Idén is értékeljük a termést.

Így, hogy nem lebeg a fejem felett a PhD réme, viszont átszoktam tömegközlekedésre, ahol nem akarok reggelente (esténként meg pláne) semmilyen kapcsolatot sem kialakítani az utastársaimmal, sokkal több olvasásra fordítható idő szakadt a nyakamba. Így esett, hogy gyakorlatilag október közepén meg kellett erőszakolnom magam (lol) és abba kellett hagynom a Moxylandet, amit éppen csak elkezdtem.

Állandó problémám ugyanis, hogy azon kívül, hogy eléggé válogatós vagyok és nehéz engem lenyűgözni, túl gyorsan ki is végzek bármit, így kellett vagy fél év, mire sikerült összeszednem egy pakkot legalább a következő pár hónapra. Az  ugyanis kizárt dolog, hogy én valaha is olvasni való könyv nélkül maradjak.

Szóval átlagban több könyvet olvastam el a havi egynél úgy, hogy két és fél hónapig nem nyúlhattam könyvhöz. Ez utóbbi nem volt könnyű.

Szóval egymondatos értékelések:

• A Dűne: Elég jó, de ennyi elég is volt, a hájpjához azért szerintem nem ér fel.
• Alien:Covenant: Hát... jobb, mint a film, és ezzel mindent el is mondtam.
• Októberi vidék: Depresszív, mint a szar. (És szándékolatlanul sokkal faszább horror, mint az utóbbi 10 év "horror"-regényeiből bármi.)
• Apollo 13: Ugyanaz a kategória, mint a Marsi, csak ez tényleg megtörtént, és valamivel hitelesebb így, hogy tényleg egy igazi űrhajós írta, nem csak egy mezei író. (Sajnos ennek minden hátrányával együtt. Ez egy dokumentumregény, 0 dramaturgia, 500x több szereplő, mint amennyi feltétlenül szükséges, és 10000x történelmi pontosság, helyén kell ezt kezelni, nekem azért bejött.)
• Ready Player One: Ha létezik könyveknél olyan, hogy blockbuster, akkor ez az. (A film egy vödör hígfos volt, de a könyv az egészen élvezhető és izgalmas.)
• A fekete felhő: Ezen is érződik az idő foga, és az is, hogy tudósembör írta, de egy filozófiai elmélkedésnek azért elment.
• A Tó Úrnője: Kicsit túl volt már tolva a Vajákban a Ciri-saga, de végre már le lett ezzel zárva, és legalább megfelelő epikával.
• Accelerando: A stílusa az elején még érdekes volt, de engem sajnos még a végén is jobban érdekelt volna a világűrbe kilőtt languszta-neurális háló sorsa, mint a családi dráma, amiről lényegében szólt. (A közepétől inkább fárasztó volt, mint érdekes.)
• Lovecraft legjobb művei: Értem én ezt, eléggé átjön a stílus is, kellően borzongató is, és így is messze a legjobb az utóbbi száz évben. (De sajnos éppen eléggé fárasztó lett ez is a végére ahhoz, hogy ne nagyon akarjak több Lovecraftot olvasni. De attól még a mai napig keresgélek fan-artot a Shoggoth-okról és az Elder Thingsekről.)
• Viharidő: Nem vicc, ez a legjobb Vaják-kötet a legelső óta. (Bár időrendben nem az utolsó, én mégis azt mondom, hogy ezzel kell lezárni ezt a regényfolyamot, nem mással.)
• Terror: Vitán felül a legjobb, amit idén olvastam. (Horrornak kevésbé az, inkább thrillernek nevezném, és hálát adok az összes isteneknek, hogy éppen ősz elején jutott eszembe elkezdeni, nem pedig a tél közepén.
• Hozsánna néked, Leibowitz!: Ez meglepett. (Posztapokaliptikus vallási regény.)
• Moxyland: Erről még nem nyilatkozom, de a cyberpunk setting ellenére eddig nem vagyok lenyűgözve a masszívan antipatikus főszereplőktől.

Kisgyerek voltam még, de tisztán emlékszem, hogy egyszer Nagyika virágoskertjében pont az orrom előtt jött fel a földből egy földikutya. Ücsörögtem a nyári délután a homokban és valamin nagyon elgondolkoztam, amikor született előttem egy vakondtúrás, és kidugta rajta az orrát. Egyből tudtam, hogy nem vakond, mert a vakondok nem néznek ki úgy, mint egy ronda patkány. Kinézett a túrásából, és úgy lesett egy ideig, én meg anyának kiabáltam, aki jött is megnézni, de nem akarta elkapni, mert félt, hogy megharapja.

Szóval ma záróvizsgáztam megint (nem tudom már megszámolni). A mostani mélypontja az volt, amikor

Tétel: Pozitron emissziós tomográfia, PET
Bizottság: A pozitron találkozik az anti-párjával, az elektronnal, és annihilálódik. Mi keletkezik ekkor?
Vizsgázó: Hidrogén.
Bizottság:

Én:

Bizottság:
Vizsgázó:
Bizottság: ...kérem?
Én: internal autistic screeching
Én: [OMG I CANT EVEN]

A helyes megfejtés: Egy gamma-foton pár.

Fun fact geekeknek: ha hidrogén lenne a helyes megfejtés, így nézne ki a páciens:

Blade Runner

A fasznak ül be valaki úgy Blade Runnerre, hogy negyed óránként nézegeti a mobilját, hogy mikor lesz már vége. Hangosan bezabálja a popcornt már a film előtti 20 perces reklámblokk vége előtt, rángatja a lábát és vele együtt az egész sor széket mint egy idegbeteg pöcs, fészkelődik, mobilozik, de legfőképpen az idegeimre megy ha mellettem ül. Aki ennyire látványosan nem tud mit kezdeni magával, az üljön be a pappa piára vagy valami szarra.

A Blade Runner folytatása sem egy olyan film, amire csak úgy random beül az ember. Erre vagy a fanok ülnek be, vagy azok, akik ha nem is tudják, de legalább sejtik, hogy mire számítsanak. Műértők, akik kibírnak három órát ülve, és ha a film netán kissé vontatottabbnak bizonyul mint a halálos iramban nyolc (vagy tököm se tudja mennyi), akkor annak ellenére is élvezik a filmet, mert értik, hogy mit akar kifejezni.

A Blade Runner 2049 egy művészfilm. Egy színházi előadás, monumentális díszletekkel és határozott stílussal. Ha lövés dördül benne, akkor az rendszerint indokolt, és talál. Erre a filmre így és ennek megfelelően kell beülni, nem úgy mint egy darab tahó fasz.

Nna.

Egyébként elképesztő királyság a film, nekem nagyon tetszett. Ne hallgassatok azokra a kritikákra hogy üres meg unalmas, azokat is olyan emberek írják, akik nem tudnak értékelni egy jó filmet, mert nem láttak még egyet sem. Ez a film ez jó.
Meg azt már itthon olvastam róla, de tényleg feltűnt közben is, hogy Magyarországon forgatták, mert

SPOJLER

abban a szeméttelepes jelenetben amikor a csövesek egyből nekiestek a lezuhant autójának, Miskolcot véltük felfedezni. Aztán még konkrétabb lett ez a sejtés pár perccel később, amikor egy csapat rongyos gyerek tapogatta végig, hogy van-e nála bármi érték.

Most úgy mindentől függetlenül be kell vallanom, hogy már az első pillanatban, amikor meghallottam a rádió nevét, egyből arra asszociáltam, ami a köznapi beszédben karcolni szokott.

Nem hittem volna, hogy a helyzetet még lehet fokozni, de majdnem felvisítottam, amikor az a szlogen érkezett mellé.

Én még mindig nem hiszem el, hogy ez komoly, hogy ilyen tényleg van.

vasárnap esti fun: híres filmek magyar címei visszafordítva angolra

The Martian - Search-party

Face/Off - Fake/Face

Inception - Origin

Shawshank Redemption - The Prisoners of Hope

The Departed - The Brick

Limitless - Point-effect

Frozen - Ice Magic

Fast and Furious - At a Deadly Pace

Blade Runner - Winged Bounty Hunter

Aliens - The Planet called Death

Heat - Face to Face

Home Alone - Tremble, Burglars!

True Detective - In the Name of Law

Breaking Bad - Total Suck

Sons of Anarchy - Hard Riders

Kicsit kellemetlen erről beszélni, mert valaki biztos sokat dolgozott vele hogy megtervezze, de amikor megláttam, úgy elkezdtem röhögni, hogy majdnem befostam.

Annyira változatos szinteken rossz szegény:

- Mi az az overkill robotkéz? Lunar masturbator 2000? És honnan látja, hogy éppen mit maszturbál?

- Azokkal a kerekekkel egy csigaházat se tudna megmászni.

- Azok a napelemek kábé annyi powert adhatnak le, amennyi egy fél számológép működtetéséhez elég.

- Dat parabolaantenna a seggén. Azzal fogja a Kuzej-günejt a Holdon.

- A dinamitrudakkal felszerelt nemesacél audi-motorblokkot végképp nem tudom értelmezni ott a közepén.

Meg hát a google a Föld napja alkalmából megmondta, hogy egy avítt, nagy, szőrös dagadék vagyok a kihalás szélén.

De legalább egyedi, és ne nagyon akarjon senki se klónozni.

Töltsétek ki ti is, és kommenteljétek be, hogy ti mégis miféle állatok vagytok, mert ez fun.

bűnügyi riportunkat látják

Igazából én elgondolkoztam, hogy kirakjam-e facebookra, hogy szakítottam M-mel.
Április 1-én.
De arra jutottam, hogy úgyse venné be senki :D

És azt mondtam már, hogy a tanszéknek van saját hőkamerája?

Megcsináltam én is a tesztet amit Borinál láttam, kinyitottam a hozzám legközelebb eső könyvet a 206. oldalon, hogy az ottani eső mondat jellemezze a szexuális életemet:

"A héliummal persze minden sokkal egyszerűbb lenne."

Öeöö...

Én ma helovínkor leginkább Semlyjén Zsoltnak öltöznék be, véleményem szerint házról házra járva én lennék így a legijesztőbb mindenki közül. Lenne alattam egy imitált fehér ló is, hogy hitelesebb legyek.

Észrevételek, átlag feletti mennyiségű alpári szóhasználattal:
1) Az RTL jól leszopta saját magát. Gáz. Ez a legnagyobb hír az országban, hogy egy gagyi kínai cuccal szakértőhöz kell szaladgálni, mert nem hisszük el, hogy gagyi kínai?
2) Az RTL-nek nincs jobb dolga ennél?
2) A tökömet a NAVba is, azok a replika órák igenis jók, nekem is van.  Aki órát akar venni, az a netről rendeljen, kínai oldalról, mindenkit erre bátorítok. Komolyan mondom. A NAVnak csak azért sír a szája, mert őket szopatjuk azzal, ha kínából hozatjuk a cuccot vámmentesen.
3) Tökömet Krizába is, én is szeretnék havi 5 és fél ropit keresni, hogy aztán azt mondhassam, hogy még luxus karórára sem telik. Ha nem órára költi el, akkor mire?
4) Ha már témánál vagyunk, az nem érdekli véletlenül a bulvársajtót, hogy a faszom milyen órát hord? Hacsak nem akarod minél autentikusabban cosplayelni Krizát, ne érdekeljen, hogy milyen az órája. Ha meg akarod, akkor összedobtam ide egy kis segítséget:

Steal his look: Kriza Ákos
Dormeuil Vanquish II suit - $95,319
Emporio Armani slim fit shirt in stretch cotton poplin - $363
Charvet Tonal-Stripe Silk tie - $220
a replica of Ulysse Nardin Maxi Marine Chronometer - $89

önkormányzati választások 2014

Nem tudom eldönteni, hogy az idei leosztásból a kedvenc rendkívüli eseményem ez legyen

vagy ez

Mindig az a rész a legizgibb minden választáson, amikor kikerül a teljes lista ezekből.

Amikor először engedem meg M-nek, hogy vezesse az autót a half lifeban:

Igazából így ketten, kooperatívban játszani végtelenül szórakoztató élmény, én már vagy háromszor keresztüljátszottam egyedül, de összesen nem volt ennyire fun. A ravenholmos részt is hogy utáltam, pedig ha belegondolok, csak egy kreatívabb és lájtosabb left 4 dead az egész.

Mindegy.

Jól szórakozunk.

Ezen úgy nézek ki mint valami rapper, aki a legújabb számát, a Fájdalom címűt reppeli.

Nem tudom, hogy bárki is kíváncsi-e rá, de épp a steam-galériáinkat pakoljuk tele hasonló képekkel. Az enyém oldalt, az övé pedig itt.

fétis

Heterodiszperz cellaeloszlás, szinterelt dörzsi rész, pasztell színek, tenyérhez illeszkedő méret - a tökéletes mosogatószivacs ismérvei. Megláttam a teszkóban, és első látásra beleszerettem. Imádom az illatát, imádom az állagát, a színét, a kinézetét. 140 forint volt belőle három darab, és igaz hogy az utolsó ezreseinket költöttük most el a heti bevásárlásnál, de ezt nem tudtam otthagyni. Egyet viszek a laborba, eggyel itthon fogok mosogatni, egy pedig itt lesz az asztalomnál, és nézegetni fogom, meg böngyörkészni.

Odahaza az volt a szokás hétköznap éjjelente, hogy szakestekre jártam, itt pedig az lesz hétköznap éjjelente, hogy LAN-partikra járok, a második emeleti alkalmazott kémia laborba. Ma az UT és a CS volt terítéken, és bár előbbivel előtte sose játszottam, azért egy olyan közepes mennyiségű fraget sikerült gyűjtenem, ami azért nem elkeserítő teljesítmény. Ráadásul egyedüliként egy tehén skinjét aggattam magamra, plusz szórakozási faktort nyújtva a többiek számára is. A CS-ben már nem lehetett úgy skinelni, ott azzal vívtam ki egyszer többek tiszteletét, hogy rambó-módra rohantam és henteltem mindenkit aki mozgott, illetve egyszer egy gránáttal is sikerült valakit spectatorba küldenem a kör végéig. Aztán most éjfél előtt elkezdtünk hazaszállingózni, miközben poénosan azzal hecceltük egymást, hogy sietünk haza doktorit írni. És valóban.

Mivel az első ösztöndíjam még nem jött meg, mert a téós néninek eddig még büdös volt felvinni a phd-sok adatait a rendszerbe (hamarabb lett belsős tanszéki mailcímem, mint egyáltalán etr-azonosítóm, ez már mi), ennek következtében lassan pont fél éve nincs bevételem és élünk ketten az én addig megmaradt pénzemből, csak időközben kibéreltünk és berendeztünk belőle egy közepes méretű albérletet az ország másik végén. Azonban mivel én nem így terveztem a pénzügyeket (túl optimista voltam), most ott tartunk, hogy azt is meg kell fontolunk, hogy mikor van pénzünk zsemlét venni, és mikor nincs. Nagyjából víz-kenyér kombón élünk (azért ennyire nem siralmas a helyzet, de majdnem), viszont amikor ma megláttuk a teszkóban, hogy az ezer darabos giccses lovas kirakó le van értékelve, azt nem tudtuk ott hagyni. Nekünk az kell. 3D-s, van hozzá olyan 3D szemüveg is amivel nézni kell, és ennél giccsesebb szart még ember nem rakott ki, de majd most mi. Holnap korán kéne kelni, de nem bírjuk otthagyni félkészen.

Hát nem gyönyörű?

Most akartam kilinkelni oldalra a steam-fiókomat, mert saját bevallásom szerint nagyon fun képernyőmentéseket készítek, de le van halva az egész, és szerintünk ez összefüggésben lehet azzal, hogy msot hirdették ki a ponthatárokat, és akit nem vettek fel, bizonyára úgy van vele, hogy faszom, inkább akkor játszom. Bizonyára jó sokan vannak így.
Egyébként akit felvettek annak gratulálok, és aki meg 300 felett teljesített és nem, az ne búsuljon. Aki 300 alatt teljesített és nem vették fel, az meg is érdemli, menjen haza tanulni, és gondolkozzon el az életén, de komolyan, háromötvenet fél herével teljesíteni lehet. Annak idején én 160 valamennyivel kerültem be az egyetemre. Mindig azzal szoktak vigasztalni a professzorok, hogy na igen, bekerülni egyszerű, de bent is maradni, na az a nehéz, és akár igazuk van ebben, akár nem, én gáznak érzem azt, hogy még most is, hat évvel később is csak 270 a ponthatár. Mert az már annyira alcsony, hogy ez már gáz. Na mindegy, nekem már nincs közöm ehhez.