Az előző posztban úgy hangozhatott, mintha nekem is problémáim lennének. Vannak is amúgy, pénzügyi, tanulmányi, határidők, konferenciák, túrák, időbeosztások, zéhák, szakdolgozat, jelentés, kialvatlanság, munka, minden faszság, mégis van időm, M-re mindig van időm, ha nincs akkor csinálok magamnak, ő az aki egyenesben tart*, ő a tömény boldogság emberi megtestesítője, és összességében sose volt még olyan kevés problémám, mint amióta vele vagyok. Nem tudom már mit csináljak ezzel a lánnyal, ha feleségül venném, az is kevés lenne. Mi más dimenziókban szoktunk találkozni, olyanban amelyikben mindig éppen naplemente van és az mindig szép, mindig pont úgy süt rá a Nap hogy még szebb legyen tőle, mindig vannak halak, babakocsit toló anyukák, és kislevelű hárs, és én ott akarok élni, abban a párhuzamos világban. Szal hepinesz van.

* hehe