Hat év kellett a gyűjtemény teljessé tételéhez.

Az ellenőröknek direkt nem szoktam megmondani, hogy melyiket kell nézni. Továbbá végre tehetek hivatalos panaszt az ügyfélszolgálati központ működésével kapcsolatban, és nem kell attól félnem, hogy meghágnak miatta. A problémám egyébként az, hogy amióta modernizálták az ügyfélkezelési rendszert néhány éve, azóta abszolút használhatatlan és fos az egész. A legszörnyűbb sorszámosztásos rendszer ez, amit életemben tapasztaltam, és idáig félévente végig kellett szenvednem.
De azért elmesélem, bár Nallag már egész érzékletesen leírta a működését. De hogy még érzékletesebb legyen, leírom hogy régen hogy volt. Régen úgy volt, hogy minden karnak volt 1-1 irodája, ahova a kar hallgatója két óra közti szünetben betért, a néni azon nyomban rakta is rá a matricát a kártyára, ott írd alá, és szevasz jónapot. Aztán kitalálták, hogy legyen ügyfélszolgálati központ az egyetemen (so hardcore), mert arra olyan kurva nagy szükség van. Ez azt jelenti, hogy egy nagy közös irodában intézik minden karnak ugyanezt, de olyan módon, hogy ha bemész, azonnal megcsapja az orrod az értelmetlen, undorító bürokrácia áthatóan fertelmes szaga. Mint valami okmányiroda, próbálnak komolynak látszani, de valójában a félévenkénti diákérvényesítésen kívül más dolguk nincs. Kiépítettek ilyen sorszámozott pultokat, és külön sorszámosztó gépet meg óriás képernyőt, aminek a szélén egy vékony sávban kiírja a sorszámot, a kép többi részén pedig a Szent Korona látszódik, mintha azért nyomorogna ott napról napra százmillió ideges, izzadt hallgató a várószobában, mert a Szent Koronára kíváncsi. Mert egyébként ez van, nem tudom hány ezer hallgatója van az egyetemnek, de utánanézek.

Utánanéztem. Két éve ilyenkor 13602 hallgatója volt az egyetemnek, tegyük fel, hogy ez a szám nagyjából évről évre konstans. Ügyintézni ebben a hónapban 43 órán keresztül lehet összesen (heti 10 óra, + 31-én hétfőn három óra). Tegyük fel, hogy egy hallgatót két perc alatt intéznek el, ami reális számnak tűnik, mert az ügyintéző kényelmesen bepötyögi a dolgokat, előveszi a könyvecskét, komótosan beragasztja a matricát amit alá kell írni, és satöbbi, és ha azt mondom két perc, akkor az még nagyon is gyorsan megy. Tegyük fel, hogy mind a nyolc pult működik folyamatosan, és egyik ügyintéző sem csak azért ül ott, hogy a seggét meressze. Ez eléggé idealizált eset, mert nem így van, de azért csak tegyük fel. Még így is csak összesen 10320 hallgatóval tudnak így végezni egy hónap alatt. Szóval mindenki bekaphatja, matematikailag sem jön ki az, hogy minden hallgató kapjon matricát.

Szóval az van, hogy minden áldott alkalommal heringként tömörülünk a kicsi váróban, szorongatjuk a nehezen megszerzett sorszámunkat, aztán fél óra múlva valaki funfactként elejti, hogy amúgy az egyes ügyintézőhöz azért nem volt már fél órája sorszám, mert ő nem kér, hozzá be lehet menni. Erre egy emberként sóhajt fel a tömeg hogy "faszomat bele", és tódulunk be, mire egy másik ügyintéző kizavar mindenkit, hogy egyesével menjünk be, mert így nem lehet dolgozni. Két és három órákat dolgoznak naponta, és ki vannak égve totálisan. Nem lennék ügyintéző, több utálatot kapnak ezek ott bent, mint az ellenőrök a villamoson. Egyébként direkt én mentem ki akkor utoljára, és egyből az ajtóba álltam megint be, hogy egyből én mehessek, mert mint mondtam, mindenki bekaphatja. Így működik nálunk most a sorszámos ügyintézés. Ha sokat tépsz egymás után, akkor ki lehet cseszni a többiekkel, és egyébként kitörölni is ki lehet vele. Ezen a kettőn kívül másra nemigen jó.