Borús volt az idő, és hűvös szél fújt. Csak a zúgást lehetett hallani, ahogy a szél belekap a fűbe, és hullámzó tengerré változtatja azt.

Műszaki mechanika. Minden mérnökhallgató rémálma. A nemezis. A Final Boss. Derivált tenzorok, igénybevételi ábrák és a teljes görög ábécé.

A hideg szél meglengeti kezemben a fegyvert. A kék ezüst szívet, amit tavaly M-nek ajándékoztam. Izzik a kezemben. Érzem, mennyire forró. Szerencsét hoz.
Hetedszer vettem fel a tárgyat.
Halántékomon egy verejtékcsepp suhan lefelé. Arcom meg sem rezzen. Higgadt vagyok. Higgadt, és könyörtelen.
Idén kaptam először aláírást is belőle.
Lábaim előtt ott hever, a maga csupasz, gyámoltalan valójában. Csupa vér, csupa kosz. Retteg.
Az első vizsgán megbuktam.
Örökre emlékezetébe véste ezt a napot. Ahogy ott állok felette, néhány csepp eső kezd cseperegni a sötétszürke égből.
Ötösre vizsgáztam mechanikából. Na ki a kikúrt nagy rocksztár. Viszlát a védésen, bitches.