2013. szeptember 10., kedd

Amikor ilyesmit írok, hogy nagy vonalakban például "Ma az egész napot átszexeltük átaludtuk M-mel.", akkor van aki ezt úgy értelmezi, hogy valójában tényleg átszexeltük, és csak az álprűdség kedvéért cenzúrázom inkább átaludtra az állítmányt.
Az igazság valójában az, hogy amikor ilyesmit és ehhez hasonlót írok, akkor valójában tényleg átaludtuk az egész napot, az áthúzással pedig arra akarok rávilágítani, hogy soha, semmilyen kontextusban nem írnék nyilvánosan az intim dolgainkról a poén, és ebből következően eredendően igaztalan állítás kategóriáján kívül. Problémát jelent viszont, hogy a hasonló mondatszerkezetek most már az enyéimen kívül sehol nem egyértelműek számomra, mert amikor mások írnak áthúzva arról hogy kivel szexeltek és kivel nem, az számomra nem ilyen egyértelműen meghatározható az engem nem érdekel.

Vannak akik a "szeminárium" kifejezést használják egy professzor által tartott átlag egyetemi előadás megnevezésére. Az én olvasatomban ez a szó inkább jellemez valami rendezvényt, melyen kutatók adják elő a legújabb eredményeiket, ilyen módon inkább a workshophoz áll közelebb, de szerintem a szó eredeti jelentésében nincs ekkora különbség, "előadás"-t jelent, oszt jóvan. Szóval ezt szerintem szóhasználója válogatja.

Megnyugtat a gondolat, hogy bár önnön hanyagságomból sosem pályáztam köztársasági ösztöndíjra, az utóbbi 2-3 évben valószínűleg minden további nélkül meg is kaptam volna. Az idei díjazottak névsorát elnézve. És ezzel most koránt sem minősítem le őket. Ugyanis kivétel nélkül alsóbbéves nanós laborkollégáim. (Alsóbbéves = a >1 év időkülönbség miatt önhibájukon kívül kevesebb publikációval rendelkeznek.)