az év első sikertörténete

Úgy kezdődött, hogy egy év alatt szépen lassan elfotóztam a legelső Ektachrome tekercsemet, és beleszerettem a végeredménybe. Ott és akkor eldöntöttem, hogy én diafilmre fogok fotózni.

Aztán úgy folytatódott, hogy megláttam, hogy nemcsak kazettázva lehet venni Ektachrome diafilmet, hanem bulk rollként is, harmadáron. Bevásároltam, a bulk rollon kívül megvettem minden kelléket, ami a házi kazettázáshoz kellhet. Nem spóroltam, nekem profi eszközök kellettek, és közben gyűjtöttem a bátorságot, mert házi töltésnél egy másodpercnyi fényszivárgással is nagyon gyorsan le lehet nullázni a vagyont érő filmet.

Aztán megláttam, hogy ektachrome bulk rollt többé nem lehet kapni, mert a Kodak befejezte a forgalmazását. Innentől kizárólag gyárilag kazettázott tekercsekben lehet kapni, tözenötezres darabáron.

Aztán egy eldugott, reddit posztból megtudtam, hogy az ortofotó Aerocolor 2460-at lehet pozitívra is hívni E6 kereszthívással. Igaz, nem lesz színhű, de a 2460 néhol (kínában) olyan olcsó, mint a Vision3 mozifilm.

Így történt, hogy házilag kazettáztam térképészeti Aerocolort, a legelső teszttekercset pedig a Budachrome személyzetének teljes megdöbbenésére C41 helyett E6-tal adtam le hívatni, később pedig szintén mindenki teljes megdöbbenésére értékelhetően kaptuk vissza az eredményt a laborjukból.

Így most 81- és 85-ös szűrőkre vadászom, amiket a digitális fotózás megjelenése óta senki nem használ, hogy korrigáljam a kültéren tapasztalt kékes árnyalatot a pozitívjaimon. Ha valaki apjának vagy nagyapjának vannak még olyanok a szekrény mélyén, én igényt tartanék rá.

Az alábbi fotók Olympus OM30 készülékkel készültek, stock Zuiko 50mm/f1.8 objektívvel, házilag kazettázott Kodak Aerocolor 2460-as nyersanyagra, szűrő és utómunka nélkül.

Ha valaki kíváncsi további fotókra, a NewGrainen megtalál.

Ugye az van, hogy én amúgy gyerekkorom óta fotózgatok különböző eszközökkel (az osztálykirándulásokat és az állatkerteket még egy jóféle Smenával, aztán amikor egyetemistaként elég pénzem lett rá, beruháztam Barbi levedlett Olympus DSLR-jére), aztán később a sztereofotózás nyúlüregét fedeztem fel, azonban az utóbbi évben (években) elég erősen ráálltam az analógra. Kezdetben a Fuji Instax normál és széles változata jó volt szórakozásra és emlékek megörökítésére, de értékelhető fotót nemigazán lehetett velük alkotni, érezhetően nem is arra találták ki őket. Apa aztán nekem adta a régóta szekrényben pihenő OM10-ét (előző poszt), és onnantól nincs megállás, az páros lábbal rúgott bele engem az analóg fotózás szakadékába. Vettem egy minoltát mellé, miután az tönkrement vettem és kipofoztam egy másikat is (szintén előző poszt), objektíveket és táskákat hozzájuk szépen sorban, középformátumú masinát és filmet, most pedig ott tartok, hogy a különlegesebb előhívási alternatívákat és film-alapanyagokat próbálgatom nagy óvatossággal, és gyakorlatilag nincs olyan opció, hogy elhagyom a lakást bármelyik nélkül.

Szóval nem új keletű hobbi ez nálam, csak most éppen egy elég erős reneszánszát éli. Bevallom, amit különösen szeretek ebben a hobbiban, az az analóg fotózás tényleges analóg volta: a kép semmilyen digitális folyamaton nem megy keresztül onnantól, hogy belenézek a keresőbe odáig, hogy papírként a kezemben tartom. Ez persze így nem teljesen igaz, az előhívásnak és nagyításnak ma már sajnos vannak néha elkerülhetetlenül digitális részfolyamatai, de én minden egyes alkalommal indokolatlanul morcos arcot vágok, amikor a laborban sokadszorra is megkérdezik, hogy kérek-e szkent a fotókról. Attól pedig a hajam is égnek áll, amikor arról érdeklődnek, milyen formátumban kérem, mennyire akarok belenyúlni később photoshoppal az anyagokba. Isten őrizz, semennyire.

Én azt az elvet vallom, hogy egy fotó úgy és abban az állapotában tükrözi tökéletesen és megismételhetetlenül azt a pillanatot, amikor készült, hogyha semmit nem változtatnak rajta. Az apró tökéletlenségek, fényhibák, előhívási hibák, elmosódások, a film szemcsehibái teszik széppé a képet, azokkal együtt lesz értékes, nem pedig azok nélkül. Szerintem pont ez a lényege az analóg fotózásnak, hiszen ha utána photoshopban akarjuk piszkálni hogy szebb legyen, akkor ennyi erővel eleve digitálissal is dolgozhattunk volna.

Erre értettem a múltkor, hogy ilyen tekintetben fundamentalista vagyok. Az én analóg fotóim soha nem fognak digitális utómunkát látni.

Szóval nekem kifejezetten imponál a szisztéma, hogy minden egyes képről a negatívján kívül csak egyetlen papírkép készül, és semmi más.

Most azonban kivételesen készült szken a fotóimról. Egy másik, új labort próbáltam ki, ahol jelenleg olyan a technikai felszereltség, hogy ha papírképet szeretnék, akkor muszáj külön szkennelniük is a negatívot előtte, ha meg már muszáj, akkor ennyi erővel el is küldhetik digitálisan is a papírképek mellé. Egy sóhaj kíséretében beleegyeztem, szóval így esett, hogy életemben először lettek szkennelt analóg fotóim, két tekercsről. És szerintem nem is lettek rosszak, szóval meg is mutatok néhányat.

Az utóbbi napok sikerei, hogy ne mindig csak a búvalbaszás legyen, hanem rocksztárság is néha:

• Múlt héten megtanultam evőpálcikával enni, aztán meg M-mel és a barátnőivel rekordot döntöttünk egy 9/10-es nehézségi szintű szabadulószobában (48 percen belül jöttünk ki).
• Hétfőn fél év rákészülést követően egyetemi szakmai nyelvvizsgát csináltam francia nyelvből, maximális pontszámmal.
• Kedden a Puli csapat első díjat és 30k dollárt nyert a NASA pályázatán azzal a neutron-szenzorral, aminek a műszaki terveit én csináltam az utóbbi hónapokban.

A SHARP számológépem, amely eddig végigkísérte az életem, sajnos képernyőhiba okán nem tud többé szolgálni.

Megöregedett, na. Megfáradt a mindennapos használatban, és egyébként sokszorosan túlteljesítette a várható élettartamát. Megpróbáltam megjavítani, de sajnos már nem tudtam rajta segíteni, kénytelen voltam nyugdíjazni.

Egy perc néma csend.

De helyette ezt a gyönyörűséget sikerült lőnöm ebayen, az egyetlen eladó példányt ebből a típusból. '78-as évjárat, az utolsók közül való, amiket még vákuumfluoreszcens kijelzővel szereltek, és egyben az elsők közül, amik külön funkcióként kezelik a statisztikai függvényeket.

És patika állapotban van, szerintem valami kiállítási darab lehetett.

Mekkora szégyen ez egy ilyen masinának. Nekem viszont kurva nagy mák.

Ezzel a bébivel rossz fényviszonyok között is olyan lineáris regressziót fogok számolni, hogy megszólal. A jól bejáratott D.A.L-t nem fogja pótolni, de így elsőre úgy érzem, ezzel a kooperációval új korszak nyílik az életünkben. Én hajlandó leszek hű társa lenni a hátralévő életére, ha ő is az lesz az enyémre.

Lássuk, hogyan megyünk 2018-ba. Írok most egy kicsit magamról is, ne csak mémek meg vicces agyfaszolás legyen itt mindig, hanem személyes témák is meg minden.

Egészség:

Ősszel fogytam öt kilót. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy egyetlen hétvége alatt, valami vírusos fertőzés következtében, és hogy mostanra valószínűleg sikerült is visszaszednem a nagyját. Ezen kívül a szegycsontom fájdogál mostanában, biztos túl sokat görnyedek.

Függőségek:

A dobolást idén abbahagytam, mert a bandám szétszéledt, és az összes tagja sajátot alapított, én pedig szégyenszemre csavarjaira szedtem a hibrid dobszerkóm, bedobozoltam, és felraktam a szekrény tetejére. Soha nem hittem volna, hogy szétszedve ennyire kis helyen is elfér, és soha nem hittem volna, hogy valaha kénytelen leszek erre rájönni :'(

A PC-játékok, könyvek és DVD-k iránti szenvedélyem az megmaradt.

- Idén kiegészült az eszközparkom egy igazi gémer PC-vel, ami a legjobb dolog lett volna amit idén vettem, de igazából nem is vettem, hanem kaptam egy barátomtól, és azóta folyamatosan fejlesztem a labor kiszuperált gépeinek alkatrészeiből. Már alvázfényt is kapott (LED-sor belülre, hogy lássam hogy éppen mit hebrákolok), meg 2-3 extra ventilátort, hogy a HDD-k kellemes hűs környezetben pörögjenek. Tervben van egy új GPU és egy bluetooth-klaviatúra beszerzése, ha lesz rá keret.

- A könyvekről valamelyik előző posztban már meséltem, azóta elkezdtem a Dűnét is, és nyár végéig biztosítva van most az ellátmányom (~5-6 jóféle könyv), amit most nem spojlerezek el előre.

- DVD-ből meg sokat szereztem idén is, főleg Tarantino munkásságára és a tengeralattjárós tematikára mentem rá. A kívánságlistámon tíz további alkotás szerepel még.

Ha meg már technika, akkor az idei legjobb ajándék egy Sony DSC-HX350 volt, amit igazából nyertem egy tudományos konferencia arculattervének pályázatán egy mikrográffal. Egy napig csak az járt a fejemben, hogyan kéne meghirdetni vaterán, mert már van fényképezőm, de aztán a szívemhez nőtt és nem akarok megválni tőle. Nagyon jól lehet vele sötétben izgága nyulakat fotózni.

Meg idén jöttem rá, hogy én imádom az elektronmikroszkópokat. Eddig is szerettem őket, de aztán ez valahogy átcsapott imádatba. Két ember létezik az instagram világában aki rendszeresen posztol #electronmicroscope hashtaggel, abból az egyik én vagyok, a másik pedig egy Buch nevű szervizes Texasból, összespanolódtunk, és majdnem sikerült a nyakamba varrnia két mikroszkópot alkatrész-áron, csak aztán végül lekéstem az ajánlatról. Ezen kívül október végén kimehettem Prágába elektronmikroszkópokat nézegetni, beállítani, és tanulni egy-két dolgot arról, hogyan kell biológiai mintákat nézni velük, igazából elképesztően élveztem azt is.

Család:

Az év második felében kiegészültünk egy másik nyuszival is. Kifli társa egy Süti nevű fekete ivartalanított nőstény lett, akit valaki kidobott és egy hónapig az utca nevelte őt, mielőtt befogadtuk. Szóval eléggé nigán hesszel a nyúl, vágja vakert a gengen, és már eléggé brók is lettek itt közben Kiflivel, nem mennek sehová egymás nélkül. És annyit iszik, mint egy ló. Egészséges, és végre  boldog.

M pedig nemsokára lezáróvizsgázik, a szakdolgozatát valami növényvédő bacikról írta, amihez nem értek, de jó vaskos lett és súlyos.

Mármint a dolgozat.

Jó lenne lassan esküvőt tervezni majd, idén lesz a hetedik évfordulónk, és már lassan kinéznek minket így.

Pénz és anyagiak:

Idén közalkalmazott lettem (tudományos segédmunkatárs), amíg meg nem írom a disszertációm. Ehhez 50%-al magasabb fizetés is dukál, ami még így is kb. arra elég, hogy még éppen ne haljunk éhen. De ha arra gondolok, hogy adjunktusok kevesebbet keresnek nálam ugyanazon a munkahelyen, akkor inkább úgy fogalmaznék, hogy szégyellni valóan kevés jövedelemből kellett gazdálkodnunk idén is.

A legtöbb pénz szokás szerint kajára és utazásra ment el (már nem vagyok diák, kamionnyi pénzbe kerül hazautazni északra, vagy akárhova máshova). A legdrágább viszont idén az autóvezetés volt, amit már majdnem egy éve csinálok, de még nem fejeztem be. Apránként, de kitartóan haladok, és már nagyon a végén járok, de nekem nem megy nekem olyan könnyedén, mint másoknak. A gyakorlás az segít, csak hát pont az, ami a világ összes pénzébe kerül.

Szakma:

Egyike vagyok azoknak a hallgatóknak, akiknek a legtöbb cikke van a tanszéken (10 megjelent, és vagy 2-3 további bírálat alatt), és a legnagyobb tragédiám, hogy ezek közül egyet se tudok felhasználni majd. Kell még írnom vagy 2 elsőszerzős saját cikket, és akkor nekimehetek a disszertációnak meg a védésnek, de nekem meg már a tököm kivan az egésszel, belefáradtam a vég nélküli munkába az éhbérért, és egyre kevesebb értelmét látom már ennek az egésznek. Döntenem kell, hogy a főnök saját fusimunkáját csinálom (én vagyok az egyetlen mérnök a tanszéken, aki tud gépeket tervezni), vagy haladok végre a saját dolgommal, ami egy éve gyakorlatilag egy helyben áll, mert minden alja szart az én nyakamba varrnak, mert más nem ért hozzá. Úgy vagyok vele, hogy mérnöki diplomákkal akárhol máshol simán a háromszorosát is kereshetném a mostani fizetésemnek, és a stressz is kevesebb lenne.

Ez már a kiégés.

Ötféle tárgyat oktattam idén, a TEM-, raman- és DLS-mérések felét én viszem a hátamon, gyakorlatilag az összes géprajzot és 3D-modellt én készítem a műhely és a 3D-nyomtató számára az összes projekthez amink csak van. Mindezt természetesen a saját témám mellett. Aztán egyszer, valamikor az említett fosós-hányós betegség utáni első munkanapon, miután sikerült bevánszorognom a laborba, fenyegető(!) emailt kaptam a főnöktől, hogy mifaszért nem telepítettem még a felesége gépére a windowst, aki titkárnő a másodikon.
Igen. Pont így.

Ugyanez a főnök azóta egyébként már agyondicsért a tervrajzaim és az új műszerek terveiben alkalmazott mérnöki megoldások miatt, de mégis valami eltört akkor bennem, a motivációm azonnal lenullázódott, és rájöttem, hogy semmi értelme nincs ennek az egésznek ami itt történik, és hogy függetlenül attól, hogy mennyire becsülnek itt meg úgy általában meg másokhoz képest, nem kollégaként, nem tanszéki mérnökként, de még csak nem is hallgatóként vagyok itt tartva, hanem csak egy büdös rabszolgaként.

Na mindegy, ez volt a rinya rész, ami akármilyen kis pitiáner dolognak tűnik, mégiscsak egy meghatározó pontja volt az idei évnek. Nem teljesen csurig, de többé-kevésbé betelt ezzel egy pohár, a továbbiakat pedig még nem döntöttem el, de majd az élet úgyis hozza az eseményeket, lol. Attól nem félek, hogy ne döntenék jól, ha eljön az ideje. De még nincs itt.

Jólesett ezt itt kiírni magamból azért.

Egyelőre a jövőt kell nézni. Nem vállalok több órát, a kutatásomra és a vezetésre koncentrálok, ezeken kívül semmi másra, január közepén meg hazamegyek egy hétre nyaralni asszonypajtással, mert úgy érezzük, hogy hiába most volt karácsony meg ünnepek, kurvára megérdemeljük. Bizakodón tekintek a jövő felé, mint mindig. Van két nyulam, tető a fejem felett, internet, asszonypajtás, és remélhetőleg azért némi kaja is akad még. Ezeken kívül nem is kellett igazán sose más.

Egy hét múlva véget ér a PhD-képzésem, és onnantól már nem hallgató leszek többé. Nem kapok többé ösztöndíjat az egyetemtől, ami nem is baj, mert egyrészt megalázóan kevés volt, másrészt azért a megalázóan kevésért is tigris módjára kellett küzdenem, mert a HSZI annyira kelletlenül utalta minden egyes hónapban, mintha maguknak akarták volna megtartani. De tényleg, én szolgáltatói irodát nem láttam még ennyire baszni bele a kifizetésekbe.

Na de innentől más világ lesz, mert most egy hónapig egy fillért se kapok.

Meg a fizetést az utólag fogják utalni. Innentől egyetemi dolgozó leszek, tudományos segédmunkatárs, legalább két és fél évig. Aztán ha megírom a disszertációt és elindítom a fokozatszerzési eljárást, akkor onnantól doktorjelölt leszek egészen addig, amíg meg nem védem. Ezzel kapcsolatban van egy jó sztorim.

Az van, hogy a munkafelvételhez el kellett vinnem a diplomáimat ugye a végzettségemet bizonyítandó. De ez nem volt elég, az érettségimet is be kellett mutatnom. Schmitt Pál óta találták ki, hogy az érettségit is bizonyítani kell, azóta lett ugyanis divat az, hogy kamu végzettségekkel lesznek akár miniszterek az emberek (ez nem vicc, ez a magyar valóság, és ez törvénybe van foglalva). A komplett iroda akkor tört ki röhögésben, amikor elmeséltem, hogy tőlem még az általános iskolai bizonyítványomat is kérték, ami nyilván nem volt nálam. Aztán persze kiderült, hogy a bérosztályon új volt még a hölgy, és nem tudta, hogy általános bizit a takarítóktól szoktak kérni, hogy megvan-e, mert nekik akár az is lehet a legmagasabb iskolai végzettségük.

A nap másik dilemmája akkor adódott, amikor a fent említett okból új adókártyát is kell igényelnem. Tudniillik az eredeti még 5-6 évvel ezelőtt eltűnt. Nem tudni, hogy ellopták vagy elvesztettem, de mindenesetre gyanús körülmény, hogy a komplett pénztárcámmal együtt tűnt el valahol a belvárosban.

A 17T34 jelű formanyomtatványon viszont nagyon nem mindegy a tényállás, mert ha ellopták, akkor ingyenes a pótlás, ha meg elvesztettem, akkor pedig 3000 kemény magyar pénz az illeték. Nekem pedig még jól jöhet az a 3k a következő hónapban, amikor ugye nem kapok még fizetést...

Aztán úgy döntöttem, hogy nem akarom kitenni a nyulat annak a traumának, hogy engem éjszaka tekesek hurcolnak el az ágyamból adócsalásért (asszonypajtás azt mondta a telefonba, hogy őt az nem zavarná, gyorsan vissza tudna aludni, de a nyúl szerintem bepánikolna, hogy a mozgolódásból ítélve már biztos reggel van, ő meg nem kap tápot), ezért órákon keresztül tartó agyalás után végül a nyúl érdekeit maximálisan szem előtt tartva kifizettem azt a pénzt és úgy adtam be a nyomtatványt, hogy elveszett. Btw én sem szeretek tekesekre felriadni éjszaka, pedig bőven volt már rá példa.

Na szóval ez van.

Meg olyat is a héten tapasztaltam, hogy feltámadt a halálból egy kütyüm, de nem csak valami power saver vagy Eco üzemmódból, hanem a totális és végérvényes pusztulásból. A power bankomról van szó, ami még Horvátországban halálozott el egy hosszabb osztrák kempingtúra előtt egy gagyi szar kínai adapter miatt, így elég kényelmetlen helyen és időben érkezett a baj, ráadásul pótolni sem tudtam, mert elfelejtettem a bankkártyám pinkódját.

Igen, ez is jó sztori. Akkor már vagy két hete nem használtam, csak paypassra és online utalásokra, és amikor újat akartam venni, akkor TOTÁL elfelejtettem, de annyira, hogy később se jutott eszembe, és a bankban sem tudták kideríteni hogy mi volt az, úgyhogy újat kellett igényelnem.

Aztán amikor itthon rákötöttem az USBhubra, akkor meg felvillant és azóta működik. Mármint a power bankot, nem a kártyát.

M pedig kapott egy vadonás újat, amit magamnak akartam rendelni.

Ma reggelre, virradóra 3 lett a H-indexem.

Már ha belefér az, hogy a háromnegyed 11 az még reggelnek számít. Nálam mindenképpen.

A H-index az a szám, ami megmutatja, hány cikkemre érkezett annyi hivatkozás, mint amennyi ezen cikkek száma. Kicsit bonyolultan hangzik, de a lényege az, hogy tudományosan értékesebb annak a kutatónak a tevékenysége, akinek kevesebb cikke van, de azt sokan hivatkozzák a munkájukban, mint azé a kutatóé, aki sokat publikál, de az a kutyát nem érdekli. Jellegéből adódóan tehát egyre nehezebb növelni ezt a számot. Ahhoz, hogy nálam 4-re ugorjon, az kell, hogy a 3. és 4. legtöbbet hivatkozott munkámat még legalább 3-szor hivatkozzák.

Szóval ez egy mérföldkő, doktoranduszok nem gyakran jutnak el idáig (legalábbis a legtöbb egyetemen, még nálunk sem általános, az eddigi 9 cikkemből a legtöbbet hivatkozott az pont még Miskolcon készült. Úgy tűnik, most kezdik felfedezni benne a potenciált.)

És ilyenkor érzem azt, hogy van értelme a munkámnak.

Amikor odalent ülök az alagsorban a TEM lesötétített szobájában, a zölden villogó fluoreszcens ernyőre meredek és közben power metált hallgatok az elviselhető hangerő felső határán, flow-élményem szokott lenni attól, hogy eszembe jut, hogy én annak a katalizátornak a sziluettjét bámulom éppen, ami a világot fogja megmenteni, megoldja a felmelegedést és az energiaválságot. És hogy én éppen megmentem a világot. Konkrétan és közvetlenül. És hogy ehhez tényleg illik a power metál.

Már nem akarok többé pótolhatatlan lenni. Elfogadtam, hogy 10 év betanítás után bárki el tudná a munkámat végezni, viszont örülök, hogy én lehetek az, aki ennek ellenére végzi. Örülök, hogy hozzátehetem magam a fejlődéshez és fennmaradáshoz, és hogy én lehetek az, aki hozzáteszi magát. Soha nem fogom ettől lejjebb adni.

Szóval ma ünnepelni kell, szerintem veszek ma kólát. Vagy egy mignont, ha telleni fog rá. Az a távfűtés-elszámoló, ami a hó közepén érkezett, az eléggé betett.

M tegnap a bevásárlás után az egyik coopos szatyorban talált egy filcből kivágott vigyori hűtőmágnes cicát, és totál pánikba esett, hogy a boltban egy kisgyerek biztos belecsempészte játékból a szatyrába, de ő meg nem tudott róla, hazahozta, és a gyerek most biztos sír és hiányolja a játékát, és ez annyira szomorú.

A valóság ezzel szemben az, hogy azt a kézműves hűtőmágnest az üvegtechnikus bácsi bátyja csinálta nekem hálából, hogy együtt zenélek a rocksztár öccsével, én meg beledobtam hirtelen a szatyorba amivel a lábgépet hoztam haza úgy két hónapja, aztán azóta úgy benne felejtődött.

Csak úgy mutatom.
Ez egy trigger:

Ez ez olcsó trigger:

Ezt pedig én csináltam:

Ez három darab trigger. Darabja 1520 HUF-ból kijött, amiben a Jack csatlakozó volt a legdrágább tétel. Igaz, az összeszereléshez használt szigszalagot, forrasztóónt és politejsavat nem számoltam bele ebbe a költségbe. És állítom, hogy legalább olyan jól működnek, mint a fentebb mutatott triggerek.

Szerintem erre piacot fogok alapítani.

Csak úgy szólok, hogy ezennel ma véget ért az elektromosdob-építő projektem. Totális sikerrel; egy régebbi, bordó Pearl Forum Fx-et (ezen tanultam meg én és az öcsém dobolni) alakítottam át elektromossá, kezdetnek mindenhová hálóbőrt szereltem, loptam két gumipadot, vettem kábeleket és trigger modult, és ma nagyon unatkoztam a laborban, így két zh-íratás közben összeforrasztottam három hangszerkábelt egy-egy csatlakozóval és egy-egy piezokristállyal, ezzel így már a triggereim is készen állnak.

Itthon az összeszerelésnél be kellett zárni a nyuszit, mert ő képes arra, hogy mind a 11 m kábelt három tized másodperc alatt lenullázza. Emellett a Gaint, a Crosstalkot és a Noise-ot érdemes lesz majd állítgatni főleg a Kicknél, de az már most látszik az egészből, hogy úgy is életképes a koncepció, hogy gyakorlatilag szigszalaggal van feltaknyolva a hálóra. Pont ez volt egyébként a cél, hogy elég legyen csak a triggereket szállítgatni hétfőnként a másik dobhoz.

Szóval jó lesz ez, most már csak a gyerekbetegségeket kell kinőni.

Ezt meg például tegnap este improvizáltuk, és gondoltam nem lett olyan vállalhatatlanul szar, hogy ne lehessen feltenni a netre.

A stílus miatt mutatom, hogy ilyesmi várható a jövőben is.

Meg amúgy minden hétfőn, élőben a Rock Klubban.

fotópályázat-turista vagyok

INGYENKONFERENCIA FAK YEA!!!!!!

Mondjuk a legutóbbit kenesén saját zsebből kellett fizetnem, szóval mondjuk hogy ez jár.

Meg ingyen ajándék, meg ingyen KAJA.

Na azért ezek szerint csak megéri elmentegetnem az érdekesebb fotókat, ebből már majdnem meg lehet élni.

Nagyon experimentál vagyunk.

Amikor megérkezek a házibuliba, és a többiek egyből azzal támadnak le, hogy eddig miért titkoltam el előlük a szabadalmamat, pedig már évekkel ezelőtt instant menő lehettem volna:

Igen, nálunk ilyen egy házibuli.
Egyébként azért, mert mindig totál elfelejtem, hogy van.

A ma.hu címoldalon hozott ENGEM.
:D
LOL WUT WTF.
Egyáltalán olvassa azt valaki?

Jár azért pluszpont, hogy nem buli/fesztiválfotón és nem érettségi utáni miniriportban jelentem meg?

Az széles internetek összes magyar és magyartalan médiája tele van a hírrel, amit a főnök jelentett be Tel-Avivban tegnap; szövetkezünk egy másik GLXP-csapattal (amerikaiak), és ezt lepapírozandó szerződést írtunk alá velük néhány kőtáblára, és nem mellékesen egy secondary payload vehicle-re(!). Magyarra fordítva a szót, immáron hivatalos lett, hogy a Holdra megyünk a roverrel. Kifizettük a saját pénzünkből, van rakéta, van leszállóegység, minden van.

Nincs is ezzel baj. Ezért dolgoztunk idáig soktízezer mérnöki munkaórában, és ezért fogunk továbbra is hasonlóképp.

Csak hát ez a hír nemigazán jön be mindenkinek. Vannak, akik szerint

- Mi már így is évek óta luxusjachttal ugrunk le szivarozni a riviérára.

- Különben is mi értelme van odavinni egy táblát egy robottal. Semmi hasznuk, csak a szegény adófizetők pénzét herdáljuk el, a kurva anyánkat.

- Egyébként is azok meg kik? Ansari X-prize, lófasz. Mi az a Google meg az Elon Musk?

- Bölcsész-közgazdász vagyok és műkörmösként dolgozom, de így is látom, hogy ez a koncepció így életképtelen. Rámegy a por és felborul. Kik tervezték ezt, bohócok?

- Egyszer valami haknin kipróbáltam, a kezelőfelülete jó szar, mert laikusok számára átláthatatlanul bonyolult, és ez különben is csak a vakítás, mert semmi újítás nincs benne és semmit nem tud. Egy bolti játékautó használhatóbb.

- A Mars-utazást is meg lehetne oldani egy vasúti konténerrel, úgy nem lebegnek szanaszét az űrhajósok menet közben, oszt jóvan.

Nemtom mutattam-e már, de a legjobbakat ide gyűjtöttem.

Egyébként ha bárkinek bármi kérdése van, nyugodtan felteheti és válaszolok. A fentieknek igazából valamiért kérdezni se sikerült.

Hosszabb kihagyások után kissé kelletlenül jönnek a klaviatúrán a betűk, ezért fogtam egy mémet és kitöltöttem, egynek jó lesz. Tömve van olyan kérdésekkel, amiket más mémekben már megválaszoltam. De mint már említettem, egynek jó lesz.

1. You’re building your dream house. What’s the one thing that this house absolutely, positively MUST HAVE? (other than the obvious basics of course)

Ha feltételezzük, hogy az elektroanalóg dobszerkóm köré épített hangszigetelt, bemikrofonozott stúdió egy teljesen alap dolog, és az is, hogy a nyílászárókra és életfenntartó és biztonsági funkciót ellátó gépekre (termosztát, mozgásérzékelők, zárak, kamerák, miegymás) egytől-egyig IoT-eszközöket szerelek és ezzel megalkotom a saját személyiséggel rendelkező okosházat akinek elég odakiabálni hogy fürdeni szeretnék, és feltölti a kádat melegvízzel és kikészíti a törülközőt is és a kedvenc olvasmányom (nem fogok fürdeni, olvasni meg pláne nem közben, de demonstrációnak jó lenne), és automatikusan kameraképet közvetít ha valahol mozgást érzékel a környéken, miközben lézerradarral pásztázza a kerítést.

szóval ha mindezt teljesen alapnak tekintjük, akkor a házamnak mindenképpen tartalmaznia kell egy RAID 5-ös NAS redundáns hálózati szervert, hogy az egész működni tudjon.

2. What is your dream car?

Olyan ami megbízhatóan és kevés szervizelést igénylően gurul, keveset fogyaszt, belefér egy kisebb család, van annyi forgatónyomaték a kerékagyában, hogy egy darab szalonnát elröpítsen a Holdig, és ezek mellé kevésbé feltűnő, mint annak a gyökér svájcinak a neonzöld-mattfekete bömöse, ami a feltűnő színe miatt feltűnően tilosban állt meg a hotel előtt, és feltűnően össze is volt csikarva a mattfeketéje. Szóval nekem valami szolídabb jobban állna, amit mondjuk nem akar minden jöttment rétinigger azonnal feltörni.

A volvo preferált, mert élen jár a biztonságtechnikában.

3. What is your favorite website that isn’t a blog.

Az RSS-aggregátor oldalam. Láma, aki külön nézegeti az általa olvasott blogokat, holott az RSS-technológiát már olyan régen kitalálták erre, hogy azóta már majdnem ki is halt.

4. iPhone or Droid, which do you want/have?

Androidjaim (és egyéb linux-analóg rendszereim) vannak minden eszközömön. Mert azok nyílt forrásúak, olcsók, és mindettől függetlenül sokkal rugalmasabbak és személyre szabhatóbbak, mint az apple termékei.

5. When you’re feeling down or lonely or just generally out of sorts, what do you do to cheer yourself up?

Ritkán van olyan, hogy egyedül unatkozom otthon, de olyankor megnézem az időközben felhalmozódott mozifilmeket, közben fagyit zabálok, álmodozom arról, hogy milyen jó lesz ha ismét nem fogok egyedül unatkozni. Aztán ha elfogytak a filmek, akkor lekötöm magam azzal, hogy dolgozom valamit, takarítok, robotot programozok, mosogatok, raman-spektrumokat illesztek, bevásárolgatok, szóval a szokásos. Néha még meg is borotválkozom.

6. Tell me about something or someone that you love that most people seem to hate.

Középiskolai szintű fizika.

Fegyverek.

Pokemon (még a GO előtti, nintendo-korszakos körökre osztott fajta).

Régen lejárt szavatossági idejű csoki.

Inkább fordítva, olyat mondok, amit nagyon sokan szeretnek, de én kifejezetten rühellem:

Divat.

Bor.

Emberek.

7. What did you want to be when you grew up?

Valami tudós akartam mindig is lenni, miután ugye nyilvánvaló lett, hogy testi fogyatékosságaim miatt nem lehetek űrhajós (van tömött fogam, és szemüveg nélkül nem látok semmit), utána pedig már nem is akartam lenni, hiába nem kell már pilótának lennem hozzá. Így mostanában megelégszem inkább azzal, hogy a távcsövemet a Föld felé fordítom (képletesen, magyarul nanotechnológiát mikroszkópozok), és a világűrbe inkább robotokat küldök magam helyett.

8. Would you go on a reality show if given the chance?

Nem. Nem akarom, hogy mások engem nézzenek, főleg ne prolik. És főleg nem akarok semmilyen szeződéses kapcsolatban állni egyetlen kereskedelmi célú telekommunikációs céggel sem.

9. Who was your favorite teacher when you were growing up?

Szerintem Gyuricza tanárnő, a magyartanárom. Bár kissé rosszul érintett amikor negyedik osztályban a középiskolai pályafutásom alatt először és utoljára leteremtett amiért nem figyeltem az egyik honfoglalásos történelmi emlék elemzése során, de róla általánosságban elmondható, hogy ő érti is a diákokat, akiket tanít, nem csak úgy tanít nekik.

De a kedvenc kategóriába sok tanár belesorolható még egyébként. És kevés olyan is akadt, aki határozottan nem.

10. You get one pass to do something illegal or immoral. What are you gonna do?

Ingyen utazás minden tömegközlekedéssel.

11. What were you doing 10 years ago?

Nem tudom, valószínűleg rongyosra játszottam az agyam valami öldöklős játékkal apa gépén. Akkor még annyira fiatal voltam, hogy nem hogy saját gépem, de még blogom se volt (azt 2007 márciusában kezdtem írni), azonban iwiw- és myvip-accountjaim minden bizonnyal már igen.

12. By this time next year, I ...

Nagyon fogok aggódni a munkaszerződéseimen, miután lejár a 3 éves állami Phd-képzésem.

13. What is something that you need to do but you've procrastinated on?

Meg kéne írnom egy tantárgyi sillabuszt az egyik műszeres gyakorlathoz még szeptember előtt, de nem visz rá a lélek. Helyette megyek inkább nyúlketrecet javítani, meg elektronikát kifújni kompresszorral.

14. Which fictional, TV show character you would shag anytime?

Erre nem áll módomban válaszolni, mivel újabban az a divat, hogy a progatonisták is ellenszenvesek legyenek valamennyire. És az, természetéből adódóan, ellenszenves.

15. What is your greatest pet peeve?

Az utóbb pár hónapban valahogy hipszerszenzitív lettem a környezeti zajokra (szomszédból jövő tuctuc, robogóbőgetés, babaordítás), de különösen a cigifüstre (autópályán előttünk haladó autóból, vagy szomszéd társasházból átszivárogva). Előbbire megoldást jelenthet az ipari földugó amit zenekari próbákon szoktam alkalmazni, utóbbira pedig a nyomd már el magad bazdmeg kommunikációja a probléma forrása felé, esetleg a nyilvános megszégyenítés.

16. Tell me about your most recent trip of more than 100 miles?

Épp Horvátországból jöttünk haza, és az messze van. Élménybeszámolóért keressétek asszonypajtás blogját.

17. Which do you use more often, the dictionary or the thesaurus?

A thesaurusról nekünk még külön egyetemi tárgy szólt, és már akkor is elképesztően hülyének találtam ezt a szót, (különben is miért kell bármit is dínókról elnevezni, lel) ettől függetlenül sokkal szívesebben használom, mint a szótárat. Gyorsabb és egyértelműbb. Kíváncsi lennék, hogy szerinted mi az a tárgy vagy dolog, aminek a céljához és fontosságához képest gusztustalan, undorító neve van. A tezaurusz például az.

18. Do you have a nickname? What is it?

Van egy olyan, amit kizárólagos használatra tartunk fent asszonypajtással, azon kívül meg pokemon góban például az a nevem, hogy koptschek. Csak hogy tudjátok, ki foglalta be a gymet. Én voltam.

19. What are you dreading at the moment?

Hogy mitől félek most? Nyár van, egyedül attól félek, nehogy elfogyjon az ingyenjegy a szabadtérire, mielőtt hazaérek. Meg hogy maradjon pénzem a hó végére is, miután vettem egy szett hálóbőrt a dobszerkóra.

8-bit post-avantgarde trash white noise

Vagy white trash noise, csak az más.

Ma szólt a főnök, hogy megjelent egy random cikkem a finneknél. Beleraktak tőlem egy (azaz pontosan 1 db) TEM-képet, és ráírtak szerzőnek, habár azt sem tudom, miről szól, vagy hogy egyáltalán az én képem mit ábrázol. Az a TEM-kép így kb. 2,7 impakt-faktort ért nekem. Szeretem a finneket mostmár.

Researchgaten fel lehet tölteni profilképet. DE HA nem töltök fel sajátot, akkor lehet válogatni mások használt profilképei közül. Nem tudom eldönteni, hogy a sminkelt üzletasszony, vagy a macskás lány legyek.

NyuStream

Egy pár hónapos hobbiprojektem zárult most le azzal, hogy üzembe állítottam a Kiflifigyelő kamerát.

Kellett hozzá egy raspberry pi mikrokompjúter, egy olcsó párszáz forintos kínai webkamera, egy kikúrt hosszú microUSB-kábel, egy statikus IP-cím, és egy szabad forwardolt port a routeren. Igazából kábé IT-alapműveltségből össze lehet egy ilyet hozni, nekem csak a legújabb verziójú ubuntu faszságai miatt tartott ilyen sokáig. A legtovább azon a részen szoptam a brét, amikor autostartban akartam indítani a VNC-szervert egyből bootolás után, de továbbra is az az álláspontom, hogy nem én voltam ott a béna, hanem egyszerűen csak egy seggagyú pávián frissítette az init.d szoftverét.

Mindegy.

A lényeg az, hogy ezentúl amikor csak eszembe jut, akár mobilról is rá tudok csekkolni, hogy mit csinál éppen abban a pillanatban a nyulam odahaza. És az jó, mert munka közben megnyugtat. És mivel virtuális hálózaton megy az esemény, a kompjúterhez sem kell egér, billentyűzet, monitor, meg hasonló földi hiúságok, mert áram alá téve 40 másodperc alatt magától felépíti a szervert, és másik számítógépről vezérelhető a kamera, ez benne a trükk. Csak a tápkábel kell neki, meg maga a kamera, oszt viszonlátás.

Szerintem ha csecsemőm lesz, nekem lesz a legmenőbb bébiőröm. Azt fullkontakra tervezem, pulzus- légzés-, vérnyomás- és EEG-naplózásra. Mondjuk arra van még időm szkripteket írni.