Bori szintén menyasszony mint M, szintén tudományos kutatói életpályát választott mint én, de ami miatt róla írok, az a legutóbbi posztjának a vége, ami megmelengette a szívemet, mert annyira igaz és annyira így van. Úgyhogy most reklámozom egy kicsit a blogját, remélem nem bánja.
Igen, ez mind szép, csak hát ugye ahogy az elején is mondja, neki nincs tapasztalata. Legalábbis ha az általános értelemben vett tapasztalatot vesszük, ami sokak számára azt jelenti, hogy két pasi/csaj egymással összehasonlítva nem ugyanúgy szexel az ágyban. De ha mondjuk azt nevezzük tapasztalatnak, hogy milyen az ha valakit szívből szeretünk, milyen az ha valakivel egy hónapnál több ideig vagyunk együtt, milyen az ha valaki megkéri a kezed, akkor neki bizony van tapasztalata.
A tapasztalat emiatt a legviccesebb szó, ami ilyenkor bárki szájából elhangozhat. És ez úgy jön ide, hogy el is szokott.
És ami miatt most erről írok, az az, hogy végsősoron ez, az eltérő sztenderdek és az életszemléletbeli különbség az, ami annak idején az ősidőkben annalightot számomra örökös arch enemyvé tette (meg persze az, hogy olyan jelzőkkel illette a hátunk mögött nyilvánosan a menyasszonyomat, amiket nem szeretnék idézni), úgyhogy ez egy darabka blogtörténelmet juttatott most eszembe, ami nem feltétlenül egy pozitív élmény, úgyhogy most olyan jó nekem mások blogjának olvasása során rájönni, hogy nem vagyok egyedül, és rajtunk kívül is vannak emberek és párok, akik boldogok, és írnak róla, hogy boldogok és szeretik egymást, és nem csak dugnak, és nem veszekednek, hanem szeretik egymást, és számukra (is) ez teljesen természetes. És itt ugyanúgy gondolok még Criollóékra és Sieglindéékre, akik szintén ilyen cukik, és évek múlva majd nyugdíjasklubot alapítnuk velük, ahol a helyes kötéstechnikáról lesz szó a hintaszékben. Az ő blogjukat is olyan jó olvasni, és ők sincsenek egyedül azzal a devianciával amit úgy hívnak hogy szerelem. Őket olvasni alapvetően nem az az "azért olvasok másokat, hogy lássam hogy nekik szarabb, mint nekem" érzés, hanem pont az ellentéte, és ez jó. Posztoljatok mindig ilyeneket mint most.
4 komment:
Amint kezdtünk "komolyra fordulni", a nővérem fontosnak tartotta gyakran közölni velem, hogy hiba lenne ennyire komolyan venni az első kapcsolatomat. És ha együtt is maradunk, harmincakárhány évesen fogom bánni, miért nem éltem ki magam szép ifjúkoromban (ahogy mellesleg ő is tette). Valamiért már nem beszélünk.
Nem értem, miért kell belekötni abba, ha valaki elsőre megtalálja a párját/másik felét/lelki társát/ki hogyan nevezi, és nem akar csakazértis több kört futni, mert ezt "így szokás".
A nyugdíjasklub pedig irtó jó ötlet:)) a kötést bevállalom, ha valaki megtanít bridge-elni.
hát ez AWH volt!
nekem (sajnos) volt D előtt egy másik fiú, de megbeszéltem D-vel, hogy úgy vesszük, hogy az meg sem történt és ő az első és egyetlen. és ez így jó!
én römizni szeretek, közben pedig bort kortyolgatni, ha esetleg még valaki... :D
:D
Egyébként ezt én sem szeretem, hogy "várjátok csak ki a végét, maaajd harminc évesek meglátjátok...!"
Meglátjuk a mit? A további boldog jövőnket megalapozó dolgokat esetleg. Koptschek egyébként már akkor is ilyesmikről blogolt, mikor még csak pár hónapja voltunk együtt, az akkori kommentelők szinte kivétel nélkül ezt hangoztatták, hogy első kapcsolat, úgyis elmúlik.
Ők nem tudják, milyen jó érzés szimplán csak örülni valakiknek.
Jaja, próbáltak oltogatni rendesen régebben. Aztán amikor hosszú idő után is még mindig M-ről blogoltam boldogan, valahogy elkoptak az efféle kommentek.
Megjegyzés küldése