Ma volt a colabsban. Ott volt rengeteg rookie, meg Laci, meg Matyi, meg én, meg Miki, mint veteránok. Illetve ők még inkább veteránok, mint én. Eredetileg úgy mentem oda, hogy akkor most én is betanításra megyek, ehhez képest én magyaráztam mindenkinek, hogy a telemetriát hogyan kell értelmezni, mert gyakorlatilag csak egy fél képernyőnyi táblázat amiben folyamatosan változnak a számok, és fél képernyőnyi diagram, amin színes görbék futnak összevissza, pedig talán a kameraképeken kívül a legfontosabb felület, ami egy mission control szoftverben létezhet. Úgyhogy nagyjából én voltam a telemetry + optical sensors person, de persze a flight director szerepét is kipróbáltam, meg a rover driverét is, mert szükség lesz rám ilyen minőségekben is egy hét múlva ilyenkor. Miki bezárt minket a szobába három laptoppal, a rovert elvitte valahova random helyre az épületben, és épített köré egy random akadálypályát. Aztán szólt hogy mehet, és találjunk vissza. Kiderült, hogy a sloziba rakta be, háttal. De megoldottuk, két és fél óra alatt átnavigáltuk magunkat a folyosón. Balázs aztán kicsit upgradelte a GUIt, ehhez újra kellett kalibrálnia a motordrivereket is, úgyhogy a második menet már nem volt ilyen könnyű, gyakorlatilag újra fel kellett fedezni a rover képességeit, meg hogy hogyan reagál egyes parancsokra. Egyszer a telemetriában fekete képet kaptunk, aztán kiderült, hogy nekimentünk szemből a falnak, mert intervalra egy nullával többet érzékelt az új szoftver, mint amennyit szerettünk volna, hogy érzékeljen, ezért 10x annyi ideig futott. Aztán utána az egyik terepakadály babzsákot gyűrte be a kerék, a field crewnak kellett kiszabadítania.
A két futás közti maintenance szünetben pedig bemutattam a saját rookiejaimnak az irodát, a burkolat nélküli 2.5-öst, a kereket, és magyaráztam nekik egy-két okosságot.
Nem leszek érzelgős, igazából tetszett ez az egész.
0 komment:
Megjegyzés küldése