ház

Szerintem onnantól, hogy már az első törlesztőt kifizettem, a lakcímkártyán is az szerepel, és felraktam egy saját, temuról rendelt kapibarás neonfényt a ManCave falára, hivatalosan elmondható, hogy új, saját házba költöztünk.

Indokolatlanul sok meló volt egy raspberryt úgy felprogramozni, hogy minden reggel a saját ébresztőmet castolja a Net Hubra az ágy mellett, de a fű- és sövénynyírás és a zuhany hőfokszabályzó javítása mellett ez is egy szükséges feladat, amiből majdnem minden napra jut.

Nem tudom, mit meséljek és hogyan meséljek, olyan régen meséltem már magamról, hogy nem tudom, hogyan kezdjem, pedig jó lenne megörökíteni az utókornak az életnek ezt a szegmensét is, mert most kezdem úgy érezni, hogy elkezdett beérni a felnőtt lét, és végre van hova hazajönni, végre van miért hazajönni. Úgy alakíthatom az életem, ahogy nekünk tetszik, megkötések nélkül.

Múltkor munkában egy spontán másfél órás meetinget tartottunk, vezető nélkül, amelynél a fő témakör a fizikusi és mérnöki szemléletmód közti különbségek voltak, és a heves vitának az lett a végén a nyugvópontja, hogy a mérnökök szerint ordító szükség lenne kísérleti tervekre és átgondolt koncepciókra a kutatómunka mögött, szemben az éppen uralkodó fuck around and find out szemléletmóddal, amivel bár érdekes megfigyeléseket lehet tenni, modellalkotásra használhatatlan.

Egyrészt örülök, hogy ez a filozófiai vita a legfőbb gondunk most a munkában, mert ez sokat elárul a munkahelyről és munkakultúráról, másrészt eszembe juttatta azt a vezérelvet, hogy ha nem tudom, milyen struktúra mentén beszéljek valamilyen témáról, akkor először a struktúrát alkossam meg, amibe a tartalmat lehet rendezni - step by step, ahogy néhai professzorom mondaná.

Szóval ott kezdem, hogy igen, házat vettünk kint Budától északra az agglomerációban, egy eléggé elit házat egy elit környéken, de ezekről a hegyekről semmiképp sem akartunk lemondani. Mindenképp ez az év eseménye, és még éppen szokjuk a környezetet és annak változását, a csendet, a nyugalmat, a mindennapos ingázást és a beszökdöső vidéki pókokat. Még nem teljesen érzem úgy, hogy ezt anyagilag meg tudtuk tenni; az majd kiderül a következő harminc évben, addig pedig próbálom elfogadni a helyzetet, de mint írtam, az minden pénzt megér, hogy ott fúrom át a falat és oda fűrészelek be polcot, ahova csak jólesik, és próbálom bűntudat nélkül élvezni a helyzetet. Hozok majd hangulatos életképeket is, hogy szövegelés helyett a képek többet mondjanak ezer szónál, de ugye analógra fotózok, azt pedig idő amíg hívják és szkennelik, úgyhogy addig csak így szóbeli beszámolóból kell elképzelni például azt a jelenetet, hogy a napsütéses hétvégén kifeküdhettünk a kertbe egy pikniktakaróval és a nyulakkal egy fél napra, és élvezhettük a semmittevést.