Egyébként a PhD hallgató tanulmányi szempontból elég furcsa egy állatfaj, legalábbis nálunk. Az a sztori megvan ugye, hogy a félév közepéig senkinek nem tűnt fel, hogy nekem még EHA kódom sincs, és ebből következően etr-regisztrációm és felvett tárgyam sem. Aztán végül csak lett, és fel is vettem tárgyakat utólag valahogy, ahol bár volt katalógus, rajtam mindenki csak legyintett, hogy én vagyok a PhD-s, és valóban amikor megkérdeztem Viktort hogy akkor hogy is van ez, azt mondta, hogy ne stresszeljem túl magam ezen, mert senki más sem stresszeli túl magát. Nem muszáj bejárnom órákra, minden oktató számára nyilvánvaló, hogy vannak fontosabb feladataim is, ezért nem szerepelek a katalógusokban sem. A vizsga meg megbeszélés alapján megy, és igazából nem is muszáj a vizsgaidőszakban mennem, mehetek bármikor. Erre mondják, hogy laza.

Egyébként bejárnék én órákra (arra a kettőre ami meg is van tartva), de gyakran van úgy, hogy aznap egész nap a meleglaborban kell ácsorognom, mert negyed órára sem lehet otthagyni a kísérletet, mert félremegy az egész. Bejárnék én órákra, de már csak a nosztalgia miatt, olyankor érzem én is, hogy egyetemen vagyok, nem valami kutatóintézetben. Pedig ami itt folyik, az inkább az utóbbi.

Először még nagyon idegen volt, de most már egyre kevésbé az. Szeretem ez a helyet, jó itt dolgozni.