antivaxxer logika

 Kognitív disszonancia redukció at its best.

• A vírus ellen nem véd a maszk, minden további nélkül átmegy rajta.
• De az oxigén és a szén-dioxid nem megy át, az felgyűlik alatta és megfulladunk.
• A maszk nem véd. Erre az a bizonyíték, hogy bár én lázadok és nem hordom, egyre több a beteg körülöttem.
• A C-vitamin viszont megvéd, csak sokat kell szedni. Aki eddig meghalt, az is mindenki súlyos, krónikus skorbutba halt bele a vírus helyett, mert ugye egyikőjük se szedett vitaminokat, de mivel tilos boncolni, így senkinél sem tudták ezt megállapítani. Mármint rajtam kívül, mert én facebookos videók alapján meg tudom.
• Ráadásul a vitamin olcsó és egészséges, és a normális életre vágyók csoportjában gyorsan és közvetlenül meg lehet venni 990000 Ft/doboz áron. Milyen jó, hogy ott nem nyomulnak a profitéhes gyógyszercégek!
• A vakcinát most kotyvasztották össze egy év alatt gyorsan, úgyhogy egy veszélyes moslék. Meg már 2004-ben is volt koronavírus, és azóta van vakcina is ellene, csak ezt mind eltitkolták.
• Az oltás hosszú távú, öröklődő genetikai változást okoz, hogy kiírtsák az emberiséget. Ezért első körben főleg a védtelen és hiszékeny időseket oltják, akik jobb híján talán telepátiával fogják továbbörökíteni.
• Az oltás az emberek kinyírására van. Ezt én mondom, aki attól van életben, hogy megkapta a gyerekkori oltásait.
• Van róla videó, hogy egy nővér már abban a pillanatban elájult, ahogy közelített hozzá a tű, aztán jól meg is halt. De elmúlt, mert aztán meg nyilatkozott.
• Ha nincs mellékhatás, akkor nem ér semmit és csak placebó, muszáj mellékhatásnak lennie! Ha van mellékhatás, akkor harmadik kezem nő, dupla D kosaras mellem, és gyíkká változom. Ha ez 20 évvel később történik, akkor is emiatt volt.
• A gyógyszergyárakat csak a pénz érdekli meg a betegen tartás. A pereskedés meg a hatástalan/káros gyógyszerek kivonása a piacról mondjuk pont nem profitábilis, de ez jelentéktelen részletkérdés tele ismeretlen kifejezéssel.
• Ha több millió ember oltását követően meghal néhány, akkor az biztos, hogy a vakcina miatt történt, és elhallgatják a valós számot, ami sokkal nagyobb. Ha naponta több ezren halnak meg koronás szövődményekben, akkor kizárt dolog, hogy koronás szövődményekben haltak volna meg, és elhallgatják a valós számot, ami sokkal kisebb.
• Hát milyen orwelli világban élünk, még sose hallott a világ olyan felháborító dologról, hogy oltásigazolással kelljen utazni, ész megáll. Legalábbis a koronavírus kapcsán, rengeteg más betegségnél ugyanis bevett szokás, de már olyan régóta, hogy arra már senki nem is emlékszik.
• Forrásokat nem tudok mutatni. Amikor legutóbb megnyitottam az egyiket, vírusos lett a gépem, de valami auragyógyász beszélt erről hangalámondással egy kaputelefonnal felvett videón. Ő pont az ellentétét mondta annak, mint amiről az immunológus cikkezett. Most akkor kinek higgyek?

Szerk. továbbiak:

• Én nem fogom beadatni, pláne akkor nem, ha kötelező lesz, lője magába ezt a mérget az, akinek két anyja van! De oltári módon felháborodom, hogy mi az, hogy kötelező regisztrálnia annak aki kér, és nem osztogatják csak úgy marokszámra az utcasarkon?!
• A halálozási és megbetegedési statisztikák teljesen kamu számok. De az influenzára, meg a többi betegségre vonatkozó KSH statisztika az nem kamu, hanem halálosan pontos érték. Kivéve a tavalyi influenzára vonatkozót, mert éppen pont megint kamu. Ja, és minden ország fölfelé kamuzza a számait, hogy elesettebbnek és védtelenebbnek tűnjön a többi ország szemében. Kivéve egyedül Kínát, mert az meg pont lefelé.
• Az emberek nem is a vírustól halnak meg, hanem az ellátatlanságtól, a lockdowntól, és a tönkrement gazdaságtól. Amik közül egyikért sem a vírus a felelős, hanem csak úgy megtörténtek.

Fiatal anyukaként azért óvatosan osztanék meg ilyeneket.

- Ha a kézműves jószágért egyezményes értékű valutát kap, amit szintén jószágra tud beváltani, akkor az nem pénz? Pénzmentes, a faszom.

- Pláne, ha batkának hívják, ami egy cseh pénz?

- Pláne, ha konkrétan létezik a Magyar Pénzverő által hivatalosan kibocsátott Fabatka, mely 500 forintot ér?

- Ha nem a hivatalos fabatkát használják kereskedelemre, akkor az pénzhamisításnak számít, jelen esetben bűnszövetségben, melyet a Btk. 5-15 évig terjedő börtönnel büntet.

- Az már csak hab a tortán, hogy a téli napforduló ünnep kifejezés azzal a lobogó máglyával a fejlécben totál olyan benyomást kelt, mintha az egész valami sátánista pogány rituálé lenne.

Régebbi olvasóimnak nem újdonság, hogy milyen véleménnyel állok a Nemzeti Kiválóság programhoz. Nos igen, idén is meghirdették újra, bár most már kicsit keményebb feltételekkel, kicsit több pénzért. Kicsit kevésbé szűrt társaságnak (azon agyfaszoltam ugye a múltkor, hogy olyanok jelentkeztek, akik saját belsős emailcímet is képtelenek hetekig csináltatni, mert nem tudják, hogy kell). A keményebb feltétel pedig azt jelenti, hogy a mi karunkról a 40-50 hallgató közül 1, vagy maximum 2 lesz jogosult a díjra, nyilván azok, akik már a Nature-t hányják tele a cikkeikkel elsőévesen is. De miután az esélyek latolgatása után a doktorandusz közösség közel fele inkább legyintett és ment a dolgára valami hasznosat csinálni, a maradék fele pedig úgy gondolta van esélye az éhbérnél kicsit többet keresni, és beadott 392 pályázatot.

Negyvenhat helyre.

Mindegy, ezt csak azért meséltem, hogy érzékeltethessem, mit érezhet most az a doktorandusz,  aki minden bizonnyal szintén a saját megélhetését szerette volna még pár hónapig finanszírozni, és egészen addig azt tervezte, hogy végre vehet fagyit is a tej meg a kenyér mellé a boltban, amíg be nem toltak a helyére egy harmadikos kislányt a pályázatba, merthogy az úgy cuki meg minden. Hát egy félméteres erektált lófaszt a seggükbe, azt.

Félreértés ne essék, tényleg cuki meg minden, kurvára könnyű cuki kisgyerekekkel reklámozni bármit is, mert ahol gyerekek vannak, az csak jó hely lehet. Viszont az a szerencsétlen PhD-s valószínűleg nagyságrendekkel gyorsabban és szakszerűbben tervezett volna bármilyen robotot bármilyen célra, mint egy lelkes kisgyerek, akinek még a tejfogai is megvannak, a szülei veszik neki a csokit a boltban és a tetőt a feje fölé, és éppen egy cégvezető pesztrálja, mert annak sincs nyilván semmi jobb dolga ennél.

Mi a fasz baja van a világnak.

Nem tudom ki kezeli Kasza Tibi facebookját, csak remélni tudom, hogy ő maga, mert már az ismerősök lájkjain keresztül is elviselhetetlenül irritál az a faszszopó gyökér, és én szeretem azt, ha a gyűlöletem egy konkrét, megérinthető és esetleg megüthető személy ellen irányul, akin át lehet hajtani rükvercben is egy traktorral adott esetben.

Először egyébként ezzel találkoztam a fészen:

Nem vagyok naiv, teljesen tisztábban vagyok azzal, hogy egy ilyen noname oldal csakis lophatta valahonnan a poént, ami ráadásul még csak nem is vicces, így működik az internet, oké, lapozzunk, ez a facebook működésének az alapja. Aztán miután már egy nap alatt háromszor is körbeért a teljes magyar interneten ez a szar, és gyakorlatilag már csak az nem  látta aki barlangban él és gyűjtögető életmódot folytat, Kasza Tibor képes eladni a sajátjaként a szellemi fogyatékos követőinek:

Ismét ne legyen senkinek se illúziója, a képet és a poént először sajátjaként adta elő, a "Most küldtétek..." kamudumát csak azután csapta hozzá a képhez, miután belinkeltem a poszt alá a másik képet, ahogy a másik képhez is az övét, pusztán csak azért, mert rá szerettem volna borítani a bilijét arra az akromegáliás fejére. Nem azért hogy nyilvánosan beégessem, hanem azért, mert ez az én lelkemnek jót tesz, és szeretem nézni ahogy lángba borul a világnak az a szeglete, ahol ő van.

Sírj is bazdmeg, sírj.

Egyébként meg le se szarta ezen kívül, folyamatosan bespammel egy-egy képet a következő rendezvényéről, meg rendszeres időközönként egy-egy nagyméretű röhögős szmájlit (ami már úgy önmagában is irritáló, nagy méretben meg pláne), mintha még egy nap után is vicces lenne az az antipoén, amit nem hogy ő lopott, de egyenesen ki van tapétázva vele az internet. Szóval ha önreklám akar lenni az, hogy kamudolgokat posztoltat a kamu profiljára valami kamu emberrel félidióták számára, akkor nemnagyon akar bejönni.

Egy korrekt cikket vártam, amit talán felvilágosít némileg kultúrtörténeti dolgokban, erre ez a szemét felbaszta az agyam, és még inkább erősítette bennem a sztereotípiát.

- A vegyészet konkrétan nem mérnöki szak. Köze nincs a kettőnek egymáshoz.

- A vegyész lányok tudása a legkevésbé sem hézagos. Tipikusan nem belőlük lesznek a spirituális biomamik és az ezopicsák.

- Akik tudományos igényességgel foglalkoznak vele, azok megnyugtató részletességgel feltérképezték és tudják, mitől és hogyan lesz rákos valaki, miért és hogyan gyógyul fel belőle, többek között pont egy női kutatócsoport (is) foglalkozik ezzel évtizedek óta a szomszéd tanszéken (is). A rák misztikuma csak a tanulatlan faszparasztok városi legendája.

- A hagyományos orvoslás eredménye minden kétséget kizáróan JÖN. Azért hagyományos orvoslás a neve, és nem alternatív, mert mérhető módon működik.

- A cikk végén a placebó fogalma van elég nevetségesen és félreérthetően körülírva.

Egyébként meg mi az atyaúristen ez.

Épp tegnap beszéltem arról a riportfilmben, hogy a Szegedi és a Miskolci Egyetem minőségi színvonala minden tekintetben összehasonlítható, és a mérleg nyelve bizony nem az utóbbi felé billen. Erre ma kapok egy levelet tőle, valószínűleg egy ideig az utolsót.

Most nekem komoly lelki válságot okozott a gondolat, hogy azon az egyetemen, amely nekem diplomát adott, tőlem magasabb beosztásban dolgozik ilyen ember:

Húzzak már el innen végre, a tökömet keresek még itt.

a Valentin-napról röviden

Ez a cikk bosszantó. Igazából a valentinnapot azt le is tojom magasról, ebbe a cikkbe is most botlottam bele, és mérhetetlenül fel is húzott. Némi háttérinfó: Az alábbi szöveg íróját elég keményen leoltották a múltkorában, amiért valentinnapi nyáladzást posztolt ki egy népszerű életmódtanácsadós oldalra (lifeponthu), és most vérszemet kapott, és megpróbálja nekünk elmagyarázni, hogy miért utáljuk a valentinnapot. Én tudom miért utálom, de lássuk ő tudja-e.

Bár én nem posztolom ki, de igen, én minden nap meglepem a párom. Igen, minden nap úgy megyek haza hogy a szemébe nézek és szerelmet vallok neki, és igen, mindig meglepem valami apró figyelmességgel. És nem, ennek semmi köze a szerencséhez, őszintén szólva nekem attól van már kint a faszom is, hogy ilyenkor mindenki elájul attól hogy jaj de szerencsések vagytok. Ez nem szerencse, ezek a dolgok alapvetőek és magától értetődőek egy párkapcsolatban, eddig is azok voltak, nem tudom mit kell ezen mindig meglepődni. Ami pedig a szerző szerint azokat illeti, akik nem élnek minden nap ilyen lehetőségekkel, azokon csak szólok, hogy ez a nap, amit annyira utálnak, nem fog segíteni.

A valentinnap nem figyelmeztetés, hanem továbbra is egy bullshit ünnep. És ezt rajtam kívül az az ember is így gondolja, akivel egymás ujjára húztunk karikagyűrűt. Mi úgy gondoljuk, hogy a különböző évfordulók mellett, és amellett, hogy egymás számára minden együtt töltöttt másodperc ajándék, a valentinnap a legutolsó dolog, amire szüksége van a társadalomnak.

"értékeld azt az embert, aki melletted van, és szánj pár percet arra, hogy ezt elmondd neki. Mert persze megtehetnénk ezt minden egyes nap, de nem tesszük meg." - de, ami azt illeti, mi megtesszük. Nem tudom mi az általános tendencia, de csak sajnálni tudom azokat az embereket, akik olyan kapcsolatban élnek, ahol nem.

Nem tudom ki az a Deáki Tímea, de nem is érdekel, foglalkozzon a saját dolgaival, és bár arról is megvan a véleményem, hogy milyen férfiakat láttak ezek eddig, de azt itt nem osztom meg. A kommunikációs zavarral meg kudarcos dologgal kapcsolatban pedig csak annyi megjegyzésem volna, hogy én Asszonypajtásnak kizárólag cserepes növényt szoktam (és vagyok hajlandó) adni. És úgy vettem észre, ő is jobban örül egy olyan élőlénynek, aminek gondját tudja viselni, mint egy haldokló dudvának, ami egy hét múlva végleg meg is döglik. Szóval a cserepes virágok nevében is kikérem magamnak ezt a sok faszságot.

A cikk összefoglalva: Nem létezik olyan, hogy valakik folyamatosan tudatják a párjukkal önnön boldogságukat és szerelmüket. Ha mégis, azok nem is boldogok teljesen, mert csalódnak valentinnapon. MIAFASZ. A cikk kommentálási lehetősége érthető módon ki van kapcsolva, úgyhogy ide üzenek a szerzőnek:

Kedves Hamedl Andrea. Nagyon örülök hogy a saját párkapcsolati frusztrációdat próbálod kiírni magadból, de azt légyszi ne egy nyilvános portálra tedd. Btw én nem a Valentin-napot utálom, hanem téged. Csocsi, Koppány.

Ja, értem, itt már megint az oly széleskörűen berögzült Pest-vidék sztereotípia tankönyvi esetéről van szó. Hiszen elit gimnáziumok egészen nyilvánvalóan csak a nagyszerű és fenséges székesfővárosban létezhetnek, alja középiskolák meg csak vidéken. Ezt mindenki tudja, de azért fontos volt kihangsúlyozni, hogy még egyértelműbb legyen. A vidékiek csórók, azt se tudják mi az a tablet, és a foghíjas, bibliával alátámasztott könyvespolcukon is csak szántás-vetéssel és nyúltenyésztéssel kapcsolatos könyvek vannak, a gazdag szülők gazdag gyerekei a fővárosban pedig egész álló nap nem is csinálnak mást, csak tanulnak, és a polcukon sorakozó kézikönyveket, szótárakat és kötelező irodalmat olvassák.

Ezzel a nyilatkozattal a névtelen pesti gimnáziumigazgató többet árult el magáról, mint szerette volna, például most csinált segget a szájából két mondat alatt. Ami egy igazgatótól szép teljesítmény. Így még inkább meg vagyok róla győződve, hogy jobb volt nekem egy vidéki középiskolában tanulni, mint egy budapest elit gimnáziumban.

Gyerekkönyv az osanban. A kezdeti döbbenet után rájöttünk, hogy az ott nem a csúnyája, hanem egy bicikliülés alulról. Veszélyes dolgok ezek.

Tessék.

Látod?

Várjál, kinagyítom a fejét. Nézd meg jól.

Figyeld az arcát. Figyeld a pórusokat a pixeles bőrén, figyeld a művigyort, miközben az jár a fejében, hogy mikor kapja meg a pénzét végre ezért a művigyorért.

Nézd!

Nézd meg jól az arcát, és figyelj oda, hogy milyen mesét mesél neked ez az arc az Új Széchenyi Tervről.

Hogy milyen mesét mesél egy olyan egyetemről, ami nem putri állapotban van már negyedik éve felújítás címén. Hogy milyen mesét mesél egy olyan egyetemről, aminek a felújításánál a legfontosabb épületszárnyat a kivitelező nem vitelezte ki először rosszul, ezért nem kellett lebontani és újra felépíteni. Hogy milyen mesét mesél az egyetemről, ahol másodszor a vállalkozó nem nyúlta le a pénzt és nem szökött el, ezért négy éve télen-nyáron nem kénytelen minden diák a szabadban közlekedni a főépület és az összes többi között, a legrekkenőbb hőségben, és a legcudarabb latyakos hóban egyaránt.

Hogy milyen mesét mesél az egyetemről, aminek nem úgy folytatódik a felújítása, hogy teljes épületek esnek ki meghatározatlan időre az oktatásból. Az egyetemről, ahol a rektornak bizonyára van nyelvvizsgája. Az egyetemről, ami az állami forráskivonások ellenére olyan jól teljesít, hogy erről a kormány még külön óriásplakátot is tud nyomtatni a fölösleges pénzből milliószámra.

Remélem megjegyezted ezt az arcot, remélem beleég a retinádba örökre. Ilyen arcot kell vágnod, amikor megkérdezik hogy mit gondolsz erről a fejlődésről.

Új Széchenyi Terv.

A Drake-egyenlet megalkotása óta eddig minden asztrobiológiai egyenletben és számításban, amely az élet valószínűsíthető elterjedésével kapcsolatos a világegyetemben, kimondatlan peremfeltételként szerepelt az, hogy olyan bolygót kerestek, amelyen az élet kialakult, fennmaradt, és technikai civilizációt ért el.
De mi van, ha a három peremfeltétel közül kettő térben elválasztható / elválasztandó a harmadiktól? Mi van, ha az élet törvényszerűen nem azon az égitesten alakul ki, mint amelyiken fenn tud maradni? És mi van, ha törvényszerűen nem azon tud fennmaradni, amelyiknek kialakult? És mi van, ha pusztán a szerencse és a meteoritok határozzák meg a kapcsolatot a két égitest között?
Viszonylag új elmélet, de ezt vallom én is: az élet nélkülözhetetlen építőkövei az ősi, oxidatív atmoszférájú Marson fejlődtek ki, és később, meteoritokkal érkeztek a Földre, ahol fenn tudtak maradni és tovább tudtak fejlődni. Ez, szubjektív megközelítés szerint még jobban emeli az élet értékét, objektív megközelítés szerint pedig el kell gondolkodnunk rajta, hogy ez mennyire befolyásolja az élet elterjedését az egyes csillagrendszerekben. Jobban elszórja, mint egy pitypang a magjait, vagy esetleg ezzel a térbeli, fizikai gáttal pont hogy szűri?

Asszonypajtással van egy olyan hobbink, -amit titkolunk, és igyekszünk róla leszokni, de néha olyan jól tud esni,- hogy sokak által komolyan vett, de valójában valami alja fertő női portálokat olvasgatunk, és azokon is az intimebb részeket. Konkrétan a szerelmi és szexuális tanácsadással kapcsolatos cikkeket, és valami elképesztően jól tudunk szórakozni az ott leírt eget rengető baromságokon. Persze egy idő után már átmegy anyázásba a dolog, elkeseredünk mind a ketten, hogy ennyi hülyeséget össze tudnak hozni, és hogy még vannak, akik ezt komolyan veszik, és ebből merítenek ihletet. Ilyenkor félbehagyjuk a szeánszot, és máskor folytatjuk.

Ma tömör agyfaszt okozott például többek között ez a két bekezdés is:

Néha bizony romboló hatású tud lenni az ilyen, ezért is igyekszünk leszokni róla. Igyekszünk minél kevésbé tudomásul venni, hogy ilyen emberek is léteznek a világon.

Először tegyük túl magunkat rajta, hogy a szöveg zavaros és nehezen értelmezhető, valószínűleg beszívva írták, vagy olyan ember műve, aki alapból így ír. Ez nem ítélet, tényeken alapuló vélemény.
Én tényleg megértem, miért lett ennyire divat ez az ítélkezés-ellenes mánia. Néha nehéz elfogadni a kritikát, márpedig aki információt csepegtet a nyilvánosság felé, az óhatatlanul negatívat is kap. Szerintem nincs azzal baj, ha valaki ítélkezik. Az azt jelenti, hogy a rendelkezésére álló információk alapján képes önálló véleményt formálni, amit alkalomadtán az érzelmeivel is megtámogat. Mivel az ítélkezés szót itt nem jogi kontextusban használjuk, az én szótáramban jelentéstanilag közelebb áll a véleményalkotáshoz, bár tényleg nem ugyanaz a kettő.
Ne ítélj el! - dehogynem ítéllek. Ezt csinálom gyerekkorom óta, mindenki ezt csinálja, még akkor is, ha ennek nincs tudatában. Fejben skatulyáz, mindent. A rendelkezésére álló információk alapján erősen megbecsül egy embert, hogy fejben tudja hová tenni. Hogy miért? Mert így lehet legcélszerűbben feldolgozni a sok új információt. Ha azt mondod ne ítéljelek el, az azt jelenti, hogy szerinted fejben rossz helyre tettelek; ez esetben új információ hozzáadásával tudsz segíteni a magad helyzetén, nem pedig rinyálással. Azzal csak rontani. És én megértem ezt a viselkedést. Tudom magamról hogy olyat tettem ami neked nem tetszik, mégis arra kérnélek, hogy hagyd figyelmen kívül. Nincs ezzel baj, csak a módszertanával, ugyanis ezt nem kérni kell, hanem valahogy elérni.
És jelen esetben amit megtudtam Erőssről az az, hogy a világra hagyott egy özvegyet és két árvát, mert nem tudott várni másnapig a csúcstámadás újrapróbálásával. Ez ítélet, és nem ismerem személyesen Erőss Zsoltot, de a tetteit a sajtó különböző forrásain keresztül igen. A törődő-befogadó érdeklődés a világ iránt pedig inkább jellemző egy természettudósra, aki nem kockáztatja a szerettei lelki épségét a szenvedélyével.

Egyébként én mind a mai napig találkozom olyan emberekkel, akiknek default meggyőződése, hogy a holdraszállás fake volt, mert ők bizony kiókumlálták, hogy légüres térben nem tudja fújni az amerikai lobogót a szél.
No shit, Sherlock. Szerintem aki űrhajósnak áll, annak van annyi esze, hogy valamivel kifeszítse, hogy látszódjon is valami a fotón.
Mellesleg jelzem, hogy a stúdiószobákban sem fúj a szél.

Szakközepes diákként biztos sok tapasztalata lehet arról, hogy a több száz fős előadókban mi alapján azonosítják a hallgatókat. A neptun-kód a leglogikusabb, legreálisabb rendszer amit erre ki lehet találni, pláne ha a 25. leggyakoribb nevet viseli az illető. De akkor Dániában név szerint szólítják a tisztelt hallgatókat, vagy ott egyszerűen csak nincs több száz fős előadó?

A kormány bevezette a tandíjat, ezért a családi kupaktanács eldöntötte, hogy tandíj+30E forintért inkább külföldre megy. Seems legit.

Amúgy én is a keretszám-mutyi ellen vagyok teljes mellszélességemmel, csak feltűnt ez a pár irracionalitás a cikkben.

gondolatok egy fíd margójára

A Google ma helyi idő szerint hajnalban bejelentette, hogy pár hónapon belül megszűnteti a Reader nevű feedolvasó szolgáltatását. A döntést azzal idokolta, hogy az RSS-technológia halott, mert senki nem használja, mert mindenki twittert meg facebookot használ.

Összehasonlításképpen: ez olyan, mintha az mvk azt mondaná, megszűnik tömegközlekedési vállalat lenni Miskolcon, mert amúgy is mindenki autóval jár. Aki pedig eddig buszozott, az oldja meg valahogy.

Hát szerintem a kurva anyád, Google. Jössz itt nekem olyan baromságokkal hogy Google+, ami bármennyire is tagadtad, egy n+1-edik utolsó facebook másolat akart lenni, meg Buzz, ami meg már tököm tudja, mi is akart lenni egyáltalán, de már a neve is idegesített, aztán meg a Reader szervereit meg kapcsolgatod lefelé? Izzadtságszagú fejlesztések, ahelyett hogy hagynád a fenébe azt, ami jól működik. De hogy mi a fasznak? Mi lesz a következő, a Checkout? A Scholar, mert mindenki amúgy is a fizetős ScienceDirecten keres publikációt a milliónyi egyetemi IP-ről? A Mail? Mert az emberek ma már nem íméleznek, hanem csak facebook chatelnek? My mind is full of fuck, kedves Google.

A döntés következménye tehát az, hogy pánikszerűen menekítem a fídjeimet olyan kisebb cloud-alapú RSS-olvasókhoz, akik már az xml-fájlom importálását sem tudják végigcsinálni, mert egyik percről a másikra annyira megnőtt a terhelésük, hogy a szervereik sorra halnak lefelé. Az emberek nyilván ébrednek fel reggel, és veszik észre hogy a Readert megölik, és fogják a cókmójukat, és költöznek. Senki nem használ RSS-t, ugye, Google? Szóval amíg arra várok, hogy költözni tudjak, azon gondolkozom, hogy ha tudnék ilyen szolgáltatást nyitni, vagy egyszerűen csak meg tudnám venni a Reader jogait és kódjait, akkor abból most rohadtul meg tudnék gazdagodni. A Google-t meg nem értem. Ahelyett, hogy rendbe raknák a döglődő Groupsot, vagy egyáltalán csak válaszolnának azokra a fúrumposztokra, amikben azt kérdezik, hogy miért nem működik hónapok óta rendesen a tagfelvétel funkció, ilyen baromságokkal fárasztják a saját ügyfeleiket. Hát tépjék már le a saját arcukat, de nagyon gyorsan.

A szokásos múzeumtúra Pesten az asszonnyal. A camponában kezdtük a Csodák palotájában, ahol én vagy 10 éve voltam utoljára, és azóta nem sok új cucc lett, az viszont kicsit irritált, hogy egy rakás gyerek szaladgált a leglátványosabb dolgok között, a látványtalan, viszont érdekes kísérletekre meg nagyban tojtak. Ha én szülő lennék, én végigvezetném az egészen a gyerekemet, felolvasnám neki a kísérleteik leírásait, hogy az egészet lássa, és ne csak céltalanul mászkáljon. M mondta, hogy baromság, amikor a tanárok azt kérdezik, hogy melyik volt a kedvenc kísérlete, mert mi van, hogyha mindegyik. Volt az a kísérlet, amikor egy sakktábla sorait lehet elcsúsztatni egy gombnyomással, és akkor párhuzamos-nem párhuzamos optikai csalódás lesz, és egy gyerek odaállt a tábla elé, és nézte, ahogy random csúszogatnak a sorok, én meg istent játszottam és nyomogattam a gombot a gyerek mögött anélkül, hogy bármit is sejtett volna. Aztán odahívott egy másik gyereket, és már ketten nézték, hogy teljesen random módon elcsúsznak a sorok, mi meg az asszonnyal ott röhögtünk hátul gombnyomogatás közben. Sosem tudták meg végül a titkot.
Aztán állatkereskedésben voltunk, láttunk tengernyi kisegeret ahogy nyakig turkálnak a kajában.
Aztán elmentünk az Ügetőre paciversenyt nézni, láttunk sok-sok-sok pacit, szebbnél szebbeket, és fotóztunk is, és izgultunk a futamokon, hogy ÖrdöglányvagyMagdolna, MagdolnavagyÖrdöglány lesz-e a befutó. Nagy sár volt és hideg és enyhe eső, de nagyon tetszett nekem. Be lehetett menni a pálya szélére.

 Aztán amikor a vonat indulására vártunk, beültünk a Keletiben a mekibe, és feljött az emeletre egy fickó, helószia, jóétvágyat, nem zavarok?
- De!, feleltük kórusban, de nem zavartatta magát, mobillal a kezében gesztikulálva hadonászni kezdett, hogy a gyereke lázgörcsben van, lerobbant az autója, nincs pénze, ezért ahelyett hogy az ingyenesen hívható segélykérőt tárcsázta volna, arra gondolt hogy bejön a mekibe zaklatni egy békésen mcfrízt eszegető párt. Jó, ezt így nem mondta, csak ez volt az abszurd helyzet. Tudunk-e segíteni. M jó miskolci módjára mondta, hogy van szendvicsünk, ha elfogadja. Erre idegesebb lett, hogy de értsük már meg, hogy neki nem szendvics kell, hanem pénz. Ekkor nyilvánvaló lett a helyzet számunkra, hogy a pesti csöves nem olyan mint a miskolci, aki kezelni próbál veled, ha meg elhajtod, még meg is köszöni, vagy hitvitát kezd veled, nem, a pesti csöves agresszív bunkó fajta, aki alapvető csövesi jogának tekinti azt, hogy neki jár a pénz amit tőlünk tarhál, és meg sem fordul a fejében, hogy valaki esetleg kaját ad (hogy valami felszívja az alkoholt), vagy semmit sem. Szóval világos lett a helyzet, teljesen higgadtan a fagyim felé fordultam, és emelt hangon mondtam neki, hogy ennyi elég volt, legyen szíves végre békénhagyni. Na, erre kurva dühös lett, felpattant, olyan hevesen, hogy a szék, amin ült nagy csattanással a mögötte eszegető orosz gyerekcsapat között landolt, és ordítani kezdett mindenféle válogatott szitkot. Mikor pár másodperces szünetet tartott, rárivalltam, hogy rakja vissza a széket. Visszarakta. Aztán elment, és közben azt mondta, hogy úgy lerúgna engem.
Aztán megettük végül a fagyit, és mentünk volna le pisilni, de a keletis mekiben 120 forintba kerül a hugyozás elemi emberi szükséglete, de ez elkerülhető, ha bemutatjuk a bibliát olvasó terjedelmes néninek a blokkot, amit a pénztárnál gondosan elfelejtenek odaadni. Kártyával fizettem, ezért mutogattam neki a tranzakciós kivonatot, az nem jó, mondja. Nem bírom felfogni egyébként hogy miért nem, amikor még a dátum is rajta van. Ezen elgondolkozott jó pár percig, hogy tényleg, miért is nem jó, de végül nem volt jó, mi meg inkább akkor szálltunk fel a vonatra, mert elegünk volt már ebből a kurva lepratelep városból, Miskolcon még a pocsolyából is sokkal szívesebben innánk, és tisztábbnak is tűnik. A vonaton egyébként eszembe jutott, hogy a kivonaton rajta van a kártyaszámom egy részlete is, meg is mutathattam volna neki, hogy jé, az tényleg az én kivonatom, és mehettem volna végre dobni egy sárgát, de külföldön könnyebb eljátszani a bunkó magyart, aki nem tudja hogy fizetni kell a budiért, és ezért nem is lehet felelősségre vonni.
De már csak a pacik miatt megérte kimenni, mert cukik voltak, és piros krampuszszarv volt a fülük helyén.