Az utóbbi napok sikerei, hogy ne mindig csak a búvalbaszás legyen, hanem rocksztárság is néha:

• Múlt héten megtanultam evőpálcikával enni, aztán meg M-mel és a barátnőivel rekordot döntöttünk egy 9/10-es nehézségi szintű szabadulószobában (48 percen belül jöttünk ki).
• Hétfőn fél év rákészülést követően egyetemi szakmai nyelvvizsgát csináltam francia nyelvből, maximális pontszámmal.
• Kedden a Puli csapat első díjat és 30k dollárt nyert a NASA pályázatán azzal a neutron-szenzorral, aminek a műszaki terveit én csináltam az utóbbi hónapokban.

blogolási szokásos mém

M-től loptam a mémet, aki Sieglindétől lopta, aki Rókától lopta, akit én már nem ismerek.

1. Mikor kezdtél el blogolni?

2007? vagy 6? Nem ma volt, az a biztos. Egy évet számoljatok minuszba az itteni legrégebbitől. Az még egy más világ volt.

2. Melyik felületen indítottad el az első blogod?

Itt, a bloggeren. Láttam másoknál, hogy ez jó.

3. Miért kezdtél bele?

Láttam másoknál, hogy az jó. Először csak ki akartam próbálni, aztán kipróbáltam, rájöttem, hogy unalmas és semmi jó nincs benne, aztán eltört bennem valami az mp3-lejátszóm (lol, kedves gyerekek, régen így hívták a discmaneket kazettákat bakelitet mi a faszon hallgatnak manapság zenét a mai fiatalok?! na, az!)

4. Jó vagy rossz embernek tartod magad?

Én a megtestesült angyali jóság örömpacsmagokban fürdő oázisa vagyok. Racionális embernek tartom magam. Ami mindenképpen jó.

5. Van/volt kézzel írt naplód? Ha még mindig vezeted, miért érzed a blog mellett szükségét?

Nem.

Régen nyelvtan órán egy hétig vezetni kellett naplót. De mivel egész héten lófaszt se csináltam, csak suliba mentem, aztán meg haza házit írni, így nyilván nem volt miről írnom, és elég tartalmatlan lett. Nem is kaptam rá jó jegyet, de két tanulságot azért leszűrtem az élményből:

- világos lett, hogy semmi értelme a naplóírásnak, ha az emberrel amúgy lófasz se történik

- ha nincs miről írnom, akkor ne is szenvedjek vele, mert szar lesz az eredmény

6. Van kedved pár mondatot megosztani itt egy régi blogodból/naplódból?

Igen, van.

És tényleg C R I N G E.

De nem baj.

"- De Babitsnak nincs személyisége, és mindenért csak nyavajog. Hogy lehet róla két oldalt írni? Egyátalán hogy lehet róla tanulni?

- Ja, igazad van. - helyeselek hevesen, miközben tömöm magamba a rizst és a töltött csirkecombot. Végre kaja. Nem kell izgulni, hogy valaki meghallja, az ebédlő a 7. óra közepén üresen kong. Olával meg nem érdemes összeveszni. Parázik, mert 10 perccel utánam fejezte be a dogát, ami rosszat jelent. Mert így 40 perccel hamarabb adta be. És tuti nem írt 597 szót háromnegyed óra alatt, mint én. És nyilvánvalóan eszerint lesz osztályozva a dogája.

De azt már nem árulom el, hogy nekem igazából tetszett a dolgozat. Igenis tetszett, mert végre azt írok, amit akarok, csak burkoltan, és mert végre letudom Babitsot az érettségiig. De ez maradjon az én titkom. Úgyhogy inkább nem nyitom ki az arcom, hanem kussolok és eszem tovább. Elvégre ezért fejeztem be egy órával hamarabb a dogát, hogy végre jöhessek enni.

De olá meg csak mondja. Mintha nem törődnék vele, a tálcámon lévő szalvétával megtörlöm a számat, lassan felállok, és az övemből előveszek valamit.

- Olá, nézd csak!

- ... úúú, ez igazi? - mutat a fegyverre bizonytalanul. Naná, hogy az. Sutty, sutty. A vére a mögötte lévő oszlopon, ő meg kidülledő szemmel mered a füstölgő hangtompítóra. Eltart néhány másodpercig, amíg felfogja, mi is történt."

7. Van/Volt olyan jellemhibád, amit blogolás közben fedeztél fel? Ha igen, változtattál valamin a felismerés óta?

Nem is tudom. Van jellemhibám?

Hogy nézek ki? Úgy nézek ki, mint egy bitch?

8. Van olyan pozitív tulajdonságod, amit a blog miatt fedeztél fel?

Igen, nagyon jó ötleteim szoktak lenni. Amik lehet, hogy csak nekem azok, de nekem nagyon azok.

9. Mennyire engedsz belátást az életedbe az olvasóid számára?

Most már nemnagyon, leginkább egy-egy random interenetes jelenségre rantelek egy igazán szaftosat, aztán évente egyszer kiöntöm a lelkem, hogy mindenki lássa, hogy nem csak egy szar google bot írja ezeket a szar posztokat, hanem egy

egy

egy nagyon értelmes google bot.

10. Van olyan gondolatod, ami szinte minden bejegyzés megírása alatt átfut az agyadon?

Nincs kedvem írni. A felénél hagyom a fenébe az egészet.

11. Szoktál azon gondolkodni, vajon elítélnek-e az olvasóid az életed / gondolataid / élethez való hozzáállásod / bizonyos bejegyzéseid / közlési stílusod / egyebed miatt? Mennyire érdekel, mit gondolnak rólad mások a bejegyzéseid alapján?

Amíg nem találkozom velük élőben, nem izgat. Élőben meg ne találkozzon velem senki, mert azt meg nem engedem.

Őszintén le szoktam írni amit gondolok (legfeljebb nem mindent ide), aki azonosulni tud a gondolataimmal, az kommentelje be, hogy mennyire faszán leírtam, aki meg nem, az meg ne.

12. Volt már olyan, hogy új blogba kezdtél, hogy meglegyen a tisztalap-érzet? Segített?

Nem, álszent dolognak tartottam mindig. Attól, hogy az ember új URL mögé költözik, még mindenki emlékezni fog az előző blogjára, a múltat nem lehet így kitörölni. Én annak idején egy év után azért költöztem ide, mert akkor döntöttem úgy, hogy komolyabban fogom venni ezt az egészet, abbahagyom a játékot, csinálok egy "fő portált", és igényes blogot alkotok belőle.

Hát, végülis az lett.

13. Ha te nem te lennél, hanem egy random ember, mit állapítanál meg magadról a hat legfrissebb bejegyzésed alapján?

Azt, hogy szeretem a mémeket és egy troll vagyok.

Nem áll nagyon messze az igazságtól.

14. Vissza szoktad olvasni a bejegyzéseidet? Ha igen, miért?

IGEN.

Mert kurrrrrvára szórakoztatóak!

15. Volt olyan időszak, amikor szüneteltetted a blogolást? Ha igen, miért?

Régen (évtizeddel ezelőtt) már egy hétig is alig bírtam befogni a számat ujjaimat, az utóbbi időben meg ilyen havi 1-2 posztra ritkult a gyakoriság. De mostanában igyekszem újra visszatalálni a platformra, és úgy érzem, jó úton haladok.

16. Hogy érintene, ha rendszerhiba miatt megszűnne a blogod?

OLYAN NINCS.

Ha kell, a saját két kezemmel vésem gránitra és lövöm fel Atlas ötös rakétán MOM-payloadban a Holdra a biztonsági mentést.

Aztán a saját két lábamon megyek el ahhoz a google-szerverhez ami megkecsmeredett, és saját kezűleg állítom helyre pásztázó elektronmikroszkóppal bitről bitre a mágneslemezét.

KIZÁRT, hogy valaha megszűnnne, ettől senki ne féljen. Bármit el tudok intézni.

17. Mik azok a dolgok, amikről sokáig nem mertél írni, de nem bánod, hogy végül mégis írtál?

Amiről nem írtam sose, arról nem bántam meg,hogy sose írtam. A nagyon intim dolgokat nem írtam le sose. Nem írtam az első dugásomról, az első anális élményemről, az első habpartimról néger buzikkal, és arról sem, amikor Scarlett Johansson lökte félre a farkamról Pamela Andersont, hogy most már ő következik.

De nem is fogok. Ezek intim dolgok, amiket az ember nem oszt meg idegenekkel. Esetleg az orvosával.

Meg munkáról se konkrét beazonosítható személyekkel, helyszínekkel és időpontokkal, mert az visszaüthet.

Jó, volt már, hogy munkáról posztoltam, de akkor már pont annyira becsültem a munkámat, hogy szartam bele, ha emiatt kirúgnak. A mostani munkámat azért többre becsülöm ennél.

18. Szerinted a blogodban tudsz inkább önmagad lenni, vagy megy ez a valóságban is?

A valóságban önmagam vagyok, hiszen ki más lennék.

A blogban meg... ott is.

Hát kié vónák? - mondta ja macska. abból a babinénis youtube videóból.

19. Van egy "jobb kiadású" Te a fejedben, akivé emberileg válni szeretnél?

Nem, én már elértem a tökéletességet.

Nem értem a kérdést egyébként. Hogy fejleszteni akarom a személyiségem? Nem.

20. Van olyan dolgod, amiről a blogodban simán írsz, de zavarna, ha az ismerőseid tudnának róla?

A közeli családtagjaim lehetőleg ne tudjanak róla, mert az kínos lenne, meg előttük nem is szoktam káromkodni.

Meg a munkatársaim se, mert belőlük kinézem, hogy egész nap ezzel szopatnának minden nap.

21. Szoktál hirtelen felindulásból írni? Utána törlöd a bejegyzést?

Oh kedvesem, én csak úgy posztolok. Nem tudtad?

22. Tud a környezeted arról, hogy blogot vezetsz?

Nem tudom, de nem is akarom tudni. Azt nem állítom, hogy nem érdekel, de nem akarom tudni. Mindenkinek jobb így.

23. Szerinted könnyen rád ismerhetne itt egy ismerősöd?

Elég egyedi személyes jegyekkel bírok. Meg a nevem is egy kattintásnyira van innen, szóval nem hiszem, hogy egyáltalán lenne olyan gyökér ismerősöm, aki ne tudná kideríteni, hogy ki vagyok.

24. Volt már, hogy megijedtél a gondolattól, hogy esetleg egy ismerősöd olvas?

Volt már, hogy újragondoltam a privacy policyt emiatt, miután elmúlt a pánikrohamom.

25. Ha törölsz egy bejegyzést, általában milyen okból teszed?

Nem törlök.

Csak akkor, ha előre megírtam, időzítettem, de már nem aktuális.

Biztos mindenki unja már a témát, de az esküvőm napjára is időzítettem egyet, mert előre gondoltam, hogy aznap nem lesz időm blogolni, mégis volt pár fontos gondolatom, amit szerettem volna megosztani. Mindenestül ment a kukába.

26. Voltak felismeréseid, amik írás közben jöttek?

Őszintén szólva ritkán. A posztok szövegét általában előre kitalálom és gondolatban megformálom tökéletesre, majd fejből legépelem az egészet.

De komolyan így csinálom amúgy.

27. Amikor írni szeretnél, de mégse megy, mit gondolsz, mi lehet a gond?

Ilyen nincs. Akkor inkább el se kezdem. Csak akkor írok, amikor kedvem is van hozzá, így nem csak a sótlan rizsát lököm a semmiről.

Lehet, hogy ez a titok, amire sokan nem jöttek rá?

28. Sok személyes blogot követsz? Mennyi időt töltesz egy nap a blogvilágban?

Régen elég sokat követtem (20-30-as nagyságrend), de abból ma már csak 1-2 aktív.

Dinoszauruszok vagyunk, kihalásra ítélve.

Szabad tippelni, hogy mennyi időt töltök így.

29. Milyen paranoiás gondolataid támadtak eddig a blogolás miatt?

Hogy valakik még mindig olvasnak engem.

Tudom én, hogy nem olvas már engem lófasz se.

Meg az, hogy valamelyik science rantemben vétek egy kínos számolási hibát, amit valaki észrevesz, kijavít, én meg beégek a saját blogomon mint állat.

30. Mi az első gondolatod, amikor meglátod, hogy van egy komment a bejegyzésed alatt?

Az, hogy na, valaki észrevett egy hibát valamelyik posztomnál, megyek is beégni mint állat.

31. Szeretsz kommentelni mások bejegyzései alá?

Csak akkor, ha hozzá tudok fűzni valamit a poszthoz.

32. Összességében mit adott eddig neked a blogírás?

Sok-sok szórakoztató percet. Meg idegnyugtatást, amikor ki tudtam írni magamból a seggfájásomat.

33. Érzel néha késztetést, hogy képet tegyél ki magadról?

Van is rólam kint.

Egyébként nem, mert ronda vagyok és kövér. Ne nézegessen senki.

34. Mi volt eddig a legintimebb gondolat / történés / tény, amit megosztottál magadból, magadról?

Nem tudom, és mivel erre a kérdésre nem tudok válaszolni, mérges lettem, és kezd elegem is lenni ebből a mémből.

35. Te mit szeretsz leginkább a blogvilágban?

Semmit. Nem szeretem a blogvilágot. Nem szeretem, hogy igénytelen hányadék blogokat hoznak össze tinik, és azt sem, amikor az egy-egy értelmes és izgalmas blogot egyik napról a másikra magára hagyják, lerohad, és az enyészeté lesz, pedig borzalmasan sok potenciál lehetett volna benne.

De mindegy is, pár éven belül kihal az egész, mi meg mehetünk a tumblerre az idegbeteg hipszter érzelmi sérültek közé.

De én nem hagyom. Én maradok, amíg csak lehet. Kőszikla leszek, ide bátran tévedhet bármilyen vándor, szívesen látom.

Amíg nem szól be. Mert akkor amit tőlem kap, azt nem éli túl.

36. Ha nem szeretnéd, hogy az emberek tudják a neved, és adott a zárt blog írásának lehetősége, miért van nyitva a blogod? (már ha nincs zárva, höh)

Kissé náci dolognak tartom azt, amikor nyilván van tartva a vendéglistám, meg azt is kontraszelektív dolognak, hogy véleménybuborékba zárom saját magam. Én annak a híve vagyok, hogy csak a keresőbotokat tiltom ki innen, hogy senki ne turkáljon személyes adatokban (pláne ne az enyéimben), ne tudjanak egy lépésből ideguglizni, ugyanakkor más blogokról és hivatkozásokról direktben ide lehessen találni akár véletlenül is.

37. Felmerült benned, mielőtt nekivágtál ennek a kérdéssornak, hogy önhitt dolog azt képzelni, hogy bárkit is érdekelnek a válaszaid?

Igen, de merem feltételezni, hogy valakik azért csak elolvassák ezt. Ők a vendégeim egy sörre, amit meg is vehetnek maguknak valahol, mivel én biztos nem fogom nekik így járvány idején.

karantén(?) mém

1 – What is something you are doing due to the pandemic that you normally don’t do? After the pandemic will you continue to so this?

Gumikesztyű és gázálarc szigorú viselése a közösségi terekben, postán, boltban. Volt már, hogy a pesti metrón a kapaszkodót nem mertem kesztyű nélkül megérinteni, de ezután senki nem nézhet rám ferdén emiatt.

A gázálarc miatt csütörtökön egy néni beszólt a Búza-téren, de meglátjuk, ki fogja tudni később is kinevetni a másikat anélkül. Erről jut eszembe, a Búza-tér is egy olyan környék, ahova alapból nem mennék be egyéni védőeszköz nélkül, globális világjárványon kívüli időszakban sem.

2 - What made you happy, sad, or frustrated today? List, all big and/or small, as there may be some of one or all of these feelings!

Attól lettem szuper frusztrált, hogy képtelen voltam megnyitni egy word doksit, mert szétbaszódtak az ábrák a jelentésben. És nem a fájl volt sérült, hanem a Win10-re frissítés után baszódott el az office, úgyhogy újratelepítettem, aztán a 2013, 2015, 2017, 2019 verziókat is, de képtelenek voltak már elindulni is. A 2010-es verzió az most több órányi szopás után működik, köszönöm Microsoft, hogy agyvérzéssel tölthettem a húsvét vasárnap nagy részét az effektív pénzkereső munka, vagy akár pihenés helyett. Álljon keresztbe egy szögesdróttal körbetekert szamurájkard abban az emberben, aki az Office programcsomagért felelős. Hozzon neki három napig tartó görcsös hasmenést a húsvéti nyuszi.

De vidám is voltam délelőtt, egy hét alatt végre végigjátszottam a Ghost of a Tale-t, óriási királyság volt ez a játék. Nézzétek, milyen vagány rucikat hordtak össze az egerek.

3- What is one of the first things you will do when the pandemic is over?

Akkora társasjáték-partit csapok Botiékkal és a családdal, amekkorát még nem látott a világ. Lehet, hogy a végén még a Cyberpunk RPG-t is ki kéne próbálni, ha már megvettem pénzért.

Ja, meg a BSG-társas is úton van ám, reméljük ide is ér épségben.

4 – Are you an essential employee or do you know someone who is? Is this affecting you in some way?

Nem érzem magam annak, de a főnök papírt írt nekem arról, hogy az vagyok, és való igaz, hogy nehéz helyzetbe kerülne a cég, ha kiesnék. Közvetlenül nem, csak közvetve érint minket a járvány, ugyanis azokból az autóipari gyárakból élünk, amikben most leállították a termelést.

Egyébként nem változott nagyon a munkarendem; reggel dolgozni megyek, délután meg haza. Viszont minden sokkal csendesebb és nyugodtabb. Nincs kapkodás, senki nem siet, meg vagyunk becsülve már attól is, hogy létezünk. Ez jó, ezt meg kéne tartani járvány után is.

5 – What are you doing to destress during this stressful time?

Nem stresszelek különösebben, sőt, nyugodtabb vagyok, mert sok korábbi stresszforrás másodlagos lett. Nem kell most egy ideig a nyelvvizsga és esküvőszervezés miatt aggódnom, a pénzügyek miatt is kevésbé. Nem kell munkán kívül ide-oda menni minden miatt. Lelassult az élet és átrendeződtek a prioritások, és ez így jó.

Mondjuk vásárolni továbbra sem szeretek menni, kb. több a cigány a boltokban, mint előtte.

6 – Have you tried any new recipes during this time? Please share your recipe if you want to.

Kell hozzá egy üveg rum, meg egy pohár víz. Úgy kezdődik, hogy öntsd ki a vizet a pohárból a gecibe, tölts bele helyette rumot, és idd meg.

7 – Have you always lived where you do now? If not, how did you wind up in the place you currently live?

Hát itt születtem és nőttem fel, aztán egy ideig nem itt éltem, aztán a honvágy meg a nő meg a munka ismét hazasodort. Így.

8- Where is the last place you visited on-line?

A Mapsen? Város környéki eladó ingatlanokat szoktam keresgélni szanaszét, de főleg az elitebb városrészeken. Az ingatlanvásárlási kedvemet csak kicsit törte le a jelenlegi helyzet.

9- What is the nicest thing anyone has ever said to you?

Az ilyeneket nem tartom számon.

10 – Tell me about the last photo on your camera (phone or real camera or both!)

A hangkábelt fotóztam le az apósnak, úgy, hogy látszódjon az a két hely rajta, ahol már menthetetlen, mert a nyúl tegnap este szétharapta.

A SHARP számológépem, amely eddig végigkísérte az életem, sajnos képernyőhiba okán nem tud többé szolgálni.

Megöregedett, na. Megfáradt a mindennapos használatban, és egyébként sokszorosan túlteljesítette a várható élettartamát. Megpróbáltam megjavítani, de sajnos már nem tudtam rajta segíteni, kénytelen voltam nyugdíjazni.

Egy perc néma csend.

De helyette ezt a gyönyörűséget sikerült lőnöm ebayen, az egyetlen eladó példányt ebből a típusból. '78-as évjárat, az utolsók közül való, amiket még vákuumfluoreszcens kijelzővel szereltek, és egyben az elsők közül, amik külön funkcióként kezelik a statisztikai függvényeket.

És patika állapotban van, szerintem valami kiállítási darab lehetett.

Mekkora szégyen ez egy ilyen masinának. Nekem viszont kurva nagy mák.

Ezzel a bébivel rossz fényviszonyok között is olyan lineáris regressziót fogok számolni, hogy megszólal. A jól bejáratott D.A.L-t nem fogja pótolni, de így elsőre úgy érzem, ezzel a kooperációval új korszak nyílik az életünkben. Én hajlandó leszek hű társa lenni a hátralévő életére, ha ő is az lesz az enyémre.

Nem hittem volna, hogy a giccses kommersz tetoválások hatását a végtelenségig lehet fokozni azzal, ha egymásra hányjuk őket.

Egy álomfogó meg egy szívecske még nekem így nagyon hiányzik róla. Meg esetleg egy elbaszott óra.

Opportunity

A médiákban elég nagyot futott, hogy az Opportunity mars-rover a 14 éves küldetése végén az alábbi szívbemarkoló üzenetet küldte, mielőtt végleg elhallgatott:

Ez mind nagyon szépen hangzik, volt, aki még magára is tetováltatta a Curiosity rover képmása alá (??).

Csak a gond az, hogy ez totál kamu. Az Opportunity nem beszél emberi mondatokban, az utolsó értékek, amit az Opportunity telemetriaként küldött, az inkább valahogy így hangzik:

E: 22
τ: 10.8

Ami egyébként nagyjából ugyanazt jelenti, csak némileg több információval.

Azt jelenti, hogy a napelemekről 22 Wh energia érkezik, a Nap irányában pedig az atmoszféra optikai mélysége 10.8, ami sötétet jelent, veszett sötétet, mármint nem a klasszikus "porvihar érkezik"-sötétet, nem is az éjszakai, csillagfényes sötétet, hanem még attól is valami még sötétebbet.

Valami nagyon-nagyon sötétet.

És a JPL-nél megerősítették, hogy ez nem szoftveres, és nem is mérési hiba, hanem tényleg valós érték.

És ez tavaly júniusban volt, azóta hallgat a rover.

Na ez valami olyasmi, ami szerintem sokkal drámaibb, mint egy szívhezszóló giccses üzi.

És volt olyan JPL-dolgozó, aki a τ: 10.8-t tetováltatta magára, ami szerintem egy fokkal menőbb.

Minket a múltkor egy totál átlagosan kinéző, DOZER-1 rendszámú SUV tolt le az autópályán. Az egyedi rendszámoknak megvan az a pajkos bája, hogy ha levillog egy köcsög a pályán a gecibe, akkor könnyű megjegyezni, és a hatóságnál könnyű utánanézni, hogy ugyan ki annyira végtelenül büszke a mikropéniszére, hogy a pályás izmozás mellett még egyedi rendszámot is rakat a böszme tragacsára.

Az egyébként nem zavarja az ilyen embereket, hogy egyből képenröhögik őket, amikor meglátják a rendszámát?

Mindegy, ezt a szót nekem amúgysem sikerült jól megjegyeznem, úgyhogy azóta már DAGADTFASZ-1 és ÜTVEKÚRÓ-1 néven is hivatkoztam a jelenségre, asszonypajtás nagy vígasságára.

A hétvégén egy éjszakát négy fiatal lánnyal töltöttem meglehetősen tartalmasan, akiből három leszbikus volt, de a negyedik is inkább velük volt elfoglalva. Egyikük még csak nem is beszélt magyarul, ennek ellenére szerintem elég jól sikerült megértenünk egymást.

Könnyed simogatással kezdődött minden a kisszobában, aztán, miután rajtam kívül már mindenki elment egyszer, a konyhában lett párával telített a levegő. Aztán inkább mind átmentünk a nappaliba, mert ott van egy kényelmes, puha szőnyeg és egy kanapé. Az est végére már mindenki ismerte a nemiszervek legkülönfélébb angol szinonimáit.

bónuszok

Az a nagy büdös magyar valóság, hogy a a magyarok szégyellik a fizetésüket. És ez teljesen érthető is, hiszen itthon nagyjából mindenkinek a fizetését csak szégyellni lehet. Én ugyan nem szégyellem, személyesen bárkinek hajlandó vagyok elárulni ha megkérdezi, mert szerintem ez az egy nettó számérték nagyon érzékletesen ábrázolja az ország aktuális gazdasági és politikai teljesítőképességét. Ha mellé tesszük a munkám jellegét, minőségét, a beosztásomat és az iskolai végzettségemet, akkor bármilyen más médiumnál pontosabb kordokumentumnak számít.

Nade mások nem ilyenek, és erre tegnap délután döbbentem rá, amikor az irodában kényelmetlenné vált a hangulat. Az éves bónuszokról volt szó.

Egy kis matek az utókornak életem első teljesítménymenedzsmentjéről: úgy áll a helyzet, hogy az osztályon én teljesítettem a legtöbb célt háromnegyed év alatt. Eredetileg 8 ipari megbízást vállaltam, amit 300%-al teljesítettem túl (24-et), 2 megrendelést kellett volna egyedül és magamtól behoznom, amit 200%-al teljesítettem túl (4-et hoztam), és 1 új műszer/berendezés használatát kellett megtanulnom, amit 500%-al teljesítettem túl (és azért nem többel, mert az egyik műszerhez hivatalosan nincs hozzáférésünk). Ez, a súlyozást is figyelembe véve 170% teljesítést jelent háromnegyed évre, amiért elvileg +2 havi bérnek megfelelő bónusz jár.

Elvileg.

Persze a hazai viszonyokból kiindulva ezt csak akkor hiszem el, ha már fizikiailag a számlámon csücsül.

És bármilyen hihetetlen, ezzel kezdődnek a gondok.

Tőlem ugyanis totál idegen az a céges kultúra, hogy próbáljuk elsunnyogni a bónuszt. Nem, ne írd be hozzám azt a hat munkát amit megcsináltam, elég csak a 110% a 130 helyett, mert nekem ez kellemetlen.

Bérfeszültséget okoz ugyanis az, hogy vannak olyan munkák, amik nem számítanak bele a teljesítményértékelési rendszerbe. Példa: X kolléga egy olyan munkán dolgozik fél évig, ami igazából +1 szakértő dolga lenne, de a cég smucig, nem költ külön szakemberre, hanem inkább X közkatonára osztja a szakember munkáját. Így X kolléga ugye nem kap ezért egy fityinget sem, de cserébe más extra megbízást se tud teljesíteni, amíg az viszi el az idejét, hogy szakember legyen egy szakember helyett.

Mások meg behúznak plusz fél- meg havi béreket, és hiába van csak körülbelüli fogalma mindenkinek a többiek béréről, akkor sem érzi senki fairnek, hogy több bónuszt kapjon, mint mások.

Meg tudom érteni, de nekem sosem voltak effajta gátlásaim. Én eddig ahhoz voltam szokva, hogy ínség van, és minden fillérre szükség van, amit csak ki lehet paszírozni a rendszerből. Nó pénzzel viszonylag nehezen szerénykedik az ember, mi mindig is próbáltuk két marokkal fogdosni a körülöttünk szálldogáló pénzeket. Így meg, hogy idősebben és kevésbé naivan már halovány elképzelésem is van annak a nagyságrendjéről, hogy mennyire iszonyatos mennyiségű lóvék vannak konkrétan elbaszva faszságokra, még inkább én akarok érte nyúlni. Tisztában voltunk azzal is, hogy ebben a játékban senki sem fog finomkodni, minden lehetőséget meg kell ragadnunk a plusz pénzre, és még így is csak a kiválasztott kevesek fognak jól járni. Jobban tisztában voltunk egymás bérével (mindenki ugyanazt az ösztöndíjat vagy bértábla szerinti bért kapta), és vállvetve próbáltunk előre jutni. Ha lehetőség volt, együtt nyúltunk utána, hogy ha már valakinek leesik valami, akkor az legalább közülünk való legyen. És valahogy mégsem okozott kellemetlen légkört az irodában az, ha valamelyikünk ösztöndíjat nyert, és pénzt.

Jó, idióták már akkoris voltak, akik kicsapták a rinyát azon, hogy dubajozgatni akartak menni posztdoknak azon a pénzen, aminek egy része a legelső félévekben nekem konkrétan kenyérre kellett, meg arra, hogy ne fagyjak halálra, de az ilyeneket úgyis análisan kényezteti végül a karma.

Ezért nem tudtam tegnap, amikor a bónuszokat számolgattuk, hogy mit érezzek, miközben mindenki nyávog, hogy nem kell neki a plusz pénz. Nyilván úgy érzem, hogy megdolgoztam ezért az értékelésért, bár én ezt nem bónusznak, inkább a szükséges minimumnak érzem. Hiszen ez a munkám, én pedig csak korrekt módon elvégzem.

Az viszont kevésbé érdekel, hogy mások milyen értékelést kaptak. Ez szerintem rájuk tartozik, meg a közvetlen felettesükre. Az egyéni pénzügyeket is szerintem intim módon kellene megbeszélni, nem pedig osztályszinten.

Idén is értékeljük a termést.

Így, hogy nem lebeg a fejem felett a PhD réme, viszont átszoktam tömegközlekedésre, ahol nem akarok reggelente (esténként meg pláne) semmilyen kapcsolatot sem kialakítani az utastársaimmal, sokkal több olvasásra fordítható idő szakadt a nyakamba. Így esett, hogy gyakorlatilag október közepén meg kellett erőszakolnom magam (lol) és abba kellett hagynom a Moxylandet, amit éppen csak elkezdtem.

Állandó problémám ugyanis, hogy azon kívül, hogy eléggé válogatós vagyok és nehéz engem lenyűgözni, túl gyorsan ki is végzek bármit, így kellett vagy fél év, mire sikerült összeszednem egy pakkot legalább a következő pár hónapra. Az  ugyanis kizárt dolog, hogy én valaha is olvasni való könyv nélkül maradjak.

Szóval átlagban több könyvet olvastam el a havi egynél úgy, hogy két és fél hónapig nem nyúlhattam könyvhöz. Ez utóbbi nem volt könnyű.

Szóval egymondatos értékelések:

• A Dűne: Elég jó, de ennyi elég is volt, a hájpjához azért szerintem nem ér fel.
• Alien:Covenant: Hát... jobb, mint a film, és ezzel mindent el is mondtam.
• Októberi vidék: Depresszív, mint a szar. (És szándékolatlanul sokkal faszább horror, mint az utóbbi 10 év "horror"-regényeiből bármi.)
• Apollo 13: Ugyanaz a kategória, mint a Marsi, csak ez tényleg megtörtént, és valamivel hitelesebb így, hogy tényleg egy igazi űrhajós írta, nem csak egy mezei író. (Sajnos ennek minden hátrányával együtt. Ez egy dokumentumregény, 0 dramaturgia, 500x több szereplő, mint amennyi feltétlenül szükséges, és 10000x történelmi pontosság, helyén kell ezt kezelni, nekem azért bejött.)
• Ready Player One: Ha létezik könyveknél olyan, hogy blockbuster, akkor ez az. (A film egy vödör hígfos volt, de a könyv az egészen élvezhető és izgalmas.)
• A fekete felhő: Ezen is érződik az idő foga, és az is, hogy tudósembör írta, de egy filozófiai elmélkedésnek azért elment.
• A Tó Úrnője: Kicsit túl volt már tolva a Vajákban a Ciri-saga, de végre már le lett ezzel zárva, és legalább megfelelő epikával.
• Accelerando: A stílusa az elején még érdekes volt, de engem sajnos még a végén is jobban érdekelt volna a világűrbe kilőtt languszta-neurális háló sorsa, mint a családi dráma, amiről lényegében szólt. (A közepétől inkább fárasztó volt, mint érdekes.)
• Lovecraft legjobb művei: Értem én ezt, eléggé átjön a stílus is, kellően borzongató is, és így is messze a legjobb az utóbbi száz évben. (De sajnos éppen eléggé fárasztó lett ez is a végére ahhoz, hogy ne nagyon akarjak több Lovecraftot olvasni. De attól még a mai napig keresgélek fan-artot a Shoggoth-okról és az Elder Thingsekről.)
• Viharidő: Nem vicc, ez a legjobb Vaják-kötet a legelső óta. (Bár időrendben nem az utolsó, én mégis azt mondom, hogy ezzel kell lezárni ezt a regényfolyamot, nem mással.)
• Terror: Vitán felül a legjobb, amit idén olvastam. (Horrornak kevésbé az, inkább thrillernek nevezném, és hálát adok az összes isteneknek, hogy éppen ősz elején jutott eszembe elkezdeni, nem pedig a tél közepén.
• Hozsánna néked, Leibowitz!: Ez meglepett. (Posztapokaliptikus vallási regény.)
• Moxyland: Erről még nem nyilatkozom, de a cyberpunk setting ellenére eddig nem vagyok lenyűgözve a masszívan antipatikus főszereplőktől.

Tekintettel arra, hogy holnap van az utolsó munkanapom idén, és a péntek az home office nap szokott lenni, amit a munkám elég erős gyakorlati jellege miatt eddig sose vettem igénybe, megkérdeztem a főnökömet, hogy mehetek-e mégis holnap home office-ba, légyszike már. Azt mondta, hogy semmi akadálya, ha ma minden feladatomat megcsinálom, ami még az évben hátravan. Erre megkérdeztem, hogy oké, de akkor mit fogok csinálni holnap a home officeban?

Aztán most este a karácsonyi vacsoránál felmerült, hogy én holnap ugye nem megyek be dolgozni, mert home officeban leszek, de mivel ma mindent megcsináltam, ezért holnap valójában nem vehetem fel a munkát home officeban, mert nincs mit csinálnom.

Riccardo, az ideiglenes olasz kolléga búcsúajándékába az alábbi üzenetet írtam. Kár, hogy valószínűleg sose látom többé, rendes arc volt, bírtam.

In Hungary, they don't just say "thank you for being here, it was nice working with you :)"

Instead, they say ŐŐŐRÜLTNAGY CZIKORNYA, and I think that's beautiful.

Őrültnagy cikornya valóban volt most este amikor hazaértem a vacsiból, mert mint kiderült, az IR- és raman-adatbázisokat forgalmazó cég végig tudott arról, hogy az utóbb fél évben kvázi folyamatos jelleggel szürkezónásan kihasználtam a honlapjuk kínálta kiskaput, és kéthetente újraregisztráltam fake emaillel a programjuk demó verzióját. El is küldték a listát a logról, és kíváncsiak, hogy ennyi demó után akkor most már meg akarom-e vásárolni a cuccukat, vagy sem.

Hát személy szerint nem, mert drága mint a szar, de igény az volna rá, mert a legjobb adatbázisuk van, amit valaha láttam.

Ugyanakkor ezzel amellett, hogy komolyan odafigyelnek a regisztrációikra, azt is felfedték, hogy IP alapján is logolnak, szóval legközelebb talán be kéne majd vetnem valami VPN-t, naiv voltam, hogy ezzel nem számoltam az elején.

állásinterjús kérdések mém

Ahogy a cím is mondja, elborult idióta HR-esek fejéből kipattant balfasz állásinterjús kérdésekből összeállított mémet töltöttem ki, amiből az égvilágon semmi új nem derül ki rólam, viszont a maga módján roppantul szórakoztató.

Are you more of a hunter or a gatherer?

Én bizony vadászok, hogy legyen mit ennie a törzsemnek még a tél beállta előtt.

You’re a new addition to the crayon box. What color would you be and why?

Ez ilyen hópihés kérdés? Én ezt úgy ismerem, hogy egyedi ízű bonbon vagyok a dobozban, meg egyéb buzis hasonlatok.

We finish the interview and you step outside the office and find a lottery ticket that ends up winning $10 million. What would you do?

Hát mégis mit? Felveszem a földről és beváltom a gecibe, azt.

What do you think about when you’re alone in your car?

Azt hogy mit keresek egyedül egy autóban.

What’s your favorite ’90s jam?

Valszeg a Peach 94-es klasszikusa, a You Lied.

If you could be any animal in the world, what animal would you be and why?

Egy csalánozó szeretnék lenni az Ediakara-faunából, ami 540 millió évvel ezelőtt rejtélyes módon szinte nyomtalanul eltűnt. Egyszerűen azért, mert akkor pláne nem kellene aggódnom a hülye emberek miatt a buszon.

What was the last gift you gave someone?

Nem is tudom. Józsinak meg Editnek vittem maláta-italt, mert akciós a lidliben, és ilyenkor nagy tételben kell belőle bevásárolni.

What were you like in high school?

Nyolc év alatt a legmeghatározóbb, mások által gyakran emlegetett tulajdonságom az volt, hogy csendes vagyok (= csak akkor pofázok, ha kérdeznek, egyébként a véleményemet inkább megtartom magamnak). De egyszer hivatalos oklevelet is kaptam azért, mert én voltam a legtudományosabb. Ezt mondjuk nem tudom, honnan vették, mert erről se pofáztam.

What’s the last thing you watched on TV and why did you choose to watch it?

Itthon kizárólag projektorral nézünk műsort, mert nincs tévénk. Azért nincs tévénk, mert projektorunk van, vaze. Egyébként a True Detective teljes első évadát néztük meg (a Bookline-on egy ezres volt fóliázva, KIHAGYHATATLAN)

Any advice for your previous boss?

A témavezetés nem az évenkénti rendszeres egyszeri lebaszást jelentené. De mindegy mit tanácsolnék neki, mert úgyis leszarná, tudom én azt.

Tell me something about your last job, other than money, that would have inspired you to keep working there.

A műszerek és a végtelen szabadság. Hogy azzal foglalkozhattam, ami éppen csak eszembe jutott, és minden, szó szerint MINDEN adott volt hozzá. Bármit kezdhettem magammal. Füstbombát akarok gyártani? Fél nap alatt kész van. Optikai rács kell egy kis házi hebrákoláshoz? Túrok egy monitort a szemétből, és tessék. Minősíteni akarom a kínából érkezett védőszemüveget? Berakom az UV-Visbe, és kész!

Ilyen környezetben éveket le lehet húzni anélkül, hogy akár csak egy lépést is tennék a doktori fokozat irányába. Lásd a mellékelt ábrát.

What is the funniest thing that has happened to you recently?

Nem tudok dönteni, hogy a tegnapi buszos autósüldözés volt az (leszállok a buszról, hogy elérjem az előtte levőt, ami az orrom előtt csapja be az ajtót és csikorgó kerekekkel elhajt, a mögöttem lévő busz dudál nekem, felszállok, a sofőr azt mondja, hogy megpróbálja utolérni nekem, és izomból tapos a gázra. Levillogta az előtte lévő buszt, baszki), vagy az aznap reggeli ellenőrzés (reggeli buszozás, random megállóban minden ajtónál felszáll egy ellenőr, rendőri biztosítással, még a szar is vigyázzban áll mindenkiben, vasszigorral mennek végig a buszon, amin amúgy éppen csak egy marék álmos egyetemista zötykölődne be a lekésett első órájára. Az utolsó ellenőr leszállás előtt odaordítja a sofőrnek, hogy "Hazai busz, minden tiszta!").

What do you want to be when you grow up?

Én már felnőttem, és az lettem, ami lenni szerettem volna. Tudós, aki álmokat valósít meg.

Which two organizations outside your own do you know the most people at and why?

Nem tudom, elég sok nagyipari multit ismerek, van is kontaktom bőven ilyenekhez.

Pretend you’re our CEO. What three concerns about the firm’s future keep you up at night?

- Mindenki lép le a picsába. Ezt nem lehet egy gagyi csapatépítővel, meg egy alibi elégedettségi felméréssel letudni, hanem ide motiváció kéne.

- Ha kutató cég vagyunk, és a műszerparkunk fele le van rohadva, a másik fele pedig el van adva, akkor nem vagyunk kutató cég.

- Ha én vagyok a CEO, és az én vezetésem alatt történnek a fentiek, akkor nem vagyok elég jó CEO.

If I were to hire you for this job and I granted you three promises with regard to working here, what would they be?

- Ne legyen irodai kutya. Se semmilyen állat. Se csapatépítés, se közös reggeli, se hasonló figyelemelterelő időelbaszó buziságok. Ha munka van, akkor legyen munka, spanolni lehet utána is.

- Adott feltételek. Ha én azt mondom, hogy holnap sem tudom megcsinálni a négymilkás melót, mert nincs egy kurva számítógépem amin futna a kiértékelő szoftver, akkor legyen ott másnap reggelre egy kurva laptop az asztalomon, hogy ne ezen múljon a meló.

- Legkésőbb hatkor lelépek. Leszarom, hogy mi történik éppen. Bármi is van, az már este hatkor várhat holnapig is, viszont nekem családom van, aki nem várhat holnapig. Emailekre is csak indokolt esetben válaszolok munkaidő után.

If you don’t get this job, what’s your backup plan?

Legalább két másik meló. Ha elmész interjúra, mindig legyen tarcsiban legalább két másik is. Ezzel zsarolni is lehet a többit.

What inspires you?

A kihívás. Hogy regggel sose tudom, aznap milyen megoldhatatlan problémát hoznak, aminek a megoldásáról a hét végéig még a jegyzőkönyvet is meg kell majd írnom.

Teach me something I don’t know in the next five minutes.

A kén-hexafluorid hatszor sűrűbb a levegőnél, pedig ugyanolyan színtelen-szagtalan gáz. Ha letüdőzöm, Darth Vaderes lesz a hangom, viszont bele is fulladhatok. Nem azért, mert az oxigént kiszorítja, hanem mert a légzési reflexet kiváltó szén-dioxidot is. Ezentúl az egyik legjobb elektromos szigetelő.

Ez kapásból legalább négy dolog is volt, tíz másodperc alatt.

What are you known for?

Remélem, hogy legalább részben a szakértelmemről, és nem a hülye modoromról vagy a frizurámról.

What do you work toward in your free time?

Leginkább azért dolgozom a szabadidőmben egy nagyon jó programozó barátommal közösen, hogy Banoi szigete megszabaduljon a zombi vírus okozta káosztól. Már pár hónapja dolgozunk ezen hétköznap esténként, és eléggé jól haladunk, már a kampány vége felé járunk.

What’s the most interesting thing about you that we wouldn’t learn from your resume alone?

Valamiért mindenki azt találja a legérdekesebbnek, hogy kétkezes vagyok.

How would you rate your memory?

6/10

If you woke up and had 2,000 unread emails and could only answer 300 of them, how would you choose which ones to answer?

Az alapján, hogy kik küldték őket, és hogy vannak-e köztük összefüggő threadek.

How many pennies would fit into this room?

Jó sok. Mennyi a szoba térfogata és a pennyk térkitöltése lapcentrált kockarácsban?

How would you value the store on the corner?

Itt csak egy kocsma van, de azt inkább nem értékelném.

Describe the color yellow to somebody who is blind.

575 nm hullámhosszúságú elektromágneses sugárzás, amire -mivel relatíve közel van a zöld színhez-, evolúciós okokból különösen érzékeny az emberi szem. Kész.

You’ve been given an elephant. You can’t give it away or sell it. What would you do with the elephant?

Bérbe adnám.

Who would win a fight between Spiderman and Batman?

Leginkább a Marvel és a DC ügyvezetői és pénzügyi osztálya, gondolom.

How would you convince someone to do something they didn’t want to do?

Tisztességes mértékű fizetéssel csodákat lehet tenni, csak úgy mondom.

A penguin walks through that door right now wearing a sombrero. What does he say and why is he here?

Lófaszt se mond, mert ő egy pingvin. És azért van ott, mert bejött az ajtón, benne volt a kérdésben.

Ebből a cikkből az éppen az nem derül ki, amiért eredetileg íródott volna, és amiért a csajszit kiküldték: hogy tudósítson a fesztiválról, és derítse ki, miért jó és vagy miért nem jó, vagy egyáltalán csak közvetítse a fílinget.

Vagy csak legalább lőjön pár nyomorult fotót, ha mást nem is.

Viszont a cég pénzén telepakolta a baszatáskát veretikült, aztán posztolt egy olyan színvonalút róla, amilyet én öt perc alatt összedobok bármilyen választott témából, ingyen, ha valaki szépen megkér.

Ez úgy kábé olyan, mintha én a céges mérési jegyzőkönyvbe azt írnám bele, hogy basztam bármit is csinálni egész héten, de a mintadarab úgy ránézésre szép piros volt. És a főnök ezért cserébe nem a felmondólevelemet íratná alá velem, hanem adná a prémiumot.

Ez az egész valahogy megerősíti az előítéleteimet az index munkakultúrájával és céges szemléletével kapcsolatban.

Meg rengeteg embert ismerek, akik évek óta keresnek olyan régi, megbízható és masszív szocreál melegszendvicssütőt, de nem lehet már kapni legalább húsz éve. Illetve most már de, ha valakit érdekel innen is.

Egy rövid statisztika a négy éves szegedi tartózkodásom tudományos jellegű eredményeiből:

• 23 szakfolyóirat-cikket bíráltam le, tehát két havonta kb. egyet
• 12 referált szakfolyóirat-cikk jelent meg a nevemmel, amiből 11 az utolsó két évben, tehát átlagosan kéthavonta megjelent egy
• 2 graphical abstractot készítettem, mind a kettőt ugyanahhoz a cikkhez
• 141 db verziózott CAD-modellt alkottam, tehát átlagosan tíz naponta mentettem el egy újabb főverziót. A szegedi 3D-nyomtató miatt elég nagy volt a pörgés.
• Átlagosan heti 8 órát oktattam. Nagy része nem szerepel hivatalos iratokban, és egy részük tömbösítve is volt, így nehéz kiszámolni, de nagyjából hetente 2 órát Környezetvédelmi technológiát, heti 2 óra Szelektív hulladékkelezési technológiát, heti 2 óra Transzmissziós elektronmikroszkópiát, és heti 2 óra Fotonkorrelációs spektroszkópiát.
• Átlagosan olyan 600 jegyzőkönyvet javítottam ki a kérészéletű pályafutásom alatt (±12), azaz nagyjából naponta egy-másfelet, 
• 6 különböző Bionika BSc záróvizsgán voltam bizottsági titkár

Életem top 5 legszebb időszakában benne foglaltatik ez az időszak.

Amióta otthagytam az egyetemi szférát, és egy fél országgal északabbra, a szülővárosomban folytattam a korábban félbehagyott karrierem, gyökeres módon megváltoztak az életkörülményeim.

Leginkább a jó irányba.

Felsorolás szintjén a legfontosabb események, amik bekövetkeztek:

- Vettem egy autót (pár poszttal alább).

- Felépítettem egy komplett házimozi-rendszert, projektorral. Még egyelőre csak 2.1-es a hangzás, de fejlődik.

- Új bútorokat vettem az új lakásba, galériaágyat, szekrényt, hűtőt, ilyesmit.

- Kivarrattam a fél karom.

- Új hobbit kezdtem: analitikai berendezéseket gyártó cégek dedikált egérpadjait gyűjtöm. Van már Malwern, Spektrum3D, Kromat és Agilent. VWR, Zeiss és Rigaku pedig postán érkezik nemsokára a HQ-ból.

- Parker Jotter és Fisher AG-7 tollat szereztem (egyenesen Nevadából, a Fisher központból), most már örökké ezekkel fogok írni mindent, rá vagyok gyógyulva a témára.

- Szemműtét elébe nézek. Ha minden jól megy, pár hét múlva már fogok látni a szememmel.

- Az itteni infrastrukturális adottságok miatt nem tudok biciklivel közlekedni hétköznap, viszont végre rendszeresen és sokat olvasok.

- Két hét múlva először megyünk asszonypajtással édeskettesben külföldre nyaralni.

A rossz az, hogy hiányoznak a szegediek. A város az nem, csak az ottani barátaim. A másik rossz az, hogy egyre kevesebbet blogolok, pedig a blogolás az jó. Próbálok visszaszokni rá, becsszó.

"művészet"

A másik téma, amiről egy ideje már akartam írni, hogy elképesztő piaci rést látok egy online digitális, intuitív DVD film-rendszerező adatbázisban, mert ilyen még tapasztalatom szerint nem létezik akinek nincs baj a látásával, az általában nem tudja elképzelni sem, hogy milyen rövidlátással élni.

Az elmúlt hónapok egészségügyi problémái és pénzügyi eredményei hatására úgy néz ki, hogy záros határidőn belül (még idén) megműttetem a szemeimet.

Szívem szerint olyan bionikus beültetést szeretnék a szemem helyére, mint ami Adamnek van a Deus Ex-ben, de a bionikus belültetések sajnos a mai technológiával még csak egy webkamera szintjén üzemelnek, úgyhogy azzal még várnom kell pár évet. Addig viszont be tudok feküdni egy kés lézer alá.

Az internet tele van szebbnél szebb és élesebb fotókkal, de arról nem sok fogalma van a nagyközönségnek, hogy mit lehet látni a világból mínusz öt és fél dioptriával. Ez azt jelenti, hogy a legtávolabbi pont, amire még fókuszálni tudok, az 20 centire van az arcomtól. Attól távolabbi feliratokat már nem tudok elolvasni, attól távolabbi arcokat már nem látok, attól távolabb már eltűnik az értelmezhető világ.

Tíz méterről a saját szerelmemet sem ismerem fel.

Most, hogy van egy fényképezőm fókuszgyűrűvel, tudom szemléltetni, hogy gyerekkorom óta mit jelent nekem a világ. Indítottam egy külön blogot is rá.

A fókusztávolságot -5.5 dioptriára állítottam be mindegyiknél. A valóság az ottani képektől csak annyiban különbözik, hogy az elmosás az nem Gauss-, hanem inkább vertikális, főleg függőlegesen mosódik el minden. De a lényeg és a kép által közvetített tartalom az ugyanaz.

az új családtag

Ami nem közös a fenti fotókban:

- A bal szélsőt Miskolc második legnevesebb tetoválószalonjában készítették, a többit pedig nem.

Ami közös a fenti fotókban:

- A rózsák és a határtalan giccs.

- Mind a hármat nagyon menőnek gondolják a tulajdonosai.

- Mindegyik óra el van baszva.

Ilyen időpontokat ugyanis egy analóg óra fizikailag nem képes mutatni. Az első fotón eleve nem látszódik, hogy az 8:55-öt vagy 10:45-öt akar jelenteni, mindenesetre az egyik mutató pont a 9, a másik meg pont a 11 felett van, ami lehetetlen, mert se nem pontban 9, se nem pontban 11 óra az idő.

A másik két órán már legalább 18-20 perc eltelt, de a kismutató még mindig pont a 2-es felett van. Ez nem tűnt fel se a megrendelőnek, se a művésznek?