Káosz, téboly és pusztulás

Nem hagyok senkit lógva, egyből droppolom a bombát: házat veszünk. Na de amíg ide eljutunk, addig egy komplett szappanopera bontakozik ki szemeink előtt, nagyjából a barátokköztös fajtából, csak mi nagyon nem vagyunk kíváncsiak arra, hogy Imitől ellopják az új cipőjét, vagy hogy a Csöves Laci épp kitől tarhál prostituáltra.

Szereplőink valós személyek lesznek, de a hatályos GDPR-irányelvekkel összhangban álneveket adtam nekik, melyeket alsós matekpéldákból szedtem össze, hogy követhetőbb legyen a kronológia. Mondanám, hogy öveket becsatolni, de teljesen felesleges, mert ne azt képzeljük magunk köré, hogy egy autóban ülünk, hanem hogy egy álló MÁV-Trakció marhavagonban a Keletiben, ami éppen lángol. Mármint az egész Keleti, nem csak a vagon.

Szóval az előzmény az, hogy házat akarunk venni az agglomerációban, akkora hitelre, hogy lehetőleg még az ükunokáink is fizessék, így a hirdetések lapozgatása mellett teljesen magától értetődő módon meghallgattunk tanácsokat is a legkülönfélébb innen-onnan szalajtott tanácsadóktól, és oh boy, amiket itt hallottunk, arra nem voltunk felkészülve, és még az ükunokáink se lesznek. De az ő kedvükért most megörökítem, mert ha csak úgy bárkinek elmesélném, nem hinné el, az kurvaélet.

Szereplők:

Alíz, az X Kft. alkuszcég egyik bejáratott munkatársa

Bea, a Kék bank random hitelügyintézője

Csaba, az Y Bt. független pénzügyi tanácsadócég tapasztalt munkatársa

Dóra, a Z Rt. hitelügyintézési és ingatlanközvetítési szakértője, öreg róka a szakmában

Emese, a Z2 Rt. kicsit még zöldfülű, de ambiciózus előadója

Ferenc, az Omega biztosítótársaság munkatársa

Néhány jelentéktelen karaktert most kihagyok, és néhol az eseményeket is rövidítem, hogy követhetőbb legyen.

A sztori úgy kezdődik, hogy Krisztivel (korábban M, de így 10+ év együttélés után szerintem kiérdemeltem a jogot, hogy ő legyen az egyetlen a sztoriban, akit a valós nevén nevezek) úgy gondoltuk, nem kéne csupasz seggel beleugrani a pénzügyek hullámzó szartengerébe, úgyhogy találkoztunk pár alkalommal Alízzal, hogy legalább az alapokat magyarázza már el. Alíz az egyik nagyon közeli kollégám rokona, és baráti alapon, belépőként lett ő ajánlva a pénzügyi világba. Azt őszintén bevallom, hogy sok újat, érdekeset és hasznosat mondott a hitelügyintézés alapvető folyamatairól, de leginkább arról győzött meg minket, hogy nekünk szükségünk van rá, hiszen ő lesz a révész, aki kézenfogva navigál majd minket keresztül ezen a szartengeren, amibe már oly sokan belevesztek. Több tíz évnyi tapasztalatával és kapcsolati tőkéjével majd olyan ajánlatokat szed össze nekünk, amilyenre egy utcáról beesett ember egyik banknál sem lenne képes, és állította, hogy a nevünkben bankigazgatókkal is képes ordibálni, ha arra kerül sor. Arra hívta fel a figyelmünket, hogy biztosítást is nála kössünk, hiszen nyilvánvalóan ő tudja összeszedni a legjobb ajánlatokat, és hogy azt igyekezzünk minél hamarabb, még idén (2024-et írtunk ekkor, karácsony előtt kb egy hónappal), hiszen év elején meg fognak emelkedni az árak, és higgyünk neki, olyan világ lesz itt, hogy azt mi nagyon nem akarjuk majd megvárni.

Egy hétre rá elénk tolt néhány papírt, amitől a time pressure mellé még le is lohadt egy kicsit a mosolyunk. Egyrészt a biztosítás költségei egy bő nagyságrenddel voltak magasabbak attól, mint amire számítottunk, másrészt a Piros és Zöld bank küldte a legjobb ajánlatokat, de azok ránézésre sem tűntek túl fényesnek. Fintorogtunk egymásra, de hát széttárt karok, ez most a nagy büdös pénzügyi helyzet, el kell fogadni.

Kriszti ezekben a napokban, de ettől teljesen függetlenül a munkahelye jogsegély szolgálatán keresztül eljutott a céges külső pénzügyi tanácsadóhoz, Csabához. Na, amit ez a fazon levágott amikor megtudta, hogy mi Alízzal dolgozunk együtt, arra magyar kifejezés nem nagyon létezik, angolul is talán az unhinged.

Elmondta, hogy nemcsak ismeri Alízt, de annak idején ő tanította meg a nőnek a szakma minden trükkjét, sőt, ő alapította az X Kft-t, amiből aztán kilépett, de ráadásul valami csúnya módon, és most perek folynak közöttük. Személyes megjegyzéseket tett Alízra, én pedig alig hittem el hogy ügyfél létemre mi a retkes faszomat hallok, annyira szürreálisan unprofessional volt az egész. 

Ezután előadta, hogy hagyjuk ott Alízt, mert ő csak át akar baszni, és neki még nagyobb a tapasztalata, még szélesebb a kapcsolati tőkéje, még nagyobb a fasza és még gyorsabban dolgozik. Mondtuk, hogy jó, akkor mutassa meg, és adjon ő is ajánlatot. Azt mondta, három nap elég lesz neki.

Szerintem le se kell írnom, még egy héttel később is messziről ghostingolt minket ez a nyomorult, a telefont se vette fel, pedig time pressure az tényleg lett volna, mert szerettünk volna még karácsony előtt értékbecslőt küldeni a kinézett házhoz. Mindenesetre kihasználtuk a köztes időt, így beszéltünk még

• Dóra nénivel, aki szintén 10+ éve területi vezetője valami hiteles és/vagy ingatlanos irodának, szintén előadta, hogy ő maga a megtestesült atyaúristen. A család ajánlotta őt, mi meg nem veszíthetünk semmit ha meghallgatjuk amit mondani tud. Hát, először is nagyon aranyosnak talált minket amikor fogadott, pedig én csak azon csodálkoztam éppen, milyen szép irodát rittyentett a putri kellős közepére. Nagyon jóban van a szülőkkel, őket is nagyon aranyosnak találja. Mostan pedig imhol, lássuk, mekkora hatalma van őneki, ő bizony itt és most felviszi az adatainkat a rendszerbe, és megversenyezteti értünk a bankokat, harcoljanak bizony az ügyfélért, a kurva anyjukat, essenek egymás torkának, menjen a csihi-puhi, az adok-kapok, tapossák egymást a jobbnál jobb ajánlatokkal, hogy elnyerhessék a kegyeinket, mi pedig vegyük csak elő a popcornt, és élvezzük a műsort.
  Erre fogta, és az első szembejövő guglis hitelkalkulátor honlapot kezdte el telepötyögni.
  De ne izguljunk, lesznek még ettől jobb ajánlatok is amikor beindul a verseny, de azokat majd emailben küldi később.
  (Plot twist: soha nem küldte.)
• Emese nénivel, aki ordas nagy zavarba jött, amikor megtudta, hogy előzőleg Dórával beszéltünk, hiszen az ő irodájától jött el, szintén nem túl szép körülmények között, és ez így most kicsit kellemetlen. (Komolyan, ezek az emberek képtelenek kulturált módon munkahelyet váltani.) De hallgassuk meg, amit mondani tud. ( -Insert Let me tell you something meme here- )
  Hát, igazából nem sok mindent tud mondani, annyira új még az új munkahelyén, de sajnos mutatni sem, mert a képernyőmegosztás funkcióját is a serdülő lánya mutatta meg neki amíg velünk beszélt. Mindenesetre felmondta a szokásos hitelügyintézős sablonszöveget, amit már akkorra mi is betéve tudtunk.
• Ferenccel, aki annak ellenére, hogy a napokban született gyereke, látszólag próbált nagyon igyekezni és helyre tenni minket a biztosítások terén. Mivel agyban nem teljesen volt ott, nemigazán próbált tukmálni semmit és nem próbálta eladni magát, csak kialvatlan fejjel és álmatag hangon mondott egy két gyors tanácsot, megmutatta mik az opciók a cégénél, majd telibe leszart minket, döntsünk ahogy akarunk, ha nála akkor nála, ha nem akkor nem, igazából neki most ezen a ponton éppen kibaszottul kurvára mindegy.
  Nem mondtuk neki, de annyira hálásak voltunk a true neutral hozzáállásáért a sok lelki sérült nyomorék után, hogy én majdnem elsírtam magam. Ezzel meg is nyert minket (meg mert amúgy korábban is ők adták a legjobb ajánlatot).

Közben Kriszti úgy gondolta, hogy nem fog tovább várni Csaba soha meg nem érkező ajánlataira. Besétált a legközelebbi Kék bankba, megkereste a legközelebbi ügyintézőt, Beát, és így az utcáról beesve kapott tőle egy olyan ajánlatot, ami jobb volt, mint bármelyik, amit Alíz szerzett.

Csaba karácsony előtti utolsó munkanap küldte el, amit sikerült összeszednie. Meg se nyitottuk, csak karácsony után. Tizedesre pontosan ugyanaz az utcáról beesős ajánlat volt, amit Beától már hetekkel korábban megkaptunk.

Újév után Alíz érdeklődött, hogy mi a helyzet, el vagyunk tűnve. A tőlem telhető legilledelmesebb módon válaszoltam, hogy köszönjük az eddigi munkáját és az átadott tudását, de innentől szeretnénk inkább önjáróak lenni. Erre válaszolt kissé sértődötten, hogy sajnálja, hogy nem vele megyünk tovább.

Egy héten keresztül gondolkoztam, hogyan meséljem el neki neki udvariasan, hogy miután át akart minket baszni két rossz ajánlattal és a biztosításunkból akart év végi prémiumot annak ellenére, hogy a párja a barátom, szóval hogy ezek után mi a története annak, hogy végképp elveszítettük a bizalmunkat mindenféle pénzügyi szakemberben. Gondolkoztam, hogyan lehet szépen és kulturáltan megfogalmazni ezt az egész eseménysort, aminek következtében az ingatlanosokkal közös polcra raktuk őket egy mentális áruházban, és az bizony a legalsó polc.

Aztán tegnap, egy hosszú autóúton Kriszti, a feleségem világított rá, hogy ismerős vagy sem, mi aztán kurvára nem tartozunk magyarázattal senkinek sem. De egy jó blogposzt attól még lehet belőle, és abban nem is kell visszafognom magam.

 a főnököm két képkockában:

Meg az év legnagyobb achievementje talán az volt, hogy nyáron letettem a francia nyelvvizsgát (phd, szakmai), pedig nagyon kínszenvedősen ment. Mármint nem a nyelvvizsga, az pörgős volt és jó hangulatú, hanem az, hogy odáig eljussak. Merthogy nekem nagyon nem volt hozzá affinitásom, mégis fél évig jártam a gimis tanáromhoz különórákra heti rendszerességgel, aztán a járvány ennek is betett, de pár hónap szünet után mégis újra járni kezdtem, és szorított az idő, mert az vizsgáztató néni nyugdíjba készült vonulni.

De nekem meg annyira, de annyira nem volt az egészhez kedvem, annyira nehezen szántam rá magam a tanulásra, a készülésre órák előtt, hogy elvonszoljam magam órára, aztán meg vissza, és próbáltam addig halogatni az egészet, amíg csak lehetett. Kinőttem ebből az egészből, és minden alkalom előtt meg kellett erőszakolnom magam.

De aztán csak meglett, sőt, jobban nem is sikerülhetett volna, de én annak örülök a legjobban, hogy túlvagyok rajta, és soha többé nem kell megszólalnom franciául, ha nem akarok.

fotópályázat-turista vagyok

INGYENKONFERENCIA FAK YEA!!!!!!

Mondjuk a legutóbbit kenesén saját zsebből kellett fizetnem, szóval mondjuk hogy ez jár.

Meg ingyen ajándék, meg ingyen KAJA.

Na azért ezek szerint csak megéri elmentegetnem az érdekesebb fotókat, ebből már majdnem meg lehet élni.

#mosoly

A termikus katódból érkező 200kV sebességű fókuszált elektronsugár-nyaláb képe, amint beleütközik a fluoreszcens ernyőbe a TEM-ben, 57000x nagyítás, digitális technika, 2016 - 150M HUF

A legutóbbi ~éves katódcsere óta ő vigyorog ránk így fejjel lefelé.

ezt meg kellett mémesítenem így hajnalban

Ez konkrétan én vagyok most, amikor eszembe jut, hogy a 12 millió dollár értékű roverünket jövőre majd be is kell valahogy szerelni majd a leszállóegységbe.

Ma eldöntöttem, hogy nem fektetek túl sok energiát az esti tápolásba, és koleszvacsit fogok tolni. Két szelet kenyér közé némi sajt, meg előre elkészített, lájtosan pácolt csirkemelldarabkák (na jó, a kolesz-jellegét itt vesztette el minden), aztán az egész szörnyet begórni az összenyomós melegszendvics-sütőbe.

Füst.

Sok füst.

A katasztrófát megelőzendő inkább kinyitom az egészet, igenám, de a sajt félig olvadt, tocsog az egész, a kenyér viszont atombiztosan impregnálódva van a melegítőpofákra. Késsel cafatonként levakarom, kirakom egy tányérra.

Felismerhetetlen.

Egy módon lehet segíteni a szerencsétlenen: még több sajttal. Nyomatok rá még bőven, aztán az egészet belecsaptam a franciapirítós-sütőbe.

Igazából miután az egész úgy masszívan összeégett, egész finom lett. Akkor van kész, amikor úgy néz ki, mintha találkozott volna egy öngyilkos iszlamista merénylővel.

Nem néznéd ki belőle, de a barna külseje lágy és ízletes húst rejt magában. Mármint a szendvicsnek.

Sosem szoktam ide zenéket posztolgatni csak úgy, de ezt muszáj most ide beraknom, mert akárminek is néz ki, a zenei szakvéleményem szerint ez bizony egy gecinagy mestermű, aminek minden bitje aranyat ér. Az tökmindegy, hogy magán a zenén vagy a videón Gonzalez mennyit dolgozott, mert az eddigi munkássága alapján elhiszem neki azt is, ha azt mondja, hogy egy délután alatt összedobta, a klipet meg mondjuk az unokaöccse vágta össze a suli után. Attól még ugyanúgy gecijó marad, mint minden más tőle. Meg nem csak tőle. (Meg az Oblivion is jó film volt egyébként.)

Én meg most visszaloptam Sieglindétől azt a mémet, amit Midnight÷Moontól lopott, aki meg tőlem lopta, de nem baj, mert mémezni amúgy is szeretek, a memóriám meg éppen elég rövid ahhoz, hogy újra élvezzem a kitöltését.

1. Hajnali kettő van, és te nem vagy otthon. Akkor hol vagy?

A laborban, mert a) vészhelyzet van és éppen mindent elönt a szar, b) elhúzódott egy kissé a LANparti, c) mindenkinek azt mondom hogy valamin nagyon dolgoznom kell, de valójában már csak netezek és próbálom eléggé összeszedni magam a hazaindulásra.

2. Mi volt a legutolsó dolog, amire többet költöttél 20k HUF-nál?

Egy szállodaszobára Szerbiában. Még szerencse, hogy nem az én pénzem volt. Ha számít az hogy az én pénzem legyen, akkor a szerencsés kiválasztott egy akciókamera volt, amit zenekari próbák és tereplovaglások alkalmával szoktunk rendszeresen bevetni.

3. Hogy néz ki a bankszámlád?

Most éppen van rajta kemény 708 forint. Az már majdnem elég egy leakciózott béna indie-játékra a steamen.

4. Honnan származik a ruha amit jelenleg viselsz?

A pólóm az őskorból maradt ránk, így az UNESCO által védett leletnek számít, az alsónacimat meg a Jézuska hozta. A jézuska tudja hogy mire van szükségem, ó igen.

5. Nevezz meg egy tételt a következő karácsonyi listádról.

Mondanám, hogy egy nyuszi, de ahogy M-et ismerem, addigra már tuti lesz. De egy doboz Ovomaltine-t tutira fogok kapni, mint minden évben.

6. Milyen színű a fogkeféd?

Az itteni az sárga, és rá van rajzolva egy K, mert nem az enyém az egyetlen sárga. Hát igen, ez így sokkal random basic fogkefébb, mint Sieglindééké.

7. Nevezz meg valamit amit gyűjtesz, és mesélj róla egy keveset.

Film DVD-ket; kizárólag olyanokat, amiket már láttam, és tudom róluk hogy megéri megvenni őket, és hogyha egyszer eljő az apokalipszis, és egy szál tévével kell leköltöznünk egy atombunkerbe, akkor a hamvainkból újra kisarjadó emberiségre csakis a legjobb alkotások maradnak majd.

8. Legutóbbi étterem ahol ettél. Kivel voltál, milyen volt?

A PizzaTeraszon voltunk, ami északkelet köztudottan legjobb étterme minden szempontból. A csillagász-szakkörös társasággal voltam, és kulinárisan meglehetősen kielégítő volt. Szellemileg is. M-mel bezabáltunk egy ilyen óriás húsos tálat még utoljára az évben.

9. Ki vett neked utoljára szülinapi kártyát?

Nekem még soha senki nem vett szülinapi kártyát. Bizonyára mindenki tudja, hogy nem is hiányolom.

10. Mi a legrosszabb szokásod?

Az, hogy némely dolgokon rekordsebességgel kúrom fel a saját agyam. Meg kell tanulnom a zen mesterévé válni.

11. Nevezz meg egy magazint, aminek előfizetője vagy?

Ez miért kérdő mondat? Btw a Természetbúvár járt egyszer nekem évekig, de az unalmas volt (a legelső számom közepén a poszer egy A4-es méretű éticsigát ábrázolt, máig az a legtutibb mind közül... akkor mi lehetett a többin?!). Aztán évekig a Meteor olvasója voltam, ami egyébként jobb volt, mert érdekelt, és exkluzív is volt, mert nem lehetett az egyszerű földi halandóknak csak úgy előfizetni rá. Aztán azt is meguntam, elkezdett süllyedni a színvonala, úgyhogy azóta nem jár semmi rendszeresen a teszkó-újságon kívül.

12. Kedvenc pizzafeltéted:

Szerintem a bolognai, plusz kukoricával és sonkával és sajttal.

13. Kinek a számát kerested legutóbb, mikor a telefonkönyvet használtad?

Nem tudom, de most eszembejutott az a sztori, hogy én idén szilveszterkor egyetlen embertől kaptam újévi köszöntő SMS-t: Annak a bácsinak a fiától, akinél még nyár végén kiadó garázs miatt érdeklődtünk telefonon, de el se mentünk megnézni, mert elsunnyogtuk és két nap múlva már nem is érdekelt amúgy sem. Namost egyrészt ettől elszonytolodtam, másrészt meg I'm not even mad, thats amazing. És mi a tökömért van nála elmentve a számom?

14. A családodat kivéve ki az a személy, akit legjobban szeretsz?

Ez nehéz kérdés, de szerintem azt, aki feltalálta a sajtos ízű mikrós popcornt.

15. Mit főztél legutoljára?

Rántott húst és krumplipürét. Beraktam a szendvicssütőbe melegedni, és az már főzésnek számít.

16. Mi az, amit nem vásárolnál használtan?

Leginkább semmit sem, csak ha muszáj.

17. Melyik cipőt veszed fel először?

Úgy emlékszem, hogy talán a jobbat.

18. Mit hagytál el legutóbb?

A karikagyűrűmet majdnem :\ doboláshoz le szoktam venni hogy ne zavarjon, de nem lett pánik a dologból, mert M résen volt.

19. Mi a leggusztustalanabb bútor a szobádban?

M irodai széke, amin ül.

Tönkreteszi a padlót, és amúgy is gagyi szar.

Bocs, de ki kellett mondanom. Nehari :D

20. Legutóbbi vásárlás, amit vissza kellett vinned valami miatt:

Egy állatkirály pneumatikus ütvefúrót vettem a lidben (mert nem éreztem eléggé férfinek magam nélküle), de amikor kibontottam, akkor vettem észre, hogy a tokmánykulcs hiányzik a készletből (biztos azt gondolták az osztrákok mikor csomagolták, hogy a csóró magyaroknak az úgysem kell).

21. Milyen illatszert használsz?

Az öcsém volt annyira élelmes, hogy amikor OldSpice dezodormintákat osztogattak az egyetemen, akkor lenyúlt vagy 20 zsugorfóliával, és azt csomagolta be karácsonyi ajándékoknak az egész családnak.

Borsod.

Szóval újabb három évig nem kell illatszerre költenem.

22. Kedvenc társasjátékod?

Legutóbb talán a RamsesII tudott lekötni még tíz afaszt, húsz évvel ezelőtt. Be akarnék szerezni valami jófélét egyébként mostanában, ha nem lennének ennyire vállalhatatlanul drágák mostanában. 

23. Melyik az a társasjáték, amivel legutóbb játszottál?

Az a DoctorWho-s, amit a családomnak terveztem és nyomtattam. Ki kellett próbálni, hogy jó lesz-e.

24. Honnan származik a járműved?

A boltból.

Igazából a biciklim velem együtt nőtt fel, és már senki nem emlékszik ilyesmire.

25. Ha az életed egy film lenne, mi lenne a főcím?

Akciófilm lenne (Rían Gosling játszana engem, ki más), és ez lenne a főcíme.

29. Hogy szereted enni a csirkét?

Kizárólag késsel és villával.

30. Szülinapod van. Milyen a torta?

Marcipánbevonatú csokitorta csokiból, öklömnyi csokidarabokkal.

31. Mit vettél legutoljára a szádba?

Gyógynövénykivonatot tartalmazó tablettákat. Van bennük igazolható eredetű tuja-növényi ágvégződés is.

32. A valaha volt legjobb album (zenei):

Szerintem úgy albumként leginkább a Hybrid Sound System I Choose Noise albuma van leginkább egyben.

33. Miről akarod, hogy emlékezzenek rád?

Az instás fiókomról, amiben értelmezhetetlen diffrakciós képekkel sokkolom a világot (aztán nemsokára meg majd nyuszikkal is).

34. Jobb volt a tegnap, mint a ma?

Akkor még fiatal voltam, és kellett a pénz. Most már öregebb vagyok, de még mindig kell a pénz.

35. Mi az, amit nem tudnál egy napra sem nélkülözni?

A szemüvegem nélkül nem látnék lófaszt sem. Ezen nem kell mit magyarázni.

36. Mit kell csinálnod holnap?

Vonatoznom kell majd egész nap.

Sieglinde legutóbbi posztjának minden szavával egyet tudok érteni, és azon túl, hogy most bőszen helyeselgetek és bólogatok a képernyő előtt, még meg is osztom vendégposztként. Akár én is írhattam volna. Csak én szeretek pikírtebben fogalmazni.

Nem kívánok szélsőséges nézeteket vallani a menekültkérdéssel kapcsolatban, de:

Van az a típusú ember, aki azon problémázik, hogy miért van a migránsnak okostelefonja. Na, ez pont ugyanaz a típusú ember, aki nem tudja elképzelni, hogy tőle keletebbre is létezhet kultúra, hogy ott is létezhet középosztály. Ez ugyanaz az az ember, aki meglepődik amikor Magyarországra érkezik nyugatról, mert eddig azt hitte, hogy mi még mindig lóval járunk és nyereg alatt puhított húst eszünk, nincs vízöblítéses toalettünk, hanem csak egy kerti pottyantós, még mindig elnyomó diktatúra alatt élünk, tömény alkoholfélék fogyasztására épül a kultúránk, és alapvetően egy barbár népcsoport vagyunk.

Nos, utóbbi hárommal nem is téved olyan sokat, de én például egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a 21. század első felében egy becsületesen dolgozó középkorú szírnek, egy afgánnak vagy egy mongolnak vezetékes nete legyen otthon és számítógépe, mobiltelefonnal telefonáljon, autóval járjon dolgozni a fővárosban, és legyenek egyéb vagyontárgyai is, amiket majd a mobilja és a sátra kivételével mind pénzzé tud tenni,* ha úgy hozza a sors, hogy menekülnie kell az igazi barbárok elől.

* Másik szokásos érv, hogy honnan van a sok pénzük. Józan paraszti logika kell ennek a megfejtéséhez.

most ez az új mém

Ebből az egészből olyan rad mém lehetne, mint állat. Be is próbálom. Szóval.

1547 napja ismerem M-et. 1547 csodálatos, emberfeletti módon gyönyörű napja.

Ezalatt az idő alatt

1x sem szakítottunk

1x sem fordult meg a fejünkben a szakítás

sőt, igazából őszintén szólva még csak 1x sem veszekedtünk.

Ezek szerint a miénk sem egy átlagos szerelmi szerelem kapcsolat.

És akkor a végére a legprolibb közös prolifotó, mert a mém szerint ide az kell. Gettó.

1) Ez bullshit kifogás, eddig is voltak határidős kötelezettségeim. Töri témazáró szerdán, öcsém korrepetálása keddenként, stb. Meg kell tanulni beosztani az időt és naptárat kell vezetni.

2) Ez munkahelyfüggő, amit mindenki maga választ meg. Egyébként nálunk nulla a produktivitás, ha nem alkotunk csoportokat. Olyan dolgokkal foglalkozunk, amiben kizárólag csapatmunkával lehet eredményt elérni.

3) Attól függ. A LAN-partikat kifejezetten szoktam élvezni. Kifejezetten jófej kollégáim vannak. Aki pedig nem az, arra egy percet sem pazarlok az életemből.

4) Ez is munkahelyfüggő. De ha nem az, azért egy idő után minden zsák megtalálja a foltjait, kivéve akkor, ha elképesztően láma az illető.

5) Ez igaz, de ez egyrészt nem a felnőttkortól függ, másrészt meg van nekem is olyan nem pénzügyi jellegű vagyonom, amiről sokan csak álmodoznának, ha tudnák hogy létezik. Abszolút nem meghatározó tényező ez.

6) Ennek nem látom értelmét. Miért ne barátkozhatnék senkivel attól, hogy van valakim? Az én koromban már a legtöbb embernek van. Attól még nem mehetek el ebédelni egy azonos nemű kollégával?

7) Na ja, gyerekről még egyelőre nem tudok nyilatkozni.

8) Ezt nem nevezném problémának. Szerintem minden értelmes ember megválogatja a barátait.

9) Ezért írom a telerakott blogot.

10) Nekem nincsenek nagy titkaim, és semmi szégyellnivalóm sem. Hogy másoknak vannak, az nem az én problémám. A különleges perverzióimat ki tudom élni a munkámban.

11) Az igazán jelentős, örök és igaz barátom az asszonypajtás. Mindenki más az haver. Nincs itt sehol ellentmondás.

Be kell vallanom, hogy én háztartási felhasználás céljából egy üres kalcium-nitrátos flakonban fél liter 2-propanol-etanol keveréket hoztam haza. Jobb, mint bármelyik tisztítószer.

Továbbá holnap ebben fogom csapatni a dolgokat.

Ezek 12-14 nm-es platinaszemcsék, pont egy róka alakba rendeződve, múltkor lőttük TEMmel.

Ja, és felkészültem a nyárra is, merthogyhát Görögbe' pedig ebben fogom csapatni.

Most mondhatnám hogy menőség van, de hát az teljesen nyilvánvaló, és nem újdonság, mert eddig is az volt.

Egyik pillanatról a másikra indokolatlanul (na jó, valójában teljes mértékben indokoltan) meggazdagodtunk, úgyhogy megtehettem azt, hogy megkóstolom végre hogy milyen a pringles (hót átlagos), ez az alpesi gyógynövénykóla (ez is), és megvettem a blood dragont, a világ legretróbb játékát. Annyira retró, hogy a dobozában még egy poszter is volt, igazából a poszternél retróbb dolog nincs is. Új szemüveget is akartunk venni magunknak végre, de be kellett látnunk, hogy azért milliomosok még nem vagyunk, hogy szemüvegünk is legyen.

M pedig nőnap alkalmából kapott Cif súrolószert. Minőségit.

És azt mondtam már, hogy a tanszéknek van saját hőkamerája?

Asszonypajtás összekötötte a kellemeset a hasznossal, és mialatt én a hétvégén azon fáradoztam, hogy lenyomjam a Petalburg Gymet a Pokemon Emeraldban, addig ő a sok lómániás éretlen internetpicsán felháborodva* összedobott egy blogot, ami túlmutat azon, hogy megmondja neked hogy melyik paci szép, és inkább arra vállalkozik, hogy azt mondja meg, miért szép az a konkrét paci. Szakmai indokokkal. Genetika, tabuk nélkül. Ez nem reklám akart most lenni, hanem csak büszke vagyok, hogy nekem ilyen nőm van, aki ehhez is ért.

* Röviden: az egyik leglájkoltabb fészes lovascsoportba akarták felvenni adminnak, de az írásait nem akarták közzétenni, mert túl tudományosak voltak.

Bár tőlem Asszonypajtás nem várja el, hogy a házban én legyek az a klasszikus férfi, aki reggel bemegy dolgozni az intézménybe a táskájával, este pedig hazajön fáradtan, bedob egy sört és böfög nagyokat, megdicséri az asszonyt amiért elmosogatott és vacsorát főzött, vacsora közben kibeszéli a kollégákat, közben pedig panaszkodik, hogy mennyire nehéz manapság pénzt keresni, de mivel ő a kenyérkereső a házban, megtesz minden tőle telhetőt.

Szóval bár tőlem Asszonypajtás nem várja el, hogy én legyek az a klasszikus kenyérkereső férfi a házban, de az a helyzet, hogy egyelőre én vagyok, és ennek ellenére mégsem rinyálom tele a világot azzal, hogy megváltoztak manapság a szerepek, nem kezdek el lázadni a férfiszerepek ellen, nem kezdek azon problémázni, hogy mostantól én akarok otthon maradni gyereket nevelni amíg ő karriert épít, nem rinyálok azon sem, hogy függetlenedni akarok a nem is tudom mitől mert eleve függetlenek vagyunk mi ketten, és azon sem kezdek el rinyálni, hogy utálom a nőket mert feminista picsa az összes, mert nem így van, sok olyat ismerek aki kifejezetten jó fej, és a legtökéletesebb példa erre az egészre pont Asszonypajtás, aki vacsora közben ott mosolyog velem szemben, és örül hogy ízlik nekem, és büszke rá, hogy vacsorát csinált, ami ízlik nekem. És büszke is lehet rá, mert erre én is büszke vagyok, mert nem elég hogy állati fullos csaj, de még jól is főz. Tökéletesen megfelelő nekem az a klasszikus szerep, hogy én próbálom eltartani a családot. Nem feminista flémmatériálnak szánom ezt az egészet, de erősen kétségesnek tartom, hogy valaha megfordul-e a fejükben, hogy mi lenne fordított esetben.

Túl kéne lépni azon, hogy vannak a pasik akik megalázzák a nőt és verik, és vannak a nők, akik minden pasiról azt állítják hogy gyökér fasz, mert nem csak ez a két kategória létezik a párkapcsolatban, sőt, legjobb esetben ez a két kategória egyáltalán nem is létezik. Vannak a párok, akik tökéletesen elégedettek azzal, hogy úgy segítenek egymás- és a közös életükben, ahogy tudnak. Ha úgy esik akkor mosogatással, ha úgy esik, akkor pénzkereséssel, ha úgy esik, akkor meg azzal, hogy a picsogásra fordított energiát inkább a szerelembe fektetik.

Ez meg mi a tököm - kérdezhetnéd.

Hallottam már ilyenről, ez ilyen jackbe dugható nyomógomb - mondanád. Hülye vagy, ez csak egy levágott fülhallgatóvég - mondanák mások.

És nekik lenne igazuk. Lényegében tényleg csak egy levágott jack-dugasz. De én csak úgy hívom, az androidnémító basz.

Nem tudom, más android készülékeknél előfordul-e (illetve de, tudom, M-nél is előfordul), hogy egyes alkalmazások hangját egyszerűen nem lehet lenémítani. Nálam ez az összes létező appra igaz, M-nél csak a fényképező shutterével nem tudunk mit kezdeni, mert némán is aktív.

Azonban.

Ha bedugjuk a fülest, akkor azt hiszi hogy bedugtuk a fülest, és azon kersztül hangoskodik a gyökér. Már ha tud. Mert így, hogy nincs is vége annak a két kábelnek, nemnagyon tud. Problem solved. U mad bro?

Egyébként M shutterhangját még ez se némítja le. Annak idején egy béna vásári tetrisem volt olyan, hogy mindig zajongani kezdett amikor megmozdult benne a batéria, azt egy csavarhúzó és egy olló segítségével a hangszóró mellett helyileg orvosoltam.