A szokásos múzeumtúra Pesten az asszonnyal. A camponában kezdtük a Csodák palotájában, ahol én vagy 10 éve voltam utoljára, és azóta nem sok új cucc lett, az viszont kicsit irritált, hogy egy rakás gyerek szaladgált a leglátványosabb dolgok között, a látványtalan, viszont érdekes kísérletekre meg nagyban tojtak. Ha én szülő lennék, én végigvezetném az egészen a gyerekemet, felolvasnám neki a kísérleteik leírásait, hogy az egészet lássa, és ne csak céltalanul mászkáljon. M mondta, hogy baromság, amikor a tanárok azt kérdezik, hogy melyik volt a kedvenc kísérlete, mert mi van, hogyha mindegyik. Volt az a kísérlet, amikor egy sakktábla sorait lehet elcsúsztatni egy gombnyomással, és akkor párhuzamos-nem párhuzamos optikai csalódás lesz, és egy gyerek odaállt a tábla elé, és nézte, ahogy random csúszogatnak a sorok, én meg istent játszottam és nyomogattam a gombot a gyerek mögött anélkül, hogy bármit is sejtett volna. Aztán odahívott egy másik gyereket, és már ketten nézték, hogy teljesen random módon elcsúsznak a sorok, mi meg az asszonnyal ott röhögtünk hátul gombnyomogatás közben. Sosem tudták meg végül a titkot.
Aztán állatkereskedésben voltunk, láttunk tengernyi kisegeret ahogy nyakig turkálnak a kajában.
Aztán elmentünk az Ügetőre paciversenyt nézni, láttunk sok-sok-sok pacit, szebbnél szebbeket, és fotóztunk is, és izgultunk a futamokon, hogy ÖrdöglányvagyMagdolna, MagdolnavagyÖrdöglány lesz-e a befutó. Nagy sár volt és hideg és enyhe eső, de nagyon tetszett nekem. Be lehetett menni a pálya szélére.
Aztán amikor a vonat indulására vártunk, beültünk a Keletiben a mekibe, és feljött az emeletre egy fickó, helószia, jóétvágyat, nem zavarok?
- De!, feleltük kórusban, de nem zavartatta magát, mobillal a kezében gesztikulálva hadonászni kezdett, hogy a gyereke lázgörcsben van, lerobbant az autója, nincs pénze, ezért ahelyett hogy az ingyenesen hívható segélykérőt tárcsázta volna, arra gondolt hogy bejön a mekibe zaklatni egy békésen mcfrízt eszegető párt. Jó, ezt így nem mondta, csak ez volt az abszurd helyzet. Tudunk-e segíteni. M jó miskolci módjára mondta, hogy van szendvicsünk, ha elfogadja. Erre idegesebb lett, hogy de értsük már meg, hogy neki nem szendvics kell, hanem pénz. Ekkor nyilvánvaló lett a helyzet számunkra, hogy a pesti csöves nem olyan mint a miskolci, aki kezelni próbál veled, ha meg elhajtod, még meg is köszöni, vagy hitvitát kezd veled, nem, a pesti csöves agresszív bunkó fajta, aki alapvető csövesi jogának tekinti azt, hogy neki jár a pénz amit tőlünk tarhál, és meg sem fordul a fejében, hogy valaki esetleg kaját ad (hogy valami felszívja az alkoholt), vagy semmit sem. Szóval világos lett a helyzet, teljesen higgadtan a fagyim felé fordultam, és emelt hangon mondtam neki, hogy ennyi elég volt, legyen szíves végre békénhagyni. Na, erre kurva dühös lett, felpattant, olyan hevesen, hogy a szék, amin ült nagy csattanással a mögötte eszegető orosz gyerekcsapat között landolt, és ordítani kezdett mindenféle válogatott szitkot. Mikor pár másodperces szünetet tartott, rárivalltam, hogy rakja vissza a széket. Visszarakta. Aztán elment, és közben azt mondta, hogy úgy lerúgna engem.
Aztán megettük végül a fagyit, és mentünk volna le pisilni, de a keletis mekiben 120 forintba kerül a hugyozás elemi emberi szükséglete, de ez elkerülhető, ha bemutatjuk a bibliát olvasó terjedelmes néninek a blokkot, amit a pénztárnál gondosan elfelejtenek odaadni. Kártyával fizettem, ezért mutogattam neki a tranzakciós kivonatot, az nem jó, mondja. Nem bírom felfogni egyébként hogy miért nem, amikor még a dátum is rajta van. Ezen elgondolkozott jó pár percig, hogy tényleg, miért is nem jó, de végül nem volt jó, mi meg inkább akkor szálltunk fel a vonatra, mert elegünk volt már ebből a kurva lepratelep városból, Miskolcon még a pocsolyából is sokkal szívesebben innánk, és tisztábbnak is tűnik. A vonaton egyébként eszembe jutott, hogy a kivonaton rajta van a kártyaszámom egy részlete is, meg is mutathattam volna neki, hogy jé, az tényleg az én kivonatom, és mehettem volna végre dobni egy sárgát, de külföldön könnyebb eljátszani a bunkó magyart, aki nem tudja hogy fizetni kell a budiért, és ezért nem is lehet felelősségre vonni.
De már csak a pacik miatt megérte kimenni, mert cukik voltak, és piros krampuszszarv volt a fülük helyén.
Aztán állatkereskedésben voltunk, láttunk tengernyi kisegeret ahogy nyakig turkálnak a kajában.
Aztán elmentünk az Ügetőre paciversenyt nézni, láttunk sok-sok-sok pacit, szebbnél szebbeket, és fotóztunk is, és izgultunk a futamokon, hogy ÖrdöglányvagyMagdolna, MagdolnavagyÖrdöglány lesz-e a befutó. Nagy sár volt és hideg és enyhe eső, de nagyon tetszett nekem. Be lehetett menni a pálya szélére.
- De!, feleltük kórusban, de nem zavartatta magát, mobillal a kezében gesztikulálva hadonászni kezdett, hogy a gyereke lázgörcsben van, lerobbant az autója, nincs pénze, ezért ahelyett hogy az ingyenesen hívható segélykérőt tárcsázta volna, arra gondolt hogy bejön a mekibe zaklatni egy békésen mcfrízt eszegető párt. Jó, ezt így nem mondta, csak ez volt az abszurd helyzet. Tudunk-e segíteni. M jó miskolci módjára mondta, hogy van szendvicsünk, ha elfogadja. Erre idegesebb lett, hogy de értsük már meg, hogy neki nem szendvics kell, hanem pénz. Ekkor nyilvánvaló lett a helyzet számunkra, hogy a pesti csöves nem olyan mint a miskolci, aki kezelni próbál veled, ha meg elhajtod, még meg is köszöni, vagy hitvitát kezd veled, nem, a pesti csöves agresszív bunkó fajta, aki alapvető csövesi jogának tekinti azt, hogy neki jár a pénz amit tőlünk tarhál, és meg sem fordul a fejében, hogy valaki esetleg kaját ad (hogy valami felszívja az alkoholt), vagy semmit sem. Szóval világos lett a helyzet, teljesen higgadtan a fagyim felé fordultam, és emelt hangon mondtam neki, hogy ennyi elég volt, legyen szíves végre békénhagyni. Na, erre kurva dühös lett, felpattant, olyan hevesen, hogy a szék, amin ült nagy csattanással a mögötte eszegető orosz gyerekcsapat között landolt, és ordítani kezdett mindenféle válogatott szitkot. Mikor pár másodperces szünetet tartott, rárivalltam, hogy rakja vissza a széket. Visszarakta. Aztán elment, és közben azt mondta, hogy úgy lerúgna engem.
Aztán megettük végül a fagyit, és mentünk volna le pisilni, de a keletis mekiben 120 forintba kerül a hugyozás elemi emberi szükséglete, de ez elkerülhető, ha bemutatjuk a bibliát olvasó terjedelmes néninek a blokkot, amit a pénztárnál gondosan elfelejtenek odaadni. Kártyával fizettem, ezért mutogattam neki a tranzakciós kivonatot, az nem jó, mondja. Nem bírom felfogni egyébként hogy miért nem, amikor még a dátum is rajta van. Ezen elgondolkozott jó pár percig, hogy tényleg, miért is nem jó, de végül nem volt jó, mi meg inkább akkor szálltunk fel a vonatra, mert elegünk volt már ebből a kurva lepratelep városból, Miskolcon még a pocsolyából is sokkal szívesebben innánk, és tisztábbnak is tűnik. A vonaton egyébként eszembe jutott, hogy a kivonaton rajta van a kártyaszámom egy részlete is, meg is mutathattam volna neki, hogy jé, az tényleg az én kivonatom, és mehettem volna végre dobni egy sárgát, de külföldön könnyebb eljátszani a bunkó magyart, aki nem tudja hogy fizetni kell a budiért, és ezért nem is lehet felelősségre vonni.
De már csak a pacik miatt megérte kimenni, mert cukik voltak, és piros krampuszszarv volt a fülük helyén.
0 komment:
Megjegyzés küldése