az év első sikertörténete

Úgy kezdődött, hogy egy év alatt szépen lassan elfotóztam a legelső Ektachrome tekercsemet, és beleszerettem a végeredménybe. Ott és akkor eldöntöttem, hogy én diafilmre fogok fotózni.

Aztán úgy folytatódott, hogy megláttam, hogy nemcsak kazettázva lehet venni Ektachrome diafilmet, hanem bulk rollként is, harmadáron. Bevásároltam, a bulk rollon kívül megvettem minden kelléket, ami a házi kazettázáshoz kellhet. Nem spóroltam, nekem profi eszközök kellettek, és közben gyűjtöttem a bátorságot, mert házi töltésnél egy másodpercnyi fényszivárgással is nagyon gyorsan le lehet nullázni a vagyont érő filmet.

Aztán megláttam, hogy ektachrome bulk rollt többé nem lehet kapni, mert a Kodak befejezte a forgalmazását. Innentől kizárólag gyárilag kazettázott tekercsekben lehet kapni, tözenötezres darabáron.

Aztán egy eldugott, reddit posztból megtudtam, hogy az ortofotó Aerocolor 2460-at lehet pozitívra is hívni E6 kereszthívással. Igaz, nem lesz színhű, de a 2460 néhol (kínában) olyan olcsó, mint a Vision3 mozifilm.

Így történt, hogy házilag kazettáztam térképészeti Aerocolort, a legelső teszttekercset pedig a Budachrome személyzetének teljes megdöbbenésére C41 helyett E6-tal adtam le hívatni, később pedig szintén mindenki teljes megdöbbenésére értékelhetően kaptuk vissza az eredményt a laborjukból.

Így most 81- és 85-ös szűrőkre vadászom, amiket a digitális fotózás megjelenése óta senki nem használ, hogy korrigáljam a kültéren tapasztalt kékes árnyalatot a pozitívjaimon. Ha valaki apjának vagy nagyapjának vannak még olyanok a szekrény mélyén, én igényt tartanék rá.

Az alábbi fotók Olympus OM30 készülékkel készültek, stock Zuiko 50mm/f1.8 objektívvel, házilag kazettázott Kodak Aerocolor 2460-as nyersanyagra, szűrő és utómunka nélkül.

Ha valaki kíváncsi további fotókra, a NewGrainen megtalál.

megcsináltam az életem sztoriját

Akartam a hétvégén egy egyszerű watchface-t az órámra, ami mutatja a dátumot, időt, bluetooth-kapcsolatot és töltöttséget, de az ilyen watchface-generátorok egyszerűen túl buták voltak, és sehogy se tudtam szépre megcsinálni, sehogy se tudtam a mátrixnyomtató-fontot implementálni, egyszerűen nem volt ilyen funkció egyikben sem.
És mivel a Pebble gyakorlatilag már halott, nem is számíthattam rá, hogy valaha belerakják.

Úgyhogy lekódoltam az egészet C-ben.

A problémát ezzel megoldottam.

Itt van, nyilvánossá tettem. Lehet belájkolni, és adott esetben használni is ha tetszik, megengedem.
Halott architektúra legacy hardverére fejleszteni szoftvert, mert ez kell a népnek.

DIY spektrofotométer part I. - elméleti alapok

Időnként kell nekem egy hobbiprojekt, amivel le tudom magam kötni azon kívül, hogy labormunkát robotolok, ülök itthon a gép előtt és játszok, műszaki rajzot készítek, bevásárolok, olvasok, nyuszival törődök, utazok, vacsorát főzök, takarítok (ehh), cikket bírálok, diplomamunkát felügyelek, biciklizek valamerre, meetingelek, mérem valakinek a valamilyen mintáját. Mert a napjaim nagyrészt ezekből állnak, és ez nekem kevés. A holdrover mellé mindig kell nekem valami advanced DIY-téma, amit fejben előre ki tudok találni, hogy aztán a valóságban be tudjam rakni a szerkénybe, miután összehebrákoltam. Az az igazság, hogy DIY-ban nem vagyok valami jó, nem tudok fapálcikákból tutajt csinálni, amikor mini szövőszéken kellett valami mini szövetet csinálni a suliban, még az se ment maradéktalanul. Elkészült végül, csak hát gagyin nézett ki és semmire nem volt jó. Mármint ha kell, akkor a legnagyobb örömmel kapom kezeim közé az 1500 wattos pneumatikus ütvefúrómat (amit imádok, a kedvenc szerszámom btw), és olyan masszívan és precízen felvarrok vele három polcot a falra, hogy azt maximum a legközelebbi atomtámadás szedi onnan le, az ilyen munkákat nyugodtan rám lehet bízni. De ha az a cél, hogy petpalackból meg drótokból csináljak fancy madáretetőt, na az nem megy. Az, hogy plüsskutyából csináljak USB-elosztót, az még éppen, a hibrid dobra való trigger-kit pedig igazából piskóta (bár azokat javítani kellett, a politejsav nem épp a legjobb rezgéselnyelő borítás volt rájuk, azt le kellett cserélnem később sziloplasztra). A raspberry-alapú biztonsági kamera már nem volt annyira piskóta a rapsberry szoftveres korlátai miatt, de élveztem annak is minden percét.

Most azt találtam ki, hogy spektrofotométert csinálok, ami nagy vonalakban arra való, hogy egy fénysugarat felbontsunk a spektrumára, ami azért jó, mert az így kapott szivárványos mintázatból (és hozzá egy megfelelő adatbázisból és szoftverből) olyan okosságok találhatók ki, mint pl. tényleg 532 nm hullámhosszúságú-e a zöld fény, ami kijön a kínai lézerből amit a piacon vettem, milyen atomokból áll a Nap felszíne, milyen típusú lámpa világít éppen (villanykörte, fénycső, energiatakarékos, LED, stb), meg úgy általában mindent meg lehet tudni egy fényforrásról, vagy éppen valami ernyőről, ami a fényforrást árnyékolja. Ha valaki ilyen cuccot akar otthoni szemétből taknyolni, akkor arra vannak már  tutorial videók az interneten, de én ettől egy fokkal azért igényesebb vagyok, és a látható hullámhossz-tartományon kívül az UV-t és a NIR-t is megcélzom, mert az érdekes jelenségek ott kezdődnek. Ezzel az apró módosítással így a hőmérsékleti sugárzást is fogom látni valamennyire, és az is kideríthető, hogy pl. tényleg megvéd-e az UV-től a hamis kínai napszemüveg amit a piacon vettem (elnyeli-e az UV-t). Hogy ez a kis módosítás valójában mit jelent, azt mindjárt részletesen leírom. De az előbb felsorolt példák csak a jéghegy csúcsát jelentik, nem laikus hozzáállással a lehetőségek száma közel végtelen.

Rajzot nem csinálok, mert lusta vagyok hozzá. Úgy működik, hogy a fénysugár az apertúrán keresztül bejut a dobozba, a sugarat a grating fogja komponenseire bontani, a detektor pedig az így kapott jelet fogja érzékelni, és kábé ennyi, nem egy rakétatudomány.

A berendezés legfontosabb részei:

- doboz

Értelemszerűen kell egy doboz, amiben a berendezés helyet foglal. És értelemszerűen kikötés az, hogy minden alább felsorolt cucc elférjen egyszerre benne, ezen kívül legyen lehetőség optikai állítgatásokra (legyen elég fényút, fókusztávolság, stb.), további feltétel, hogy a doboz belseje lehetőleg matt fekete legyen. Fekete, hogy elnyelje a rá eső sugárzást, és matt, hogy amit mégse nyel el, azt ne egy irányba szórja szét. További feltétel még, hogy minél zártabb legyen, minél kevesebb rés/lyuk legyen rajta, amin keresztül a külvilágból fény juthat be.

Az széles interneteken okos emberek régi VHS-kazetták dobozát ajánlják, ami a gagyibb cuccokra még működhet is, azonban az is tény, hogy annak tükröző a belső felülete, és tele is van lyukakkal. Meg ugye az is kérdéses, hogy ilyen tokhoz manapság egyáltalán hol lehet hozzájutni.

Én igazából egy villamossági szerelődobozt vettem a barkácsboltban, olyat könnyebb volt találni. Egy viszonylag nagy méretűt, IP55-védelemmel. ami eleve garantálja, hogy nem jut be fény és zárt az egész. Viszont a doboz önmaga az szürke, így vettem mellé fekete kandallófesték sprét, amivel kint a kertben lefújtam a doboz belsejét több rétegben. Ez pár hete történt, azóta néhol felpattogzott róla a festék (nem műanyagra találták ki), ez egy olyan probléma, amit még meg kell oldanom. A dobozra kell majd két lyuk is utólag, ezekről később lesz szó.

Most viszont jöjjön egy fokkal izgalmasabb téma.

- grating / optikai rács

Ez fogja felbontani a beérkező fénysugarat a szivárvány színeire. Ez ténylegesen egy rács egyébként, aminek a lyukai/rései nagyságrendileg olyan távolságra vannak egymástól, mint amekkora a fény hullámhossza, tehát valahol 400-800 nm környéke az ideális. Az interneten a DVD-t szokták ilyen célra ajánlani, ha az ember leszedi róla a tükröző fóliát. Tény, hogy egy DVD-n a jelsorok közötti távolság tényleg 400-700 nm (attól függően, hogy HD-DVD-ről vagy simáról van szó), egy CD az kevés hozzá (1.6 mikron sortáv), viszont nekem a DVD-vel több problémám is akad.

A kisebbik az, hogy a jel nem szabályos és a jeltávolság nem állandó. A DVD-n a jel az görbül, mert egy belülről kifelé haladó folyamatos spirál része, így torzulni fog a spektrumunk.

A nagyobbik az, hogy a lemez anyaga polikarbonát, ami eleve garantálja, hogy csak 400 nm felett fogok érzékelni bármit is a berendezéssel, mert a PC az UV-tartományt teljes egészében elnyeli.

Nekem tehát találnom kellett egy másik optikai rácsot, ami nem DVD és nem is polikarbonátból van.

Valamiért kevesen tudják, de egy LCD-képernyőben a folyadékkristályos panelt körülvevő polarizátor fólia is optikai rács, méghozzá sokkal szabályosabb, mint a DVD. Enyhe hátrány, hogy itt a rács nem a fólia belsejébe van égetve, mint a DVD-nél, hanem egy külön rétegben foglal helyet a műanyag szubsztráton, ami egy kicsit árnyékolja a beérkező fénysugarunkat. Az viszont mindenképp előny, hogy nem polikarbonátból gyártják (saját kezűleg győződtem meg róla egy UV-VIS spektroszkóppal, hogy átengedi az UV-t). Ha valakinek éppen nincs otthon szétszedhető régi rossz képernyője, akkor ilyen fóliát az ebayről is lehet rendelni aprópénzért egyébként, szóval nem kell pánikba esni.

Hogy a jeltávolsága a fóliának milyen, azt egy elektronmikroszkóppal könnyen és gyorsan meg tudnám állapítani, ez még egyelőre hátra van. Ha mikron alatti lesz, akkor annak már örülök. Mindenesetre egy prototípust már csináltam belőle a múltkor, mert nem telt sokból. Az, hogy mennyire működőképes ez az egész a gyakorlatban, majd később eldől.

- detektor

Mivel itt nekünk tulajdonképpen szivárványt kell kamerázni, ezért ide a legideálisabb választás egy egyszerű webkamera, egyszerű USB-csatlakozóval a hátán, hogy számítógépbe lehessen dugni. Az interneten azt mondják,hogy a webkamera lehet akármilyen, de igazából nem.

Mégpedig azért nem, mert nekem célom az, hogy az optikai tartományon kívül az UV-t és a NIR-t is lássuk. Egy átlagos webkamerában pedig számos módon gondoskodnak arról, hogy ezek ne jussanak el a CCD vagy CMOS detektorig.

Tehát az első szempont az, hogy a kamera optikája üvegből legyen, és ne polikarbonátból. Kevesen tudják, de a legtöbb webkamerának tényleg PC-ból van az optikája, ami ugye eleve árnyékolja nekünk az UV-t, ahogy fentebb volt róla szó.

A másik szempont, hogy az optika infraszűrője eltávolítható legyen. Ilyen szűrő minden kamerában van, és itt nincs mese, disassembly-videókat meg tutorialokat kell nézegetni a kiszemelt kamerák optikájáról, hogy még a rendelés előtt kiderüljön, lehet-e valamit kezdeni azzal a szűrővel, ki lehet-e szedni anélkül hogy tönkretennénk, vagy nem.

További szempont még, hogy manuális legyen a fókusz állíthatósága, illetve ha autofókuszos, akkor az ahhoz tartozó elektronikát ki lehessen szerelni a kamerából. Ez eléggé meg tudja bonyolítani az életet.

Én kettő, viszonylag olcsó webkamerát találtam garantáltan üveg optikával, és leírással arról, hogyan lehet úgy eltávolítani a szűrőt, hogy a detektor ne sérüljön. Évek óta nem gyártják se a Logitech C600-t, se a Quickcam pro 9000-t (utóbbit éppen tíz éve), de ebayen azért még sikerült tegnap lecsapnom egy példányra C600-ból. Manuális fókusszal, ennyivel megkönnyítem a saját munkám.

- apertúra

Na, erről majd a II. epizódban lesz szó, ha megérkezett a kamera, és elvégeztem a gratingre vonatkozó vizsgálatokat.

- szoftverről és egyéb kiegészítő optikáról pedig majd a III. epizódban, ha eljutok odáig.

Egyelőre legyen ennyi elég, folytatása következik majd. Most megyek, és csinálok valami értelmeset.

Most az utóbbi napokban összesen négy hallgatóm készül szakdolgozatok és projektmunkák leadására, úgyhogy elképesztően sok szabadidőm van (nem). Az asszonypajtival közös Borderlandsezésen kívül azzal kötöm le magam, hogy DIY spektrofotométert építek otthon, ami UV-VIS-NIR tartományban működne. (Hogy is fogalmazzam meg... egy kicsit inspirálóbbnak és hasznosabbnak érzem, mint a DIY kötögetést meg a DIY lakásdekorációt, de ez egyéni ízlés kérdése.) Egy speciálisabb detektoron kívül itthon (és a laborban) minden kacat adott is hozzá. Ezt a gratinget például ma csináltam egy keresztüllyukasztott LCD-képernyő polarizátor fóliájából és két halott merevlemez hajtótengelyének lefogatógyűrűjéből. Nemsokára jövök egy részletesebb howto-poszttal ebből, ha valaki követné a példámat, és például gyorsan meg akarná a boltban nézni, hogy az a bizonyos kiszemelt napszemüveg tényleg szűri-e az UV-t, vagy esetleg csak rontaná azzal a szemét, hogy a tág pupilláján keresztül több UV jut el a retinájáig, úgyhogy inkább meg se vegye.

(Spojler: tényleg szűri, de erről később.)

Ezt meg például tegnap este improvizáltuk, és gondoltam nem lett olyan vállalhatatlanul szar, hogy ne lehessen feltenni a netre.

A stílus miatt mutatom, hogy ilyesmi várható a jövőben is.

Meg amúgy minden hétfőn, élőben a Rock Klubban.

Kutya lett és nem mackó, de mindegy, mert 5 csatlakozó jön ki belőle. Neó és a T-800 szerelemgyereke, plüss szövet a belső fémvázon.

#mosoly

A termikus katódból érkező 200kV sebességű fókuszált elektronsugár-nyaláb képe, amint beleütközik a fluoreszcens ernyőbe a TEM-ben, 57000x nagyítás, digitális technika, 2016 - 150M HUF

A legutóbbi ~éves katódcsere óta ő vigyorog ránk így fejjel lefelé.

És hogy senki ne vádoljon azzal, hogy én sem dolgozom meg az éhbéremért, megmutatom, hogy ezt terveztem másfél hónapon keresztül:

Ma fizikai valójában is üzemkész állapotba került.

Nem árulom el hogy mi ez és mire jó, csak annyit mondok, hogy életem első legyártott precíziós mérőműszere, az én két kis dolgos kezem által tervezve. Több fotót nem érdemes mutatnom róla, a közeljövő legfontosabb tudományos publikációi úgyis tele lesznek a képével, mert ezzel lesznek mérve, tök komolyan.

Szerintem ez valamennyire azért mégiscsak menő. A neve röviden az, hogy G.E.R.A.L.D. Igen, jogom volt hozzá, hogy direkt így találjam ki.

És még meg lettem dicsérve a főnök által is.

hómméd spamszűrés

Nálam a Freemail csinálja azt, hogy egészen egyszerűen beengedi a spamet, tízpercenként kapom a szart a horvát adriáról, a pénisznövelésről, a radarblokkolóról, meg a kutyafaszáról. De ha megnézed a levelek forrásában a header-szekciót, egyből látszódik, hogy a különböző névről, emailről és domainről érkező levelek ugyanarról az IP-tartományról érkeznek.

Ez volt a könnyebbik rész.

A nehezebbik, hogy hogyan veszem rá a levelezőklienst (thunderbird), hogy ne feladó, hanem IP alapján blokkolja a szart.

Noshát félnapos keresgélés és próbálgatás után bizton jelenthetem, hogyha egy új szűrőt viszünk fel "Received"-néven, és szűrési paraméternek beírjuk a spammer IP-címének négy bájtjából az első hármat (a negyedik mindig változik), akkor sikeresen blokkolhatunk mindent, amit csak szeretnénk. (Mivel eléggé nem meglepő módon a forrás Received-mezője tartalmazza ezt az IP-t.)

Opcionálisan beállítható automatára, hogy a szűrő hagyja beérkezni az emaileket, válaszoljon automatikusan mindegyikre egy olyat, hogy "Tudom a címedet, és rozsdás szennyvízvezetékkel fogom megbaszni ma éjjel a kislányodat.", aztán pedig észrevétlenül törölje is le azonnal. Mindenki választhat, hogy neki melyik verzió szimpatikusabb.

Régebben szenvedélyesen szerettem ugye legózni, de amikor Koppányvakond űrhajóit építettem (4. pont), még nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen gépszörnyeket fogok összehozni.

Kicsit elméreteztem a dolgokat, mert éppen 350 km-re voltam az alaplapomtól amikor burkolatot terveztem neki, ezért emlékezetből kellett. Egyébként amikor ráraktam, akkor kiderült, hogy bár hagytam szellőzőjáratokat, a burkolat eléggéb bezárja a hőt, ezért beszereltem mellé a tavaly nyáron csinált laborventillátoromat. Ami így felém fordítva most már engem is hűt.

Next step: a Juantól karácsonyra kapott lego technic helikoptert beszerelni ventillátornak.

Bejgliben gazdag ünnepeket kívánok mindenkinek, akinek volt szerencséje pont karácsonykor eljegyződni, és mindenki másnak is, akik inkább egy saját emlékezetes dátumot választottak a naptárból egy ilyen fontos eseményre.

Halászlében gazdag ünnepeket kívánok utólag is mindenkinek, akik a begyűjtött ajándékhalommal szelfiznek, és mindenki másnak is, akik inkább azzal dicsekednének, hogy ők mit ajándékoztak a szeretteiknek.

Én például ezt.

Ez legalábbis egy része. Én terveztem. Is. Nem mintha menőzni akarnék vele már megint, de egyébként de.

Töltött káposztában gazdag karácsonyt kívánok utólag is mindenkinek, aki kihasználja, hogy a UPC-nél év végéig ingyen lehet nézni a mozifilmeket a videótárból, és mindenki másnak is, akik inkább a Reszkessetek betörők 3 ismétlését nézik megint, mert nincs más.

Tudom ajánlani ilyen esetekre egyébként a Wattsot a Eurosporton. Úgy tűnik idén is az lesz az egyetlen szórakoztató műsor az ünnepek alatt.

És végül bobajkában gazdag ünnepeket kívánok mindenkinek, aki mákos gubának hívja a bobajkát, és mindenki másnak is, aki nem.

Aki miskolci, attól megkérdezném, hogy most a két ünnep között a szinvaparki kisállatbolt vajon nyitva lesz-e, és hogy még mindig ki szoktak-e pakolni oda kisnyuszikat. Meg akarnánk tekinteni majd M-mel a közeljövőben.

Jelentem, elkészültem a karácsonyi ajándékommal, és ki is próbáltam (próbáltuk). Meglepően élvezetes még azok számára is, akik nem ismerik a Doktort.

dat segg 048-nál

A mai mérés végeztével fogtam magam, és a maradék cseppfolyós nitrogént az új akciókamerámra öntöttem, majd felére lassítva, jogdíjmentes heroikus zenei aláfestéssel feltoltam yutbobra. Ez már csak azért is érdekes lehet, mert az akciókamerákat nem -196°C elviselésére tervezték.

Ezután senki ne mondja, hogy egyhangú és unalmas dolgokat blogolok ki.

kommentár nélkül

#estém #buláj

Ennél maffiózósabb maffiózós képet nem tudtam beállítani.

when I'm an engineer but I'm doing my phd in chemistry

Ha meg tetszik, akkor tessék felszavazni nájngegen.

Ez meg mi a tököm - kérdezhetnéd.

Hallottam már ilyenről, ez ilyen jackbe dugható nyomógomb - mondanád. Hülye vagy, ez csak egy levágott fülhallgatóvég - mondanák mások.

És nekik lenne igazuk. Lényegében tényleg csak egy levágott jack-dugasz. De én csak úgy hívom, az androidnémító basz.

Nem tudom, más android készülékeknél előfordul-e (illetve de, tudom, M-nél is előfordul), hogy egyes alkalmazások hangját egyszerűen nem lehet lenémítani. Nálam ez az összes létező appra igaz, M-nél csak a fényképező shutterével nem tudunk mit kezdeni, mert némán is aktív.

Azonban.

Ha bedugjuk a fülest, akkor azt hiszi hogy bedugtuk a fülest, és azon kersztül hangoskodik a gyökér. Már ha tud. Mert így, hogy nincs is vége annak a két kábelnek, nemnagyon tud. Problem solved. U mad bro?

Egyébként M shutterhangját még ez se némítja le. Annak idején egy béna vásári tetrisem volt olyan, hogy mindig zajongani kezdett amikor megmozdult benne a batéria, azt egy csavarhúzó és egy olló segítségével a hangszóró mellett helyileg orvosoltam.

Ez a musz-óra volt M számára a karácsonyi ajándékom, a sztori pedig az vele kapcsolatban, hogy eredetileg kettőt rendeltem még október környékén, mert az egyiket apránként az utolsó csavarmenetig szétbarmoltam a laborban, munkaidő után, heteken keresztül, hogy megnézhessem, hogy lehet úgy kicserélni a számlapját, hogy ne csak működőképes, de lehetőleg még esztétikus is maradjon (nagyon nem volt könnyű feladat, közben az "élő" példányban is eltörtem egy pöcköt, de úgy tűnik nem volt nagyon létszükséglet). Többé-kevésbé sikerült a dolog, teljesen autentikusan néz ki, a szürke pöttyöket már M rakta oda körbe, hogy pontosabban le lehessen olvasni.

A történelmi hűség kedvéért lejegyzem az utókornak az Imihez írt mikulásversem, amelynek egy részét a vonaton találtam ki hétvégén, a többit pedig aközben, miközben a hidrogén áramlásmérőt figyeltem másnap.