Meg az év legnagyobb achievementje talán az volt, hogy nyáron letettem a francia nyelvvizsgát (phd, szakmai), pedig nagyon kínszenvedősen ment. Mármint nem a nyelvvizsga, az pörgős volt és jó hangulatú, hanem az, hogy odáig eljussak. Merthogy nekem nagyon nem volt hozzá affinitásom, mégis fél évig jártam a gimis tanáromhoz különórákra heti rendszerességgel, aztán a járvány ennek is betett, de pár hónap szünet után mégis újra járni kezdtem, és szorított az idő, mert az vizsgáztató néni nyugdíjba készült vonulni.

De nekem meg annyira, de annyira nem volt az egészhez kedvem, annyira nehezen szántam rá magam a tanulásra, a készülésre órák előtt, hogy elvonszoljam magam órára, aztán meg vissza, és próbáltam addig halogatni az egészet, amíg csak lehetett. Kinőttem ebből az egészből, és minden alkalom előtt meg kellett erőszakolnom magam.

De aztán csak meglett, sőt, jobban nem is sikerülhetett volna, de én annak örülök a legjobban, hogy túlvagyok rajta, és soha többé nem kell megszólalnom franciául, ha nem akarok.