Kezdem az elején, mert nem tudom, hogy mennyire evidencia. A kutató elsődleges feladata a kutatáson túl az, hogy leközölje az eredményeit (cikket írjon), vagy közvetlen hasznot hajtson belőle (szabadalom). Cikkből is többféle van, de az általános az, ha referált folyóiratba publikálja a cikkét a szerző, mert az garantálja, hogy az eredményeit az adott terület más elismert szakértői is átnézik és verifikálják a cikk tartalmának helyességét. Magyarul a referált folyóiratoknál át kell verekedni magad egy olyan szűrőn, ami a színvonalat garantálja, és nyilván csak akkor épülhet a kutatásodra újabb/más kutatás és úgy alapvetően az emberiség jövője, ha nem kamu dolgok vannak benne leírva, és megismételhetők a kísérletek.
Azt, hogy az egyes folyóiratoknál ez a színvonal hol helyezkedik el, a tudománymetria méri, és konkrét számmal ki tudja fejezni; ez az impakt-faktor. A nem referált folyóiratoknál jellemzően nincs impakt-faktor sem. Olyan folyóiratoknál, ahol nem sokat kötekednek, és 1-2 komolyabb javítás után megjelentetik a cikket, rendszerint alacsony az impakt-faktor, 0-0.5 körüli. Tématerület-függő, de vegyészet-anyagtudomány terén a nívósabb folyóiratoknak, amelyeknél komolyabban meg kell szenvedni a megjelenésért, olyan 4-8 körül van. Ettől nagyobb impakttal rendelkező folyóiratba már inkább nagyobb durranásokat szokás publikálni, nagyobb jelentőségű dolgokat, áttöréseket egy-egy területen, stb., mert ettől kisebbeket nem is nagyon fogadnak el.
A Nature, amiről gondolom már mindenki hallott, az utóbbi években sajnos zuhanó minőséget mutat, az impakt-faktora alulról súrolja a 30-at.
Bevezetőnek ennyi.
Ehhez lazán kapcsolódik, hogy én alapvetően öt különböző helyre gyűjtöm a publikációs listámat, hülyébbnél hülyébb, alant részletezett okokból.
- Egyrészt beleírom az önéletrajzomba. Ez azért jó, mert oda
fullba tolhatok minden kreténséget, a legapróbb kis konferenciát is ahol megjelentem enni amíg valaki más pózolt a nevemet ábrázoló poszter mellett, viszont
hátrányai, hogy egyrészt az önéletrajzom nem nyilvános, másrészt már annyi eleme van a
listának, hogy nem győzöm felvezetni őket (30+ konferenciarészvétel), így már inkább csak egy
méretes táblázat foglalja össze, hogy mi volt, mikor és hol.
- A doktori.hu-nak szerintem az egyetlen értelme az, hogy nyomon lehet
követni más doktori iskolák hallgatóit és vezetőit is, egyébként a
alapvető tudománymetriai adatokon kívül nem is mutat mást, és ha mégis, akkor azt
is az mtmt-ből importálja. Szóval végeredményben azon kívül, hogy meg tudom nézni, hogy ki kinek a témavezetője, én még másra nem tudtam sose használni.
- Az mtmt a magyar publikációkat gyűjti ugyebár egy helyre, arra lett kitalálva. Hogy miért kell egy alapvetően nemzetközi kutatói színtérre egy külön direkte magyar adatbázis, hát azt a fasz se tudja, mert hogy semmivel sem nyújt többet, mint akármelyik másik publikusan kereshető adatbázis, ami nem magyar. Az viszont jó ebben az adatbázisban,
hogy nem jelenik meg benne a legkisebb kis szar, és legalább egy ISBN-száma kell, hogy legyen a kiadványnak, különben az egész világ látja, hogyha lófaszt sem publikáltam. Másik előnye, hogy nagyjából automatikusan működik, a megjelent kiadványt csak egyszer kell valahogy felszopni benne, és akkor mindenki aki érintett, az magához tudja rendelni.
Ez az előnye sajnos elhalványul a két hátránya mögött: olyan élmény használni, mint a Neptunt.
Nem, nem túlzok. Tényleg olyan, megcsapott a nosztalgia szele, a 90-es évek HTML-kódolt, giccses animgif-szagú lehelete, amelybe a Neptun átgondolatlan, használhatatlan, egy marék odaszáradt, a strandon elfogyasztott émelyítő lángos után lenyomott tuttifrutti-fagyi feltörekvő, de mindig vissza-visszaküldött hányására emlékeztető, undorító koncepciója.
Ez az egyik. A másik pedig, ami még ettől is durvább, az az, hogy ráadásul kötelező is használni.
- Az egyetemi repozitóriumot azért találta ki valaki, hogy külön az egyetemhez fűződő publikációk egy helyre legyenek gyűjtve, és ahogy az mtmt-nél, úgy itt szintén a fasz se tudja, hogy ehhez miért nem volt elég egy már meglévő adatbázist átdolgozni, vagy tököm tudja, valami szűrőt beállítani az mtmt-ben, miért kell mindent duplikátumként még oda is külön feltölteni. Egyébként ide manuális az adatfelvitel, 2-3-4 mancika ül az irodában, akiknek az a dolguk, hogy ellenőrizzék az ide feltöltött adatok valóságtartalmát. Ezért ide nem is kerül fel minden, ami viszont igen, az is minimum fél éves késéssel. Előnye viszont, hogy nem nekem kell azzal is foglalkoznom, hanem a mancikáknak.
Másik előnye, hogy így nekik is van munkájuk, és nem cserélte le őket még egy karcsúbb algoritmus.
- Személyes kedvencem a Google Scholar, itt egy saját személyes profilt tudok összeállítani magamról. Önhatalmúlag eldöntöttem, hogy ide nekem csak a referált, impaktos cikkeim és a szabadalmaim kerülnek fel, referálatlan kis hülyeségeknek, posztereknek és konferenciáknak itt nincs helye. Előnye, hogy automatikusan hozzáadódnak a profilhoz a nevem alatt megjelenő cikkek, és egyébként ma reggel történt először, hogy törölnöm kellett egy pofátlankodó konferenciakiadvány-cikket a listából, mert azt azért már hogy má ne hát má hé má hogy.
Szóval nekem az a nagy seggfájásom most, hogy a tökömért van szükség ennyi különböző adatbázisra. Piaci igényem lenne egy felületre, ami automatikusan lehívja a kiadói adatbázisokból a cikkek listáját (mint a google scholar), önéletrajzot tud nekem generálni ilyen lekérdezésben vagy miben, megmondom neki hogy hogy nézzen ki a lista amit exportálni akarok, és akkor kész, ennyi, nem teszünk partiszemüveget a kilencvenes évekre és adjuk el 2010-es évként, hanem elkezdünk végre a mában élni.
Meg ha már közösségi média, akkor meg kell említeni a researchgatet is, ami a nem retardáltak linkedinje, bár én azóta nem tudom komolyan venni az oldalt, amióta regisztráció után egyből felajánlotta, hogy választhatok profilképet a felajánlottak közül.
