpercre, amitől a néző majd a következő részre is be akar ülni. Engem az érdekel, hogy miért kell hologramon olvasni egy újságot, miért nem lehet papíron vagy képernyőn, de inkább megnézek egy ezer éves family guy epizódot háromszor visszafelé lejátszva, 240p-ben, CAMRip formátumban, filippínó szinkronnal, és borítékolhatóan jobban fogok szórakozni, mint ezen a szaron.

Kiflinek tetszik az új játszós linó