Ma már a főnökéknek is elmondtam, úgyhogy innentől hivatalos: még a nyár vége előtt ott hagyom a picsába a PhD-képzést, és visszaköltözünk Miskolcra.

Hogy asszonypajtás mit vár ettől, azt ő külön elmeséli, én mindenesetre végre mérnöki fizetést várok a mérnöki munkámért, illetve hogy olyan munkáért kapjam a fizetésemet, ami a munkaköri leírásomban szerepel. Az anyagi részén túl -amit nem akarok tovább részletezni-, van egy személyes vonulata is a dolognak, egyrészt a főnökék részéről (ez a múltkori windows-telepítős incidens, aminek van némi folytatása, de az nemsokára külön posztot érdemel), másrészt teljesen tisztában vagyok vele, hogy ha minden úgy marad ahogy eddig, akkor szó szerint az idők végezetéig bele lennék kövülve a tanszékbe annak ellenére, hogy én ott egy hallgató volnék papírforma szerint, aki oda berepül, aztán meg kirepül. Az abszolutóriumom megvan, viszont a tudományos fokozatomhoz hiányzik még

- egy első szerzős cikk

- disszertáció

- nyelvvizsga második idegen nyelvből

- doktori szigorlat

és nem látom reális esélyét annak, hogy ebből akár csak egyet abszolválni tudnék 1-2 éven belül. Leginkább azért nem, mert ahol tartok az egy nagy nulla, egy betű sincs még leírva semmiből sehova, nekem pedig négy év alatt az ingerenciám is, és lassan az életkedvem is elment.

Sokat tanultam és roppant érdekes volt az egész, de nekem azért lassan ház kell meg autó a család alá, ahhoz pedig végre pénz, és ha most nem váltok asszonypajtással együtt, akkor belesüppedek a posványba, amiből egyre nehezebb lesz kijönni.

Kerestek egyébként egy nanotechnológiai R&D-cégtől a régi BAY-os haverok, de az is lehet, hogy inkább az űriparba lépek bele. Oda pl. jövő héten megyek interjúzni.

A főnökék persze nem voltak felkészülve a hírre, a három közül egy megértette, elfogadta és a támogatásáról biztosított, egy megértette és kb. sokkos állapotba került, egy pedig minden további nélkül elmondta, hogy ez egy nagyon hülye ötlet itt a végén abbahagyni, amikor már van 11 cikkem és 2-3 még be is van adva, egy balfasz vagyok hogy ilyeneket találok ki, és már akkor is balfasz voltam amikor idejöttünk.

Ez nála a szeretet jele, de tényleg.

A kollégák egyébként nagyon fognak hiányozni. És remélem, hogy én is nekik.