Jelentem, elkészültem a karácsonyi ajándékommal, és ki is próbáltam (próbáltuk). Meglepően élvezetes még azok számára is, akik nem ismerik a Doktort.

A párfotó már túl mainstream, ezért roverfotózáson estem át pénteken. Az előtérben látható az a robot, amin évek óta sokadmagammal dolgozom. A háttérben pedig az a kalapács a kezemben, amivel egy pillanat alatt semmissé tudnám tenni az előbb emlegetett munkát, ha hirtelen megszaladna a kezem és az elmém.

Többi kép elérhető fészen, ha valakit érdekel. Meg majd jövőre a kari naptárban, ha valakit nem.

A mai több dolog miatt is egészen jeles nap volt.

Először is ugye Bori és Boti esküvője miatt, ami részükről azért volt különleges, mert hihetetlenül cukik és szépen mutatnak együtt, részünkről meg azért, mert most először voltunk meghívva úgy egy párként, hogy nem családostul, hanem személyes ismerősként. Nem tudom elég jól kihangsúlyozni, hogy az üdvözlőlapjukat véletlenül loptam, szerintem ez kegyetlenül epik.

Másodszor, erre az esküvőre öltönyben mentem, ami azt jelenti, hogy jó még rám az öltönyöm, ami utoljára az első féléves vizsgáimon volt rajtam, ami azt jelenti, hogy az kb. hat-hét évvel ezelőtt volt, mert azóta mindenhova a kohász egyenruhámban jártam.

Harmadszor, életemben először tárcsáztam személyesen a mentőket, amikor hazafelé menet a malomszögnél egy -egyébként meglepően jól szituált- bácsi a szemünk láttára szedte le fejjel a villamosmegálló díszburkolatát, és ömleni kezdett belőle a vér. Bár rosszul hangzik, de nagyon hálás volt nekünk, amiért felsegítettük és ápoltuk addig, amíg a saját lábán be nem szállt a mentőautóba.

Szóval egyébként nagyon büszke vagyok Boriékra, egészen meghatódtam a szertartás alatt, pedig nekem aztán igazán nem szokásom. Az anyakönyvvezető meg nem tudom mit hablatyolt ott az ötven évről, mert ha valakikből, hát belőlük tényleg kinézem, hogy örökre boldogok maradnak együtt, nem csak ötven évig. Hiába, rocksztárok ők mind a ketten.

Miközben hónapok óta várok arra, hogy legalább a tanszéki honlapra kerüljön fel a fotóm a többi doktorandusz mellé, ma reggel ez fogadott az irodám ajtaján.

Szeretek itt dolgozni.

Ja igen, egyébként az öcsémnek hivatalosan is megjelent az első albuma. Lehet hallgatni és venni és hallgatni.

gpoy szelfi

A gyorshívó sávot nemtom hogy kell módosítani, annyi skillem még nincs.

Akarok egy klipet csinálni ehhez a számhoz, ami úgy kezdődik, hogy egy fiatalember megy az utcán lehajtott fejjel, hátulról filmezve, kifakult színek, szemét és kosz és alja emberek evriver, a fiatalemberen pedig kommersz kabát és kapucnis pulcsi, amolyan majkás vagy dópmenes stílusú képi világ. És a fickót a klip legvégéig csak hátulról mutatják, sosincs arca. És arról szól a klip, hogy megy az utcán, kikerül egy csövest, inkább kikerüli a sikátort is amiben éppen egy öreg nénit vernek meg a kisebbségiek, kiborult kukák szemetein keresztül gázol, és közben néha enyhén lassított snittekben, hogy még hatásosabb legyen, és illeszkedjen a zene üteméhez. Deszkás suhancok jönnek szemben, meglökik, de a fickó elmenekül. Tovább megy, aztán 1.52-nél bemegy egy épületbe, lemegy az alagsorba, ahol alig van fény, újságpapír és kosz ott is mindenütt, de az egyik ajtó mellett a falon egy négyszögletes fekete doboz, amin egy led világít. Odamegy, odaérint egy kártyát ami a nyakában lóg, és akkor 2.56-nál kinyílik az ajtó, és odabent az ajtó túloldalán egy kutatólaboratórium van, erős világítás és zöldes színek mindenütt, fehér köpenyes maszkos tudósok segítik le a fickóról a kommersz ruhát és adnak fel helyette köpenyt, a lábára ilyen lábzacskót a kezére pedig latex orvosi kesztyűt, aztán egy zsilipen keresztül továbbmennek egy következő helyiségbe, ahol a tisztatér közepén sok tudós éppen egy nukleáris bombát szerel szét és szedi ki belőle a dúsított plutóniumot. A fickó elfordul és bemegy egy másik szobába a második refrén alatt, ami egy műtő tulajdonképpen, ahol néhány tudós éppen egy műtőasztalra szíjazott gibbon sikoltozását ignorálja, miközben infúzióval valami lötyit adnak be neki, a fecskendőn pedig tisztán látszik a sugárveszélyt jelző piktogram. És így van vége a klipnek.

maunacast mission control szimuláció

Ma volt a colabsban. Ott volt rengeteg rookie, meg Laci, meg Matyi, meg én, meg Miki, mint veteránok. Illetve ők még inkább veteránok, mint én. Eredetileg úgy mentem oda, hogy akkor most én is betanításra megyek, ehhez képest én magyaráztam mindenkinek, hogy a telemetriát hogyan kell értelmezni, mert gyakorlatilag csak egy fél képernyőnyi táblázat amiben folyamatosan változnak a számok, és fél képernyőnyi diagram, amin színes görbék futnak összevissza, pedig talán a kameraképeken kívül a legfontosabb felület, ami egy mission control szoftverben létezhet. Úgyhogy nagyjából én voltam a telemetry + optical sensors person, de persze a flight director szerepét is kipróbáltam, meg a rover driverét is, mert szükség lesz rám ilyen minőségekben is egy hét múlva ilyenkor. Miki bezárt minket a szobába három laptoppal, a rovert elvitte valahova random helyre az épületben, és épített köré egy random akadálypályát. Aztán szólt hogy mehet, és találjunk vissza. Kiderült, hogy a sloziba rakta be, háttal. De megoldottuk, két és fél óra alatt átnavigáltuk magunkat a folyosón. Balázs aztán kicsit upgradelte a GUIt, ehhez újra kellett kalibrálnia a motordrivereket is, úgyhogy a második menet már nem volt ilyen könnyű, gyakorlatilag újra fel kellett fedezni a rover képességeit, meg hogy hogyan reagál egyes parancsokra. Egyszer a telemetriában fekete képet kaptunk, aztán kiderült, hogy nekimentünk szemből a falnak, mert intervalra egy nullával többet érzékelt az új szoftver, mint amennyit szerettünk volna, hogy érzékeljen, ezért 10x annyi ideig futott. Aztán utána az egyik terepakadály babzsákot gyűrte be a kerék, a field crewnak kellett kiszabadítania.

A két futás közti maintenance szünetben pedig bemutattam a saját rookiejaimnak az irodát, a burkolat nélküli 2.5-öst, a kereket, és magyaráztam nekik egy-két okosságot.

Nem leszek érzelgős, igazából tetszett ez az egész.

Zúzás volt. Nagyszerű fényképalbum a tegnap esti rólam:

Videó is jön mindjárt, mint tavaly.

Szóval akinek szintén elege van ebből a híg elektrofosból, ami a mai világunkban árad mindenhonnan, azt jöjjön ma kilencre a Cornerbe, és olyan ronda zúzást kap a fülébe általunk, amit nem felejt el sosem. A setlist titok, és csak a hangulatot garantáljuk. Azt viszont igen.

Reklám vége.

Aki viszont a szuperparamágneses részecskékkel kapcsolatos legújabb felfedezésről szeretne információmorzsát hallani tőlem, az jövő szerdán reggel jöjjön a LOGIba a kutatószemináriumra, asszem az is ingyen van.

A setlist egyelőre itt is titok :D és a hangulat itt is garantált.

Most van reklám vége.

Reggeltől a Telenor Házban (sic!) voltam ma, sajtótájékoztatót tartottunk, meg bemutattuk, mit tud a kicsike, meg engem is bemutatott a főnök, mint főgépészt. Megtanultam korrekt módon leparkolni a roverrel, szerintem a vezérlés viszonylag jól megy már. Mondjuk egyszer nagyon durván rálépett a rover a kis Tevére, szegény ketté is hajlott és azt hittük megdöglött, de csak a wifit dobta le, szívós a kis dög. Nincs annál menőbb, amikor valaki egy rover kamerájával csinál távirányítású önfotót. Rakás kép fészen. A vonatot kábé 30 másodperc híján értem el, dea többiek rendesek voltak, megvártak a szokásos keddi meetinggel, pedig istenbizony rájuk bíztam, hogy tartsák meg helyettem is :D

Nem mintha fel akarnék vágni vele, de jelenleg Miskolcon a Bay-intézetek berkein belül én vagyok az egyetlen, aki tudja, hogy kell egy fotonkorrelációs spektroszkópot használni.

Műszaki kúlságindex, én találtam ki. Megmutatja, hogy egy adott műszaki felsőoktatási tárgy neve mennyire hangzik menőn. Illetve hogy a neve alapján mennyi tudást ad át az adott témakörre vonatkozóan. Először is jelöljük X-el egy tetszőleges természettudományos tárgy nevét (klasszikusan a biológia, fizika, kémia, de lehet még litográfia, dinamika, fémtan, gépszerkezettan, stb.). Az alábbi elő- és utótagok különböző számú pontokat jelentenek. A pontokat össze kell adni. Ahány érvényes, annyit. Ha egy többször fordul elő, azokat is. Ami negatívba jön ki, az nem menő.

Xi alapismeretek / X alapjai = -6 pont

Bevezetés a Xba = -11 pont

X = 1 pont

X 2. = 3 pont

X 3. = 4 pont

Xi technológia = 4 pont

Speciális X = 7 pont

MakroX / MikroX / NanoX =7 pont

Elméleti X = 9 pont

Kvantum X = 10 pont

Alkalmazott X = 12 pont

És akkor végeredményként kijön, hogy mennyire menő nevű a tárgy, amit tanulunk. Van fémtan könyvem. Pff, 1 pont. Meg van Alkalmazott kvantumkémia könyvem is, 23 pont kapásból. A Bevezetés az asztrofizikába például nem menő.

Az előző listát lehet exponálni szakmákra is, meg foglalkozásokra.

X = 1 pont

X mérnök = 5 pont

X technológus = 7 pont

MakroX / MikroX / NanoX = 7 pont

Elméleti X = 9 pont

Kvantum X = 10 pont

Alkalmazott X = 12 pont

Van egy vegyész oktatóm. 1 pont. Vagyok én, aki nanotechnológus mérnök vagyok, 19 pont. Az pont annyira kúlan hangzik, mint egy alkalmazott biofizikus mérnök foglalkozása. Persze lehet, hogy a pontszámok még további korrigálásra szorulnak.

Egyébként amíg még jártam a szimfire, addig minden áldott péntek délután szemtanúja voltam, ahogy a karmesterünk úgy gördült be a zeneiskola kapuján a böhöm, hófehér, 7-es BMW-jével, hogy max hangerőn bömböltette a klasszikus zenét.

Na akkor a szitu. Péntek este elvállaltam egy tíz perces csillagképes előadást március végére, egy jelentéktelen déli csillagképről. Namármost, engem rendszerint roppantmód fel tud idegesíteni, ha egy csillagképre rámondják, hogy jelentéktelen, ha halovány csillagokból áll, és nincs benne semmi érdekes. Úgyhogy azóta, három teljes napja fullra rá vagyok perszerválódva a témára, megírtam az előadásom (csak a vázlat 3 oldal lett) és megcsináltam hozzá a ppt-t, tökéletesre meg van az egész csinálva, és ügyeltem arra, hogy az egész kurvaérdekes legyen, mert ezzel akarom megmutatni, hogy egy akármilyen csillagkép is lehet kurvaérdekes, ha hajlandók vagyunk elmélyedni a világűr rejtelmeiben. Szóval az egészet kitömtem történelmi érdekességekkel, fél univerzum méretű gravitációs anomáliákkal, és raklapnyi exobolygóval. Nem vicc, vannak szakkönyveknek mondott szakkönyveim, amelyekben még a csillagképet sem említik meg, egyes exobolygók excentricitási értékeihez pedig a nasa adatbázisainak a legmélyebb bugyrait kellett feltúrnom könyékig. És az eredmény az, hogy ez bizony kurvaérdekes lesz. Csináltam egy trailert az előadásomhoz, amit megosztottam a szakkörös tagok között fészen.

Én a helyemben ezt kurvára de nem hagynám ki.

Egyébként júniusban is jövök előadással, az az űrsiklókról fog szólni, és hasonló tematikában fog készülni. Csak ahhoz még hozzá kell venni, hogy az űrsiklók már eleve tényleg az egész világegyetem legkirályabb dolgai, annyira királyak, hogy még a nemiszervem is tisztelegve áll előttük. Aki azon az előadásomon részt fog venni, az vagy másnap elutazik az usába, hogy felvásárolja a maradék űrsiklót, vagy megalapítja az új űrsikló-programot, vagy egyszerűen túl sem éli az előadást, annyi király dolgot fogok mondani. Az az előadásom is készül éppen.

Ezen kívül a hétvége többi részét M társaságában töltöttem itthon, úgyhogy arról közelebbi részleteket itt nem osztanék most meg. Amikor hajnalban (fél kilenckor) kiugrottam az ágyból hogy elintézzem a csirkéket, morcosan -.- fejjel hirtelen maga alá gyűrte a párnámat, mintha egész éjszaka arra várt volna hogy mikor kelek végre fel róla, és mormogott nekem valamit még úgy alvás közben, nem is értettem hogy mit. Talán azt, hogy arra várt.

Aztán annyi történt még, hogy ma babazsúrban voltunk egy játszóházban, és barbis asztalkánál ittuk az üdcsit neonszín polipropilén pohárkából, szívószállal. És lecsúsztunk a labdák közé a nagy csúszdán. Ez hót komoly. Fetrengtünk a szűk hálós, színes, párnázott izék között, mint két partra vetett bálna.

Meg az alábbi beszélgetés hangzott el két nő között az autóban:

- Azt hallottad, hogy a deichmannban olyan akció van, hogy két pár cipő áráért hármat adnak?

- Hmm... el kéne akkor menni.

- Hát én már voltam.

A metropolban a múltkor volt egy cikk arról, hogy csak felelős döntés alapján lehet tetoválást csináltatni, és jól meg kell gondolni.

Mindenkinek vannak hibái, nem születünk hibátlannak, nem kérheted tőlem, hogy tökéletes legyek. Én is ember vagyok, nem várhatod el, hogy megtagadjam önmagam. Tudom, én sem vagyok tökéletes. Ma reggel gondolkodás nélkül a bicepszemre varrattam vizeztem egy pókembert a cheetosból. A seggemről már azóta lejött a másik. Na ki a kemény.

A klisés önigazoló picsaszöveg amit az előbb írtam, az nem komoly, még mielőtt.

Tessék lássék.

A világ legjobb 2nd lawos dala egy albumról, ami nem a 2nd law.

Tavaly ősszel ugyebár bálba mentünk, kézenfogva, én és M. Balekbálba, nagyestélyiben, ahogy egy tradicionális bálba illik menni. Azóta viszont valami megváltozott. Őszintén szólva kissé kiábrándultam ebből. Nem követem már olyan szinten a hagyományokat, és az igazat megvallva erről a társaság tehet. Olyan emberek viszik hátukon a dolgokat, akikkel én sajnos inkább nem szeretnék közösséget vállalni. Egy másfajta hagyományt szeretnék ápolni, mint amilyet ők. Szerintem lehet ezt csinálni mértéktelen ivás és dohányzás nélkül is, meg anélkül, hogy lenézném azokat az embereket, akik kevesebb, mint 1 évet csúsznak a tanulmányaikkal. Egyesek szerint a hagyománytisztelethez nincs szükség szakmai előrehaladásra, szerintem viszont van. Ez a különbség. Szerintem lehet valaki úgy is hagyománytisztelő, hogy pozitív képet sugároz közben az oktatás színvonaláról is. Nem vagyok egy nagy szakest-járó, csak a legfontosabbakon vagyok ott, nincs totálisan teleaggatva az egyenruhám mindenfélével, de ennek ellenére hagyománykövetőnek tartom magam.
A balekbál is efféle hagyományos rendezvény, és pont ilyen okokból nem nyújtana olyan élményeket, mint várnám. Jó, a tavalyi különleges volt, mert akkor először nem egyedül vettem részt rajta, és valami csodálatos volt, ez kettőnk sikertörténetének egy külön fejezete. De idén ez valahogy most kimaradt.

Mert idén stadionos MUSE koncertre megyünk, az van. Muse.mu-s vip-jeggyel. Ma este.
HELL FUCKING YEAH, BITCHES.

Emescésnek lenni annyit tesz, hogy a tanár konzultációra kihív a táblához, hogy segíts neki megoldani egy ipari problémát, amihez ő nem ért, de tudja rólad hogy te viszont igen.