A következő címkéjű bejegyzések mutatása: omg. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: omg. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. április 12., vasárnap

OGY választás 2026 - Rendkívüli események

Azt hiszem, egy szóval sem kell bemutatnom senkinek a mai választást és tétjét. A választásét, amire nem is négy évet, hanem harminchatot vártunk. Megtehetném, hogy Szatyor Fing köztársasági elnökünk módjára emlékezek meg róla, de akkor abszolút nem születne meg ez a poszt sem, úgyhogy inkább úgy fogok most tenni, mint Trump, és gyerekesen túlzó, de mégis semmitmondó jelzőket fogok használni, mint amikor olyan dolgokról kell beszélnie, amikről amúgy halovány lövése sincsen. Tehát mint amikor úgy általában kinyitja a száját.

Szóval eléggé rápistultam Minden Idők Választására, A Választásra, a legcsodálatosabb és legnagyszerűbb választásra, ami olyan nagyszerű, hogy olyan talán sose volt még a választások kezdete óta, mert tudtam, hogy nekem reggel bizony kemény műszak kezdődik, és egyszemélyben kell elvégeznem azt a feladatot, amelyet egyetlen függő- vagy független hírportál sem mer vagy nem tud bevállalni, a feladatot, amelyre máshol csak komplett államoknak van kapacitása, és össze kell gyűjtenem, válogatnom, és szemléznem a Rendkívüli Esesményeket. Én leszek most az az újságíró, akit nem érdemeltek meg, de akire szükségetek van.
Vagy lehetek továbbra is Trump, akire abszolút nincs szükségetek, de megérdemlitek.
Mindenesetre kormányunk évtizedes kitartó aknamunkájának következtében a közélet mostanra annyira végletes lett, hogy nagyon nagyon nagyon végletes lett, így biztos vagyok benne, hogy azt is jegyzökönybe veszik, ha berepül egy légy a választókörzetbe, mert később még bebizonyosodhat róla, hogy vagy ukrán kémdrón, vagy a fidesz csalási kísérlete, vagy Klárát akarta megint megtámadni és el akart venni tőle további szavazókat.

Egyből előre is ugranék a narratívában, mert bármi is volt a várakozás, valakinek érezhetően csak nagyon lassan indult be a mai nap. Hősünk annyira nem izgulta túl az évszázad szavazását, hogy még délután négykor se lehetett felébreszteni.

De kezdjük inkább az elején. Reggel nem is kellett sokat várni, a napot egy clumsy szigetszentmiklósi SZSZB-tag nyitotta meg, pontosabban rúgta be, pontosabban fejelte meg:


De az már most látszik, hogy a mai nap eseményeiből egyszer még valami híres rendező egy romantikus komédiát fog forgatni.


Ami azt illeti, ez eléggé új volt most a korábbi választásokhoz képest. Mármint az a jelenség, hogy névegyezőség, vagy valami egyéb apróság miatt eltévesztik a választók a aláírásuk helyét. Vagy azért van ez, mert ezúttal olyan sokan mennek szavazni, hogy ilyen helyzet kialakulhat, vagypedig azért, mert az utóbbi években szűkült a névválaszték, és mindenkinek ugyanaz lett a neve. Reméljük, hogy az előbbi reálisabban hangzik.

Ennek az utóbbinak legalább volt normális kifogása.

Legyünk túl először a kötelező körökön. Borítékolható volt, hogy idén is bedobja valaki a személyes iratai az urnába. Ilyen jómadár minden választási évben berepül a fülkébe.
A párthoz kötődő toll sem újdonság, korábban már előfordult. Kerepes csak az egyik példa, de jópár helyen előfordult azért.

Érezhetően kiéleződtek mindenkinek az idegei, most már nem csak a párt-tollak, de az idegen tollak is nagyon gyanúsak lettek. Jönnek, és elveszik a magyar tollak munkáját.

A tollak kapcsán ugyan nem tört ki balhé, de a levegőben érzékelhető feszültség néhol bizony kisült. 
Rakacán például vandákoldó huligánok voltak.

És voltak huligánkodó vandálok
Voltak kormánymédiás huligánok is.
És voltak nemkormány-médiás huligánok is.

Mondom én, hogy ez minden idők választása, még a franciák is ide jönnek nézni.
Új jelenség a cyberpunk huligán, akinek átlát az okostelefonja a függönyön.
Mondjuk a fickó érvrendszere ott hibádzik, hogy az előzőek alapján a sajtónak sem engedik a filmezést. Csodálom az SZSZB türelmét, én szájbavertem volna, de hát nem vagyok SZSZB tag.
Na jó, nem vertem volna, hang vagyok.

Viszonlyag új, de azért előrelátható esemény volt, hogy megmutatták valakinek, hova érdemes húzni az ikszet.

Persze idén is kurva fontos volt valakinek a gyerekét is bevinni a szavazóhelyiségbe, nem bírták volna ki azt a nettó két percet, amíg anya leszavaz odabent. Nem sokon múlott, hogy ezzel a múvval egy fél szavazókörnyi szavazatot lendületből lenullázzon a kis aranyos.

A választói réteg szemmel láthatóan halad a korral, valaki mobillal befotózott iratokkal próbálkozott.

Nem tudom bizonyítani, hogy a következő illetőnek megvették a szavazatát, de szerintem gyanús.

A végére hagytam a bombát, ami bármilyen bagatellnek is hangzik, mégis szintén relatíve új jelenség. Mármint a szó szerinti bombát, ugyanis szülővárosomban bombariadó volt.
Ah, igen, Miskolc. Nem is vártam volna, hogy valami ínyencség nélkül megússzuk. Három szavazókört érintett az incidens. De nem csak Borsodban fordult ez elő, hanem a székesfővárosban is, és Pécsett is.

De személyesen a kedvenc eseményemre csak délutánig kellett várni. Az eseményre, ami szerintem önmagában nagyon szép összefoglalója és egyúttal zárása is az elmúlt kampányidőszaknak.
A képviselőre, akire a lőtéri kutya sem volt kíváncsi.

Végül be kell vallanom, hogy az egyik erős várakozásom abszolút nem jött be, mert senkire sem dőlt rá idén a fülke. Lehet, hogy mindenki nagyon óvatos volt, de az is lehet, hogy idén nem papundekliből készültek.
És akkor most lapzártát tartok, de nagyon indokolt esetben majd frissítem a posztot. Na menjünk, nézzünk eredményváró műsorokat. Még van idő behűteni a pezsgőt, bármilyen eshetőségre.

2022. április 3., vasárnap

Választások voltak ma, ilyenkor pedig elmaradhatatlan a gyűjtés a rendkívüli eseményekből. És OH BOY, azok viszont voltak bőven, a rendkívüli események istene ezúttal felettébb kegyes volt hozzánk.
A hangulatot kellően megalapozta, és egyúttal az ország állapotáról is kiváló látletet a legelsőnek jelentett rendkívüli esemény ma reggel:

A megoldás is kapásból adta magát: költözz át a picsába máshova, mert ami szét lett baszva, azt megjavítani senki nem fogja! Érdemes zsebre rakni ezt a tanulságot későbbre.

Jövőbeli történészek az aktuális egészségügyi állapotok kapcsán is találnak majd ínyencségeket:

Üdítő volt látni, hogy a fiatalabb generációk is képviseltették magukat, én legalábbis nem emlékszem vloggerekre az elmúlt nyolc évből. Ja, Gyurcsány alatt ez is jobb volt!
Pedig szinte megnéztem volna, milyen horrorisztikus youtube thumbnail kerekedik a fülkébe betörő, vérben forgó szemű SZSZB-tagból. BECSICSKITOTT AZ ELNÖKÖM #VALASZTAS

Kutyákra visszavezethető fennakadás idén is akadt, bár ezt így ebben a formában nem láttam jönni.

Összedőlő, felrobbanó, széjjel eső fülkékről idén ugyan nem érkezett jelentés, de ez senkit ne bizonytalanítson el, idén a bélyegzőket szállították Tiborczék haveri cégei:

Klasszikus Benny Hilles fordulattal az elmaradhatatlan taknyolás, főszerepben a viharvert mozgóurna.

A szerelmesek, akiket ásó, kapa és bizottsági tag szét nem választhat.
(Bevallom, szerintem egyébként kegyetlen romantikus szitu.) This could be us, ha ugyanott lenne a bejelentett állandó lakcímünk.
Hogy mi is volt velük a baj, az nem derült ki. Bizonyára tilos beszélgetni, mert még a végén befolyásolja egymást a házaspár két tagja.

Na és a végére a nyertes, a bizottság határozata alapján, egyértelmű többséggel megszavazva, az ember, aki igazából csak a mobilját akarta tölteni, mindegy hol.
Az nem világos nekem, hogy miért nem engedték neki.

2019. január 16., szerda

A hétvégén egy éjszakát négy fiatal lánnyal töltöttem meglehetősen tartalmasan, akiből három leszbikus volt, de a negyedik is inkább velük volt elfoglalva. Egyikük még csak nem is beszélt magyarul, ennek ellenére szerintem elég jól sikerült megértenünk egymást.
Könnyed simogatással kezdődött minden a kisszobában, aztán, miután rajtam kívül már mindenki elment egyszer, a konyhában lett párával telített a levegő. Aztán inkább mind átmentünk a nappaliba, mert ott van egy kényelmes, puha szőnyeg és egy kanapé. Az est végére már mindenki ismerte a nemiszervek legkülönfélébb angol szinonimáit.

2018. szeptember 15., szombat

Ennek kevesebb, mint a tizedéért(!!!!) vettem egy ugyanilyet, szintén bontatlan új állapotban. Csak az nem japánból, hanem olaszból érkezett.
Értem én, hogy kuriózum, de attól még nem kell többet fizetni annál, mint amennyit maga a technológia ér. Márpedig ez a parallaxis-állítót, az egyedi szoftvert, egy második objektívet és a prizmatikus LCD-t leszámítva nem sokban különbözik egy alsó-középkategóriás digitális fényképezőtől.

2016. december 1., csütörtök


Nem tudom, hogyan érezzek ezzel kapcsolatban.


2016. február 5., péntek


Miért nem szólt senki, hogy megy a tévében a Sliders?!

2015. május 7., csütörtök

Hajnalban megyünk Pestre az SFGhez, én meg teljesen össze vagyok törve lelkileg, mert nem vagyok képes egy normális LB-filmet húzni az itteni eszközökkel, a kolloidikán meg ötkor gondolom már nincs senki, így esélytelen oda bejutnom. Úgy fogunk holnap odaállítani a műszerhez, hogy egy kibaszott minta nem lesz a kezünkben amit be tudnánk rakni a műszerbe, és nekem meg égni fog a pofám, hogy az egész az én hibám, mert én próbálkoztam, de a kolloidikán a műszer motorja amúgy is egy fos és folyton elakad a menet, kézzel meg lehetetlen normális filmet húzni, mert úgy néz ki az üveglap, mintha lehányta volna egy csöves.
Az egyetlen esélyem megmenteni valamit a holnapi napból az, hogy az eddigi sok minta közül kettőt beraktam az UV-lámpa alá, hogy lebontsuk róla a PVP-t, és akkor talán értékelhető eredményt is fogunk majd kapni a végén. Úgyhogy most itt ülök, és hét óráig még legalább itt fogok, és azon gondolkozom, hogy össze vagyok törve lelkileg.

2015. március 30., hétfő

Tegnap az okozott nekem bizonyos mértékű tudathasadást, hogy meg kellett tudnom, hogy a szénsav hivatalosan nem szerves sav. Emögött talán az lehet a logika, hogy nem tartalmaz alkil csoportot (CH3), és emiatt csak annyira lehet szerves vegyület, mint mondjuk a szén-dioxid, ami köztudottan nem az, mert sose mondja senki annak.
Igen ám, viszont a suliban úgy tanítják pongyolán, hogy minden szerves amiben van C, a szénsavban pedig van C, de ami még meggyőzőbb bizonyíték, hogy pont ugyanaz a karboxil csoport (COOH) adja a vegyület savas jellegét, mint bármelyik másik szerves savnak, és ez viszont tényleg kizárólag csak szerves savakra jellemző. A különbség annyi, hogy ha lecseréljük valamelyik hidroxilcsoportját egy hidrogénre (tehát kvázi kivesszük belőle az oxigént), akkor megkapjuk az első hivatalosan is szerves savat, a hangyasavat. Ami az előbbi logika alapján még érthetetlenebb módon soroltak a szerves savak közé, mert ugyanúgy nincs benne az előbb emlegetett alkil. Sose hittem, hogy a főzős csoport ekkora vallásháborút tud okozni az elmémben. Ezek után most már bármi kiderülhet.

Az éjszaka egy része meg azzal telt, hogy asszonypajtással mobilon esküvős csokordobós fail videókat néztünk az ágyban, kielemeztük őket, és meg lett beszélve, hogy akármi történik, ő fogja elkapni Boriék esküvőjén a csokrot, mert ő lesz a következő. Úgyhogy nagyon komolyan el kell kezdenünk csokorelkapásra gyúrni.

2015. március 20., péntek

A mögöttem ülő idős képviselő vagy diplomata (valami bizottsági ülésről telefonált, meg valami közgyűlésről) azon volt kiakadva, hogy a keresztrejtvényben a "talajlazító állat" megfejtése giliszta volt, az pedig nem állat, mert a hülye is tudja, hogy az gyűrűsféreg. A neje pedig helyeselt, hogy ezek a keresztrejtvény-készítők nem értenek a biológiához.
Ez volt az a pillanat, amikor beraktam a fülembe a fülhallgatót azzal a szent elhatározással, hogy én akkor ma már nem akarok emberekkel találkozni. Aztán elindult a vonat.

Amikor pedig felébredtem, akkor mindenki mindenkori legborzasztóbb rémálma vált valóra a számomra. A Szeged-Nyugati vonal közepén arra ébredtem, hogy velem szemben a Miskolci Egyetem mechatronika professzora ül, és egyből elkezd engem vizsgáztatni.
Várj, ezt leírom mégegyszer.
Szóval épp a halál faszán vonatozom, és amikor kinyitom a szemem, ott ül a ME mechatronika professzora, pont a szemben lévő ülésben, és az az első, hogy számon kér engem.
Nem, ez most halál komoly.
Rám rivallt, hogy miért nem Miskolcon csinálom a PhD-t.
Nem akartam neki ennyire őszinte lenni, de mondjuk pont ezért.

Mint kiderült, elbeszélgetett asszonypajtással utazás közben mindenféléről, és hozta az abszolút tipikus ME-professzor fenotípusát: először még kedves, konszolidált, őszes úriember, aki csak a saját szakmájához ért és akkor is azt promotálja, amikor M-nek köze sincs a dologhoz (éppen cukrok ciklizálódását tanulta biokémiából), aztán amikor kiderült, hogy én is miskolci voltam és elárultam az alma matert, akkor egyből jött a kihallgatás a szokásos vizsgás stílusban. Nem volt kedvem ehhez az egész faszsághoz, egyébként is annyira szürreális ez az egész helyzet, egyből áthárítottam a felelősséget a miskolci doktori iskola vezetőjére, mondtam hogy ő mondta hogy tanuljak Szegeden, ennyi. Kérdezgetett még a témámról, de mivel ebbe a professzoros fenotípusba eleve az is beletartozik, hogy a saját szakterületén kívül semmi másról nincs a leghalványabb fingja sem (a heterogén katalízis fogalmát szerintem minden műszakis elsőéves egyetemistának ismernie kéne, mert ennyi kémiai alapot mindenhol oktatnak), nem nagyon akartam erőlködni.
Ettől már csak jobban folytatódhat az út, gondoltam.
Rosszul gondoltam.
Most épp egy csapat értelmi fogyatékos visongó középiskolás között ülök, és arra várok, hogy elinduljon a vonat.

2015. március 3., kedd

#estém #buláj


Ennél maffiózósabb maffiózós képet nem tudtam beállítani.

2014. október 28., kedd

2014. május 30., péntek

Ha letudtam a június első felét, akkor ha jól számoltam, négy regény vár arra, hogy elolvassam. Ha letudtam a június első felét, akkor ha jól számoltam, közel tizennégy játék vár arra, hogy végigjátsszam. Ha azokkal végeztem, akkor a rpg-ket játszom újra úgy, hogy gonosz vagyok. Lesz mit csinálnom a nyáron.