Az összes sajtóorgánumban lejött ugye a hír, hogy összevesztünk a MŰI-vel. Pontosabban a hátunk mögött furkálódtak, ami akkor derült ki, amikor nem mehettünk el a gateway to space kiállításra, és rákérdeztünk az illetékesnél, hogy ez mégis mi és miért.
És amikor az illetékes szart a fejünkre, akkor nyíltan kérdeztünk rá.
Namármost, a politikai kommentelőkön túl, akik abszolút nem értik ezt az ügyet és nem is érdekli őket, a teljes mellszélességgel mellettünk állókon túl, és leszámítva azt a drogos félkegyelműt, aki a konspirációs elméleteit tukmálja mindenkire habzó szájjal, és azt mondja magáról hogy akkor ő már szkeptikus (bármit is jelentsen ez, remélem nem a facebookos csoportot leíró kifejezés, mert rájuk bármi igaz, de a szkepticizmus pont nem, inkább a félművelt tahóság), van az a fajta kommentelő, aki azt látja be ebbe az egészbe, hogy azért nem vesznek minket komolyan, mert nem vagyunk igaziak.
Hogy kamu a projekt.
Mondjuk szerintem a most következő dolgokat már milliószor leírtam, de leírom akkor még egyszer, kifejezetten a gyengébbek kedvéért.
A projekt nem kamu.
Ezt onnan tudom, hogy én is napi szinten dolgozom benne. Hosszú évek óta, a két dolgos kezemmel, no pénzért, meggyőződésből. Gépészeti vezetőként úgy 10-15 mérnökből álló csapatot irányítok, akik szintén napi szinten dolgoznak a projekten, szintén a két dolgos kezükkel, szintén no pénzért, szintén meggyőződésből. Konkrét tervrajzokat rajzolnak, konkrét csavarokat rögzítenek a konkrét kibaszott holdroveren ők is, mint mindenki más. Rendszerint hétvégente is, mert olyankor nem kell dolgozni menni.
Persze a pesti panel kényelméből könnyű olyan okosságokat felbüfögni, amit a startup alapítása utáni első meetingen elvetettünk. Hogy miért olyan alakú a kerék. Meg a napelem. Meg úgy az egész. A kedvencem az volt, aki a porviharokat kezdte emlegetni a Holdon. Hogy biztos még arra se gondoltunk. Gagyik vagyunk.
Igen, ez megtörtént.
A másik vád a pénzlehúzás.
Jaja, kurva luxusban élünk mind. Abból a kábé napi ezresből szoktuk a céges bulikat tartani, ami adományból bejön. Megmondom, hogy a gépész csapatból hányan kolis egyetemisták: mind. Konkrétan leselejtezett, hulladék alkatrészekből tákoltunk össze egy robotot, ami a Csendes-óceán közepén fel tud menni egy kibaszott vulkán tetejére úgy, hogy te közben végig otthonról nézed a foteledből, és mondod neki hogy mit csináljon. Tudom hogy képes rá, mert dokumentálva van, és tudom, mert én voltam a kibaszott repülésirányító közben, és a dokumentáció egy részét is én írtam. Többször is megtette.
Borzasztóan sértő, hogy vannak, akik nem ismerik el ezt a munkát. Akik fikázzák ezt a teljesítményt, fikázzák vele együtt az ember hobbiját és egyébként még beszélni se tudnak rendesen az elvonási tünetektől.
A Puli mögött valós teljesítmény, termék, csapat, és a teljes GLXP áll. És mindenki lenyugodhat, oka van annak, hogy egy vérre menő technológia verseny közepén nem tesszük közkinccsé a legutolsó tervrajzunkat is.
A MŰI meg igazából elmehet a picsába, nem nagyon vagyunk rá kíváncsiak hogy miért utálnak minket, igazából egyáltalán nem is vagyunk kíváncsiak rájuk és a sóhivatalukra, egyszerűen csak tele lett a tökünk, és rájuk akartuk borítani a vécécsészéjüket. Sikerült is.
0 komment:
Megjegyzés küldése