EDC-mém

Ez amolyan Everyday Carry-mém lesz, mert úgy gondolom, hogy egy embert elég jól be tud mutatni a sok kütyü meg egyéb ami körülveszi, és amit nap mint nap használ.
És ez most fura módon olyan lesz, mintha tele lenne szponzorált tartalommal, pedig ez nem az, én alapból, külső nyomás nélkül és no pénzért tolok ilyen jó marketinges sztaffot. Lehet, hogy szakmát kéne váltanom.

Muti az órád.

Van egy pár karóra a birtokomban, kisikolás korom óta hordok ilyesmit, de jelenleg ezt az első generációs Pebble Classic 301BL-t használom, tépőzáras szíjjal. Az okosóra legnagyobb előnyének azt tartom, hogy pontosan azt és pontosan úgy mutatja, ahogy azt én akarom. Ezt a felületet is én kódoltam rá magamnak.

Mivel a szoftveres supportja a Pebble csődjével sajnos egyre elavultabb, valószínűleg egy Huawei Amazfit lesz az utódja, ha rá fogom szánni azt a minimális pénzt. De őszintén szólva a Pebble koncepciója sokkal szimpatikusabb.

Muti a mobilod.

Xiaomi Redmi 4A, és mivel fürgébb, gördülékenyebb, de főleg cégesebb, mint a saját Lenovo K3 Note-om, így ezt használom mindkét simkártyámmal. A legfontoabb dolgok egyből kéznél vannak, pl. az ország feletti égbolt radarképe, céges levelezés, FTIR-adatbázis, és mivel a hosszú utakon az a hobbim, hogy a tartálykocsik veszélyességi jelzéseit figyelem, egy ehhez tartozó adatbázis is ott van. De a legnagyobb előnye, hogy céges, így nem kell sajnálnom, nyugodtan nyúzhatom.

Ja, és mondtam már, hogy céges?

Nem is szeretnék helyette mást egyelőre, nem vagyok egy nagy mobilbuzi, nem sokat várok el egy mobiltól azon túl, hogy legyen a teljes értékű személyi asszisztensem, de azt egyébként ma már bármelyik mobil tudja, amelyik okos.

Muti a fényképezőgéped.

Ezt a -papíron bridge-  Sony DSC-HX350-et személyesen Igaz úrtól, a Zeiss hazai cégvezetőjétől kaptam, amikor megnyertem a fotópályázatát. Szekrényből kivevős alkalmi fényképezőnek tökéletes (az Olympus DSLR mellé), és azóta fotózáshoz mindig ezt használom, mert őszintén szólva bármiféle baszakodás nélkül egyből jó képet csinál bármiről. A bajom mégis az vele, hogy éppen elég nagy és törékeny ahhoz, hogy ne hordjam magammal mindenhova, pedig nekem olyan masina kéne inkább, . Részben ilyen célból vettem egy Fuji W3-at, de az meg még nem érkezett meg.

Muti a táskád, meg hogy mi van benne.

Egy konferencia mellé adták pár éve, pont belefér egy A/4 mappa, meg pár apróság (a tolltartóm, benne a Fisher és a Parker tollammal). Nagyjából ez is van benne, meg néha az aznapi kaja, meg az aktuális olvasmány a buszozásra. Meg a kulcsok.

Muti a leghatékonyabb önvédelmi eszközöd.

Egy 9mm kaliberű Alfa G030, nejlon combat markolattal, de képet nem raktam be róla, nehogy valakiben indokolatlanul félelem keltődjön (de szívesen megmutatom, ha valakit nagyon érdekel). Éles bevetésen még nem volt, de akkor is ezt mondanám, ha lett volna, szóval most jól elbizonytalanítottam mindenkit. A lényeg, hogy ettől hatékonyabb egyéni védőeszköz nem nagyon használható ma legálisan közterületen, hazai viszonyok között jogszabályi és technikai értelemben is ez a state-of-the-art, úgyhogy nem is kéne nekem más. (for the record: Megvan rá minden szükséges engedélyem.)

Muti a leguniverzálisabb szerszámod, ami mindig veled van.

Ez egy Böker Magnum Blaze, a titán-oxinitrid bevonat miatt ilyen szép buziszínű. A legkülönfélébb helyzetekben jött már jól, hogy van nálam zsebkés.

Ha bármi miatt le kéne cserélnem, akkor egy CRKT Squid lenne az utódja, csak úgy mondom.

Muti a pénztárcád.

Ez egy igazolványtok, nesze.








Muti a bankkártyád mindkét oldalát.

Ha. Ez szép volt.

Van beültetésed, protézised, piercinged, fülbevalód, tetoválásod, testékszered, mikrodermális chiped, bionikus érzékszerved, vagy bármi maradandó idegentest a szervezetedben, ami mesterségesen került bele?

Az alkaromon van egy tetoválás, a FEI-gyártmányú, második generációs Tecnai-sorozatú transzmissziós elektronmikroszkópok elektronágyú-összeállításának (EGA) a robbantott műszaki ábrája. Viszont a tetkó az szerintem bármilyen kontextusban egy elég intim dolog, amit az ember a saját lelki békéjéért csináltat, nem pedig az ablakba mutogatni, (gondolom én, de persze vannak emberek, akik ha eszükbe jutna, akár egy öklözős gangbanget is twitchen közvetítenének), úgyhogy azt sem rakom ide ki, de privátban persze szívesen megmutatom, ha bárkit is érdekel.

Muti az ékszereid.

Egyedül a karikagyűrűmet hordom. A USÁból érkezett még régen, volfrám-karbid, volt már róla szó itt párszor.





Mi az, ami még mindig nálad van?
Egy ilyen Decathlonos Hiking 700 napszemüveget kell most hordanom szinte folyamatosan fél évig legalább, ez jó Cat. 4-es, és az nekem úgy jó lesz, meg minden fasza. Nem fotóztam le, mert lusta voltam, elég elhinni hogy minden fasza és akkor az úgy nekünk jó lesz.

Szerintem már vagy egy éve megy körülötte a hájp, de a kiadott állóképek alapján én a mai napig nem tudom eldönteni, hogy az új Harry Potter spinoff, a Fantastic Beasts főszereplője milyen nemű. És ez a tény engem frusztrál.

Egy Sziget napijegy árából én a hétvégén vettem egy szett hálóbőrt a dobomra, és még maradt pénzem kétheti élelmiszerre. A öcsémhez odahallatszott tegnap a Muse. A kritikusok szerint most középszerű volt.

"szeretem amikor a pokémonosok egymásra mosolyognak a városban, anélkül, hogy valaha is találkoztak volna azelőtt."

Én kifejezetten rejtőzködő életmódot folytatok, senkivel sem akarok találkozni játék közben, ami azt illeti, ha játszó embereket látok a közelben, inkább elrakom a mobilom. Engem ebben a játékban zavar a többi ember.

Ettől függetlenül tegnap beazonosítottam egy sárga kissrácot Botikaaa néven. Sikeresen eloroztunk együtt egy gymet két lány elől, miután szegények kiharcolták a lelküket is (gyorsabbak voltunk).

Nárcisztikus elhajlásnak tartom azt, amikor valaki nagyjátékfilmet forgat egy lánykérésről, mert már önmagában is kínos szerintem egyáltalán másokat belevonni ebbe az intim dologba, nemhogy egy egész stábot, ami asszisztál a színészkedéshez. A teátrális körítés érzésem szerint inkább a közönséghez szól és nem a menyasszonyjelölthöz, így alapvetően az egész esemény célt téveszt.

Meg már csak azért sem értem a dolgot, mert miért nézné meg valaki utólag, szánt szándékkal két másik ember lánykérésének digitálisan felújított, giccses rendezői változatát, hacsak nem valami szórakoztató awkward failvideó az eredmény. Ugyanúgy a közönség számára készül ez is, mint a házipornó.

A fészen láttam, hogy az egyik ismerősöm a PCW-nél lett valami toborzó-középvezető, vagy nem tudom. Azt sem tudom, hogy igazából mi ez a cég és mivel foglalkozik, de ha van külön toborzó részlege, és annak is kell valami vezető, akkor gondolom van akkora a cég, hogy informatív honlapja is legyen. A gugli pedig valamiért az alábbi hármat adta ki releváns találatoknak.

- pc world

- philippine commission of women

- preston city wrestling

Nem tudom, hogy mit higgyek. Összezavarodtam. Inkább nem folytattam a keresést.

A mai nap mindfuckja díjat kapja:

Az uránt, plutóniumot, meg hasonló radioaktív fémeket a (rajz)filmekben mindig úgy ábrázolják, hogy zölden világít. Pedig valójában ezek narancssárgán világítanak. Ha meg víz veszi őket körbe mondjuk egy atomreaktor belsejében, akkor pedig a Cserenkov-sugárzás miatt kéken. Honnan jött egyáltalán a zöld?

A mélyen tisztelt miniszterelnök úrnak szeretném üzenni, hogy az utolsó háromszáz forintomat hétfőn költöttem el temetési koszorúra, azóta pedig maradék rakottkrumplin és mirelit-rántottsajtos toastkenyéren élek az ország első számú kutatóegyetemén, úgyhogy legyen szíves megbaszni magát a vörösborával együtt. Örülök hogy ilyen jól megy neki az adómból, és telik spontán esti borozásra. Annak már kevésbé, hogy azt hiszi, nekem is.

Először is nem tudom eldönteni, hogy ez a cikk tudományos akar inkább lenni vagy bulvár, vagy valami érdekesen bulváros állatfajta, mindenesetre olyan szinten rossz, mint a téma amiről ír.

A vizelet nem "eléri" a húgyhólyag receptorait. A hólyag össze van szottyadva amikor üres, és minden irányban tágul amikor megtelik, pont úgy mint egy lufi, a receptorok pedig a nyomásváltozást érzékelik. Ahhoz, hogy "lötyögjön" benne a pisi, az kéne, hogy egy része levegővel legyen tele, ami plusz nyomással feszítené ki az egészet (mint egy félig töltött vizeslufi). Szerintem kábé halálos állapot lenne, ha levegő kerülne valakinek a hólyagjába. Legalábbis a józan eszem azt súgja.

A másik meg, a záróizmok azok nem bezárulnak amikor visszatartjuk, hanem eleve zárva maradnak addig, amíg pisilni nem kezdünk, és csak addig  vannak nyitva, amíg be nem fejezzük. Nincsenek az emberi testben ilyen felesleges extra nyitható-zárható biztonsági izmok. Ezt is a józan eszem súgja, de legutoljára biológia órán hallottam ilyesmiről tíz évvel ezelőtt, úgyhogy majd a medikusok kijavítanak ha hülyeséget beszélek.

1: Már bocs, de eléggé szar lehet az a párkapcsolat, amiben ilyen valaha előfordul. Szerencsére két aprósággal kiküszöbölhető: ha szereted a párodat (ez lenne a minimum, ha már ő a párod, de meglepően sokan még csak ezt sem teljesítik), és ha nem vagy egy infantilis kis gyökér.

2: Eléggé kezdeti stádiumban lehet az a kapcsolat, ha még csak egymás indirekt utalgatását sem értik.

3: A szakítással fenyegetőzés (BÁRMELY élethelyzetben) szintén felnőtt gondolkodásról és érett, kiteljesedett kapcsolatról árulkodik (nem). Paradox módon az ilyen embereket kéne kukába dobni, nem a kapcsolatot.

4: Imola egy hisztis picsa, és ennek semmi köze a kapcsolathoz. Géza helyében minél hamarabb indulnék a moziba.

5: "egy lány egyszer csak elszereti tőle Gézát"

Kész, itt rohadt le az agyam. Csak úgy megtörtént, elszerette egy lány Gézát, mintha csak pont előttem nyúlnák le az utolsó narancslevet a közért polcáról.

Szóval elég szar lehet annyira bizalmatlannak lenni a saját pároddal szemben baszod, hogy félned kell, hogy egyszer csak félrekúr. Ilyen egy boldog párkapcsolat.

"Imola elolvas egy újságcikket, aminek az a címe, "10 trükk, amivel féltékennyé teheted a pasid", és örömében azonnal megcsinálja mindet: Géza végre észreveszi majd, milyen jó csaj!"

Szegény Géza nem azt fogja észrevenni, hogy Imola jó csaj, csak ezt ezek a cikkek már nem szokták említeni. Géza azt fogja észrevenni, hogy a nője bizony akkora segg, hogy mindent elhisz, amit a mindenegybenblogon olvas. Ezután Géza egyetlen szó nélkül sürgősen moziba megy a haverjaival, és soha többé nem jön vissza.

6: "Példa: Géza megcsalta Imolát."

Oké, ennek a cikknek itt kéne véget érnie, itt a stilisztikai csúcsponton, a katarzisnál. Még mielőtt eszkalálódnak az események, és bejön hetedik pontként az, hogy

7: Ha jó párkapcsolatot akarsz, akkor ne szurkáld halálra Gézát a konyhakéssel a panellakás hetedik emeletén, mert a kiérkező TEK össze fogja mászkálni a lépcsőházat, amit a Seci néni az imént mosott fel.

A címnek ezt a "mégis mindenki csinálja"-félmondatát ilyen keretek közt kell értelmezni.

Vannak emberek, akik ezeket a cikkeket nem azért olvassák, hogy a kezükbe temessék az arcukat, és arra gondoljanak, hogy be kéne szerezni egy stresszlabdát, hanem mondjuk elkezdik megfontolni az olvasottakat?

Bejgliben gazdag ünnepeket kívánok mindenkinek, akinek volt szerencséje pont karácsonykor eljegyződni, és mindenki másnak is, akik inkább egy saját emlékezetes dátumot választottak a naptárból egy ilyen fontos eseményre.

Halászlében gazdag ünnepeket kívánok utólag is mindenkinek, akik a begyűjtött ajándékhalommal szelfiznek, és mindenki másnak is, akik inkább azzal dicsekednének, hogy ők mit ajándékoztak a szeretteiknek.

Én például ezt.

Ez legalábbis egy része. Én terveztem. Is. Nem mintha menőzni akarnék vele már megint, de egyébként de.

Töltött káposztában gazdag karácsonyt kívánok utólag is mindenkinek, aki kihasználja, hogy a UPC-nél év végéig ingyen lehet nézni a mozifilmeket a videótárból, és mindenki másnak is, akik inkább a Reszkessetek betörők 3 ismétlését nézik megint, mert nincs más.

Tudom ajánlani ilyen esetekre egyébként a Wattsot a Eurosporton. Úgy tűnik idén is az lesz az egyetlen szórakoztató műsor az ünnepek alatt.

És végül bobajkában gazdag ünnepeket kívánok mindenkinek, aki mákos gubának hívja a bobajkát, és mindenki másnak is, aki nem.

Aki miskolci, attól megkérdezném, hogy most a két ünnep között a szinvaparki kisállatbolt vajon nyitva lesz-e, és hogy még mindig ki szoktak-e pakolni oda kisnyuszikat. Meg akarnánk tekinteni majd M-mel a közeljövőben.

Tegnap hirtelen felindulásból vettem egy méretes üveg Bourbont  a hozzá tartozó ajándék poharakkal, mert úgy gondolom, hogy Bourbont csak igazi, nagy méretű Bourbonos pohárból lehet inni, aminek csak az alján lötykölődik egy korty. Valójában ott a jégkocka a lényeg, az van meghintve a párlattal. Mert az csakis úgy lehet hitelesen sznob.

Múlt csütörtök óta látom így a világot. Akkor ittam először Bourbont, és állatira meglepődtem, hogy van olyan tömény ital, ami finom, és nem csak nők meg buzik isszák, hanem csak nagyon sznob és idős déli amerikaiak, ami végülis majdnem az utóbbi kategória, de annyira még mindenképpen gáz, hogy a family guy is poént csináljon belőle.

Szerintem én vagyok az első a történelemben, aki ajándékpoharas bourbont vett nem ajándékba és nem ünnepre, hanem saját magának, csak úgy. És fogalmam sincs, hogy kell kimondani rendesen azt, hogy Bourbon.

Aztán ma éppen elektrondiffrakciót mértünk pár finn kutatónak, amikor is megjegyeztem Petinek, hogy napok óta rágódom a dolgon, de most végre elszántam magam, hogy ma este megyek és veszek egy airsoft fegyvert.

A nevetés akkor tört ki, amikor hozzátettem, hogy 1500 forintért, egy rugós műanyag kínai szart, az egyik bódénál a téren. Mert ezt lehet lakáson belül is használni, és csak játéknak kell, és különben is ha erősebb meggymagköpködővel akarok keménykedni, akkor abból már úgyis kimaxoltam, amit hazai jogszabályozással földi halandónak ki lehet.

Aztán amikor hazahoztam, akkor láttam, hogy nem is adtak hozzá golyókat. Ezek után mindegy is.

Megnéztem a Man from UNCLE-t, felhúztam az agyam a sok baromságon ami benne volt (de leginkább a CO2-lézeres részen), úgyhogy már úgyis mindegy volt, megnéztem utána hirtelen a fantasztikus négyest is.

És az tetszett.

Önmaga Asylum-os paródiájának simán elmegy, én jól szórakoztam rajta. Főleg a végén, amikor a főszereplő direkt a kamerába mondja hogy éppen minek kéne történnie a vásznon, csak éppen nem látszódik, mert amúgy annyira szar film, hogy a főszereplőnek kell elmesélnie a sztorit, mint egy kibaszott rádiójátékot. Meg kicsit unalmas volt. Érdekes megoldás egy Marveles, nagy költségvetésű blockbusterhez képest.

- Én 2005-ben emlékeim szerint egyetlen olyan embert sem láttam, aki utcai ruhához nyakkendőt vett volna fel spontán. Erre onnan emlékszem, hogy eléggé meglepő látvány lett volna, és tuti megjegyzem ha ilyen van. De nem volt. Vagy talán Betti a gimiben. Vagy nemtom.

- 2005-ről azt kell még tudni, hogy bár a szüleim kezdtek először nagyobb beruházásokba mobilokból, de akkoriban még nekik se volt olyan, amivel egyáltalán hangot lehetett volna felvenni.

- Úgy tartja a mondás, hogy hullákról igazat vagy semmit, és hát az igazság az, hogy az MSN kegyetlenül ronda volt, ótvarfos és gagyi. Folyamatos és állandó veszélynek tette ki a teljes rendszert. És sajnos nem volt alternatívája. Aztán amikor persze bejött a Gtalk meg az aim, akkor egyből kipusztult a gecibe, jól is tette. Az egyetlen dolog ami jó volt benne, az az aknakeresős játék. Na jó, meg az, hogy lehetett firkálmányokat is küldeni. De ezeken kívül nem hiányzik az a szemét.

- Mi a retkes here az a livestrong karkötő?

- A webkamerát mindenki leszarta (de most komolyan, ki az, aki hiú tiniként a saját pixeles és béna fényelésű laggoló arcát akarta volna mutogatni másoknak?), viszont infrán mobiljátékokat és egyéb fájlokat egymásnak küldözgetni menő volt.

- A teveklub az 2005-ben már nem volt menő. Előtte még de. Nálam például nagyjából egy hétig, aztán világossá vált számomra, hogy ugyanannyi értelme van, mint a hősemberképzőnek: semmi. Hagytam, hogy kínok közt dögöljön meg a tevém.

- A cukorka karkötő az nem tudom mi, nem tudom miért, és végképp nem tudom, hogy mitől lett volna menő bárkinek is négy éves kor felett 2005-ben.

- A cuki vagyok már a kezdetek kezdetén sem volt menő, inkább amolyan fárasztó faszság, mint a pimpinkin, vagy Kiszel Tünde éneklős videója.

- A tornacipőre filctollazásról nem tudok nyilatkozni. De a tornacipő önmagában tényleg menő volt. Főleg, ha converse. De csak akkor, ha valaki rocker.

- Jaj édes istenem. A Justin Timberlake-féle kínai levestészta-haj kishazánkban legkésőbb '95-ben lehetett még menő, de tíz évvel később már semmiképpen. Itt valami nagyon mellé van lőve.

- A Sims2-ről nem tudok nyilatkozni. Az nálam a tiltott WoW-kategóriába tartozik. A tiltott WoW-kategória pedig nagyjából azt jelenti, hogy "sose próbáljam ki mert ellopja a lelkem és többé nem leszek ember, és amúgy se tetszene, mert nem az én stílusom".

- Gipszet aláíratni a mai napig menő. Mindig is az volt és mindig is az lesz, és nincs köze 2005-höz. Nekem sose volt gipszem.

- A kagylóékszer annak lehetett menő 2005-ben, aki pont akkor taposta a hetvenet.

- Crazy frogra is az vonatkozik, mint az előzőek nagyjára: béna volt, idegesítő, és elképesztően kínos. Már egyből akkor, amikor megjelent a színen.

- Lányos könyvekről nem tudok nyilatkozni. Ez biztos amolyan lányos lista akar lenni.

- Olyan Motorola RazR-em van nekem is, csak kékben. Kínából rendeltem tavaly hatezer forintért, és a mai napig funkcióképes vésztelefon feladatát látja el.

- Azon az órán nem tudom mit kell nézni. Azt, hogy kínai fos?

- Fagyit otthon, jézusom. Ez is valami rétegtermék lehet, mert én még ilyet nem láttam, vagy csak reklámban, és nem érdekelt úgy sem.

- Az iPod nano 2005 szeptemberében jelent meg, így KIZÁRT DOLOG, hogy a kőgazdag apple-fan üzletembereket leszámítva bárkinek is lett volna még abban az évben belőle. Kamu.

- A trapéznadrágos dologgal a szerző mellélőtt egy fél évszázadot.

téli kívánságlista

Közelegnek az ünnepek, ezért úgy gondoltam összeállítok egy segédeszközt azok számára, akik szeretnének meglepni valami aprósággal:

- Nos itt ülök egy saját lakásban az ország legtutibb városának a szélén, mellettem pedig itt ül az ország legtutibb nője egy szál topban, és azt mondja, hogy hozzám akar jönni feleségül. Nekem ez bőven elég a jövő összes karácsonyára.

Komolyra fordítva a szót, megvan minden ami kellhet nekem, internet, reputáció a munkahelyen, adventi csokis naptár, hétvégenkénti szabadidő, elégedettség. Ezeken kívül ami szükséges volt és pénzért megszerezhető, az már megvan. Más pedig nem is nagyon kell.

Kivéve egy nagyméretű sarokketrecet nyulaknak. Az kell. Ha valakinek fölösleg van belőle, az adjon.

Ez az infografika nálam csak 43,75%-ban bizonyult igaznak. Bár a mellettem ülő nő mást mond, és független, objektív értékelések is megerősítik az átlag feletti intelligenciám (ilyen alacsony átlagnál ez nem is nehéz), azt azért el kell ismerni, hogy nem én vagyok a legidősebb gyerek a családban (biztos valami abnormális családunk van), nem vagyok balkezes (mert kétkezes vagyok), sosem használtam drogokat (nincs plusz stimulánsokra szükségem), kifejezetten alacsony vagyok, és nyár óta nincs macskám (mert elpusztult). Minden más igaz rám.

A magyar foci annyira elkeserítő helyzetben van, hogy már elhunyt játékosokat is berángatnak a pályára, hogy legyen valami esélyünk. És aktívabbak, mint az élők.

Mondjuk azt nem értem, hogy miért a norvégokkal volt.

Más. Most világosodtam meg, hogy a betűzőversenyek azért örvendenek akkora népszerűségnek az angolszász országokban, mert ők általában pont máshogy mondják ki a szavakat, mint ahogy írják. Woah.

Akartam arról blogolni, hogy a neptunt bele akarják vezetni a közoktatásba, de ezt a hírt inkább nem kommentálom (hátha attól megszűnik létezni). Aki nem ismerné a neptunt, és csak legendákat hallott róla, azokat megnyugtatnám, hogy az összes legenda igaz. Aki még legendákat se hallott volna róla, az egy barlangban élt eddig, de nem baj, mert ezen a linken gyorsan felzárkózhat.

Amiről viszont írnék egy kicsit, az ez a projekt, amivel úgy alapjaiban van jópár probléma. Gyakorlatilag ez egy pepperball töltésű paintball-cucc, és ilyen módon tökéletesen alkalmatlan önvédelemre. Egyrészt azért, mert a támadót csak úgy állítja meg, ha a pofáját sorozzuk meg vele (ami azon túl hogy sokkal nehezebb eltalálni, még "nem halálos önvédelmi" szempontból is erősen aggályos, másrészt meg nem önvédelemre van kitalálva sem torkolati teljesítményben, sem átalakíthatatlanságban, sem semmi egyéb műszaki szempontban. A legutolsó szempont pedig, hogy mekkora batár állat fegyver már ez, külön táskában kéne hordani? Ekkora méretben a legkevésbé praktikus önvédelemre.

A cél pedig ("egy olyan önvédelmi fegyver létrehozása, ami nem veszélyezteti mások életét") ugyan nemes, de egyrészt erre a termékre az előbbiek alapján hazugság, másrészt évszázadok óta léteznek ugyanerre a célra más bevált, kitapasztalt, működő megoldások. Sokkal olcsóbban.

Gondolom mindenki epedve várja, hogy mi lett annak a sztorinak a folytatása, amikor a srác nálam felejtette a mérési adatait, amik a jegyzőkönyvéhez kellettek volna.

Nos, a beadás reggelén jelentkezett nálam és mondta hogy szorri, ha odaadom neki most akkor holnapra hozza. Ez volt múlt hét hétfőn, azóta is azt várom, hogy mikor lesz végre holnap. Nem csesztetésből, de meg fogom egyébként buktatni, szóval talán mindegy is.

Bámulatos és csodálatos dolognak tartom, hogy az érzékszerveink milyen változatos módokon reagálnak olyan dolgokra és érzékelnek olyan ingereket, amilyenekkel a több millió éves törzsfejlődésünk alatt egyszer sem találkoztunk. Konkrétan arra gondolok, hogy vannak ezek a szintetikus szerves szarok, és szerintem tök érdekes, hogy az akrolein szaga olyan mint a romlott zöldségé, az allil-alkohol póréhagyma illatú, a 2-propanal pedig olyan mint a frissen sült piskóta. Ugyanakkor mind a három ilyen vízszerű mérgező folyadék, és csak egy-egy hidrogén helyében, és némi pí-elektronrendszerben térnek el egymástól, semmi másban.

Más. Nem készülök tanárnak, de (a hallgatók bevallása szerint is) sokkal segítőkészebb, felkészültebb és elhivatottabb oktató vagyok, mint azok közül néhányan (sokan), akik ezt hivatásból csinálják, vagy annak készülnek. Right in the face. Ez egy megható dolog, ugyanakkor eléggé sajnálatos is. Én nem vagyok tanár, nem is akarok az lenni, kötelező jelleggel oktatom én a nebulókat, ugyanakkor hivatásszerűen próbálom megmenteni a őket önnön hülyeségüktől és tudatlanságuktól, mert nekem ez nem telik sokból, ők viszont sokat nyerhetnek rajta. Már ha fogékonyak rá. De ha basznak behozni a jegyzőkönyvet időre, akkor kéjes öröm nélkül, de be fogom vésni nekik a karót, és el fogom mondani mindenkinek, hogy mekkora szopás az, amikor hiába jártatom a számat és hiába tukmálom rájuk a segítségemet, mert leszarnak, és ha rajtam múlna, buknák az egész tárgyat. Azt pedig, hogy sose fognak így diplomát kapni, én úgy hívom, hogy karma, de igazából azt meg én szarom le.

Meg ugye már régebben is feltűnt nekem, hogy amikor egy random ismeretlen picsát sértegetek, akibe valami női kamurovat kommentjei között botlottam, akkor azt milyen sokan magukra tudják venni, de a jelenség magyarázatát azt csak most találtam meg, pedig tök egyértelmű.

Az ilyen emberek szentül meg vannak győződve arról, hogy ők egyediek, mindegyikőjük azt hiszi magáról, hogy ő egy egyedi kis csiszolatlan gyémánt, én meg ha leírok egy tök általános jelenséget, például hogy ismerek valakit, aki az egyetem elején lecserélte a régi (de addig még éppen jó) pasiját egy idősebbre és tapasztaltabbra, akivel végre kibontakozhat, akkor ezt egyszerre hatan magukra veszik és kikérik maguknak hogy mi alapján ítélem el őket. Én meg leírhatok bármit, biztos lesz olyan, aki ezt magára veszi, és rajta kívül még háromszázmillió ember, aki mind azt hiszi magáról, hogy dehát én az ő életét sértegetem éppen, pedig az igazság az, hogy nem egy ilyen embert ismerek, és nem is kettőt, az internet meg egyenesen tele van velük, nekem pedig nem is velük van bajom. Engem ezek a (divatos) jelenségek szoktak kifejezetten zavarni nem az egyének, de úgy tűnik hogy ezt lehetetlen kimagyarázni, mert ez megfoghatatlan fogalom, és mindenki személyes ellentétet akar és úgy érzi, hogy ez kifejezetten az ő személye ellen irányul (ez is divatos), mert azt könnyebb kezelni.

Szóval srácok fel a fejjel, találtok majd olyan nőt is, akinek nem csak addig kelletek, amíg talál egy menőbbet.

Na mindegy, ez így nagyon meta, és egyébként én nem unatkozom ennyire, ezért házinak adom fel a téma továbbgondolását.

Lehet hogy az én mátrixomban van a hiba, de engem enyhén taszítanak az ilyen jellegű fotók, koponyával csókolózós képeket megosztogatni tudtommal első féléves orvostanhallgatók között divat, akikben még nem fejlődött ki kellő alázat a szakmájuk iránt. Meg még ha csak egy replika is, eléggé bizarr dolog körbeadni egy 2,5 millió éves koponyát a sajtótájékoztatón, hogy akkor fiúk, most mindenki csókolja szájon, menjen az a smaci. De nyelves legyen ám! Nem hibáztatom a rekonstrukciós arcát szegénynek, hogy ilyen képet vág. Én is ilyen képet vágok most. Van, ami nem változik millió évek alatt sem.

Erről meg az jutott eszembe, amikor még csak egy számítógép volt a családban, és azon is a norton commander volt a fő fájlkezelő, a slágerjátékok pedig a commander keen volt meg a jungle book meg aztán később a tomb raider legelső része, mi pedig voltunk rá először csak ketten, aztán hárman. Mi is azt csináltuk, hogy beosztottuk a sorrendet hogy mikor ki játszik egy-egy órát, a többiek pedig körbeülték őt, és együtt izgultak vele. Ez az online streamelős játéknézés ennek az internetesített változata lehet, és nincs abban semmi rossz, ha ez valakit szórakoztat. Engem is.

mi van a táskámben

Ma reggel indulás előtt gondoltam megcsinálom a mi van a táskámben mémet, ezért kipakoltam mindent és lefotóztam. Na most azt illik tudni, hogy amúgy hajnali hét órakor én még bőven aludnék, csak ezen a héten én vagyok a nitrogén-felelős, meg órát is tartok nyolctól, ezért ráérek ilyen baromságokkal foglalkozni hajnalban is, ezért ennyire sötét a kép. Meg azt is tudni kell, hogy másokkal ellentétben nem csaltam, és nekem tényleg ezek és csak ezek a cuccok voltak abban a táskában, amit naponta magammal hurcolászok.

- Egy zöld mappa, titkos iratokkal telve.

- Egy FEI Tecnai G2 20 X-TWIN mikroszkóp fénymásolt, alapszintű kezelési útmutatója.

- "A"-jelzésű narancssárga tételkártyák.

- 1 darab digitális tolómérő, dobozostul.

- Egy minden szempontból teljesen üres pénztárca.

- Egy minden szempontból teljesen üres bérlettok.

- Kínai PVC esőköpeny.

- Egy orbitális csomag rágó.

- 3 db golyóstoll, melyből kettő ugyanolyan.

- 5 db meghatározhatatlan származású és funkciójú tabletta, + egy szem rágó.

- 1 db pendrive, 8 GB kapacitású.

- Összegyűrt blokkok és nyugták régi és jelentéktelen vásárlásokról.

Remélem tanulságos volt.

A délutánom attól függ, hogy sikerül-e az iongetternek végre leszívni a vákuumot a mikroszkóp katódterében. Ha sikerül, akkor órákig el fogok még szöszmötölni vele, ha meg nem, akkor hamarabb hazaindulok, hogy ne vesszen kárba a nap, és így lesz idő elmenni este az önkormányzathoz lakcímet bejelenteni.

Ettől a délutántól függ, hogy holnap már lesz új lakcímem bejelentve, vagy csak egy hét múlva. Ettől a délutántól függ tehát a jövő heti szerda délutánom.

A jövőm, az életem lehetőségeinek távlatai most mind egy kondom méretű tömítőgyűrűtől függenek.

További fun fact, hogy az egyik új doktorandusszal bandát alapítunk, éppen most dolgozzuk ki a próbaterem-bérlés kidolgozásra váró kidolgozatlan részleteit a garázs tulajdonosával. Az első koncertbevételünkből ipari zajvédőt akarunk vásárolni a lakókörnyezetnek, illetőleg a bérleti díjat is abból kívánjuk fizetni.

Továbbá nem vágom miért olyan nagy dolog ez az #aeriereal kampány (gyk. modellek sminkben jelennek meg fotókon, de retusálatlanul). M mindig retusálatlanul jelenik meg előttem, ráadásul soha nem visel sminket, és még így is meseszép.

Enyhén bűntudatom van attól, hogy az asszonyra ma ráhittingelt on egy harmadéves informatikus srác. Illetve adott neki rágót, meg mellette ült órán, meg gondolom meg akarta várni suli után, de már én vártam rá, úgyhogy zavarában inkább távozott egy rövid bemutatkozás után. Pedig a helyzet szerintem egyértelmű volt, mert állítólag egy smalltalk során még órákkal korábban kiderült, hogy annak a lánynak (M-nek) akármilyen HB is, de vőlegénye van, de lehet hogy szegény srác azt hitte, hogy M csak shitteszteli. És ilyenkor akaratlanul is eszembe jut, hogy milyen érzés lenne nekem megtudni, hogy a legfullosabb lánynak akire rámozdulnék már van valakije, és átérzem azt amit a srác érez, bele tudom képzelni magam a helyébe, biztos éppen arra gondol otthon a net előtt, hogy ő otthon ül a net előtt, amíg én ugyanabban az időpillanatban egy másik helyen éppen szénné kúrom a csajt akit kinézett magának, mert a pasik ilyen scenáriókat is el szoktak képzelni ha nagyon szerencsétlenül érzik magukat emiatt, pedig éppen nem is, mert én éppen arról blogolok most, hogy I know that feel, bro.

Egyébként meg le lehet szállni a nőmről.

A másik téma pedig az, hogy újabban (igazából nem is újabban, hanem tök régóta) mondogatják az emberek, hogy milyen szerencsések vagyunk hogy egymásra találtunk, meg hogy milyen szerencsések vagyunk hogy így kitartunk egymás mellett. Meg hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy ilyen jó albérletünk van, meg tök szerencsés vagyok hogy felvettek Szegedre, meg hogy ilyen jó munkám van.

Ezzel kapcsolatban világossá szeretném tenni mindenki számára, hogy ezeknek nincs köze a szerencséhez. Rosszul esik, amikor valaki ilyenkor a szerencsét emlegeti, ezzel az én munkámat, a mi munkánkat degradálja. Mintha éppen az történt volna, hogy jókor voltam/unk jó helyen.

Nem.

Ebben az egészben kőkemény munka van. Kőkeményen dolgoztunk azon hogy jó albérletünk legyen, kidolgoztam a belem az egyetemi évek alatt hogy olyan szakmai hátterem legyen ami ide megfelelő, és úgy általában az összes személyes és páros sikerem(-eink) mögött sok-sok megfontolás, döntés, számítás és munka van, nem pedig csak úgy megtörtént, ahogy egyesek egyéjszakás kalandjai szoktak megtörténni. Büszke vagyok arra amit idáig elértem, és szerintem joggal, és nem tetszik, amikor valaki a szerencse érdemének írja fel ezt az egészet az enyém helyett.

Az egymásra találásról meg az a trú sztori, hogy nemigazán kell erőlködnünk egymás mellett, mert igazából élvezzük egymással az életet, és faljuk egymás társaságát. Szerintem ezen sem kell semmit sem magyaráznom senkinek, ez sem szerencse függvénye. Mi, kérem, a saját kezünkben tartjuk az életünket.

dolgok

Az új Mission Impossible teasere és trailere egy fos. A Ready or not az úgy önmagában menő szám amúgy, és gondolom itt is annak szánták, bár nem tudom hogy rakták be így bármiféle koncepció- és anélkül, hogy mondjuk hangnemben, tempóban, vagy úgy egyáltalán a hangulatában illene a filmhez, vagy annak részleteihez. Utálom, amikor egy jó film trailerét ilyen amatőr blődséggel basszák el.

Én soha nem aggódtam egy percet sem a Mars One projekt miatt, nekem van annyi rálátásom most az űrkutatás jelenlegi eseményeire (lol), hogy világos volt már az elejétől fogva, hogy belátható időn belül itt egyetlen emberes űrhajó sem fog a Mars felé indulni, pláne nem egy olyan, amely egy valóságshowra épülne.

Igazából ott baszták el már a legelején, hogy olyan emberek találták ki az egészet, akiknek fingjuk sincs a tudományról, a pénzügyekről és úgy az emberek viselkedéséről sem, amikor nagyszabású projektek támogatásáról van szó.

- Nincs elérhető technológia embert élve idegen bolygóra juttatni.

- Ha valaha lesz is, az biztos, hogy tíz éven belül elérhetetlen, de még húsz éven belül is.

- Nem is kezdték még el igazán kifejleszteni. Ha még csak most kezdenék el, lenne belőle harminc év is.

- Aki pedig utazna, az nem valóságshowba való, a műsor nagy bizonyossággal igen hamar megbukna nézettségben, ez az egész dolog egyszerűen nem valóságshow-material.

Aki nem valóságshowk csöcsein nevelkedett és nem egy segg van a feje helyén, az az előző felsorolás pontjaival tisztában van, és esze ágában sincs előre megfinanszírozni egy ennyire bukó projektet. Mert ugye az világos, hogy ezt előre meg kell finanszírozni, az űrhajó meg a létfenntartó rendszer nem útközben fog épülgetni az űrhajósok köré. Amíg itt senki nem virít valami (nagyobb összegű) lóvét, addig egy csavar sem fog bekerülni a furatába, még műszaki rajzon sem. Igazából szerintem a szervezők is sejtik ezt az egészet, és még csak saját magukat sem veszik komolyan, ezért interjúvolgatnak szkájpon embereket a legenda szerint. Így pedig azért meglehetősen nehéz.

Igazából pont ugyanannyira produktív az egész dolog, mint a Magyar Asztronautikai Társaság. Gyűjtené maga mellé az embereket, aztán meg széles mellénnyel virítja a nagy büdös semmit. Csak egyszer, egyetlen alkalommal kéne őket meghívni úgy egy workshopra, hogy légyszi hozzanak már magukkal valami bemutatni való technológiát. Sértődve fognak duzzogni a sarokban, mert egy papírrepülővel sem járultak eddig hozzá a magyar űriparhoz. Ugyanaz a társaság mindkettő. Kivéve, hogy a MANTénál még nekünk is jobb az alig létező marketingünk.

Ami pozitív dolog van a mai napban, az az, hogy HAL JEJ nevű Magikarpom hosszas szenvedés után Gyaradossá evolválódott végre és zúzni kezdte az ellent (igazából az Emeraldba és a FireRed-be összesen eddig már vagy 100 órát beleöltem, erről is posztolhatnék lassan valamit), illetve hogy a Muse egy újabb buziszűrővel állt elő: akinek ez a szám nem jön be, vagy esetleg rinyál miatta, az kancsó, és először növesszen magának férfi nemi jellegeket. Ilyen egyszerű. Aki igazi férfi, az már meg is tanulta hallás után gitározni.

Ez pedig nem a magyar pavilonra hasonlít a világkiállításon, hanem inkább egy félig kibelezett zebrára a szavannán.

mém, amiben képekkel kell válaszolni a kérdésekre

1. Outside my window…

2. I am thankful…

3. In the kitchen…

répatorta

4. I am wearing…

5. I am creating…

6. I am going…

7. I am reading…

8. I am learning…

9. I am pondering…

10. A favorite quote…

nem menőzésből, de hirtelen nem találtam mást

11. One of my favorite things…

12. A few plans for the rest of the week…

13. A peek into my day…

A hét első fele igazából agyfasz volt, mert én tök jól beosztottam a dolgaimat, hogy mindenre jusson, idő, aztán hétfőn szembesültem vele, hogy a hét napból az utolsó négy valójában munkaszünet, úgyhogy akkor most mindent csoportosítsak át az első háromra. Ez nagyjából meg is történt, jelentem, hogy ezennel már csak egy megajánlott jegyre várok, meg egy másik tárgyból valami jelzésre hogy annak hogyan lesz vége, (mert szerintem az oktató se tudja még, hogy volt vele tárgyunk, a vizsgaidőszaknak meg a mai nappal vége), a szakdolgozatom már lassan nyomdakész (összesen kb. másfél óráig tartott megírni. Igaz, a benne lévő kutatási adat legalább két és fél év alatt gyűlt össze, így ez az arány nagyjából pont fordított a többi szakdolgozóhoz képest). Aztán már csak egy államvizsga lesz, és utána hawaii görögország. De előtte még meg kell beszélnem a doktori dolgokat, good guy vagyok és mindenkinek szólok, hogy heteken belül be kell adni a doktori jelentkezéseket bizony.

Aztán a hét második felében meg M elballagott, úgyhogy azt az időt én is pihenésre szántam és vele töltöttem. Az ünnepi alkalom miatt (gyk családi találkozó) lehetőségem adódott megismerkedni távolabbi családtagjaival is. Igazából mindenki kedves volt velünk, és ez úgy is érződött, ha egy betűt nem értettem abból, amit mondtak. Én vagyok az ő családjában az új fiú, de ez nem is igazán érződött, mindenki tök természetesnek vette, hogy én ott vagyok, és mindenki örült, hogy végre megismerhetett. Ez az érzés kölcsönös.

Aztán ma a ballagási pénzből M meghívott étterembe luxusvacsorázni.

Hát így telnek a napjaim. Eldöntöttük, hogy ha berendezkedtünk Szegeden, akkor két dolgot fogunk mindenéppen megtenni: beszerzünk két nyulat, és szépen komótosan elkezdünk lassacskán esküvőt szervezni, mert igazából az évekig tartó dolog.

Az ember amikor fiatal, akkor ugyan még naiv, de a nevelésének függvényében megbízható, felelősségteljes, vannak álmai és céljai arra vonatkozóan, hogy mi lesz majd, ha felnőtt lesz. Aztán eléri a serdülőkort, amikor is tudatába jut annak, hogy mindjárt felnőtt lesz. Kipróbál dolgokat, cigit, drogot, dugást, és mire eléri huszon valahány évesen a fiatal felnőttkort, észre sem veszi, és választás elé áll. Vannak, akik megragadnak ebben a korban, mert azt hiszik, ez a felnőttkor. Hogy azt csinálnak amit akarnak. És vannak, akik belátják, hogy ez bizony még csak a gyerekkor vége volt, a felnőtté válás akkor kezdődik, amikor az ember nekilát véghezvinni a gyerekkori álmait, és kevésbé naiv, de újra megbízható, ambíciózus, felelősségteljes ember lesz, olyan, mint aki gyerekként volt. Úgy vettem észre, hogy azok szeretik inkább hangoztatni felnőtt voltukat, akik az előbbi csoportba tartoznak, és leragadtak közvetlenül a felnőtté válás előtt.

Vannak az emberek, akik a sportértéke miatt nézik a forma1-et, mert érdekes számukra, hogy mit tudnak a különböző gépek teljesíteni, ha emberi tényező korlátozza a működésüket. És vannak azok, akik amiatt sírják tele a fészt, hogy a V6-os motorok bevezetése óta béna az autók hangja. Számukra biztos az volt eddig a legfontosabb.

Meg tegnap voltunk Zagar koncerten. Meg kell mondanom, hogy a VIP ellenére alsókategóriás koncertecske volt, de egynek azért elment. Meg ugye Zagarnál egy alsó kategória is olyan, hogy más előadók felső kategóriáját is veri. Szóval azt azért nem mondom, hogy nem élveztem, és hogy nem adtam volna akár dupla árat is ezért.