Dani ma megmutatta, melyik lesz az én saját asztalom az egyetem Alkalmazott Kémia Tanszékén.

Akárhogy is nézzük, ez a legmenőbb dolog, ami a héten történt.

Asszonypajtással évfordulónk van, úgyhogy gondoltuk megünnepeljük magunkat egy kis tortasütéssel. A végeredmény alább látható. Annak a nyúlnak eredetileg lába is volt.

A legelső technológiai probléma, amit végzésem óta sikerült elvállalnom és megoldanom. Beszéljen helyettem e levelezés.

Mit is mondhatnék. Hiánypótló termék. Szét fogja k_rni a piacot, az tuti.

Borús volt az idő, és hűvös szél fújt. Csak a zúgást lehetett hallani, ahogy a szél belekap a fűbe, és hullámzó tengerré változtatja azt.

Műszaki mechanika. Minden mérnökhallgató rémálma. A nemezis. A Final Boss. Derivált tenzorok, igénybevételi ábrák és a teljes görög ábécé.

A hideg szél meglengeti kezemben a fegyvert. A kék ezüst szívet, amit tavaly M-nek ajándékoztam. Izzik a kezemben. Érzem, mennyire forró. Szerencsét hoz.
Hetedszer vettem fel a tárgyat.
Halántékomon egy verejtékcsepp suhan lefelé. Arcom meg sem rezzen. Higgadt vagyok. Higgadt, és könyörtelen.
Idén kaptam először aláírást is belőle.
Lábaim előtt ott hever, a maga csupasz, gyámoltalan valójában. Csupa vér, csupa kosz. Retteg.
Az első vizsgán megbuktam.
Örökre emlékezetébe véste ezt a napot. Ahogy ott állok felette, néhány csepp eső kezd cseperegni a sötétszürke égből.
Ötösre vizsgáztam mechanikából. Na ki a kikúrt nagy rocksztár. Viszlát a védésen, bitches.

Az a nagy helyzet, hogy a gyűrűm iszonyat menő.

Ma egyébként rútul beégtem BP és JT előtt, mert amikor a hematit stabilizálásáról volt szó biokompatibilis közegben, akkor nátrium-citrát helyett nátrium-ciklamátot mondtam. Ami egy édesítőszer. Instállom.

kurva kicsik a melleim, de ebből a szögből tűnnek a legnagyobbnak, ezért kénytelen vagyok innen fotóztatni, aztán ha valaki megemlíti hogy az a lényeg a képen, mert az arcom még a kis melleimhez képest is érdektelen, akkor álszent módon besértődök

A mai napot a laborban töltöttem, úgyhogy arról nem beszélnék, csak annyit említenék meg, hogy a sálam ma megmentette az életem, illetve a konkurenciának üzenem, hogy elértem (és 5,2-el túl is léptem) a 15 nm-es lélektani határt, achievement unlocked, itt van a kezemben az S6B, ami már valóban szuperparamágnesesen viselkedik, állatjó, a fél labor ezzel szórakozik, tüskésedik is meg mászik összevissza meg minden. Büszke vagyok most magamra. De erről amit most itt leírtam, senki nem tud és nem történt meg.

És akkor TÁDÁMMM, életem első névvel vállalt 9gag posztja.

Awh. Kurva rocksztárnak érzem magam. Itt ülök laborköpenyben a benti gép előtt, postrock bömböl a hangszóróból, jobb kezem mellett a hermetikusan zárt fiolában pedig ott pihen két hónapnyi munka gyümölcse, 30 ml mágneses folyadék. Nem nagy szám, nem valami erős, nem valami látványos, de szép fekete színe van, és sokat szenvedtem vele, és működik basszameg, MŰKÖDIK!

Most írt a főni hogy leadta a második cikkünket, \o/!!!!!!!

Írjunk évértékelést.
Minden másfeledik poszt erről szól, nyilván az év legmeghatározóbb eseménye az volt, hogy M életem társául szegődött, teljes műszakban. Ezzel a lépéssel máris radikálisan lassabban növekszik a bankszámlám és csökken a szabadidőm, de ez így jó. Egyéb magánéleti vonatkozású változások is vannak még, de szinte mindegyik Mmel kapcsolatos.
Ha már a bankszámlánál tartunk, a karrierem továbbra is meredeken ível felfelé, már csak egy tárgy választ el a diplomától, a publikációs jegyzékem egyre növekszik, újabb konferenciadíjak, blabla, és a kompozitos mellett (mivel nagyon unatkozom) ráálltam a ferrofluidos témára is.
Szabadidő kapcsán meg annyit, hogy M mellett alig van (nem panaszkodás), de el tudom tölteni, mert ugye vettem idén egy batárjó fényképezőt, és más elektronikai eszközt szerintem nem is. Kevesebbet sportoltam idén, mint akartam. És kevesebbet is zenéltem. Ja igen, a szimfit felmondtam, mivel nincs már rá időm meg affinitásom a sokminden más mellett.

És miket tervezek. Jövőre szeretnék kicsit önállóbb lenni. Pénzügyileg is, fizikailag is, mindenhogy. Szeretnék megtanulni vezetni, és kell nekem egy autó. Mert őszintén szólva a tömegközlekedés nagyon bekorlátoz engem. Szeretnék végre diplomát is kapni, szerintem azzal nem lesz gond. Utána folytatom a tanulmányokat ott ahol eddig.
Mi van még. A magánéletem miatt nem kell aggódni, az annyira tökéletesen halad a maga útján, mint senkinél másnál. Meg fog jelenni két folyóirat-publikációm is, a karrierem is szárnyal felfelé. Idén év végén végre azt érzem, hogy tényleg nincs mi miatt aggódni. Boldog vagyok most és kiegyensúlyozott, és ez az állapot tetszik. Most meg jó sokat rizsáztam a semmiről.

Megírtam a blekkbox pályázatot, határidő előtt két perccel (M83 hallgatása megkétszerezte a tempómat), ráadásul valami kurvajó saját ötletet találtam ki, úgyhogy most végre fucking badassnek érzem magam.
És ha itt lenne most a nőm, már rég nem lenne rajta ruha.