Ma eldöntöttem, hogy nem fektetek túl sok energiát az esti tápolásba, és koleszvacsit fogok tolni. Két szelet kenyér közé némi sajt, meg előre elkészített, lájtosan pácolt csirkemelldarabkák (na jó, a kolesz-jellegét itt vesztette el minden), aztán az egész szörnyet begórni az összenyomós melegszendvics-sütőbe.

Füst.

Sok füst.

A katasztrófát megelőzendő inkább kinyitom az egészet, igenám, de a sajt félig olvadt, tocsog az egész, a kenyér viszont atombiztosan impregnálódva van a melegítőpofákra. Késsel cafatonként levakarom, kirakom egy tányérra.

Felismerhetetlen.

Egy módon lehet segíteni a szerencsétlenen: még több sajttal. Nyomatok rá még bőven, aztán az egészet belecsaptam a franciapirítós-sütőbe.

Igazából miután az egész úgy masszívan összeégett, egész finom lett. Akkor van kész, amikor úgy néz ki, mintha találkozott volna egy öngyilkos iszlamista merénylővel.

Nem néznéd ki belőle, de a barna külseje lágy és ízletes húst rejt magában. Mármint a szendvicsnek.

Na jó. Tegyük túl magunkat azon, hogy éjjel 12-kor kell kigugliznom a rizsfőzés receptjét, mert még a legjobbakkal is előfordulhat, hogy épp nincs kéznél az anyjuk az életmentő konyhai tippjeivel. Azon is tegyük túl magunkat, hogy ez az izé úgy hirdeti magát, mint a sikermarketing.hu gasztro-blogja. Olyan száraz ez a leírás mint a rizspapír, lefordítom érthető emberi nyelvre. Mondjuk eleve nem tudom ki az a gyökér, aki zacskóstul főzi meg a rizst, de szerintem az ilyen emberekhez sokkal egyszerűbb magyarsággal kéne szólni.

1) Fogjad a rizst.

2) Miközben fogod, jusson eszedbe, hogy a buzik főzés előtt háromszor át szokták mosni, ráköpnek, hátradobják a bal válluk felett, aztán meg elkezdenek buzulni. Jusson eszedbe ugyanakkor az is, hogy heterók ilyesmit nem csinálnak.

3) tegyél a fazék aljába olajat. Ne jénai legyen az isten szerelmére, mert rá fogsz baszni. Most komolyan. Mekkora gyökérnek kell ahhoz lenned, hogy jénaiban akarj rizst főzni? Létezik ilyen? Gasztroblog a faszom.

4) Baszassad bele a rizst a fazékba, és jól rottyants be alá.

5) Pirítsd meg.

6) Önts hozzá kétszer annyi vizet. Jusson eszedbe ugyanakkor, hogy a társadalom faszkalapabbik rétegének ilyenkor szokott a képébe robbanni a drága és szeretett jénai tálja, mert vannak akik még ahhoz is agyilag seggek, hogy a rizst ne olyanban főzzék, hanem rendes fazékban. Aztán utána meglepődnek, amikor robban az egész a picsába. Biztos a jénai ilyenkor a hibás, nem pedig az önjelölt szakács anyja, hogy világra hozott egy gyereket, aki jénaiban akar majd rizst főzni.

7) Fűszerezd meg ha felforrt.

8) Fedd le és tedd takarékra. Ha felszívta a vizet, kész.

És ennek nem hogy zacskóíze nem lesz, de még üvegszilánkok sem lesznek benne, buzievagy.

A tények:

1) 1500 Ft/főből simán jól lehet lakni főtt ételekkel is jobb helyeken. Sőt, ennek a háromnegyedéért is. Csak tudni kell, hol.

2) Grillezett hús és saláta. Nyúltáp. Aki ilyen kajával jól akar lakni, az legalább dupla adagot rendel ebből, értelemszerűen dupla áron, amit viszont nem akar, ezért inkább nem is ezt rendeli meg, hanem azt, amit reális árú, laktató kajának tart. Nem olyan nagy magic ezt kikövetkeztetni.

3) A munkanap után, amikor már megdöglök az éhségtől, nem az lesz az első gondolatom, hogy melyik kaja könnyű és melyik egészséges, hanem hogy lakjak már végre jól. Mellesleg ha már igénytelenségről van szó, kevés igénytelenebb kaját tudok elképzelni az ilyen salátatorzsából meg mindenből összedarált nyúltápoknál.

most awesome mákos JEJgli ever

Amit a boltban lehet kapni, az kivétel nélkül egytől-egyig mind fos, és én már hallottam arról is, hogy idős néni (!!!) mégis boltban vette (!!!!!!), úgyhogy én most lerántom a leplet a bejglikről és elárulom a tutit.

A tészta:

- 700g liszt

- 160g vaj

- 120g libazsír

- 500g porcukor

- 2 kiskanál só

- 2 csomag élesztő

- 4 tojássárgája

- 1 dl tej

és +2 tojás, amihez még egyelőre nem nyúlunk.

Fogjuk a hozzávalókat, és egy óriási tálban YOLO-módon mindent összeöntünk (a két tojáson kívül) és elkezdjük összegyúrni. Kézzel javaslom, mert elég durva tésztája van, képes leégetni a gépi keverőt. Addig gyúrjuk, amíg az egész össze nem áll olyanná, hogy elváljon az edény falától és egybe ki lehessen szedni belőle. Ha sok gyúrás hatására sem sikerül és még mindig porzik meg morzsolódik, adjunk hozzá néhány kanálnyi tejet, de tényleg ne sokat. Eztán már menni fog. Ha ez kész, akkor a súlya alapján osszuk 4 egyenlő részre, majd mind a négy darabkát tegyük 1-1 méretes polietilén-fólia (folpak) darabra, lapogassuk szét szép érme alakúra, majd csomagoljuk be, és tegyük be a hűtőbe vagy az ablakba, kint ilyenkor úgyis jó hideg van. Amíg az ott elvan, a mákkal folytatjuk.

A töltelék:

- 100g cukor

- 8 evőkanál méz

- 2 kiskanál fahéj

- 2 dl tej

és majd később 600g darált mák is kell értelemszerűen.

De előbb fogunk a mákon kívül minden mást, és olyan edénybe tesszük, amit később tudunk melegíteni. Ott összetúrjuk ahogy csak tudjuk, majd feltesszük főni. Ha felforrt, ráöntjük a darált mákra, és azzal együtt is összetúrjuk. De úgy is lehet, hogy mákkal együtt mindent össze mint a tésztánál, csak úgy körülményesebb a melegítés. A lényeg, hogy meglegyen. Ha megvan, tegyük ki ezt is az ablakba. Öt percenként nézzünk rá és jól kavarjuk meg.

Ha minden kihűlt, akkor elkezdjük megépíteni a rudakat. Fogjuk a tésztaérméket, kicsomagoljuk őket, de a fólián hagyjuk. Ha túlhült és rideg az se baj, ha kinyújtjuk, nagyobb felületen érintkezik a melegebb konyhapulttal, és gyorsabban megtörténik a hőkiegyenlítődési folyamat. Sodrófával tehát adjunk neki, egyenként kezdjük el kilapítgatni az érméket úgy, hogy nagyjából el is terüljenek a fólia teljes felületén. Ügyeljünk a minél szabályosabb téglalap alakra. Ha szép lapos és szép szabályos, a mák negyed részét tegyük rá és egyengessük el rajta szabályosan. Ügyeljünk arra, hogy ha fektetve van felénk a téglalap (legyen fektetve), a felső élénél hagyjunk egy pár centi üres részt szabadon. A mákot egyszerű körcikként érdemes elosztani az edényben, és akkor nincs vele vacakolás. Ha elegyengettük a tésztán, akkor alulról szépen óvatosan kezdjük el felcsavarni az egészet, a fólia ilyenkor nagy segítséget nyújt. A végénél a pár centis szabad tésztarészt tapasszuk hozzá a hengerhez és akkor JEJ van. A rúd két végét nyomkodjuk el, hogy ne folyjon ki ott a mák. Ha kész a rúd, óvatosan helyezzük a tepsiben található sütőpapírra.

Ha mind a négy rúd kész, akkor a tetejüket óvatosan megszurkáljuk pálcával, hogy a sütés közben keletkező szén-dioxid a keletkező anyagfolytonossági inkontinuitásokon el tudjon távozni. A tésztánál említett két tojást most teljes egészében verjük fel, és kenjük be vele a JEJglik tetejét. Ne sajnáljuk tőle.

Ha ez megvan, vághatjuk be az egészet a sütőbe úgy ahogy van, legalább fél órára és 180 fokra, de majd úgyis észrevesszük, hogy mikor kezd barnulni a cucc teteje, és akkor nagyjából készen is van és tálalható. Nem nagy dolog.

Csokító

Ronda lesz, de isteni finom.
Kell hozzá porcukor, víz, margarin (vagy vaj), tejpor, kakaó, vanillincukor, és valami extra. Mindjárt kifejtem, hogy ez mi.
Először is, a hozzávalók legneccesebb része a tejpor, mivel manapság ritkán lehet ilyet kapni. A recept amúgy a nagymamámtól származik, az ő idejében még hozzáférhetőbb volt a dolog. Egyébként szerintem nem olyan elfeledett ókori kincs ez a tejpor, csak jó helyen kell keresni. A spár üzletekben például nem a pudingoknál, hanem a csokik közelében, közvetlenül a kávék mellett. Drága dolog, de bőven megéri. A másik hozzávaló, az extra pedig vagy rizs- vagy valami gabonapehely, vagy corn flakes, vagy valami ami gabonaféléből van és ropog. Az lesz majd belekeverve, mint egy crispies. De ha az nincs kéznél, akkor akár lehet valami mag is, dió, mogyoró vagy mandula, traktor, kisautó, pucér nő, réti kikerics, fátyolfelhő, kinek mi tetszik, fantázia dolga, hogy ki mit szeret a csokijában látni.

Úgy készül a cumó, hogy 25 deka porcukrot össze kell keverni 1 deci vízzel, majd az egészet fel kell forralni, és forrás után még legalább két percig főzni. Közben persze értelemszerűen homogénre kell keverni. Ez a homogénre keverés minden munkafázis után kell majd.
Miután már két perce forr, le kell venni a tűzről, és hozzá kell adni 25 deka margarint. Mondjuk ehelyett a vajat javaslom inkább, mivel az egészségesebb, és annak a gyártásához nem használnak nikkel katalizátort, de arra mindenképp figyeljünk, hogy a vaj zsírosabb, ezért ha azt használjuk, nem kell belőle 25 deka, hanem elég egy kicsit kevesebb is, különben a végeredmény szilárd állagú omlós csoki helyett kissé nagy dinamikai viszkozitású massza lesz.
A margarint szépen homogénre elkeverjük, közben persze az egész cucmány elkezd hűlni, és ha a margarin kész, akkor hozzáadunk 25 deka tejport. Ezt is elkeverjük, aztán 5 deka kakaó következik. Ez értelemszerűen nem nesquik, hanem kezeletlen holland kakaópor. Magyarul sima kakaó. Miután elkevertük, 2 csomag vanillincukor következik, majd szubjektíven megállapított mennyiségű gabonapehely: annyit öntünk ebből bele, amennyire ropogósra akarjuk az egész cucmókot.
Most már minden hozzávaló megvan, teljesen homogénre keverjük, és közben észrevehetjük, hogy a hőmérséklet csökkenésével elkezd besűrűsödni és krémesedni a massza. Valahogy applikáljuk bele egy laposabb edénybe, majd ha ez megvan, akár szórhatunk a tetejére is valamit hogy szép legyen. Ha teljesen szilárdra dermedt, akkor onnantól ehető.

Elszomorít a dolog, hogy a világ legjobb gyorsétterme, a Belfrit, egyszerűen fogta magát Miskolcon, és olyan elérhetetlenül bezárta kapuit és eltűnt, hogy még csak fel se tudom venni velük a kapcsolatot. Mivé lesz a világ. Hol kapok máshol olyan fűszeres krumplit? Hol kapok máshol annyi áfonyaszószt a camemberthez a menü árában? :c

ropi

M hiányát sütésbe és egyéb ételkémiai kísérletekbe fojtom.
Igazából hvg-s recept és keveset módosítottam rajta, de nekem bejött, úgyhogy most megosztom.
Szóval kell hozzá egy pohár joghurt, tömegre ugyanannyi olaj (~160 g), 260 g liszt, 4 tojás, fél kiskanál só és szintén fél kiskanál cukor, fél zacskó sütőpor, és egy kiskanál paprika.
Ezeket így ahogy vannak bedobjuk sorra egy tálba, tetszőlegesen választott keverővel teljesen homogénre keverjük, a masszát levágott sarkú nejlonzacskóba töltjük, majd sütőpapírral beborított tepsibe csíkokat, vagy tetszőlegesen választott 1 dimenziós formát hozunk létre a szerkezettel. Ez a tésztamennyiség kb. 6 tepsire elegendő, de ne ijedjünk meg, lájtos kis kaja lesz.
Ha kész egy tepsi, szezámmagot szórunk az egészre rá, majd megrázogatjuk a tepsit a tartalmával együtt, hogy a maradék szezámmag is rátapadjon a tésztára valahova. Aztán 200 fokra berakjuk a tepsit, 10-15 perc alatt szárazra is sül a cucc. Figyeljünk, hogy ne égjen oda, minél vékonyabbra sikerül a ropi, annál hajlamosabb rá.
Aztán kész is van.

A Tuc-os milkacsoki egy alapból elcseszett koncepció. A kis kekszeket az alapanyag csokival próbálták odaforrasztani a csoki felületéhez, de mivel a nedvesítés nem megfelelő a két fázis között, nincs meg a megfelelő mértékű adhézió sem. Szemre olyan jó százhúsz fokos peremszöget mértem, ami iszonyú sok. Nem is csoda, hogy a táblacsoki ~80%-a emiatt szériahibás, illetve a táblacsoki szegmenseinek, a "kockák"-nak pontosan ekkora hányada már az utat sem élte túl, amíg eljutott hozzám. De nem panaszkodom, egy évfolyamtársamtól kaptam amiért segítettem neki fázisdiagramot szerkeszteni, a gyomromban meg amúgy is teljesen homogénen oszlik el az egész, miután bekajálom.

Más. Megérkezett az új biometrikus útlevelem, csak azt nem értem, hogy miért vannak minden oldal tetején vágtázó lovak. Mármint mi köze az államnak a lovakhoz? Úgy tudom már a fővárosi ügető is a haldoklás szélén áll, mert nincs állami támogatás. Vannak szőlőlevelek is még, de azokba most nem kötök bele. Csak az adatlapomra dombornyomott himnusz-kéziratba, aminek az égvilágon semmi értelmét nem láttam azon kívül, hogy látszólag megkönnyítené a hamisításvédelmet (amit a biometrikus chip eleve 100%-ig garantál), ha nem a legkönnyebben elérhető, legkommerszebb fotó alapján készült volna a himnusz kéziratáról. Csak mert így gyakorlatilag bárki elérheti a negatívot, aki tud keresni a googlen. Biztos valaki leakasztott ezért az ötletért valamennyi lét a havertól.

paprikás krumpli

Ma egyedül voltam itthon és unatkoztam, úgyhogy azt tettem, amit minden férfiember tenne ha egyedül van otthon és unatkozik: hardcore pornót néztem számítógépen játszottam. És főztem. Van pár megosztandó tippem, amihez előre feltételezem, hogy mindenki tud paprikás krumplit csinálni (ha nem: olajban hagyma megpirít, rá kevés paprika, víz és a megpucolt, feldarabolt krumpli. Rá még víz, bors, fokhagyma, só, igény szerint ételízesítő, és sok paprika. Főz, és kész. Eszik, jóllak.) Szóval a tippek:
- Hagymát érdemes nagyon apróra vágni. Ezzel két dolgot érünk el: a homogén eloszlás főzés közben, legalábbis én nem komálom ha méretes hagymadarabra harapok, a másik pedig: a megnövelt fajlagos felület elősegíti a fázishatáron történő hő- és anyagtranszportot, ezáltal a hagyma hamarabb megpirul, és mindeközben több ízt ad át az lipofil oldatnak.
- Bors egy részét érdemes borsikafűvel pótolni, ez egzotikusabb ízt kölcsönöz a cucmánynak.
- Az erőspaprika sosem árt, sőt. Csak ne az olajba rakjuk egyből.
- Ha főzésnél feltesszük a fedőt, 30% energiát spórolunk meg magunknak, mivel a gőz fázis amellett, hogy vízben túltelítetté válik, a fedő jelenléte növeli a folyadékszint feletti parciális gőznyomást, amely így a reális gázok állapotegyenleteinek megfelelően alacsonyabb hőmérsékleten kezd el forrni.
- Főzzük nagyon puhára a krumplit. Ha több a leve, akkor a szétnyomkodott krumpli belsejében található kapilláris hálózat nagyon jól fel tudja szívni a lét. De ehhez az kell, hogy a krumplit szét lehessen nyomkodni.

Költségkímélő tipp rovat #1:
Az illatától és az árától eltekintve a tusfürdő kémiailag teljesen azonos a folyékony szappannal. Én már egy hónapja azzal zuhanyozom, és annyi a különbség, hogy így tisztább illatom van. És az asszonynak bejön.

Ma szomorúan vettem észre, hogy már a pilóta keksz is génmódosított tenyészetből származik.

komlósi krumpli

- Hámozz meg, moss meg és szeletelj fel annyi krumplit, amennyit meg fogsz enni.

- Végy egy tepsit, és önts bele annyi olajat, hogy teljesen ellepje az alját. De nem többet.

- Terítsd el benne a gerezdekre szeletelt krumplit.

- Önts rá kicsi olajat, hogy a tetején is legyen.

- Tégy rá fűszereket: só, bors, borsika fű (mehet bőven a bors mellé is vagy annak a rovására, hasonló íze van), kakukkfű, esetleg ha van otthon tasakos pizza- vagy sültkrumpli fűszerkeverék, akkor mehet rá az is.

- A legfontosabb, a pirospaprika. Ez is mehet rá bőven, nagyon bőven. Ízlés szerint növelhető az erőspaprika aránya a szumma paprika térfogatában.

- Egy spatulával az egészet forgassuk át, hogy homogénre elkeveredjen minden a tepsiben.

- A tepsi tetejét beborítjuk alufóliával, figyelve a szélekre is. A lényeg, hogy a sütés során keletkező gőz ne távozzon el a tepsiből.

- Sütőbe rakjuk az egészet, 180 °C-ra. Időt nem mondok, addig kell sütni amíg teljesen meg nem puhul, ez el fog tartani kb. egy óráig.

- Ha megpuhult, vegyük le az alufóliát, forgassuk át megint, és így, alufólia nélkül rakjuk vissza 200 fokra. Ne többre, max. 200-ra. Süssük addig, míg ropogni nem kezd az egésznek a teteje, ez is olyan 15-25 percig fog tartani kb.

- Ha ez kész, vedd ki a sütőből, de ne kapcsold azt ki. Fogj egy reszelőt meg egy jó darab sajtot, és reszelj az egész tetejére sajtot. Ne a sütőre, a krumplira. Adhatsz neki bőven, hogy jó vastagon ellepje az egészet. Mármint sajtból.

- Tedd vissza a sütőbe a tepsit még öt percre, hogy a sajt szépen ráolvadjon a krumplira.

- Ha ráolvadt, kiveheted, és ízlés szerint szószokkal vagy bármi mással kiegészítve tálalhatod. Különösen guszta, ha kicsit átforgatod az olvadt sajtos krumplit, kicsit ilyen sajtos rakott krumpli hatása lesz, és az nyamm.

Lassan átmegyünk gasztroblogba.

szénsavas limonádé

A limonádénak az a titka, hogy theodorából kell csinálni, és egyszerre nagy tételben. Nem kell félni a másfél literes korsótól, úgyis meg fogod inni az egészet, ha meglátod, hogy csinálom.
Először bele kell önteni a kristálycukrot a korsóba, úgy natúr módon. Aztán hozzáadni citromlevet és egy citromot ketté kell vágni, kifacsarni a levét, és azt is beleönteni, magokkal, rostokkal és mindennel együtt. Aztán a korsó alsó harmadát feltölteni csendes theodora ásványvízzel. Elkezd pezsegni az egész, ne ijedjünk meg, ez csak egy szén-dioxid felszabadulással járó kémiai reakció. Csinálhatjuk ugyanezt nem theodorával, csak sima bubis ásványvízzel, csak szerintem theodorával jobb, mert annak csendes módban (lol, mint valami telefon) is eleve enyhén bubis íze van, ami nem keverődik ki belőle sehogy.
Szóval miután felöntöttük alul vízzel, kavarjuk meg jól. Ne törődjünk azzal, ha bubis ásványvíznél a szén-dioxid kigőzölög, ezt a veszteséget később korrigálni fogjuk. Szóval kavarjuk meg jól, amíg az összes cukor fel nem oldódik. Kavarás közben az oldat opálosodik, és cukorminőségtől függően a kolloid felülúszója stabil, olajos habként jelenik meg. A teljes glükózmennyiség oldatba jutása után óvatosan hozzáönthetjük a theodora, illetőleg a bubis víz maradék két harmad részét, majd nagyon óvatosan megkavarhatjuk az egészet. Az óvatosság a szénsav túlzott mértékű bomlásának elkerülése miatt fontos, ha ugyanis a kelleténél hevesebb keverésnek van kitéve, robbanásszerűen sok mikrobuborék kezd hirtelen növekedni az oldatban, a heves gázképződést pedig nem más kíséri, mint NUKLEÁRIS ROBBANÁS!!!!, amely millió kelvines hőmérsékleten égeti fel az egész világot, és elpusztít mindent hogy elmegy belőle az összes szénsav.

Ha ezzel megvagyunk, akkor az összetevők egyéni ízléstől függő mennyiségi finombeállítását organoleptikus visszacsatolással szabályozhatjuk, és ennek megfelelően ízlés szerint tehetünk hozzá még glükózt, vagy egyéb szerves savak keverékét, mint például citromlevet. Tehetünk még az egészre rózsaszín masnit citromkarikát, de az már csak vizuális figyelemelterelés, úgyis az íze lesz a lényeg, meg hogy meg lehet inni.