És akkor a beígért sztori, ami nagyjából az utolsó csepp volt, és ami szerintem remekül illusztrálja, hogy mi a gondom a jelenlegi munkahelyemmel.

Annyit még illik elmondanom így előtte, hogy a múltkor volt egy nagyobb meeting erről a projektről tele fejesekkel az ország minden tájáról, 13 ember ülte körbe az asztalt, voltak biológusok, orvosok, szoftver-és hardverfejlesztők, projektmenedzserek, kutyafüle, és voltam én, az egyetlen, aki a projekt tárgyát képező berendezés műszaki tervezését és kivitelezését viszem.

És ezen kívül nagyon nagy valószínűséggel az egyetlen, aki ezért nem kap egy fillért sem.

Én ezt csak azért csinálom, mert meg vagyok rá kérve. Úgy az egyéb teendőim meg a PhD-munkám mellett. És csinálni is fogom amíg még itt vagyok, mert egyébként állati jó meló.

Főszereplők:

Én, akit én játszom

a Főnök, aki felelős a projektért (nem mondom meg, hogy a három közül melyik)

a Főnök Felesége, aki titkárnő az emeleten, és akinek egyszerűen nem tudtam elég gyorsan windowst telepíteni a gépére

a Projektes Lány, akinek a projektjét kvázi én csinálom, mert ez gépészeti téma és ő nem ért hozzá, egyébként ő a felelős az egész projektért, ő direkt erre lett felvéve

A sztori úgy kezdődik, hogy néhány hónap alatt tökegyedül megterveztem a műszert, tökegyedül elindítottam a gyártását, tökegyedül kellett elviselnem, ahogy mindenki türelmetlenkedik hogy miért nincs még kész, és most ott tartunk, hogy kiderült, hogy venni kell valahonnan egy marék gázcsatlakozót.

Ez az alapfelállás. Kell egy marék csatlakozó a cucchoz.

Emailt írok a Főnöknek, az Irodának és a Projektes Lánynak, hogy kell szerezni csatlakozót. Meg is mondom a típusát, specifikációt is küldök, ilyen kell, szerezzünk valahonnan.

Iroda: Továbbítom a levelet a Főnök Feleségének. Főnök Felesége, légyszi intézd!

Főnök: Ezt már régen el kellett volna intézni, de jólvan, de akkor már szedjük össze hogy kinek mi kell még a tanszékről, és egyszerre rendeljünk. Adok kontaktot is hogy honnan lehet.

Projektes Lány: Koppány, akkor rendelünk?

Én: Így kapásból egyelőre ne, ebben a Főnök Felesége az illetékes, ő tudja hogyan kell rendelni és honnan.

Főnök Felesége: Oké, Koppány, itt a második emeleten intézzük az ilyen rendeléseket, bízd ide. Utána kell majd nézni hogy honnan lehet ilyeneket szerezni, és kérni kell majd árajánlatot, tételenként legalább hármat különböző helyekről, ahonnan pedig nem lehet, onnan kizárólagossági nyilatkozatot is.

Én: Rendben, köszi. Továbbítom a kontaktot, küldök egy még pontosabb beszerzési listát. Összeszedtem hogy kinek mire lenne szüksége, itt a pontos lista, ezek kellenek.

Főnök Felesége: Jó, kérjél árajánlatokat a forgalmazó cégektől, minimum hármat, meg kizárólagossági nyilatkozatot. Küldöm a nyomtatványt és az Excel-táblát a beszerzésről, amit ki kell tölteni.

Én: ... (WTF)

Aztán még egy emailt, amiben nagyon részletesen leírja, hogyan kell közbeszerzést intézni ilyen cuccokra. Úgyhogy vettem egy mély levegőt, felmentem hozzá az irodába, leültem mellé, és addig ültem ott, amíg meg nem csinálta. Megvártam, hogy feltelefonálja a kontaktokat, megírja az árajánlatot kérő leveleket, kitöltse a beszerzős táblázatot, a specifikációkat tartalmazó táblázatot, közben pedig néha megmutattam neki, hogyan lehet egy gyártó honlapjáról gyorsan és hatékonyan levadászni egy termék specifikációját. Aztán amikor már ott tartottunk, hogy a betűtípust változtatta át Times New Romanra az alapértelmezettről az Excelben, meg az egyik cella tartalmát akarta a közepe táján tördelni, mert úgy nem volt szép ahogy volt, akkor úgy döntöttem, hogy most jött el a pillanat, és azt mondtam neki, hogy nekem ma még be kell kalibrálnom egy elektronmikroszkópot, úgyhogy megköszöntem a segítségét az ügyben, és eljöttem.

Szó se róla, a fizetéséért nagyon szívesen megcsinálom akár a beszerzést is. Times New Roman betűtípussal is, betördelve.

Valamikor itt sikerült eldöntenem, hogy elég időt töltöttem én ezen a tanszéken.