2016 legfájdalmasabb áldozata pedig nem más, mint

Szerintem őt elveszteni sokkal szomorúbb, mint az összes híresembert együttvéve.

Az év legszomorúbb híre, hogy a nyuszik úgy tűnik már sose térnek vissza, mert el lettek ajándékozva valami telepre.

:c

Úgyhogy most rettentően magunk alatt vagyunk, és azt tervezzük, hogy bosszúból veszünk majd direkt saját nyuszikat, amik szobanyuszik lesznek és ott fognak nekünk folyton musszolni.

Pedig már a wifi SSID-nk is az volt hogy Nyuszifarm, meg így azt se tudjuk, mi legyen a facebook oldallal, amit nekik hoztunk létre.

Köcsög dolog ez az egész. Igazán nem sokba tellett volna otthagyni őket a hátsó kertben, még akár ránk is lehetett volna bízni őket, etettük volna őket minden nap, meg foglalkoztunk volna velük. De meg se kérdeztek minket. Köcsög dolog ez az egész.

Jövök ki a főépületből, meglátom hogy pár lány áll velem szemben, átfázva, táblával a kezében ("Puszi?", "Puszi = 500 Ft"). Gyors dedukció zajlik a fejemben. Kinek puszi? Ki ad puszit, és ki fizet? Feltételezem, hogy amolyan Free Hugs-átiratról van szó. Amennyiben így van, ők adnak puszit és én fizetek érte.

De milyen puszit? Amolyan üdvözlő, összeérintjük az orcánkat és elpuszilunk egymás mellett puszit? Vagy normál arcrapuszit? Előbbinél még a free hugs is bensőségesebb, pedig az ingyen van, úgyhogy feltételezem, hogy utóbbi. Vajon ezek a lányok tisztában vannak-e vele, hány különböző féle betegséget lehet elkapni ősz (és egy egyetem) közepén egy ilyen akcióval? Free hugsnál legalább nincs közvetlen kontaktus az ember nyálkahártyája és egy idegen között. Megéri ennyi pénzért? Előre sajnálom őket, miközben nagy ívben kerülök.

A Libriben a Szakkönyvek részlegnél ma elég rendesen kicsapódott a biztosítékom. Megtaláltam ugyanis ezt a könyvet, és belelapozgattam:

Le van benne írva, hogy hogyan kell blogolni. A problémáim a művel kapcsolatban:

1) Szubjektív. Már bocs, de egy szakkönyv kurvára ne legyen szubjektív. Engem nem az érdekel, hogy a szerzőnek mik a kedvenc blogjai, mert az a reklám kategória.

2) Nem szakkönyv. Maximum ismeretterjesztő. Annyira alap dolgok vannak benne, hogy leginkább a "Csillagászat gyermekeknek", és a "Játékos természet" mellett tudnám elképzelni. Blogolás profiknak, hát lófaszt. A szakkönyv az én definícióm szerint az, amit olyan ember ír, aki olyan kimagasló tudással rendelkezik a témában, amivel mások nem. A szakkönyv olyan könyv, amiből egy szakmabeli is tud tanulni. Erre ez közel sem igaz. Az írója állítólag kanada vagy tökömtudja ország egyik legrégebbi bloggere, de ezt meg ki nem szarja le. Nem attól lesz valaki jó, hogy régebb óta csinálja amit csinál, hanem attól, hogy elmélyed a témában. Egy blogolással kapcsolatos szakkönyvtől elvárnám, hogy a "hogyan tegyünk be valamit ami már eleve ott volt" témákon túl olyan dolgokat is feldolgozzon, mint valami belépő szintű HTML- és CSS-kódolás. Nem kell riasztó szinten, de alap dolog lenne bemutatni, hogy mitől blog egy blog és hogyan működik. Vagy hogy hogyan dizájnoljuk blogunkat a forráskódon keresztül. Vagy különböző blogszolgáltatók történelmi és infrastrukturális háttere, esetleg saját otthoni blogszerver létrehozása. Szakkönyv, ami blogolásról szól és ezeket kihagyja, elmehetne inkább életmód témakörbe.

3) Ez még oké. Ez még semmi. Előfordul. Ami igazán bicskanyitogatóan dühítő az a következő helyzet volt:

Képzelj el egy gyerekeknek szóló ism.terj. könyvet a repülőkről. Ami arról szól, hogy hogyan kell viselkedni a repülőn, milyen repülők léteznek, és ilyesmi. Aztán képzeld el, hogy ha egy kicsit is bonyolultabb dologról van szó a könyvben, például hogy mitől repül a repülő, vagy hogy hogyan építették, akkor mindenhol úgy hivatkoznak a repülőket megalkotó tervezőkre, mérnökökre és szakemberekre, hogy kockafejek. Vagy hogy kockák. Vagy hogy nördök. Hogy Newtonra és Bernoullira úgy hivatkozik, mint egy pár totál gáz stréberre.

Ez lehet hogy fordítási hiba. Nem tudom ki fordította ezt, gugliba beírva a könyv ISDN-számát az ELTE-BTK-t hozza ki az első néhány találatnak, de valami orbitális faszkorbácsot megérdemelne az a gyökér, aki ezért felelős. Elhiszem hogy ő nem ért az informatikához. Ő ahhoz ért, hogy bullshittel töltött könyveket fordít. Mások a repülőépítéshez értenek. Arról van szó, hogy az angol eredetiben feltételezem "geeks"-ként szereplő embereket ő következetesen és mindenhol "gyíkok"-nak fordítja.

EZ NEM MENŐ. Már régen sem volt az.

Angolszász országokban egyébként ez szerintem nem is olyan nagy probléma, és elfogadottabb jelölés a műszaki beállítottságú emberekre. De így, magyarul, legyíkozni azokat az embereket, akik évtizedes kemény munkával alkottak meg olyan dolgot, ami mindennapi kommunikációs használati eszköz lett, és te ingyen használhatod, és ingyen teljesen kedved szerint formálhatod, az kéremszépen maximális tahóságra vall.

Nem. A geek az nem gyík. És még csak nem is kocka. A geek az szakember, tervező, mérnök, informatikus, programozó, de ha már annyira magyarra akarod fordítani azt a szart, és annyira értesz a magyar nyelvhez, akkor már maradjon geek. A geek az geek, az összes nyelven. A gyík pedig egy állat. Mint te.

Ezt a könyvet pedig rohadtul nem ajánlom senkinek. Blogolni netről is meg lehet tanulni, szintén ingyen.

Szeretném, ha ezt az egész világ tudná, és ezúton is köszönöm a mögöttem álló intézmény(ek) ilyetén támogatását. Kapják be, azt.

Igen, ez remekül jelzi a vonatkozó intézmény kompetenciáját az ügyben, miután hónapokat szenvedtem azzal a szarral.

Na most az van, hogy aki ismer engem, az megmondhatja, hogy ritkán, tényleg igazán ritkán vagyok ennyire extrémen nagy mértékben agyilag felkúrt állapotban. Remeg a kezem. Ilyen még nem volt. Az állami pénzből összehozott elektronikus pályázatkezelő rendszerről van szó, amiről köztudott, hogy kábé annyira kezelhető, mint egy hómméd, windows-pistikék által a koliban összebaromkodott béta verziójú neptun koppintás, amivel maximum obszcén poénokat űzni lehet, de mást már nem. Én, ÉN bazdmeg különb rendszert hozok össze, ha selejtrészegen leokádom a képernyőt. Szóval ez a rendszer egyik pillanatról a másikra elfelejtette, hogy valaha lett volna egy olyan pályázatkezdeményem, amit már egy hete csinosítgatok hogy kurva tökös legyen, az egész életem benne volt basszameg, minden egyes karakter fárasztó szellemi vajúdásban született hosszú órákon keresztül, meg kilométeres gyalogtúrákban, levelezésekben és papírmunkákban a TO-főnök-itthon háromszög vonalán. És most itt ülök, és nem tudom mit mondhatnék, nem tudom mit mondhatnék az adminnak címzett levelemben. Talán megkérdezhetném, hogy egy betanított piros seggű mandrillra bízták rá a portál kezelését, vagy esetleg valamelyik törekvő, protekciós, hétmérföldes faszkalap menedzser szellemi fogyatékos unokabátyjára. Talán megkérdezném, hogy hol végezte nagyszerű tanulmányait, melyik intézményben, megkérdezném tőle, hogy az állásinterjúján miket kérdezett tőle a felvételiztető kolléga, de szerintem inkább nem kérdeznék tőle semmit. Egyszerűen csak hálát adnék neki, hogy most legalább a regisztrációmat nem felejtette el a rendszer úgy mint egy héttel ezelőtt, és így legalább van lehetőségem felvenni vele a kapcsolatot.

Vagy egyszerűen csak szájba basznám, úgy ahogy az efféle problémákat eredményesen kezelni szokás, és megmondanám neki, hogy ha már az apja, a tanára, a mentora, konzulense, vagy a főnöke nem tette ezt meg eddig, akkor most én.

És akkor köszönjük meg a rendkívül kompetens jobboldali felsővezetésnek, hogy elvette a méréshez használt műszeremet, ezzel gyakorlatilag hetekre ellehetetlenítve a munkámat. Köszönöm a cirkuszszökevény poéngyáros főnökömnek, hogy az egysoros béna favicce végül a tízmilliós műszerembe került. Köszönöm a fidesznek, hogy a kutatólabor technikai felszereltsége ezzel gyakorlatilag megközelítette egy középiskolai fizika szertárét.

Kissé borús keddi délelőtt. Ülök a gép előtt, be kéne vánszorogni dolgozni majd. Minél hamarabb. Fídet olvasok. M szerelmes smst küld nekem, és én válaszolok neki. Most költöttem el 1500-at egyenlegre. A könyököm mellett kis dobozka FF várja, hogy pénteken odaadjam a gazdájának.
Csend van.
Úgy érzem valami hiányzik az életemből.

Oh wait... csak nem a három havi ösztöndíj a négyes átlagomért? -_-"

Vannak akik pénzt adnak azért, hogy mások olyan dolgokat mondjanak nekik, amilyeneket hallani szeretnének. És vannak, akik ezért el is fogadják a pénzt.

Most meg ezen csesztem fel az agyam, de nagyon.
M kémia munkafüzete, a végén feladatgyűjtemény, 17-es sorszámú gyöngyszem.

Egy alkán és egy alkén molekulájában a szénatomok száma megegyezik, a H-tartalmuk tömegszázalékos aránya pedig 14:11. A kérdés a két szénvegyület ugyebár.

Namármost, én az arányból indultam ki, tételezzük fel, hogy az egyikben 14 H van, a másikban 11. Nyilván az alkánban van a több ugye. Mivel az alkánok összegképlete C(n)H(2n+2), ebből az jött ki, hogy a szénatomok száma 6. Akkor az alkénnél is, ahogy a feladat mondja.
Igen ám, de sehogy sem jön ki. Alkénnél minden lehetséges esetben csak 10, vagy 12, vagy páros számú hidrogén kapcsolódik, ugye nyilván azért mert egy szénatomok közti kettős kötés mindkét szénatomtól 1-1 H kapcsolódási lehetőséget elvon, összesen tehát mindig kettőt. Akkor most WTF van.

A megoldás azt írja, hogy propán és propén.
Akkor most számoljunk. A propánban van 8 hidrogén, a propénben meg legjobb esetben is van 6.
Tehát kedves szerzők, kedves Dr. Siposné, kedves Horváth Balázs és kedves Péntek Lászlóné, ezúton is közlöm önökkel, hogy a 14:11-es arány kurvára nem ugyanaz, mint egy 8:6-os arány. Még közelítőleg sem. nem beszélve arról, hogy az arányban páratlan szám vagy akkor szerepelhet, ha olyan rohadt hosszú a lánc és tele van kettős kötésekkel, és akkor ez az arány már egyszerűsítve van, vagy akkor ha indokolatlanul túl van bonyolítva a feladat és ráadásul még el is van baszva.
Na ez az amin annyira fel tudom cseszni az agyam az efféle lektorálatlan, szemétre való munkafüzeteknél, nem csak azon hogy annyira nyilvánvalóan olcsó szar az egész hogy még a papír minőségére sem adnak, hanem ez, hogy ennyire nyilvánvalóan köcsög módon, erőlködve túlbonyolítanak egy óvodás szintű kis szar feladatot. Aztán utána meg csodálkozik mindenki, miért utálja a diák a kémiát. Hát közlöm kedves szerzők, hogy azért, mert az ilyen faszarcok miatt egy feladatot sem tud megoldani a munkafüzetben.

Szerk: közben megpróbáltam megoldani másképp is a feladatot, hátha rájövök hogy én basztam el valamit, ahogy szoktam. Megpróbáltam a tömegszázalék oldaláról közelíteni meg az egészet, és amikor a 14-et elosztottam 0,86-al, azt az eredményt kaptam, hogy lófaszt a szerzők seggébe, mert nem jött ki most sem értelmes eredmény, pláne nem három szénatommal.

Szerk2: Közben még a zuhany alatt is ezt számolgattam, és végül arra jutottam, hogy ha netán létezik mégis értelmes megoldás, és ÉN nem találtam ki, akkor viszont úgy eredendően nettó geciség ilyen feladatot adni középiskolásoknak, és erre már nincs mentség.

Akármilyen cuki is az A manóba!-felkiáltás és az X-es szemű mappa, kurvára nem tud meghatni, és idegrohamot kapok tőle amikor napjában huszadszorra omlik össze a greader.
Kedves google. Mi a fasz történik nálad? Meh, kénytelen vagyok elmondani 10 miatyánkot meghallgatni a barbapapa főcímdalt tízszer, hogy lenyugodjak.

Továbbá aki hasznos tippel rendelkezik vadgesztenye szaporítását illetően, szóljon most vagy hallgasson örökre.

itt pedig a lista, hogy mitől leszek MAD

- hirtelen elbaszódik a net
- oszdmeg.com, úgy en bloc
- bizalmaskodó egyetemi tanár
- bullshitelő egyetemi tanár
- utat elálló / tötymörgő emberek, akik nem veszik észre hogy én pedig sietnék
- amikor éjszaka közvetlenül elalvás előtt hallom hogy szúnyog közelít
- amikor valaki nem veszi észre magáról, hogy büdös
- bigott hit
- amikor határidő előtt 1 nappal szólnak nekem valamiről

most így ennyi, majd max kiegészítem

Én meg az út alatt végig azon gondolkoztam, hogy vajon minden mentőautónak ilyen ergya a lengéscsillapítása? Egyébként a kerekesszék kényelmi mutatói sem túl jók testközelből. Az infúziós zacsikat meg gyűjtöm, a maival együtt van már három.
Hogy képben legyetek: tegnap este meg ma reggel valami rohamszerűségem volt, sürgősségire vittek mentővel, vészhelyzet meg satöbbi, csöveket szurkáltak a vénámba, meghányattak, és bedobozolták a pisimet, tologattak ide-oda, fektetgettek egy csomó ideig, aztán kiderítették hogy egészséges vagyok, vagy ha nem, akkor nagyon beteg, de mindenesetre száraz vagyok mint egy tapló, és olyan a vérnyomásom, mint egy hullának.
De amúgy jól vagyok, nem kell aggódni. Csak meg akarok gyógyulni basszameg. Nem akarok több tűt meg zacsit.

Az öcsémről annyit kell tudni, hogy a nyár egy bizonyos szakában allergiás tüneteket szokott produkálni, tüsszög és folyik az orra, de a nyár végétől tavaszig kutya baja. A józan ész ugyebár azt diktálja, hogy biztos valami pollenallergia.

Az öcsém tegnap volt biorezonanciamérésen. Én eléggé szkeptikus vagyok a dologgal kapcsolatban, de egyelőre még csak annyit tudok róla, hogy feltűnően hasonlít a szcientológusok módszerére, meg kell fogni két elektródát és impedanciát mérnek közöttük egy nyolcmilliós géppel, kösz, nyolcmilkóért én is építenék bárkinek ellenállásmérőt, és még vágnék mellé komoly, tudományos pofát is. De objektív leszek, és záros határidőn belül el fogom olvasni a könyvet ami erről szól és napokon belül a kezeim közé kerül, ennyi esélyt adok neki.

Szóval az öcsém tegnap volt biorezonanciamérésen. Megállapították nála a tej, és mogyoróallergiát.
LOL!
Gondolom biztos csak nyáron iszik tejet és eszik magvakat, vagymi.
Kábé azt derítették egyébként ki, hogy mindenre allergiás, ami egy ételben van.

A 21. század áltudományos baromságai a "rezgés" szóra építenek, ti is megfigyeltétek már?

Ezek után meg azt mondja, hogy ne a szubjektív részére koncentráljak. Kérdem én: hogy lehet objektívebben nézni egy ilyet? Egy bullshit az egész úgy ahogy van, ennyi, aki legközelebb ilyen és ehhez hasonló spamet/körlevelet/szánalmas gagyi pánikkeltő szart küld nekem, odamegyek és lehányom, erről írjatok körlevelet.
Arra is ma jöttem rá, hogy anya hisz a szellemekben. Mikor elmeséltem neki Tozoku álláspontját*, mondta, hogy szerinte úgy mozognak a felsőbb dimenziókban, ahogy ők akarnak. Én erre mondtam, hogy biztos kissé nehézkesen, mivel a felsőbb dimenziók matematikailag bizonyítottan valahol a planck-mérettartományban vannak feltekeredve. Erre ő mondta, hogy jaj, a matematikát annyiszor megdöntötték már. Én erre csak annyit tudtam mondani, hogy konkrétan még egyszer sem.
Hjaj. Valaki adhatna tanácsot, hogy ezotériára ill. hiszékenységre való akármilyen mértékű hajlamot hogyan lehet kivédeni.

* miszerint ugye nincs anyaguk -- nem köti őket a gravitáció -- lerepülnek a Földről egy századmásodperc alatt és ott lebegnek csak úgy az űrben, miközben a Föld tovamozog

Csak azt akartam írni, hogy tudod mit a tudod hova annak aki nem talált ki szabványt a fotós táskákra, annak ellenére hogy lehetősége lett volna rá.

Amikor az ember a MEN első napjának végén azon gondolkozik, hogy a mai estét vajon azzal töltse hogy bugfixeli a chrome custom.css-ét a megváltozott google kezelőfelület miatt, vagy inkább a nőjéről akar ábrándozni és gondolatban újraélni a vele töltött mai délutánt, bámulatos hogy milyen gyorsan el tudja rontani a hangulatot egy anya szájából elhangzó feljelentkeztél már a vizsgákra? csak mert az öcséd már tegnapelőtt feljelentkezett. Bámulatos.

Miért megy reggel óta spontán módon egy Jay Z féle középkategóriás niga rapsláger a fejemben amit 13 éve hallottam utoljára? Valaki csináljon már valamit, nem bírom elfelejteni!

Ha meg már ateizmus, tegnap néhány közelebbről meg nem nevezett családtagom rám akart tukmálni egy könyvet, amely a lelki eredetű betegségekről szól. Nem vártam tőle kifejezetten DSM-mélységet, de amikor néhány mondat után ahhoz a részhez érkeztem, hogy a "nem lát tovább az orra hegyénél" mondásra alapozva a rövidlátást az okozza hogy túlzottan szubjektív vagyok, na azt már nem bírtam megállni, és szívből jövően hangosan felnevettem.
Le lettem szidva.
Valamelyikük aztán kitalálta, hogy harmadik óta vagyok rövidlátó, biztos az áltosiskolás ofő, Ildikó néni tehet róla, és a túlzott megfelelési kényszerem. Persze. Mikor már láttam hogy ők ezt komolyan gondolják, már nem mosolyogtam rajta. Durva.
Azóta keresem a szerzőnek valami publikációját vagy kutatását a témában, vagy legalább egy nyomorult kísérlet eredményét, az se baj ha nem kettős vak, csak legyen, de még nem jártam sikerrel. Pedig asszem elég objektív módon állok hozzá. Nem akartam nekik mondani, de ilyen könyvet így én is tudnék írni, ha annyira unatkoznék.

Azt álmodtam, hogy tönkrement az összes dobverőm. Szörnyű volt.

Nem akarok senkit sem az iskolai problémáimmal fárasztani, de az igazság az, hogy valaki most kurva nagy fasz volt velem, és én ezt nem nagyon fogom annyiban hagyni, mert rocksztár vagyok, és a problémamegoldást ugyebár mindig azzal kezdem hogy leblogolom. De kíváncsi vagyok, ti hogy oldottatok volna meg egy olyan elcseszett helyzetet, hogy egyszerre kellett volna két helyen lennetek* ha mindkét tárgyból szerettetek volna aláírást kapni?

* csak 185 km van a kettő között