Levágom egyből,
hogy ez csak egy trollkodás (lassan évtizedes tapasztalat, hogy a kormánymédiát könnyebb meghekkelni, mint a nagyi mobilját), így a maga módján mérsékelten szórakoztató is, de leírom, hogy mi lett volna, ha komolyan veszem, és felkúrom rajta az agyam.
mi lesz szépreményű csemetéikkel, akik ezentúl a közösségi oldalak és az online pornó helyett Horatius és Vergilius, netán a galád Cicero vagy Seneca böngészésére kényszerülnének.
Sőt, mehetnének egyből zárdába, nehogy még másokkal érintkezzenek, és a tisztátalan gondolatok is jobb, ha elkerülik őket egész életükben! Ahogy a szerző példája is mutatja, egyenes út vezethet innen a megkeseredett életvitelhez, vagy opcionálisan a fundamentalista, frusztrációtól fűtött terrorizmushoz.
bevágtatna az a bizonyos négy lovas meg a babiloni szörny, és bekövetkezne a világvége.
Milyen négy lovas és milyen szörny? Csak hogy ellenőrizem, nem képmutatás esete forog-e fenn.
Janus Pannonius, legelső poétánk ezen ugyanvalóst elcsudálkozna, ugyanis számára magától értetődő volt, hogy egy valamirevaló kamasz már nemcsak folyékonyan ír és olvas latinul, hanem bármilyen antik versformában és bármelyik klasszikus vagy neolatin költő stílusában verselni is tud, mi több, úgy 17-18 éves korodra már akár a saját egyéni stílusod is kialakulhat.
Szerintem inkább azon csodálkozna el, hogy az utóbbi fél évezredben szinte lófaszt se fejlődött a kultúra és a technika. Ha most élne, csodálkozna azon, hogy egyes népcsoportok az országban még mindig vérfertőzik magukat és posvány vizét isszák. Hogy a vasút és a posta alacsonyabb színvonalon üzemel, mint a feltalálásakor. Hogy vannak, akik elutasítják a fejlődést, és révetegen a múltba fordulnak, hátha az segít.
Nem, Janus Pannonius szerintem okosabb volt ennél, és bánt, hogy egy irodalmár ennyire lenézi az ő emlékét.
Üres óráidban remekül elszórakozol azzal, hogy ógörög verseket fordítasz latinra vagy pedig a geometria és a filozófia összefüggésein elmélkedsz.
Igen, pont ezt csinálnám, ha nem találták volna fel azóta az áramot, és lennének üres óráim. Így viszont sokkal kézzelfoghatóbb és objektíven hasznosabb tudományos kérdéseken és számításokon is tudok elmélkedni, nem pedig csak elvont faszságokon dagonyázás közben.
Rájöhetne, hogy ezelőtt egy fél évezreddel a hasonszőrű nebulók nemcsak sokkal többet tudtak, mint ő, hanem sokkal izgalmasabb, tartalmasabb életük is volt.
Na, kíváncsi vagyok, milyen OKTV- vagy TDK-eredményekkel szerepeltek! Milyen PC-játékokra szerveztek iskolai LAN-partikat, illetve ki volt a kedvenc zenei előadójuk a bulikban! Hogy mit tanultak töriből, vagy ami még inkább érdekel, mi volt a természettudományos tárgyak tananyaga! Milyen tapasztalatokat szereztek autóvezetés közben, vagy mesélhetnének az első iskolai szerelmükről.
Ja várj, akkor még koedukált iskolák se voltak...
Mikor ébredünk már rá, hogy sokkal több hasznát vennék a latin nyelv és irodalom ismeretének, mint a számítógépes tudományoknak?
Látod, beraktam ide egy, a gondolataimat tömören, pár száz kilobájtban kifejező, univerzálisan értelmezhető mozgóképet. Utánam tudnád csinálni ugyanezt ógörögül, pergamenre?
Csakhogy az a helyzet, hogy a számítógép és az összes egyéb kütyü kezelését gyerekjáték megtanulni. Szó szerint gyerekjáték. Etiópiában végeztek egy olyan kísérletet, hogy napelemes táblagépeket osztottak szét a gyerekek között. Még be sem kapcsolták a gépeket, nem magyaráztak semmit, csak odaadták. Egy fél év múlva visszamentek, a gyerekek pompásan tudták kezelni a táblagépet és a rajta lévő játékokat. Nos, ez a latin nyelvről nem mondható el, azt sokkal nehezebb megtanulni.
Na és melyik fán nőtt az a tablet meg a napelem, amit adtak nekik? A szerző szerint a szoftveres és hardveres architektúrákat tényleg a húsvéti nyuszi tojja a bokorba? Vagy talán az is lehet, hogy mérnökök fejlesztik, akik latinul ugyan korlátozottan tudnak, de programnyelven viszont profin?
Nincs olyan, hogy felesleges tudás, felesleges tantárgy. Minél többet tanulsz és tudsz, annál több vagy, hogy patetikusan foglaljam össze.
Az előbb nem azt mondta, hogy a számítógépes tudományok teljesen feleslegesek? Vagy ez valami tézis-antitézis-féle fizolófiai maszlag lenne egy poszton belül?
egyetlen tanév sem olyan, mint az előző, rosszabb a helyzet, mint egy laboratóriumban, mert az iskolákban nem fehér egerek vannak, hanem a gyermekeink.
A szerző biztosan ismeri Janus Pannonius és Vergilius összes művét legalább három kihalt nyelven, de hogy a tudományos módszertan alapjaihoz sincs köze, és csak a fotelből szájkaratézik, az is teljesen biztos.
(Néhány évszázaddal ezelőtt a kamaszok gyalog mentek el tanulni más országok univerzitásaira, pedig a közbiztonság enyhén szólva gyengébb volt, mint a mai.)
Hol van erre a forrás? (Vagy ez is Vergilius egyik epigrammájának hiteles ógörög fordításában volt benne, szóval igaz?)
A totális kudarcot roppant egyszerűen le lehet mérni: nem kell hozzá PISA-teszt, csak el kell beszélgetni velük és összemérni, hogy mennyit tudnak ahhoz képest, amit mi tudtunk az ő korukban.
Például fel tudtunk tölteni egy nyamvadt youtube-videót? Rá tudtunk keresni tetszőleges tudományos eredményre a gugliban? Tudtunk illegálisan filmeket, zenéket és játékokat beszerezni az interneten keresztül? Egyáltalán újra tudtunk telepíteni egy operációs rendszert? Egyáltalán, tudtuk mi az az internet? Bele tudtunk lépni? Vagy még ma is, harminc évvel később is az onokák segítsége kell, ha meg akarjuk nézni a várható időjárást? Ugye, totális kudarc.
Gyermekeinknek immár nem adjuk át a saját tudásunkat, hogy arra építkezzenek. Holott attól lettünk emberek, hogy a kultúránkat is átörökítettük, nemcsak a génjeinket.
Igen, teljesen biztos vagyok benne, hogy a szerző még nem hallott az internetről, aminek pont ez lenne a funkciója. Helyette biztos szájról szájra örökíti az épületes faszságait, de addig jó.
A számtalan balul sikerült kísérlet bebizonyította, hogy nincs más út, mint visszatérni a hajdani sikeres oktatási modellekhez.
Például az északi modellek azok, amik balul sikerültek? Vagy mondjon már valami példát erre is.
Olvasóink közül most bizonyára sokan szörnyülködnek, röhögnek, és az elmegyógyintézetbe tanácsolják e sorok szerzőjét. De csak nagyon drasztikus, a digitális korszakban hihetetlen őrültségnek hangzó módszerekkel lehet visszafordítani ezt az elhülyülést.
Én elektromos ösztökével próbálkoznék például, de lehet hogy a korbács megfelelően korhű lenne a szerző számára. Ja vagy nem róla van szó?
Így aztán teljesen hiába vívjuk meg ezt az izgalmas kultúrharcot, hiszen gyermekeink sem a mi, sem az ellenlábasaink kulturális vívmányaira nem lesznek kíváncsiak.
Milyen ellenlábasokról van itt szó? Vagy ez már valami háborús retorika, amit szintén a gyerekeinkre kell hagynunk, hogy ők is megkeseredett középkori gondolkodású nyuggerek legyenek, akik nem tudnak lépést tartani a világgal, és ezért a világra haragszanak? Nagyszerű ötlet.
Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy a latint is értem némileg, és néhány programnyelvet, a C-t és a bash-t is némileg. Előbbit passzióból tanultam, és azóta se vettem sok hasznát, utóbbit pedig azért, mert úgy éreztem, azzal nem csak a saját magam számára, hanem mások számára is hasznos lehetek az interneten keresztül. Egy latin epigramma nagyon jól tud szórakoztatni, talán még az élet értelmén is elgondolkodtat, de egy kódrészlet meg konkrét ipari problémákat oldhat meg percek alatt. Olyan problémákat, amiken pénz, állások és emberéletek múlnak. A szerzőnek pedig nem az a legnagyobb baja, hogy egy megkeseredett vén fasz, hanem hogy még ezen kívül önző is.
Mindenesetre érdekes, ahogy a régi idők szépségén és a mai tudás feleslegességén mereng, aztán ahelyett, hogy a templom ajtajára plakátolná ki a böffenetét, inkább átadja a kéziratot egy olyan szerkesztőnek, aki fel tudja azt rakni a netre, mert ott egyszerűen több embert elér a poszt.
