A következő címkéjű bejegyzések mutatása: maci faszán vitézkötés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: maci faszán vitézkötés. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. január 9., kedd


Akkor állj ki az utcára, bazeg, és meglátjuk, mekkora lesz az az érzékelhető közönségigény. Van egy tippem rá, érdekel?
Kezd már a hócipőm tele lenni a magukat viccesnek gondoló humoristákkal, akiknél a szórakoztatás peakje egy közepesen fáradt orbán-paródia. Karácsonykor már láttam Kiss Ádám kollégát egy hasonló alakítás után égő arccal lekullogni a színpadról, de Somogyi pedig különösen idegesít, ahogy minden egyes videójában olyan mimikával és hanghordozással szövegel, mint aki éppen túlélt egy sztrókot. Az autójából. Biztos azért mindig onnan, mert olyan gecire nagy a közönségigénye.
Hisztizik, hogy a politikai paródiákat nem engedik a színpadra, így nem tud fellépni.
Mi lenne András, ha helyette mesélnél mondjuk egy viccet, ahogy minden rendes telibekúrt humorista. Tudod, közvetíts inkább humort. Lehet, hogy azt engedik.

Nem, nem erre akart utalni, hanem arra, hogy szerinte Győzike és Tóth Gabi helyett majd inkább ő akarna lenni a kultúra. Az kom gec. Ahhoz előbb fel kéne lépni, nem?

2017. június 19., hétfő

smalltalk-frázisok, amik triggerelnek engem

- "...és mit fogsz csinálni a PhD után?"
Közvetlenül utána? Hazamegyek, egy napig katatón állapotban nyáladzva fogok nézni egy kikapcsolt monitort, miközben az élet értelmén gondolkozom, aztán az azt követő hetet egy szobába zárva fogom tölteni ipari mennyiségű chips és kóla, a számítógépem és a steam-könyvtáram társaságában.
Csak viccelek, már másnap reggel bemegyek dolgozni, mert a főnök már keresni fog egy bírálni való cikkel.
Két lehetőség van egyébként: vagy elmegyek az iparba dolgozni, vagy az egyetemen maradok dolgozni. Nem azért járok 9. éve egyetemre (uramisten), hogy aztán a futószalag mellett végezzem, de nekem az is rémálmom emellett, hogy egy gyár fejlesztő részlegébe legyek bezárva, és gumiminták keménységét mérjem egy ilyen kis kallantyús asztali szarral negyven évig minden nap, ugyanott, ugyanúgy, és hogy az jelentse az egyetlen izgalmat, amikor valamelyik nap hirtelen határérték alatti szakítószilárdságot mérek, mert a Béla kezében aznap reggel megszaladt a lágyító. Ez nekem ugyanaz, mint a futószalag, vagy az árufeltöltés. Mondjuk ettől hálistennek csak mérsékelten kell tartanom, tudományos fokozattal a tapasztalat szerint eleve laborvezetővé tesznek, így küldhetek másokat magam helyett a szalag mellé (mondjuk kapásból azokat, akiknek csak BSc-papírjuk van). Nekem kell a kihívás, kellenek új feladatok, megoldandó problémák nélkül létezni rosszabb, mint a halál.
Szóval ne kérdezd meg ezt tőlem, mert nem tudom, és egyelőre nem is érdekel.

- "mondd, te ki választanál" / "véres kardot hoztam" / "Felnégyelni!" / egyéb István a király idézet
Sokadszorra sem vicces, se nem találó, és ökölbe szorul a kezem ha ilyet hallok, ütésre készen. Láttam én is egyszer, nem tetszett, szerintem kifejezetten lapos, és a rocktól is elég távol áll, lépjünk túl rajta, semmi közöm nincs hozzá, és amúgy is szarok rá. Nem érdekel az sem, ha fejből tudod a szövegkönyvét, az nem fog azon segíteni, hogy egy másodvonalas rockopera az egyetlen, ami a nevem kapcsán beugrik. Meg eleve milyen már az embernek a neve kapcsán jópofizni? Eleve milyen már, ha az embernek a neve a beszédtéma?


2016. november 27., vasárnap

Nyilván senkit nem ér már meglepetésként, hogy vannak a facebookon és a tumbleren ezek a suggested post reklámok, amik ugye így random előkerülnek az üzenőfalon, és elvileg az user keresési előzményeiből próbálja kitalálni valami mesterséges intelligencia, hogy mi érdekelheti a usert, és valami olyan terméket ésvagy szolgáltatást nyomni a kedves vevő arcába, hogy az maga alá hugyozzon tőle és elköltse a pénzét.
Na, engem az szokott igazából meglepni, hogy ez a robot mennyire kegyetlenül bénán csinálja a dolgát. Szerintem ha így visszakeresem az előzményeimet, akkor nem nehéz kitalálni, hogy konkrétan milyen vágyak mentén mozgok, de ez a szar egy telekúrt 3D-nyomtatót kivéve csak és kizárólag olyan dolgokat tukmál rám, amikhez távolról sincs közöm, és belátható időn belül nem is lesz, vagy ha igen, akkor már nem facebookoznék. Nem tudom, milyen mágikus algoritmusok mozgatják a bitekben terjedő motivációit, meg hogy egyáltalán mire számít szegény nyomorult, amikor feldobja nekem az amerikai vízumot, apple-termékeket, pénzlehúzós gagyi online játékokat, esernyőt, játékkonzolt, luxusvillát, nokia-előlapot, sajtos lófaszt hagymával.
Nekem pedig valami perverz hobbim többek között az is, hogy ha menthetetlenül hülye egy mesterséges intelligencia, akkor tanítom egy keveset, vagy legalábbis valahogy jelzem neki hogy tévúton jár a kincsem, kiikeszelem a picsába a hirdetést (a tumbler már ezt sem engedi, úgyhogy az menthetetlenül hülye is marad), és amikor megkérdezi, hogy miért nem akarom látni az ő ajánlatát, akkor rendszerint mindig bepipálom azt a lehetőséget, hogy azért, mert lófaszt sem érdekel. Ilyenkor általában látványosan besértődik, és fél napig nem tol semmit a képembe. Aztán megint jön valami épületes baromsággal, megint kilövöm, és megint elmondom neki, hogy nincs hozzá közöm, és hagyjon már békén a faszságaival, amikor nyilvánvalóan nem megy ez neki.

Aztán tegnap egy online pszichológust tett ki nekem, hogy ha bármilyen lelki problémám van, akkor beszéljük meg. Mondjam el, hogy mi bánt. Lehet segíteni azon, hogy ennyire negatívan állok a dolgokhoz, motiváltabbá lehet engem tenni.
Sosem küldtem még el olyan sebességgel hirdetést a büdös fenébe, mint tegnap.

2016. október 24., hétfő

Azért most már mindenki elmehet a kurva anyjába, oda.


A napi nyolc órás munkaidőben ma például négy órát azzal töltöttem, hogy a jövő mérnökeit oktattam, aztán még hatot azzal, hogy egy olyan katalitikus folyamatot pátyolgattam három gázpalack és egy gázkromatográf mellett, ami egy nap megoldhatja a világ energiaproblémáit, aztán pedig csak azért jöttem haza, hogy itthon a szabadidőmben űreszközöket tervezhessek. Aki ezek után azt állítja, hogy az utóbbi kettő közé beszúrt bevásárlás és a jelenleg mozgáskorlátozott házinyúl éjszakai tisztába tevése is felesleges feladat ezek mellett, az most már elmehet a láblógató kurva anyjába. Irigylem az olyan embereket, akiknek azon van idejük gondolkozni, hogy miért nem csinálnak semmi értelmes dolgot, és egyúttal üzenem nekik, hogy be lehet állni a helyemre.
Nekem van bűntudatom bazdmeg, hogy a munkaszünet alatt is azon pörög az agyam, hogy mennyi hasznos dolgot tudnék éppen csinálni, ha nem lenne munkaszünet. Mert én is jópár olyan faszkalapot láttam már, akinél csak az óbégatás megy, meg az óránkénti cigiszünet. Amíg ők munkaidőben a nagy unalmukban lajhárosdit játszanak az íróasztalukon, addig én fornettis pizzával a kezemben dolgozom tovább ebédidőben is, mert választanom kell, hogy pisálásra vagy evésre van időm. Sóderes lófaszt azoknak a seggébe, akiknek ölébe pottyan az apple billentyűzet meg fejére a ray-ban szemüveg, és még ezek után sír a szájuk az unalomtól. Este tizenegykor érek rá ezt a csoffadt blogposztot megírni, meg úgy átpörgetni a facebook falat, a Forbes pedig leszophatja saját magát, hogy hat szóval és egy kérdőjellel sikerült a plafonig felkúrnia az agyam.

2015. november 3., kedd

Nemnagyon tudom felfogni, hogy itt mi a pöcsömröl megy már megint a nyafogás. Bögreteszt, aham. Milyen anya az olyan, aki így shitteszteli a saját gyerekét? És itt nem csak a sajáton van a hangsúly, hanem azon is, hogy gyerek.
Gyerek, bazmeg. ("Kisméretű terrorista", mi a faszom?)
Bár nekem nincs saját gyerekem még, de elég közeli családtagjaimnak vannak saját gyerekei, és tudom hogy állati hihetetlenül hangzik amit most mondani fogok, de én is voltam gyerek egyszer (WOAH!), és nem rémlik, hogy a saját anyám egy bögrét rakott volna elém azt várva, hogy mikor kezdek el hisztizni amiatt, hogy nem tetszik a színe. Csak hogy bebizonyítsa, hogy nála van a kontroll. Mert kell a kontroll, mert csak határokkal tud felnőni a gyerek.
He?
Komolyan nem értem, hogy mi van ezekkel a kontrollmániás picsákkal. Ez valami szimbolikus baromság akar lenni ez az egész? Mint amikor látványosan kilyukasztja aktus előtt a kondomot, hogy ezzel tesztelje, hogy mennyire szereti őt a pasija? Vagy amikor direkt féltékennyé akarja tenni?
Nem tudom azt sem, Karolina drága melyik büfében szerezte a diplomáját, de felvázolok egy _reális_ forgatókönyvet, tényleg csak vázlatszerűen, ugyanis én nem vagyok pszichológus, mégis honnan értenék én a gyerekekhez és az emberei lélekhez, cöhh.
Tegyük fel hogy egy szülő vagyok, aki levesz egy random bögrét a polcról, és abban ad kakaót a gyereknek. A gyerek erre szól, hogy nem tetszik neki a bögre. Megkérdezem tőle, hogy miért nem tetszik. A gyerek válaszol, elmondja hogy miért nem tetszik. Mert szerinte a kék szebb, vagy abba több kakaó fér, vagy azon cukik a formák. Belátom hogy igaza van, áttöltöm neki a kedvenc bögréjébe a kakaót, és magamnak is töltök a másik bögrébe, és miközben együtt szürcsölöm vele, azon gondolkozom, hogy igazán gyökér hétméteres lófasz lehet az, aki már arra sem emlékszik, hogy gyerekkorában neki is volt valamiért kedvenc bögréje. Nekem például egy Pocahontasos volt amit a jézuskától kaptam egyszer, és azért volt jó, mert a belső falán volt egy festett fűcsomó, amin ott volt rajta a mosómedve, és ha megfelelő magasságig volt a bögrében a kakaó, akkor pont úgy nézett ki, mintha az a fűcsomó egy kis sziget lenne a kakaótengeren. Hát ezért volt ez a kedvenc bögrém, és érdekes módon az én szüleim ezt tiszteletben tudták tartani, és minden reggel abban adták a kakaót. Manapság meg még a kibaszott bögrével is shittesztelik a szülők a saját gyerekeiket, hát sós sóderes lófaszt a seggükbe. Ők nyilván azért lettek ennyire elbaszott szülők, mert nekik nem jutott Pocahontasos bögre kakaón úszkáló mosómedvével.

2015. április 17., péntek

Lelopták a biciklimről a 6k HUF értékű lámpákat, amíg bementünk a teszkóba, fényes nappal, a fotocellás ajtótól tíz méterre. Karácsonyra kaptam a szüleimtől, és sajnos nem is védte őket semmi, egy szilikonpánt kiakasztásával eltávolíthatóak voltak, bizonyára nem a vadkeleti állapotokra lettek tervezve ennyi redvás cigány közé.
Ezen kívül megbarmolták a vázamat is valamivel, látszólag megpróbálták lefeszegetni a lakatot de nem jártak sikerrel, és valószínűleg az órát is le akarták szedni, de nem jöttek rá, hogy működik a bepattanós műanyag sín, és ez a tény eléggé behatárolja az elkövetők szellemi színvonalát is, ami elég jól behatárolja az elkövetők etnikumát is. Egyébként tény, hogy az óra annak ellenére, hogy egy mozdulattal eltávolítható lenne, önmagában (a szenzor nélkül) használhatatlan, mert csak az időt mutatja, így újraértékesíteni nem lehet. Még egy pár lámpa leledzik egyébként a biciklimen, gyengébb fénnyel és minőséggel, de csavarral rögzítve, így nem maradok továbbra sem kivilágítatlanul esténként.
Fáj a szívem azokért a lámpákért, és kívánom hogy romoljanak el megint úgy a tolvaj kezében, ahogy egy hónapja romlottak el és csak a garanciás csere segített rajtuk, illetve kívánom, hogy amikor el akarja adni valakinek, akkor az a valaki kérdezzen rá, hogy hol van a mellé járó speckó (mikroUSB-s) töltőkábel.
Azon gondolkozom, hogy veszek egy kibaszott riasztót a biciklimre, meg azon, hogy holnap bemegyek a teszkóba, és utánaérdeklődök, hogy készült-e biztonsági kamerás felvétel az eseményről, illetve ha igen, akkor megnézhetem-e, megjegyezhetem-e magamnak a geciládát, és kitehetem-e a képét az internetre. Nem tudom, hogy egy pár biciklilámpa megéri-e ezt az egészet, de az én lelkemnek egészen biztosan jót tenne.
Az is lehet, hogy holnap reggel kinézek a közeli piacra, és megnézem, hogy nem kínálja-e eladásra valami bizalomgerjesztő fazon mondjuk.
Egyébiránt így néz ki a biciklim, csak most már értelemszerűen egy pár lámpa nélkül, hogy rohadna le a füstös keze annak a takonynak.


Kisgyerekkorom óta megvan ez a bicikli, és nincs az az isten, hogy bárki eltulajdonítsa tőlem, mert az illetőt én megkeresem és a saját vékonybelével fojtom meg.

2014. június 5., csütörtök

Ha a tisztelt index nem jönne ismét házhoz a pofonért, és nem azzal lenne elfoglalva, hogy idegesítő, memóriazabáló, laggoló, vérciki csajos gifekkel pakolja tele a tudományos cikkeket, talán észrevenné, hogy ismét baromságokat ír.


Valójában azóta tudják, hogy a csillagoknak van röntgensugárzásuk, amióta Röntgen először írt tanulmányt a nagyenergiájú sugárzásról, amit felfedezni vélt. A nagy tömegű csillagok sajátos sugárzása az, amit 40 harmincöt éve ismerünk, és ez az eredeti cikkben jól is van írva, és csak az index bizonyította ismét, hogy az állítólagos szakmájuk ellenére egész szerkesztői stábban egy ember sincs, aki szövegértésből átment volna érettségin.
Az index förmedvényéből nem derül ki, úgyhogy kénytelen voltam az eredeti cikket elolvasni ahhoz, hogy megtudjam, a felfedezésben tkp. nagyjából az jelent minőségileg újat, hogy eddig nem gondolták, hogy egy cefeida-változónak a röntgenemissziója is pulzálhat. Mivel ugyanazon a hullámspektrumon szerepel ez a sugárzás is, mint a látható fény, engem az döbbent meg, hogy miért gondolta eddig bárki is, hogy más fázissal pulzál a kettő, vagy hogy az előbbi egyáltalán nem. De a megoldást nem én fogom megmondani, sajnos nem vagyok asztrofizikus.
Miért menő manapság látványosan idiótának lenni?

2013. november 3., vasárnap

IM kálvária

Az a helyzet, hogy mióta a hangouts-fos abszolút tönkrevágta a gtalkos chatelési élményt, M és én hónapok óta próbálunk keresni egy olyan protokollt az XMPP helyett, amivel tudunk egymással kommunikálni.
Szóval chatprogramot keresünk, aminek a követelményei:
- Megkapjuk egymás offline-üzeneteit.
- Tabletről is tudjam használni.
- Kezelhető legyen.

Ennyi. Ennyit akarunk elérni 2013-ban, offline üzeneteket, olyanokat amik nem vesznek el random módon az éterben, évekkel az MSN és a GTalk halála után, a 21. század derekán. Hónapok óta túrjuk a netet és regisztrálunk szarabbnál szarabb helyekre, és SEMMI bazmeg, nem tudjuk megoldani. Nézzük szépen sorjában a sztori főbb nyomvonalát.
- A történet a GTalkkal kezdődik, ami a világ legjobb chatje volt, amíg az XMPP-protokolljával együt át nem formálták a Hangoutssá. Mindenki más véleményétől függetlenül az eredmény valami elképzelhetetlenül használhatatlan okádék lett. Most hagyjuk azt, hogy indokolatlanul ronda és kikapcsolhatatlanok a emotikonok, hagyjuk a kinézetét, nézzük hogy kliensből hogy lehet használni. Nos hát úgy, hogy az offline üzeneteket olvasottnak jelölve elküldi GMailen. WTF?!
Ezért van most hát ugye a sikítva menekülés. Meg azért is, mert ha csak a tabletes verzióját nézzük, az egy böszme bughalmaz, ami hülyének nézi a felhasználót. Akárcsak maga a google.
- Az MSN ugye szép volt és jó, saját protokollal, amivel linuxról is be lehetett rá jelentkezni. Megvoltak a gyerekbetegségei, pl. amikor ukrán kurváknak álcázott spamnet építő botok lettek random módon az ismerőseim, de ettől függetlenül ez használható volt. Aztán az MSN ugye meghalt, lekapcsolták, kihúzták a lélegeztetőgépét, és bár a protokoll még működik, az is eléggé a halálán van, offline üzeneteket például már nem közvetít (abban sem vagyok biztos, hogy valaha közvetített). Hagyjuk is hát szépen meghalni.
- Facebook, és a chatje. Offline üzeneteket kliensen nem jelez, de a saját főoldalán már becsületes módon igen, bár azt már a Hangoutssal is meg tudtam már csinálni. Ha be akarnék lépni fészre, akkor be is lépnék, nekem offline üzik kellenek. Jelenleg ez az átmeneti vészmegoldásunk éppen. Tabletről használhatatlan, az appja még a Hangoutsnál is böszmébb kezelhetetlen szar, fagyadozik, lassú, ronda, nem is kell tovább sorolnom. Egyébként ez is XMPP protokoll, asszem ez mindent megmagyaráz. További hátránya, hogy bár nem tudom honnan a tökömből veszi erre a bátorságot, de 5-10 perce kilépett embereket jelöl online-nak. Ez most mi?
- Livejournal. Bár állítólag saját protokollja van, offline üzeneteket nem közvetít. Erről ennyit. Lassú voltam, mert utólag láttam hogy ez is XMPP. Miért nem tudják egyből odaírni, ha valami XMPP?
- Myspace. Ennek már saját protokollja van, ez pozitív. Amióta az oldal megújult, kliensből elérhetetlen, ez negatív, és egyúttal kizáró ok. Online használva lassú és kezelhetetlen, ez kétszeresen negatív és kizáró ok.
- A következő tesztelendő rendszer az AIM lesz az OSCAR nevű protokolljával. Remélem, hogy ennek a posztnak nem következik folytatása.

2013. július 24., szerda

Agyfaszolás minden alkalommal, amikor kormányzati címről kapok emailt. A NK ugyebár egy ugyanolyan TÁMOP pályázat, mint amiről most a hírekben hallani negatív kontextusban, amiért a doktoranduszok egyik pályázatának határidejét bármiféle figyelmeztetés vagy értesítés nélkül előrehozta egy héttel.
Ugye ez volt az a pályázat, amibe tavaly télen valami faszság miatt belebuktam, és amit most júniusban elfogadtak, és amit azóta is csesznek kifizetni nekem. Kaptam ma tőlük ímélt, amiben a kutatói blogom címére kíváncsiak, amennyiben azt nem a saját honlapjukon vezetem.
Mivel nincs az az isten, hogy én bármilyen kutatási anyagot is az NK szervereire rábízzak (van a freeblognál is lejjebb, méghozzá náluk), úgy döntöttem, hogy ha blogot vezetnék (mert hogy blogról eddig szó sem volt sehol sem, részletes pályázati útmutatóban "blog" keresőszóra 0 találat), akkor nem náluk vezetném, hanem más szolgáltatónál.
Ebben az esetben viszont a mellékelt xlsx fájlt töltsem le, töltsem ki, és küldjem vissza.
Jól kezdődik, gondoltam. Nem PDF-et küldenek, amit ki kell nyomtatnom és jó pénzért postáznom -gondoltam-, és nem is wordot. De arra, amit a fájl megnyitásakor láttam, nem számítottam. Pedig számíthattam volna. Ezt vágták a képembe:
Mi a fasz?
Egyébként valaki ezért tényleg fizetést kap?
Egy idő után már nem vicces az, hogy az internet túloldalán valaki ennyire segg. Azon gondolkozom, hogy a blogcím helyére megadom egy dropboxos fájl címét, ami tulajdonképpen egy rossz minőségű JPEG-kép lesz egy FTP-címről, ahol egy kézzel írt URL-cím fénymásolatának PDF-be szkennelt verzióját őrzöm. Kutató vagyok baszki, nincs nekem erre a baromságra humorérzékem.

2013. május 9., csütörtök

Jaj, én annyira nem értek ezekhez a modern masinákhoz, a számítógéphez meg a levelező... mi is ez?... klienshez. Próbáltam itt összevissza állítgatni valamit. Hát nem véletlenül háromszázszor kapta vissza az illető ugyanazt az emailt, amit nekem küldött? Amelyik küldő át tud bújni a gmail spamszűrőjén, annak egy ilyen kis incidens csak nem okozhat gondot.
Tény, hogy nekem soha az életben nem volt és nem is lesz közöm a Tscibóhoz, de a levelükben ettől függetlenül nem láttam leiratkozási lehetőséget a "hírlevelükről". Úgyhogy szerintem egyből szólok is az NMHH-nak, hátha kérnek kávét.

2013. március 6., szerda

Fész poszt, valami alja viccoldal ezeréves poénja, a csipszes zacsi, rajta a 30% chips, 70% levegő felirattal.
Tegyük fel, hogy én most egyszeri gyökér user vagyok, mint a felhasználók többsége az oldalon. Szóval meglátom a posztot, mert valamelyik ismerősöm minden bizonnyal megosztotta. Rámegyek a képre azzal a feltett konkrét szándékkal, hogy bekommentelhessem veretes álláspontomat a témával kapcsolatban, tehát azt, hogy "Jah". Elárulom, hogy nekem, mint egyszer gyökér usernek mik nem tűnnek fel a művelet közben. Ezek pedig rendre:
1) Nem tűnik fel, hogy az az ember, aki egy ilyen gagyi képet megoszt mert hogy poén, az minden bizonnyal az elmúlt tízezer évet egy kongói barlangban töltötte, és egy darab riolittufával próbált wifi jelet keresni, hogy lemaradt erről az őskori poénról. Vagy csak egyszerűen az a fajta, aki hatvanszor süti el ugyanazt a poént, hátha hatvanegyedszerre már nevetsz rajta. Vagy csak egy idegesítő kis pöcs.
2) Mivel nincs időm kommenteket olvasni, mert annyira be akarom kommentelni az ötezer másik "Jah" mellé az enyémet, hogy észre sem veszem, hogy a második komment pont arról szól, hogy a chipset nem térfogatra mérik, hanem tömegre, és ilyen módon irreleváns, hogy hány százaléka levegő.
3) Mivel tanulatlan gyökér vagyok, az sem tűnik fel, hogy a zacskós chipsbe védőgázként nem levegőt csomagolnak, hanem technológiai tisztaságú nitrogéngázt.
Veszem a fáradságot, legörgetek az oldal aljára a nyitott kommentboxhoz, és beírom, hogy "Jah". Még szerencse, hogy nem vagyok még ennél is gyökerebb, mert akkor arról kommentelnék, hogy ez mekkora átbaszás, és a chips elleni bojkottra szólítanék fel mindenkit.

2012. december 6., csütörtök

Nem bánom hogy egy fél hónap múlva vége ennek a szar világnak, amúgy sem nevezhető civilizációnak az, amiben december hatodikán már nem lehet adventi kalendáriumot kapni a spárban.

2012. szeptember 30., vasárnap

De amúgy az öcsém csinálja jól, mert ő azt csinálja, hogy csak úgy szimplán leszarja a kártyát, és minden hónapban hidegvérrel nézi végig, ahogy a pénztáros nénik szerteszét anyázzák emiatt a miskolc holdingot, mert nem tudják így rendesen kiadni a bérletet. De aztán mégis, hiszen ott a kártya, csak hát szar. El van ez az egész baszva, és nem nekünk kell emiatt rosszul éreznünk magunkat, hanem annak az embernek, aki felelős beosztásban volt agyilag segg.

2012. július 24., kedd

ponthatárok 2012

Szóval az van, hogy msc-jelentkezés, maximum 100 pont. Abból 60 pont a felvételi elbeszélgetés, 30 a bsc-diploma jegye, 10 mindenféle extra pont.
- A 60-ból kaptam 50-et. Nem tudom hogy jött ez ki, feltételezem hasraütésből, mivel már blogoltam a felvételiről június végén, hogy milyen volt (megkérdezték milyen szakirányra megyek, és ennyi).
- 30-ból kaptam 24-et. Ezt úgy, hogy a diploma jegye vektoriálisan szorozva hattal.
- A 10 extrából nem kaptam semmit, mivel az csak a félszemű terhes cigányoknak jár, ilyenekre hogy OTDK-eredmény, meg tudományos publikációk, PFF, miaz, lófasz, ilyet bárki tud (not). Na de félszemű terhes cigánynak lenni, aki msc-re jelentkezik, na az a vasziszdasz. Írták is a rengeteg mindenféle konferencia-oklevelemre, hogy oké, feldolgozták, köszönik, 0 pont, nyugodtan fel is helyezhetem ezeket abba a testnyílásomba, amelyről úriember nem beszél.
Szóval így kaptam 74 pontot.

A ponthatárt ma húzták meg, 74 pont.
Egy pillanatra megállt bennem az ütő.
Na jó, valójában vagy egy fél órára megállt. Feltételeztem mindenki 50-et kapott a felvételi beszélgetésére, mert miért kivételeznének valakivel a téósok az alapján, hogy milyen szakirányra akar menni. Ez azt jelenti, hogy aki 3-as dipi jegyet kapott, az nem mehet msc-re.
Megkérdeztem egy közelebbről meg nem nevezett évfolyamtársam, akit szintén felvettek ugyanide, hogy ő hány pontot kapott. Annyit kell róla még tudni, hogy meg nem erősített források szerint ő hármast kapott a dipire. Azt mondta, 76 pont.
Nagy számítási kapacitású agyammal gyorsan kiszámolva ezt azt jelenti, hogy ő a felvételire 58 pontot kapott.

Igazából ennek a posztnak az a lényege, hogy egy faszság ez az egész. Jó, felvettek, de ez így olyan, mintha kegyelemből, mert olyan szar lennék. Közben aki rosszabb diplomát csinált, több pontot kapott. Mi a kicseszés ha nem ez? Most akkor komolyan operáltassam magam cigánnyá?

2012. május 18., péntek

how i met FP11

Ez olyan, mint valami JJ Abrams sorozat, tele lens flare effekttel és izgalmas hegedűfutamokkal, amiben a kisvárosi, de rátermett zsaru valami teljesen átlagos gyilkosságba botlik, ami végül egy világméretű összeesküvéshez vezeti, és a világ majdnem megsemmisül. Eredetileg frissíteni akartam a 10-es flash playeremet 11-re, hogy le tudjam játszani a fészen a videókat, és most ott tartok, hogy teljes rendszerfrissítést kér tőlem, legalább 3 verzióugrással, backup lehetőség nélkül. De legalább rendes, és előre szól, hogy ha backupolnék, akkor is tönkre fog menni a rendszer és valószínűleg nem fog elindulni, de ha nekem ez kell a flash playerhez, akkor megnyomhatom az OK-t.
Végülis nekem a 11-es verzió tökéletesen megfelel.
FB feat. Flash vs. linux.
Én nem értem ezt a támogatási rendszert. Valami barom nagy tahó lehet aki kitalálta. Két év után az én rendszerem már elavult, még egy flash player se tud rá települni. Xp-re meg szó nélkül.
Én a végsőkig ragaszkodom az elavult rendszeremhez. Annyira hozzám nőtt már.

2012. április 20., péntek

Fejlemény.
Most akkor határtalan realista fantáziánkat használva közösen képzeljük el, hogy is mehetnek ott a dolgok.
a) A kártyagyár legyártott 43 db-ot hibásan. Rájöttek hogy basszátokmeg sanyi, azt a kart lefelé kell húzni, nem felfelé, úgyhogy a többit jól gyártották le. De azt a 43-at nem csinálták újra, hiszen mi pénz az, 43 PVC lapot újra legyártani, a pórnépnek jó lesz az is, fasz fog vele törődni. Most meg persze újra kell csinálni mindet.
b) eset, és ez a legvalószínűbb szerintem, hogy mind a húszezer kártya eredendően szar, ezt sokan észre is vették, és két hét alatt eddig 43-an szóltak nekik hogy heló.
c) Mi a fasz, hogy tudják hogy 43, de nem tudják hogy kié? Mi a retkes fasz ez, valami lottósorsolás? Gyerekek, legyártunk húszezer kártyát, abból 43-at véletlenszerűen direkt szarul, és aztán meglátjuk kik a szerencsés vesztesek?

2012. február 29., szerda

A mai nap legnagyobb achievementje, hogy a nappali rész nagyobbik hányadában rajtam volt a gyűrűm. Zavart is rendesen. De legalább emberek között menő.
Reggel prezentáltam a főnökségnek egy minimítingen (ez tök cuki szó) hogy mi az ábra az új projektben, az eredmény persze az lett, hogy mindenki agyba főbe dicsért hogy wow milyen cikkeket lehet ebből írni nemsokára, és utána egyből kaptam is a lebaszást hogy ezt miért nem mondtam eddig, és hogy mik folyhatnak még abban a laborban amiket nem mondok el, és bűntudatom van, mert miattam szigorodnak a kísérletvezetési regulák az egész laborban, köszönjétek koppánynak gyerekek.
De lehet hogy ez is csak a kolleGinával függ össze, akivel ma töltöttem az első munkanapot, additív infó még róla hogy macbook airje van és nem fél használni, valamint hogy még tőlem is lelkesebb, vagy nagyon szeret angol szakcikkeket olvasni, de becsületesen leirodalmazta a témát, nem is tudom hogy most erre mit mondjak. A fészpalm az volt, amikor Csabi egyből kezesbáránnyá változott, amikor Gina főzött mindenkinek kávét. Szó nélkül. Pedig saját bevallása szerint nem szokott, és nem is él vele. Kávét bazmeg. Én egyszer elmentem kávéért az egyetemi postára JT kedvéért, de csak azért hogy benyaljak és tovább maradhassak egy kicsit kísérletezni. Megtanulok kávét főzni akkor most már én is.
Egyébként agyfasz egy nap volt, Józsi megsértődött és elviharzott, én meg hülyén éreztem magam, mert én voltam az egyedüli aki a pártját fogtam amíg a többiek szívatták, a többiek akik szívatták viszont a konzulenseim. Úgyhogy inkább kimaradtam a dologból és végeztem a méréseket.
Aztán M megmentette a napom és elmentünk kajálni, de ez az egész nap úgy ahogy van már eeh, meg kéne írni egy jelentést is holnapig, de a tökömnek sincs hozzá kedve, elegem van mindenből, hülye nap van ma.

Holnap meg változik a menetrend, fogok biztos holnap is kurvaanyázni meg elmenni a halál faszára olyan titokzatos szellemjáratokkal, amelyek eddig nem is léteztek, meg abszolút fogalmam sincs hogy akkor most már mi jár merre és mikor, és hogy az miért van hogy a járatokat ritkítják meg átszervezik meg új villamost vesznek a már meglévő, de bevált és megbízható helyett hogy minden olyan nagyon új és modern és eu-konform legyen, és mégis mindig csak a tróger csotrogány tetvescigányszagú ötvenéves ikarusz fost küldenek autóbuszok helyett ami esik szét és nem bír elindulni, és amiben mindenki örömére az utastérbe van bevezetve a kipufogó és a motortérben hallható zaj, vagy pedig a kedvencemet, azt a rábát vagy mi a szart, amin ha egyedül akarsz ülni és nem akarsz leszállásnál átpaszírozódni egy idős néni valagán, akkor tetű módon kívül kell ülnöd két helyet elfoglalva, mert rohadtul nincs egyes ülés, de még csak állóhely sincs baszki, sőt, még babakocsinak sincs hely, mert faszkalap módon csóró lehajtható deszkák vannak a helyén ülés gyanánt. Mégis kevesebben férnek el abban a konténerben mint egy konszolidált autóbuszban, és nekem van bűntudatom bazmeg, mégsem tehetem ki táblán a homlokomra hogy azért ülök tahó módon kint mert le szeretnék majd valahogy szállni. Van viszont sok szép hosszú zöld cső amik az utastér kétharmadát behálózzák és nem fér el tőlük semmi, meg egy kibaszott fehér redva erjedtgeci-sárga tábla középen, és ha előre nézel azt látod rajta felmázolva hogy dugnálak szintia. Az egyetlen értelmes hely leghátul van, bal oldalt, és hátrafelé néz, mert odáig a nénik általában már nem jutnak el, de ha le akarsz szállni, akkor az egyetlen hely ahonnan ülésből eléred a jelzőt és ezt a melletted ülő látja, viszont kurva kicsi ott a hely ülni, egyszer le akartam szállni, de azt vettem észre hogy beszorult a lábfejem, érted, az én csutka lábaim sem férnek el, beszorult a kibaszott lábfejem, meg se mozdult, úgy éreztem magam mint akit frontális ütközés után egészben nyelt el a műszerfal, most ez mi hogy ilyen körülmények között kell utaznunk? Most az mi hogy fél órákat várok egy ehhez hasonló élményre? Ég a pofám bazmeg amikor írom nekik sorra az íméleket, hogy hellószia képzeld ma szétesett alattam egy busz, ma belepett a hó miközben zárva volt minden ablak, ma pedig valaki odaszart az ülésem mellé és szétkente. Mostezmi?

2012. február 28., kedd

Vissza kell vinnem ma reggel a szimfinek Szokolay operakottáját, mert "bírósági ügy lehet belőle". Röhögnöm kell bazmeg. Tűzre való az, a fűtőértéke többet ér mint ami bele van írva. Többek között ezért is léptem le a szimfiből, mert mindig amikor a karmester azt mondta hogy kérne egy apró szívességet az ütősöktől, az azt jelentette, hogy heteken keresztül szopnunk kell egy megalomán szánalmasan olvashatatlan irományával, aki bár még életében nem látott hangszert (nem ritkán még a nevüket sem tudja), szentül meg van győződve arról hogy ő egy operatörténeti zseni. Ez így összességében azzal jár, hogy bár a karmester minden melléütött hangért fújni kezd, mi minden gálán szénné röhögjük magunkat a zenekari árokban, pláne azon a szerencsétlenkedésen amit az énekkar művel, óvodás gyerekek bazmeg, és kirakják oda énekelni őket mert jaj de cukik, hát azon sírva lehet röhögni, de komolyan, már amikor nem basz fel az ideg hogy a folyosón is úsznod kell a sok gyerekben, mert egymáson hömpölyögnek. A hangzavart meg egy idő után már simán ignorálja az ember. És nyáron szoktak lenni ugye a próbák, amikor odakint süt a Nap és jó idő van és mindenki boldog, mi meg étlen-szomjan szívjuk a saját metánunkat széndioxidunkat a föld alatt egy sötét és hideg lyukban. És mindezt valami nevetséges aprópénzért. Jó, néhány romantikusabb felépítésű harmónia gyakran okozott nekem flow-élményt amíg jártam a próbákra, nem is akármilyet, de ez az érzés messze eltörpül (törptörp) amellett, amit M társaságában érzek minden percben, úgyhogy választottam, és inkább ő.
Meg igazából a társaságot se nagyon bírtam ott. Túl barátságos mindenki. Az nekem baj.
Pedig egy kicsit menő volt szimfonikusokkal játszani.

2012. február 16., csütörtök

Az a rémálmom volt az éjjel, hogy elbaszom az MSc-jelentkezést, és ráadásul el is kések reggel, aztán amikor felkeltem, minden pont ugyanúgy nézett ki mint a rémálmomban, sötét volt és hideg és gonosz minden. Ébredés után az első gondolatom az volt, hogy mindemellett még úgy is érzem magam mint egy leeresztett focilabda amit ledöftek egy késsel, belebaszták a sárba és ott hagyták az út szélén. A torkommal van valami, meg izé, egy órával hamarabb keltem kipihenten mint szoktam, és ez nekem gyanús. Aztán megnéztem egy videót, amin egy vézna néger gyerek szentül meg van győződve róla, hogy képes átváltozni super saiyanné, és fel is vette ahogy próbálkozik átváltozik. Először LOL voltam, de a videó végére már inkább OH GOD WHY. Ez a pár élmény alapvetően meghatározta a reggelemet. Pedig akkor még nem is tudtam semmit.
A Megállóban előreengedett egy idős bácsi, ezek szerint tényleg szörnyen nézhetek ki.
Bejöttem dolgozni, két percen belül hívott BP, hogy a főni a tegnapi S6B-s sikeremre tekintettel mellém osztott egy ismeretlen egészségügyis doktorandusz nőcit. Másfél perc múlva már személyesen is találkoztam az illetővel, akiről így előzetesen annyit lehet tudni, hogy van egy csecsemőkorú gyereke, rebegteti a szempilláját, és meg kell osztanom vele minden dicsőséget amit eddig elértem és ezután el fogok a SPIONban, meg az apró, kemény és fáradságos tapasztalattal szerzett trükkjeimet is hogy mitől olyan vagány a trutyi, és nyáron cikket kell írnom belőle és őt is bele kell tennem. Mindjárt sírok. És még dél sincs. És M se kapja meg az smseimet.
De én EGYEDÜL akarok dolgozni baszki. Miért nem lehet úgy ahogy eddig?

2012. január 2., hétfő

Most meg ezen csesztem fel az agyam, de nagyon.
M kémia munkafüzete, a végén feladatgyűjtemény, 17-es sorszámú gyöngyszem.

Egy alkán és egy alkén molekulájában a szénatomok száma megegyezik, a H-tartalmuk tömegszázalékos aránya pedig 14:11. A kérdés a két szénvegyület ugyebár.

Namármost, én az arányból indultam ki, tételezzük fel, hogy az egyikben 14 H van, a másikban 11. Nyilván az alkánban van a több ugye. Mivel az alkánok összegképlete C(n)H(2n+2), ebből az jött ki, hogy a szénatomok száma 6. Akkor az alkénnél is, ahogy a feladat mondja.
Igen ám, de sehogy sem jön ki. Alkénnél minden lehetséges esetben csak 10, vagy 12, vagy páros számú hidrogén kapcsolódik, ugye nyilván azért mert egy szénatomok közti kettős kötés mindkét szénatomtól 1-1 H kapcsolódási lehetőséget elvon, összesen tehát mindig kettőt. Akkor most WTF van.

A megoldás azt írja, hogy propán és propén.
Akkor most számoljunk. A propánban van 8 hidrogén, a propénben meg legjobb esetben is van 6.
Tehát kedves szerzők, kedves Dr. Siposné, kedves Horváth Balázs és kedves Péntek Lászlóné, ezúton is közlöm önökkel, hogy a 14:11-es arány kurvára nem ugyanaz, mint egy 8:6-os arány. Még közelítőleg sem. nem beszélve arról, hogy az arányban páratlan szám vagy akkor szerepelhet, ha olyan rohadt hosszú a lánc és tele van kettős kötésekkel, és akkor ez az arány már egyszerűsítve van, vagy akkor ha indokolatlanul túl van bonyolítva a feladat és ráadásul még el is van baszva.
Na ez az amin annyira fel tudom cseszni az agyam az efféle lektorálatlan, szemétre való munkafüzeteknél, nem csak azon hogy annyira nyilvánvalóan olcsó szar az egész hogy még a papír minőségére sem adnak, hanem ez, hogy ennyire nyilvánvalóan köcsög módon, erőlködve túlbonyolítanak egy óvodás szintű kis szar feladatot. Aztán utána meg csodálkozik mindenki, miért utálja a diák a kémiát. Hát közlöm kedves szerzők, hogy azért, mert az ilyen faszarcok miatt egy feladatot sem tud megoldani a munkafüzetben.

Szerk: közben megpróbáltam megoldani másképp is a feladatot, hátha rájövök hogy én basztam el valamit, ahogy szoktam. Megpróbáltam a tömegszázalék oldaláról közelíteni meg az egészet, és amikor a 14-et elosztottam 0,86-al, azt az eredményt kaptam, hogy lófaszt a szerzők seggébe, mert nem jött ki most sem értelmes eredmény, pláne nem három szénatommal.

Szerk2: Közben még a zuhany alatt is ezt számolgattam, és végül arra jutottam, hogy ha netán létezik mégis értelmes megoldás, és ÉN nem találtam ki, akkor viszont úgy eredendően nettó geciség ilyen feladatot adni középiskolásoknak, és erre már nincs mentség.