legjobb vendégkontent evör

Úgy néz ki, mint egy túrórudi.

Sieglinde legutóbbi posztjának minden szavával egyet tudok érteni, és azon túl, hogy most bőszen helyeselgetek és bólogatok a képernyő előtt, még meg is osztom vendégposztként. Akár én is írhattam volna. Csak én szeretek pikírtebben fogalmazni.

közszolg.

Asszonypajtás szállította az internetekre a világuniverzum legsúlyosabb kontentjét:

bunnyontheslide.blogspot.hu

Hiánypótló darab, én elsőként iratkoztam fel. Nem reklámozásból mondom, de szerintem mindenkinek ez hiányzott eddig az életéből.

Asszonypajtás egy állatjó gyűjteményt hozott össze hirtelen, szerintem én is belépek a főzős csoportba, szeretem az ilyen trollbulikat.

Lehet, hogy némelyekre mégiscsak ráférne a netadó :D

Asszonypajtás nosztalgiázik ^^¸

Bori szintén menyasszony mint M, szintén tudományos kutatói életpályát választott mint én, de ami miatt róla írok, az a legutóbbi posztjának a vége, ami megmelengette a szívemet, mert annyira igaz és annyira így van. Úgyhogy most reklámozom egy kicsit a blogját, remélem nem bánja.

Igen, ez mind szép, csak hát ugye ahogy az elején is mondja, neki nincs tapasztalata. Legalábbis ha az általános értelemben vett tapasztalatot vesszük, ami sokak számára azt jelenti, hogy két pasi/csaj egymással összehasonlítva nem ugyanúgy szexel az ágyban. De ha mondjuk azt nevezzük tapasztalatnak, hogy milyen az ha valakit szívből szeretünk, milyen az ha valakivel egy hónapnál több ideig vagyunk együtt, milyen az ha valaki megkéri a kezed, akkor neki bizony van tapasztalata.

A tapasztalat emiatt a legviccesebb szó, ami ilyenkor bárki szájából elhangozhat. És ez úgy jön ide, hogy el is szokott.

És ami miatt most erről írok, az az, hogy végsősoron ez, az eltérő sztenderdek és az életszemléletbeli különbség az, ami annak idején az ősidőkben annalightot számomra örökös arch enemyvé tette (meg persze az, hogy olyan jelzőkkel illette a hátunk mögött nyilvánosan a menyasszonyomat, amiket nem szeretnék idézni), úgyhogy ez egy darabka blogtörténelmet juttatott most eszembe, ami nem feltétlenül egy pozitív élmény, úgyhogy most olyan jó nekem mások blogjának olvasása során rájönni, hogy nem vagyok egyedül, és rajtunk kívül is vannak emberek és párok, akik boldogok, és írnak róla, hogy boldogok és szeretik egymást, és nem csak dugnak, és nem veszekednek, hanem szeretik egymást, és számukra (is) ez teljesen természetes. És itt ugyanúgy gondolok még Criollóékra és Sieglindéékre, akik szintén ilyen cukik, és évek múlva majd nyugdíjasklubot alapítnuk velük, ahol a helyes kötéstechnikáról lesz szó a hintaszékben. Az ő blogjukat is olyan jó olvasni, és ők sincsenek egyedül azzal a devianciával amit úgy hívnak hogy szerelem. Őket olvasni alapvetően nem az az "azért olvasok másokat, hogy lássam hogy nekik szarabb, mint nekem" érzés, hanem pont az ellentéte, és ez jó. Posztoljatok mindig ilyeneket mint most.

- Picim, tedd már be a hátsómba.
- Mivan??? :D
- A hátsó zsebbe!
- Persze! Ebből már nem jössz ki jól! :D
- Tedd már be!
- Már rég beraktam.
- Észre sem vettem.

A beszámoló a mai napról.

És az asszonynak ilyen körülmények közt kell kibírnia nap mint nap. Nincs könnyű hivatása, de tűri, és én ezért nagyon büszke vagyok rá.

Asszonypajtás hobbiból regényt kezdett írni. Egy romantikus alkotást, amely az én véleményem szerint valami cseszettül izgalmas is még ráadásul. Úgyhogy most itt reklámozom. Igaz történeten alapul.

A mai nap meg azzal kezdődött, hogy megérkezett az akusztikus effektpedál, amit M szülinapjára rendeltem július végén egy magyar üzletből. Ezzel mindenki nyert, én rengeteg stresszt amire nem volt szükségem, az áruház több profitot, M pedig egy jobb típusú effektpedált, mint amilyet eredetileg szántam.

Aztán utána egyből be is üzemeltünk és zúztunk, sikeresen lenulláztam egy kábelt a semmivel, azzal hogy tartottam a kezemben a levegőben, és mikor bedugtam akkor meg semmi, de annyira, hogy még csak nem is recseg, csak némán vigyorogva les, mint a szfinx. A jó hír az, hogy nem a gitárnak van baja, a rossz hír meg az, hogy csak egy ilyen kis félholt pótkábelem van, amit már számítógépre sem lehet kötni, így kénytelen voltam ezt is az erősítő elé tett mobilommal felvenni, ez mekkora gáz már, tiszta ciki, lőjetek le. (Mint az a gangnam-sztájl flashmob vagy mifasz csütörtök reggel az főbejárat előtt az egyetemen, azon is csak a résztvevők mulattak, de szerintem ők is csak zavarukban, annyira arcpirítóan gáz volt. Ahogy kábé minden más a világon, aminek a gangnamhez és a flashmobokhoz köze van.) Pedig maga a kábel úgy néz ki, mint ami három atomholokausztot is túlélne egymás után, de ezek szerint mégis csak egy szar. De fojtogatni még jó lesz majd, a pasast a hangszerboltban, aki eladta nekem.

Azt meg nem tudom hogy régen több kurva volt-e, de a kortársaink jelentős része épp most válik azzá, a szemünk láttára. Nem mintha ez meghatározó tényező lenne bármiben is.

A végére pedig egy szép vendégposzt, hogy szépen legyen vége ennek a posztnak.

Az asszonynak igaza van, én sem szeretem amikor a suli kurvái próbálják leutánozni a szerelmet. Amikor nekünk integetnek, hogy nézd csak, én is boldog vagyok, három hét után megdugattam magam valami tahóval (mert ugye ezzel mindent meg lehet oldani - ez egy idézet), akinek fél év múlva már a nevére sem fogok emlékezni, és valószínűleg én is csak egy leszek a sok rongy közül akit felpróbált. Bár ezekről a farkakról is megvan a véleményem.

drazsés joghurt

Ma csinos asszisztensnőm segítségével kiszámoltuk, hogy pontosan 27,48%-al fizet többet valaki, ha készen veszi a smartiesos eperjoghurtot, mintha összetevőiből rakná össze. Egységnyi, 1/5 tömegnyi smartiest tartalmazó smartiesos joghurtra számolva. A smarties-szemcsék mérete a kutatómunka során nem volt releváns tényező, ahogy az eperdarabkák sem. Igazából nem találtunk olyan joghurtot ami amellett, hogy nem ivó-, még darabkátlan is. Tök jó szó az, hogy darabkátlan. Nestlét meg pláne nem, úgyhogy organoleptikusan kellett kiválasztanunk a hozzá karakterisztikában legközelebb álló tejkészítményt. További eredmény még, hogy az amúgy tűrhető ízű, zsírszegény ivójoghurt és a smarties valami brutálisan szörnyű ízű együtt. Erre nem számítottunk.

Holnap meg mehetek be kilencre basszameg. Küldték ugye nekem a tonnányi szart levelet, amit a kicsiknek szoktak, a beiratkozás menetéről, és oda volt írva, hogy mikorra kell menni és hova. A baj csak az, hogy kurvára nem tudom eldönteni, hogy a kicsiknek szánt felettébb hasznos infók mekkora hányada vonatkozik rám, a veterán csatalóra, és nem intézhetem-e neptunon keresztül úgy, ahogy az elmúlt 7 félévben, vagy tényleg be kell-e mennem nekem is, mint a dedóban. Az egyik legfőbb probléma az, hogy nagyon nem akarok emberekkel találkozni, mert elegem van belőlük, elegem van az egyetemistákból, azokból akik még nagy arcok mert még nem tudják, hogy csúfosan meg fognak törni az évek alatt, meg azokból is, akik azt hiszik, hogy megtörtek, meg hogy látták már az egyetem igazi arcát, pedig még egy fél diplomáig sem jutottak el. Szóval én most előre megjósolom, hogy az lesz, hogy holnap reggel olyan fejjel fogok bemenni a sok kicsi közé, mint akinek tűzoltófejsze lapul a táskájában használatra készen, elkezdem hallgatni a téósok szerencsétlenkedését, elképzelem hogy mennyi ideig fog még ez tartani, majd 10 percen belül legyűröm a beiratkozási papírt valaki torkán, és lelépek a búsba.

Itt pedig egy vendégposzt. Tessék rá odafigyelni, mert az asszonynak igaza van.

Inkább hasonlított varacskos disznóra mint vadra, de amúgy igen, minden hasonló ember megérdemelné, hogy egy vadidegen ellenkező nemű jól beleröhögjön a képébe a villamoson a tetkója miatt. Imádom ezt a lányt.

Mivel látom hogy sokan nincsenek képben, ez lesz itt a mai poszt, nanoscience for dummies. Van benne pár pontatlanság, de laikusoknak átfogó képet ad.
És jé, a gitár alatti második bekezdésben csak nem megemlítik a mostani munkámat is?

M

Ennyi. Én is kezdem már unni az ilyen alakokat. Az egy dolog hogy ha valaki párkapcsolatot imitál, de legalább ne legyen már ránk háklis amiatt, hogy a miénk igazi.

Tetszik Sedithnek ez a posztja, és maximálisan egyetértek vele. És remélem nem baj ha reklámozom.
Vendégposzt rovatunkat olvasták.