Főleg, ha korábban többször kapták magukat azon, hogy társadalmi nyomások és elvárások miatt vetették bele magukat olyan párkapcsolatokba, melyekben valójában egyáltalán nem voltak boldogok. 

Ezért most a társadalmi nyomások és elvárások miatt beleveti magát egy kamu kényszerházasságba, gratulálok.

hiába a karrier és a tanulmányok, felnőttnek tűnni a világ szemében egy házassággal kezdődik. 

Igen, a világ legfelnőttebb dolga feleségül venni a képzeletbeli barátomat, aki önmagam.

Egyébként ha akkora a társadalmi nyomás, miért nem kamuzza be mindenhol, hogy férjnél van?

- Cagen úgy tekint az önházasságra, mint tradicionális elfogadási és önmegerősítési rituálék modern megfelelője.

- szó nincs arról, hogy ezzel kizárnád az életedből a többi embert, csak arról, hogy mindig tekintettel leszel magadra és a saját érdekeidre, mielőtt összejössz egy másik emberrel és magadra való tekintettel kivárhatod, amíg valaki igazán értékes jön szembe az életedben

- Amikor összeházasodsz magaddal, gyakorlatilag felállítasz egy mércét, hogy milyennek kell lennie egy kapcsolatnak.

Oké. És mi a fasznak kell ehhez esküvő. Ezeket anélkül nem lehet megtenni?

A New York Egyetem kutatója, Eric Klinenberg könyvet is írt a témáról, és többek között azt találta, hogy az egyedülélő emberek jellemzően több időt járnak társaságba, több időt töltenek barátaikkal a megházasodott emberekhez képest. 

Az vajon eszébe jutott, hogy ennek az oka talán az lehet, hogy a házas emberek inkább a párjukkal hemperegnek az ágyban, nem pedig a bulikban a haverjaikkal? Vagy ő fordítva szokta?

- A meditáció egy formájának érzi az egészet, olyan önelfogadásnak, melyre meghívod barátaidat is, hogy tanúi lehessenek.

Továbbra sem értem, hogy ezért mifasznak kell elorozni és derogálni a házasság szent intézményét, amikor ennek az egésznek abszolút de semmi köze hozzá. Mindegy is, amíg csak pár ilyen szektás őrült szaladgál a világban, addig a többség számára sejtésem szerint inkább taszító ez a dolog, mint vonzó.